„A Stradivarik titka Ferdinando Sacconi (a XX. sz. egyik legjelentősebb hegedűkészítője) szerint hangszereinek hangkaraktere a fapácoláshoz felhasznált kvarc-kálium-nátrium keverékből fakad. Mások a különleges lakkozásnak tulajdonítják a máig utánozhatatlan, egyedi hangzást. Újabb kutatások kimutatták a Stradivari-alkotta hangszerek magas minőségének másik okát: az ún. kis-jégkorszak (i. sz. 1400 körül) lehetővé tette a legegészségesebb fákban a teljesen arányos évgyűrűk kialakulását. Ez a nyersanyag szinte teljesen mentes a hibáktól, vagyis igen szabályos, módját adta a kitűnő „lantkészítőnek”, hogy olyan anyagokból induljon ki, amelyek ma már talán nem is léteznek. Stradivari személyesen utazott el a „Nagyszerű lángok közösségébe”, Trentinóba, hogy a hegedűi számára leginkább megfelelő fenyőfákat kiválassza. Az a vidék ma is egyik termőhelye a világ legjobb, húroshangszer-testek készítésére alkalmas fáknak.”
Elsőre most sokan azt gondolják, hogyan lehet egy horgászfelszerelést egy ilyen míves hangszer remekhez hasonlítani? Megnyugtatok mindenkit, nem áll szándékomban, hiszen sehogy sem lehet. A nevek azonban számomra mindig jelentenek valamit, és szeretek utánajárni a dolgoknak. Általában a névválasztás nem a véletlen műve. Hogy az új Stradivari rakós botok mennyire méltók a neves hangszerkészítő mester keze alól kikerült mesterművekhez? Az írás végére mindenki döntse el maga.
Először a párhuzamot kerestem. A Stradivari Tournament és Tournament Carp rakósok mindketten az olasz ITALICA botgyárból kerültek ki. Nyugodtan kijelenthetem, szintén olasz mesterek keze alól. A nemes alapanyagok tekintetében ugyan nincsen hasonlatosság, hiszen a mai kor mesterei a karbonnal dolgoznak, de ebből is kihozták a legjobbat. Titok tekintetében már van párhuzam, hiszen ahogyan a híres hegedűkészítő remekműveinél, úgy az ITALICA cég által készített rakósoknál is sűrű titok lengi körül a botok alapanyagát. A gyárak kényesen ügyelnek arra, hogy a botok anyagára még csak halvány utalás se legyen. A jó alapanyagot is lehet még jobbá varázsolni. A cremonai hangszerkészítőnek a lakkozás, míg a nevét a horgászatba átörökítő rakósnak a különleges felületkezelés segít a jót még jobbá tenni. A legfontosabb dolog azonban talán mégsem ez a névrokonságban.
Régen volt egy hangszerkészítő, aki a legjobb hangszert igyekezett készíteni, míg napjainkban van egy megszállott horgász, akinek régi vágya volt egy olyan rakós megalkotása és forgalomba hozatala, ami szintén más, mint a többi. Hogy ez a különbözőség valóban kiemeli az új rakóst a nem kevés versenytárs közül, most még nem tudhatjuk, hiszen e kérdést majd a leendő tulajdonosok száma fogja megválaszolni. Egy biztos, finoman szólva is „figyelemre méltó” a két új rakós. Számomra megtiszteltetés az, hogy elsőként vehettem őket kézbe, és hogy Papp József engem kért fel a két, régen várt bot bemutatására. A következő sorok azonban nemcsak az emocionális élményekről szólnak, hiszen vannak paraméterek, adatok, amelyeket mindenki számításba vesz, ha rakós vásárlásán töri a fejét.
Igyekeztem azon kéréseknek, kérdéseknek is megfelelni, amelyeket telefonon, e-mailen kaptam tőletek a rakósokkal kapcsolatban. Lássuk tehát a két új rakóst ízekre szedve!
