A selejtező miatti letargiából élesztett újjá a hír, hogy nekem is részem lesz a Fox Carp Ambush rakós tesztjében. Ahogy közeledett a nap, egyre többször jutott eszembe a jelenet, mikor Tom Cruise-nak azt mondja a parancsnok: „Eldőlt, maguk mennek Top Gun-ba, ne hozzon szégyent az ezredére.” Vajon ez a bot is egy csúcsfegyver, egy hightech, érzékeny műszer, vagy használható is, netán mindkettő?
Érdeklődve nézegettem Kiskunhalason az átvételkor, milyen is lehet összerakva. Akkor a precízség miatt inkább az esetleges hibákra, karcokra figyeltem egyenként végigtapogatva a tagokat. Szép, kidolgozott külső, a vastagítások és a keresztszövött tagvégek elsőre feltűntek, ugyanúgy, mint a zsák hiánya. Minden rendben volt, mígnem megláttam az átvételi elismervényen az összeget (talán kettő havi fizetésem), amit esetleges törés esetén kell leróni. Ez tényleg valami csúcstechnika lesz, vagy nagyon átvertek. Inkább ki se bontom, nehogy megfújja a szél. Legfeljebb kínos megmondani, hogy kiszáradtak felénk a tavak, meg az összes folyó is, és nem tudtam tesztelni. Hazáig volt időm túltenni magam az első sokkon, és elhatároztam, hogy mindenképp folyón fogom felavatni a botot.
1. bevetés
helyszín: é. sz. 47,9825° k. h. 20,9552° Köröm, kompátkelő
időzítés: 2008. 06. 18. 19:00 CET
célpontok: a bajszos ellenállók (márna, harcsa, ponty)
Az első peca természetesen a Sajón zajlott, egy bedőlt fa mellett. A szerelés a lehető „legfinomabb”: 25-ös főzsinór, 20-as előke, 15-ös Torpedo, 10-es 1050N horog, a csali pióca, esőgiliszta. Egy kevés föld, némi darabolt giliszta, és kevés halas pellet alkotják a napi csalogatót.
Még naplementénél megérkezünk, de a zátony alsó éle foglalt, ezért kissé feljebb helyezkedünk el. A túlparton még élő fák dőlnek be a vízbe, száradó gyökerükkel kapaszkodva a kövezésbe. Elszáradt, süllőfészeknek való tuskók nincsenek a Sajón, hidegek errefelé a telek… Csend van, csak az autópályán elhúzó motorosokat hallani ki a morajból. Szemben karcos hangon beszélgetnek a helyi emelősök, néha keszeget zár körül öles hálójuk. Talán kettes, kettőfeles vízen horgászunk, a sodrás belső élénél. A komp oldalának súrlódó víz kissé felénk tolja az áramlást, előttünk is sodróssá téve a felszínt. A mély külső ív kövezése szinte horgászhatatlan, közelebb etetünk. Ha sikerül kicsalni a fa alól a harikat, esetleg egy húsevő márnát, akkor máris kezdhetjük a terhelési próbát. Gyönyörű teliholdas éjszaka van ránk, ami a harcsások nagykönyve szerint mindenre jó, csak halat fogni nem. Esetleg a túloldalon lopakodó ragadozó lehetne zsákmányunk, ha átérnénk a bokor alatti árnyékba. A 14,5-es taggal ugyan átérni, de akkora úszó nincs, ami ott megállna.
A tegnapi eső érdekes módon alig emelte a vízszintet, és zavarosságnak, uszadéknak nyoma sincs - nem jó jel. Az est leszálltával apró csurbolások hallatszanak a fűzlevelek alól, talán süllő? Mindegy, élő hallal tán csak nem csalizok rakón. Ahogy tologatom ki-be a botot, az illesztések kék-fehér „DLS” nyilai szépen világítanak, könnyen vonalba kerülnek a tagok, nem hinném, hogy tervezéskor ez volt a cél, de sötétben is tökéletesen látható a jelzés. A bot simaságát semmi nem vonja kétségbe se befelé, se kifelé nem „akad”. Az hozzá tartozik, hogy nem is kell olyan sokat tologatni sajna, mert egy-két kósza bagolykeszegen kívül semmi nem jön.
2. ellentámadás
helyszín: é. sz. 47,9541° k.h. 21,0216° Sajóörös
időzítés: 2008. 06. 19. 19:30 CET
célpont: a négybajszúak klánja
Második pecánkat már az alsóbb szakaszon ejtjük meg. Zoli barátom már előttünk egy órával megérkezett, és az alapozó etetés óta már megtépte valami 16-os zsinórral szerelt 7-es direktjét. Nem is rossz jel, bár az eleinte beköszönő nagyobb márnák később csak ritkán térnek vissza. Felénk ők jelennek meg elsőkként az etetésen, majd átadják helyüket a rajokban érkező keszegeknek, végül a snecik és durbincsok takarítják a maradékot.
Sajna mire mi is megérkezünk némi Off Road gyakorlat után, már elcsendesül a víz, és a kevés és óvatos etetés ellenére is csak aprócska laposkeszeget és karikát fogok. Vágyakozva nézem az akadónak begurított szalmabálát, ha mögé érnék, jöhetne valami darabosabb is A szúnyogok nagyon elemükben vannak, csemetéimet igen gyötörik, ezért szinte zsákmány nélkül indulunk haza.
