Nagy meglepetésként ért, amikor megláttam, hogy rajta vagyok azon listán, akik kipróbálhatják a FOX felső kategóriás bojlis botjait! Nem maradt más hátra, mint leegyeztetni a bot tesztelését arra az időpontra, amikor vélhetően a legjobban tudom használni. Ez egybeesett a merenyei túrám időpontjával. Az ötnapos határidő miatt három éjszakára foglaltam le a 18-as állást, így kényelmesen meg tudtam oldani a bot elszállítását és visszavitelét.
Délután két órakor érkeztem meg a tó partjára, az engedély megváltása után azonnal indultam a 18-as helyre. Sajnos olyan viharos szél fogadott a tó partján, hogy bőven volt idő a tábor felállítására, és botok felszerelésére.
Bíztam benne, hogy mire végzek mindennel, addig a viharos szél is alábbhagy. Sajnos nem így történt. Még órákat kellett várnom a bójázásra és a behordásra. De addig sem unatkoztam, mert a 17-es helyen lévő horgászokkal megtaláltuk a közös hangot, és jól elbeszélgettünk. Közel egy hete voltak lent, elmondták a tapasztalataikat, hogy szerintük hova érdemes bójázni, és milyen ízek mentek nekik a legjobban (utólag is köszönök mindent!). Hét óra körül a szél olyannyira lecsillapodott, hogy végre el tudtam kezdeni a bójázást. Az egyiket abba a vonalba tettem, ahol a szomszédok bójái is voltak (nekik ezen a részen ment a legjobban), a másik kettőt közelebb a parthoz. A vélt legjobb helyre tettem a tesztelésre váró botot, a FOX ECLIPSE-t. A csali két szem M1 bojli volt, M1 dipbe mártva. A másik két boton édes jellegű golyókat kínáltam fel. A hajszálelőkékre két-két szem 20 mm nagyságú golyó került. Miután minden készen állt, már csak a kapásra kellett várni.
De nem akart jönni az első kapás… 11 óra körül meguntam a várakozást és elmentem a sátorba aludni. Ahogy általában lenni szokott, nem sokkal ezután ejtős kapással jelentkezett az első vendég. Pont arra a botra jött a kapás, amelyikkel a legjobban akartam halat fogni, az ECLIPSE-re. A hallal való kontaktus felvétele után azonnal csónakba szálltam a segítőmmel (Peti), hogy mihamarabb a halhoz érkezzünk. Már csak 10-15 méter volt vissza, amikor megkönnyebbült a felszerelés, nagy csalódottságot éreztem, de az élet nem állhatott le, azonnal visszahúztuk a botot. Ez a kis akció megtette a hatását, egyből nem voltam már olyan fáradt. De hiába virrasztottam reggelig, nem volt több kapás. A reggeli újrahúzás után átmentem a szomszédba érdeklődni, hogy mi volt az este, a hat botjukon összesen 3 kapás volt, és abból is csak egyet fogtak meg. Ezután azzal biztattak, hogy nekik eddig is inkább nappal ment a hal. Visszatérve a helyemre elfogyasztottam a reggelit, és vártam a kapást. Tíz óra tájt ismét ejtős kapás következett, a két szem 20 mm-es édes bojlira. Bevágás után nem éreztem nagy ellenállást, ezért nem szálltam csónakba, nem is kellett, mert a nagy csalit egy kárász vette fel.
Folyamatosan figyeltem a vizet, de sehol nem láttam mozgást, még csak egy csónak se volt a vízen hosszú ideig. Ebből arra következtettem, hogy nem igazán megy a hal. Fél egy körül újból a benti bójáról jött a kapás, szép lassan húzta valami a dobról a zsinórt. Bevágás után nem éreztem ellenállást, ezért nem szálltam csónakba, de minél közelebb járt a végszerelék a parthoz, a hal annál erősebben küzdött a horgon. Végül a part előtt megtáltosodott, és a fárasztás most kezdődött el igazából. Rövid keringő után egy 7,5 kilós ponty landolt a merítőben. A FOX bot végig szépen dolgozott, de valljuk meg, igazán nem tudta megmutatni mit is tud igazából.