Azt - gondolom - nyugodtan kijelenthetem, kevés rakóst előzött meg olyan várakozás, mint a Stradivari két legújabb tagját. Mikor kiszivárgott a hír, hogy Peti barátom segítségével én fogom a két rakós bemutatóját elkészíteni, sorra csörögtek meg a régi versenyzőtársak, horgászcimborák, és jöttek a levelek. Mindenki izgatottan várta, vajon milyenek lettek az új Stradivari rakósok. Barátaimnál talán csak Papp Józsi volt izgatottabb. Amint megérkeztek a botok, máris mérőszalagot, mérleget ragadott, és feljegyzett minden fontos adatot. Gyors telefonos egyeztetés következett, hogy hol és mikor történjen a Stradivari rakósok bemutatása. A Top Mix Thermo Kupáknak helyet adó tó helyszínként adott volt, már csak azért kellett izgulni, hogy a nekem is megfelelő időpontban kivételesen ne legyen tornádó és jégverés, esetleg ezek együttese. Decembert írt a naptáram, mikor Petivel nekivágtam a hosszú útnak. Szerencsére az évszakhoz „méltatlan”, csak kellemesen hűvös, enyhe széllel bélelt időjárást sikerült kifognunk. Útközben átfutottuk, hogy mi mindent kell alaposan kielemezni a botokon. A korábbi beszélgetések, levelek kérdései engem is komoly várakozással töltöttek el a két újdonsággal kapcsolatban, hiszen az ember nem minden nap alkothat véleményt olyan rakósokról, amelyek a hírek szerint a legkényesebb versenyzői igényeket is képesek kielégíteni.
Eldöntöttem, hogy minden apró részletet megfigyelek és minden létező, fontosnak vélt adatot kiderítek a rakósokról. A tervezgetéssel szaladt az idő, észre sem vettem a legyűrt kilométereket. Józsi a megbeszélt helyen, hóna alatt két különböző színű botzsákkal várt bennünket. Az egyiken Stradivari Tournament Carp, míg a másikon a Stradivari Tournament felirat volt olvasható. A botzsákokra pillantva már sejteni lehetett, hogy a híreknek megfelelően minden részletre kiterjedő, a minőséget szem előtt tartó botokról lesz szó. A botzsákok ugyanis már ezt sugallják. Az egyik kék, míg a másik sötét bordó színben pompázik, mindkettő erős, megbízható cipzárral, béléssel óvja a botokat. A botzsákok nem a szokásos hengeres formát idézik, hanem egy összecsukható noteszre emlékeztetnek. A lapos, igényes táska elnyerte tetszésemet, eleganciát és nem hivalkodó külcsínt sugárzott.
A szép csomagolás azonban nem terelte el a figyelmem, igyekeztem „szigorú” maradni. A horgászhely elfoglalása után végre szemtől szemben álltam a két új rakóssal. Mindkét bot packban összeállítva feküdt előttem. A pack mindkét esetben tartalmazza magát a botot, egy 4 tagos top szettet és egy minitoldót. A botot, a 8. tagot és a top szettet műanyag cső védi. Miért nincsen a 8. tag magában a botban? Nos, ez már az egyik olyan ínyencség, amit hamarosan részleteiben is kielemzek, így egyelőre Ti is maradjatok abban a kétségben, amiben én is voltam. Haladjunk szépen sorjában! Először a botot vettem ki a műanyag csőből. Nagyon kíváncsi voltam a nyél átmérőjére, hiszen tudtam, hogy ez a rakós egyik különlegessége. A vastagsága, pontosabban a vékonysága az, ami akár a bot védjegye is lehetne. Érdemes tudni, hogy a Stradivari Tournament, és a Tournament Carp rakósok ugyanazon a szerszámon készülnek, így azon túl, hogy a két bot tagjai egymással kompatibilisek, megkönnyítették mérési feladataimat is. Elég volt ugyanis hossz és átmérő tekintetében csupán az egyik botot lecentiznem, ezek az adatok hajszálra pontosan megegyeznek a másik bot adataival. A két bot közötti különbözőség nem a centikben, hanem sokkal inkább a grammokban és felhasznált anyag minőségében mérhető.