3.
helyszín: é. sz. 48.4125° k.h. 20.5247° Alsózsolca
időzítés: 2008. 06. 20. 05:00 CET
célpont: már mindegy, csak kapjunk el valamit
Az esti kudarc miatt egy jóval mélyebb és lassabb rész felé fordultam reggel. A felszerelés még a kocsiban is éjszakázott, kivéve a „rókát”, az a konyhában melegedett. Alagútszerű dzsungelen vágok keresztül, aztán kiérek a meredek parthoz. A korhadó levelek szaga keveredik a sajtos etető aromájával. Meleg a víz, érzem, ahogy kezemmel merek még néhányat a vödörbe. Talán 10 gombócnyi mára elég is lesz kezdésnek.
A víz talán 20 méter széles, viszont helyenként 5-6 m mély. Emiatt a rövidítésnél kezemben maradó top szett inkább fél bot terjedelmű. Így aztán próbára teszem a kikönnyített rakók Achilles-sarkát, a legérzékenyebb 5. és 6. tagot. Gyengeségnek nyoma sincs, nem betonkemény, inkább szívósan erős a tag, nem kell féltenem.
Itt már egy jóval finomabb szerelés várja a keszegeket. A 10-es Torpedó ólma simán csúszik a fenék hatalmas terméskövei között. A folyó derékszögű kanyarját alaposan „megkövezték”, a belső oldalon pedig néhány bokor nyúlik a vízbe. A hajnali óra még a snecik támadásai előtt engedi, hogy fogjak végre halat is. Igazi zsinórszaggató, botgörbítő zsákmány nem akad, de a szilvaorrúak azért nem hagyják, hogy teljesen elkedvetlenedjek. A 80 dekás halacskák felocsúdni sem tudnak, mi is történhet velük, mire már a szákot tolom alájuk. Szokásommal ellentétben egy fotó erejéig rabul ejtem őket.
4.
Az igazi versenybotot (márpedig nem kétséges, a Carp Ambush ilyen „lesből támadó” fegyver) csak versenyen lehet tesztelni. Emiatt (is) jelentkeztem a Kőteleki Kérész Fesztivál versenyére, ami a Tisza egy bal kanyarjának külső ívére volt meghirdetve.
Az egész heti kedvező vízállás és a mintegy 1 m-nyi tartalék a horgászhelyek alatt bizakodóvá tett. A helyszínen aztán jött a hideg zuhany: a helyi egyesület taván lesz a verseny, a Tisza 2 méternyit áradt egyetlen nap alatt. Összeszorult a szívem, mert ez lett volna a cél, a többi próba csak felkészülés volt erre az alkalomra. Pedig… mennyit készültem a találkára a Szőkeséggel. Sajna, bár a víz gyönyörű volt, a parti elhelyezkedés verseny céljából tényleg lehetetlenné vált. Itt már csak az segíthetett volna, ha a tó halállománya kihívást jelent a botnak. Mondanom se kell, a rakót kirakni sem volt értelme a snecitől és törpétől hemzsegő, méternyi mély vízen.
Összegzésül annyit, hogy nem egy rossz bot, kézreálló, kellemes fogású, nem is túlzottan vastag. Minél többet horgásztam vele, annál jobban kedveltem. Eleinte több kétségem is volt vele kapcsolatban, nem túl vékony-e a fala, nem túl puha-e, vagy épp ridegen kemény, de sorra oszlottak el a kételyeim.
Azt kell mondanom, maga a bot jó peca. Nagyon is jó. Mind műszakilag (toldások, felület, tömeg, gyorsaság stb.), mind esztétikailag azt nyújtja, amit egy versenyző elvár egy bottól.
Értékelés:
- Egy felső kategóriás pontyos bot, mini toldó, nélkül nem maradhat! Erre megoldás a 14,5-es tag elfűrészelése, ami nem is ritka versenyzői körökben, nem kell megijedni tőle. Egyszerűen vesznek egy 14,5-es tagot, vagy még egy 13-ast és pontosan kimérve a 13 métert elfűrészelik. Csupán egy másik nyéltagot kell venni hozzá, de nem a FOX-nál, hiszen itt adott
- Egy ilyen kategóriájú botot főként versenyzésre vesznek meg. Kezdésnek a két keszeges, meg egy pontyos topset azért elegendő, viszont még egy-egy tag nagyon jó lenne a topsetekhez, hogy a mélyebb vizeken se legyen probléma.
- Szívem szerint pontyos topra cserélném a pack keszeges darabját. Kérem, ez egy ízig-vérig pontyos bot!
- Szerintem nem szabad spórolni a botzsákon, egy designos merevfalú botzsák egyrészt jó reklám, másrészt kényelmesebb a felhasználónak. Ha azonban ez nem megoldható tartozékként, akkor legyen külön ajánlott minőségi tok. Ha már ennyit szán valaki a botra, akkor biztos nem sajnálna egy kis pluszt a biztonságos tárolásra. (Mi még nem tartunk ott, ahol az angolok, hogy mindenkinek van kedvenc, akár saját névre szóló luxus botzsákja, ami évtizedeket kibír, és csak a „belsejét” kell cserélgetnie.)
- Remélhetőleg a tagpótlásról, cseréről, garanciáról sem feledkeznek meg az importőrök.
- Ha nem értjük félre egymást a bot árával kapcsolatban, akkor vissza se vittem volna, meglett volna az első vevő:)
Monoki László (mola)