Visszaengedés után azonnal visszavittem a felszerelést, és bíztam a további folytatásban. Egy óra sem telt el, és ismét kapás jelentkezett ugyanazon a bóján. Mire beszálltunk a csónakba, megkönnyebbült a bot, kitekerve szembesültem azzal, hogy nem sima leakadásról van szó, hanem valami elvágta a főzsinórom.
Újraszerelés után nem vittem vissza a botot egyből, hanem - kihasználva a szélmentes időt - leteszteltem a bot dobótávolságát. Tapasztalataim alapján az ideális súly 90 gramm, amellyel 116 m-re tudtam eldobni. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy 0,33 mm átmérőjű damil volt fent a dobon, vékonyabb zsinórral biztos nagyobbat tudtam volna dobni. A teszt után ismét visszavittem a bójához a felszerelést. Estig nem volt több kapás, ezért ráértem szomszédolni. Mikor rákérdeztem, hogy mi a mai termés, azt válaszolták: „kapás se volt…”. Ekkor elkezdtük találgatni, hogy miért állhatott be így az egész tó, talán a frontátvonulások miatt, talán valami másért, de a lényegen úgy se tudtunk változtatni, miszerint: nem megy a hal!
A másodig éjszakán egy lemaradt halon kívül nem történt semmi, ezért jót aludhattam, és kipihenten várhattam az utolsó napot. Nappal kissé átvariáltam a bóják helyét, hátha több kapást érhetek el. A kárászokon kívül semmi jutalmam nem volt, belőlük kettőt is elcsíptem. Az esti újrahúzást követően még bíztam a sok kapásban, de éjfél felé közeledve egyre jobban elkedvtelenedtem, be is mentem a sátorba aludni. Mikor felébredtem már világos volt, és tudtam, hogy pár óra múlva már pakolnom kell. Kicsit még feküdtem a sátorban, amikor az egyik kapásjelzőm csippant egyet. Ismét az ECLIPS boton volt a kapás, de nagyon maszatolós, hol húzta, hol engedte. Mikor már egy újabb kárászra gondoltam, határozottan kezdett fogyni a dobról a zsinór! Bevágás után éreztem, hogy jó hal lehet a horgon, ezért azonnal csónakba szálltam, és mintegy 20 perces fárasztás után sikerült megszákolnom a túra legnagyobb halát. Miközben a part felé tartottam a csónakkal, arra gondoltam, hogy épp az utolsó pillanatban sikerült megfognom egy olyan halat, ami igazán megdolgozta a tesztbotot. A bot végig szépen dolgozott, a kirohanásokat tökéletesen hárította a jól beállított fékkel együtt.
Miután kiértem a partra, egyből a mérlegeléssel és a hal ápolásával foglalkoztam, a FOX Arma Point Teflon SSBP 4-es számú horga jól ült, egy már régebbi akadás helyén. A csali két szem M1 bojli volt M1 dipbe mártva. A mérlegelés után levontuk a matrac súlyát, és megkaptuk a hal pontos súlyát, amely 12,10 kg-nak bizonyult. A visszaengedés után szinte azonnal elkezdtük a tábor bontását, a végére hagyott bóják összeszedése során tudtam pár mondatot váltani a velünk szemben horgászókkal, mivel pont akkor húztak be. Elmondták, hogy három nap alatt mindössze egy 12 kilós amurt fogtak. Ez is megerősített abban, hogy nem igazán ment a hal az ottlétem alatt. Így kevéske fogásom mégis igencsak felértékelődött, miközben kipróbálhattam a FOX egyik kiváló botját, amely nem okozott csalódást!
Írta: Lebo János (Jani62)
Fotók: Jani62, Peti