A méréseket a nyéltaggal kezdtem. Egy tolómérő segítségével a következő adatot olvastam le: 43 mm. Az általam ismert és korábban használt rakósok között ilyen adattal még nem találkoztam. Jellemzően a nagyobb, 46-48 mm-es nyélátmérő jellemezte a botjaimat. Sok gyártónál elindult egy „karcsúsítási” törekvés, de ez zömében a rövidebb margin rakósokat, vagy a 11,5-es rakósokat érintette. A Stradivari család két új tagja azonban a hosszabb 13-as „géposztályban” versenyzik a vásárlók kegyeiért. Nézzük tovább, mindezt hogyan teszi! A tolómérőt letéve a botot és a tagokat védő két gumidugót fejtettem le a nyélről. Sorra bukkantak elő az odabent feszes vigyázban álló tagok. A tagok mindegyike megszámozva, ami egyrészt segítség a horgásznak, másrészt a gyártónak. Hogyan? Sohasem felejtem el Peti barátom első rakósát, mikor az izgalomtól vezérelve egy tag a nyéltagban maradt, és első alkalommal rakta össze a botot. Csoda, hogy nem lett törés a vége. A Stradivari rakósoknál nyugodtan lehet névsorolvasást tartani az tagok összeillesztése közben, és ha valamelyik hiányzik, kereshetjük ennek okát. Az egyik ilyen lehetséges ok az lehet, hogy a nyéltagba feszülve bújik meg a 7. tag. A tagok ugyanis annyira passzentosak, hogy erre bizony lehet számítani. (A másik, hogy a korábban kiszedett tagok közül valamelyik rendetlen elgurult, és ha nincsen már a botban vagy nincsen szem előtt, kellő óvatossággal lehet a felkutatásába kezdeni.) A tagok egymásba simulása miatt azonban különös gonddal kell eljárni a bot szétszedését követő elpakolásnál. Koszos, nedves, sáros állapotban nem ajánlom a tagok egymásba csúsztatását, mert könnyen összegyógyulhatnak a tárolás közben, sok kellemetlenséget okozva a későbbiekben. A tagok számozása ugyanakkor segítség a forgalmazónak is, hiszen ha valaki tagot szeretne rendelni a bothoz - amit nem mellesleg garantáltan 10 évig meg is tehet -, pontosan megnevezheti a szükséges tagot, ehhez elég annak számát leolvasni. Nincsen félreértés, hogy honnan, melyik végétől kell számolni, és hogy a spicc beleszámítandó-e a számolásba…
A rakóst szép komótosan kezdtem összeilleszteni. A tagokon a számozáson túl egy másik hasznos jelölés is található. Ez az úgynevezett Joint Alignment System. Ez a hangzatos kifejezés abban segít, hogy a gyártási eljárás során keletkező „gerinchúrt” egy vonalba rendezhessük a bot összerakásakor. Nem kötelező erre ügyelni, de érdemes. A tagok végeit egy jellegzetes hálószerű karbonszövet erősíti, ami nemcsak funkcionálisan hasznos, hanem szép is. Néhány tagon ebbe az erősítésbe illesztve egy fura jelet találunk. Nem kell megijedni, nem hibás kidolgozással van dolgunk, csupán a gyár ide helyezte el a védjegyét, büszkén vállalva azt, hogy az ő műhelyükből kerültek ki a szóban forgó rakósok.
Külön kiemelném a nyéltagon található erősítést. A legtöbb rakós bot nyéltagjának a halálát a „szétkönyökölés” okozza. A rakós bot tartása közben, ha a combunkra fektetjük a botot, a teljes alkarunkkal támasztjuk meg. Ilyenkor egy váratlan beemelés következtében komoly nyomás nehezedhet a nyéltagra. Volt szerencsém nekem is szétkönyökölni egy igen drága rakóst, így tudom, hogy mennyire fontos ez ellen védekezni. Mivel Józsi is tisztában volt ennek fontosságával, külön megkérte az ITALICA szakembereit, hogy az általa megjelölt ponton dupla karbonszövéses erősítést alkalmazzanak. Ennek a kérésnek eleget is tettek: a nyéltag legkényesebb része mindkét Stradivari modellen dupla erősítést kapott.
A kritikus pontokon mindenütt erősítéssel találkozhatunk a többi tagon is, így a toldásoknál sem kell attól tartanunk, hogy összeroppantjuk a tagok végeit. A tagok felülete matt, egészen furcsa érdesítést kaptak. A tagokat külön-külön végighúztam a tenyeremen, de az igazi próbát a pecára tartogattam. Összerakva, teljes hosszában majd kiderül, milyen a felülete valójában. A következő érdekességet a nyéltag előtti 8. tag szolgáltatta. Korábban jeleztem, hogy első pillanatban értetlenül álltam az előtt, hogy ez a tag külön van csomagolva, és nem a nyéltagban bújik meg, ahogyan a többiek. Nos, hamarosan megértettem. A 8. tag amolyan Jolly Joker. Használatával a botot teljes hosszában vethetjük be, de ha kivesszük, és helyére a nyéltagot illesztjük, a rövidebb, 11,5 méteres hosszban is a nyéltaggal horgászunk. A nyéltag ugyanis egyaránt pontosan illeszkedik a 7. és a 8. tagba. Hát ezért nem lehet a 8. tagot magában a nyéltagban szállítani. Jogos a kérdés, hogy ha levesszük a nyéltagot, és a 8. taggal horgászunk, akkor mi történik? Tulajdonképpen semmi, de érdemes mindig inkább az erősített nyéltagra bízni a feladatot, annál is inkább, mivel a minitoldó kizárólag a nyéltagba illeszthető. A 8. tagon is végigfut a nyéltagon olvasható Stradivari Tournament, illetve Tournament Carp felirat, ám ezen a tagon nem alkalmazták az „érdesítést”. Vajon befolyásolja ez a betolás gyorsaságát?
A nyéltagon tovább elidőztem, mivel ez tartalmazza a legtöbb hasznos, közérdekű információt. Vegyük sorra ezeket:
A bot teljes hossza 12,80 m. Bevallom, nálam az egyik legfontosabb adat, amit sajnos nagyon „slendriánul” kezel néhány gyártó. Kevés márka tünteti fel a boton a valós hosszúságot, így könnyen érheti meglepetés az embert. Amit most írok, lehet nyugodtan reklámnak is tekinteni, de tény, hogy egy versenyen a csapattársaimmal kíváncsiságból egymás mellé fektettük a rakósainkat. Mindnyájunknak más-más márka volt a birtokában. Mivel kettő sem volt azonos hosszúságú, előkerült a centi. Végigmértük az összes rakóst, és a legtöbb 13 méteresnek kikiáltott bot még csak alulról sem súrolta a hirdetett hosszúságot. Az én akkori versenybotom is messze 13 alatt volt. Tudtam, hogy Papp Józsinak vesszőparipája volt már akkor is a botok valós hosszának megadása, így kíváncsiságból elővettem a tartalék rakósként nálam lévő TM Inventoromat. Magasan verte az összes rakóst a hiteles méret megadásában. Arról nem is beszélve, hogy az egyetlen bot volt, ami elérte a 13 métert. Ilyen „prekoncepcióval” kezdtem a bot hosszának leméréséhez. Peti a kamerával követte le a mérőszalag futását, ami pontosan 12,80 méternél állt meg. Egy centivel sem több, sem kevesebb.
A rakós 9 tagból áll, amelyből az első két tag teleszkópos, a többi hét rakós rendszerű. A minitoldó teljes hossza 0,50 m (50 cm), amiből a hasznos hosszúság, amivel számolhatunk 0,40 m (40cm). (10 centi ugyanis a nyéltagba szalad.)
A rakós teljes hossza minitoldóval, a spicc visszavágása nélkül 13,20 méter. Ez akár azt is jelentheti, hogy van 20 centi „előnyünk” a nemzetközi versenyszabály értelmében, de sokkal inkább azt jelentheti, hogy minitoldóval számolva 20 centit bátran vághatunk a spiccből, mert ebben az esetben is kerek 13 méteres hosszal felelhetünk meg versenyszabályzatban foglaltaknak. Nézzük, hogy abban az esetben, ha a spiccet egy centivel sem kurtítjuk, milyen átmérővel kalkulálhatunk. A spicc külső(!) átmérője vágatlanul 3,2 mm, ami azt jelenti, hogy top szettbe 1-1,2-1,4-1,6-1,8 átmérőjű tömör, vagy akár a vastagabb, megfelelő méretű csőgumik, (ízlés szerint) gond nélkül befűzhetők. Engedjetek meg most pár saját gondolatot a témával kapcsolatban: Jómagam az alapos spicc csonkolás híve vagyok, mivel úgy vélem, ha rendesen kurtítunk a spiccen, a bot gyorsasága, gerincessége számottevően javul, és kényelmesen használhatjuk a vastagabb csőgumikkal is rakósunkat. Éppen ezért, korábbi botjaimon jelentősen visszavágtam a spicceket. (A Tournament esetében erre nem feltétlen lenne szükségem.)
Más kérdés, hogy egy lehetséges megoldás még az is, ha a spiccet teljes egészében kivesszük, mert így a 2. tagon a lyuk belső átmérője 4,2 mm lesz, amin már a ruhaszárító kötél is sikítva futkározhat ki és be. Mivel a 2. tagon is találunk egy 22,2 mm hosszú erősítést, nem kell féltenünk, azonban így további centimétereket veszíthetünk. Mindenki eldöntheti maga, hogy mi a fontosabb, mi lesz az elsődleges rendeltetése a botnak. Kimondottan erős, vastag csőgumikkal szeretne pontyozni, vagy elsősorban keszeges-kárászos, átlagos méretű pontyokkal kíván viaskodni? Hangsúlyozom, hogy ezek az én tapasztalataim, erről mások, másképp vélekedhetnek. Papp Józsi például olyan top szetteket készített elő, amelyeken egy centi kurtítást sem alkalmazott, és így is kényelmesen dolgozott a top szettbe a Preston 13H erősségű csőgumija.
Carbonio Super Alto Modulo: Szuper magas modulusú karbon. Ettől nem lettem okosabb, de mit várjak? A rakós anyagát féltve őrzött titokként kezeli minden gyártó, a pontos összetételre még csak utalást sem tesznek. Az ITALICA mérnökei nemes egyszerűséggel elintézik ezt a kérdést. Azt azonban büszkén hirdetik, hogy Full made in Italy, azaz a teljes bot Olaszországban készült.
Ennek a botgyártásban kivívott rangon túl az alkatrészellátásban láthatjuk hasznát. A Stradivari Tournament családhoz 10 évig garantálnak tagutánpótlást. Ezt nem csak szóban kapjuk, hiszen több helyütt írásban is olvashatjuk, és a korábbi Top Mix botokkal kapcsolatban én is csak megerősíteni tudom a márka ilyen irányú rugalmasságát. Törtem nem egy top szettet, amelyek 2 héten belül pótolhatók voltak, de roppantottam tagot is, amire szintén nem kellett többet várnom. (Akinek már tört el botja a szezon közepén, és még hátra volt pár versenye, az tudja, mennyire fontos ez.) A rakós nyéltagján fordítva egy kicsit egy pontokból és számokból álló kalibrációs rendszerrel találkozhatunk. Ez a precíziós jelölés segít nekünk abban, hogy milliméterre pontosan ugyanoda borítsuk az etetőcsészénk tartalmát, és garantáltan ugyanoda is horgásszunk. Ehhez elég mindig ugyanaddig a jelölésig visszahúzni a rakóst, vagy tartó kezünket mindig ugyanazon a jelölésen pihentetni.
A nyéltagon még két felirattal találkoztam. Az egyik figyelmeztet arra, hogy a bot vezeti az elektromosságot, így nem tanácsos a rakóssal viharos időben, illetve magasfeszültségű vezeték közelében horgászni, míg a másik arra tesz utalást, hogy a bot végső formájának kialakulásában Papp Józsinak is volt némi szerepe.
A két rakóst és a top szetteket grammra, centire, milliméterre mértem meg, a mérések a következő eredményeket hozták:
Stradivari Tournament adatok (xls)
Van azonban egy olyan mérőszám, amit nem nagyon adnak meg a gyártók. Ez az ún. Down Force (tartó erő), ami azt mutatja meg, hogy ha a botot kézben tartjuk (a végétől számítva 1 méterre a kezünkkel megtámasztva), akkor mekkora az a súly, amit meg kell tartanunk. Ehhez Józsi ennek leméréséhez egy egyszerű szerkezetet készített, és a mérés a következő eredményeket adta.
Ez lehetne az egyik olyan mérőszám, ami alapján a rakósokat összehasonlíthatnánk, bár ennek az is feltétele lenne, hogy minden rakós azonos hosszúságú legyen. Nem mindegy ugyanis, hogy egy névleg 13 méteres, de valójában 12,4 méteres botról van szó, vagy egy névleg 12,8 méteres, de a valóságban is 12,8 méteres rakóst helyezünk a tartóba. (A videón bemutatom, mennyit jelenthetnek ennél a mérőszámnál a centik és a grammok.)
A Stradivari Tournament Down Force mutatója 3580 g, míg a Tournament Carp esetében ez 3760 g!
Ha valaki a száraz számok alapján szeretne véleményt alkotni a botról, úgy gondolom, az adatok birtokában, a filmet megtekintve ezt megteheti, így következhetett az igazi, gyakorlati elemzés. (Elsősorban a Tournament Carpot vettem alaposan szemügyre, mivel bevallom, az én fantáziámat ez a rakós foglalkoztatta leginkább.)
Mint említettem, a bemutatásra szánt rakós top szettje 20 centivel volt visszavágva, és a Preston 13H erősségű csőgumija volt befűzve, a végén Pulla Bunggal. Korábban még nem használtam ezt a fajta gumizást, így kíváncsian vártam, milyen lesz az általam megszokott erős, vastag csőgumik után méretekkel finomabb gumizással pontyozni. A bemutatóhoz azonban halak is kellenek, így azért, hogy segítségemre lehessenek, egy újfajta etetőanyagot kevertem. A Top Mix Selector 81 piros színű, fűszeres, chilis etetőjét használtam.
Szokásomhoz híven most is megkóstoltam a kész etetőt, ami nem kis meglepetést okozott. A nyelvemet rögtön „megégette” az erős fűszerpaprika, így további ízélményekről nem tudok beszámolni. Csak a szememre hagyatkozhattam. Abban bíztam csak, hogy az etetőanyag nem a „kétszer csíp” kategóriába tartozik, ellenkező esetben érhet még meglepetés. A tartalmas etetőt még csemegekukoricával és csontival spékeltem meg, majd egykezes gombócokat készítettem elő. A spicc köré igen alacsony találati pontossággal dobtam be a gombócokat. (Magyarul kettőt nem sikerült egy helyre dobnom, köszönhetően a sokheti kihagyásnak :-)) Mivel egyedül horgásztam, bíztam abban, hogy nem lesz a halaknak ez ellen kifogásuk. (Versenyen hasonló „pontossággal” már itt elbuktam volna a derbit.) A top szettre egy 0,6 grammos úszó került, 18/16-os damilra. A horog szakáll nélküli Preston PR 24-es volt, 14-es méretben. Csalinak pár szem fehér csontit tűztem a horogra, és izgatottan toltam be a rakóst. A matt, érdekesen érdes felületkezelésnek köszönhetően ez simán ment. Szó szerint. Nincs rosszabb, mint amikor a bot tapad a kezünkhöz, lehetetlenné téve a gyors, pörgős pecát. Többször is szándékosan csúsztattam a botot, és az minden esetben simán szaladt a tenyeremen.
A kezemet bevizezve rápróbáltam később nedves kézzel is, de az eredmény ugyanaz lett: gyors, letapadástól mentes botkezelés. A nyéltag előtti taggal kapcsolatos korábbi aggodalmam is elmúlt, mivel nem okozott gondot e tag felülete sem.
Az etetés után kb. 10 perc telhetett el, mikor elmerült az úszóm. Elérkezett a pillanat, hogy kipróbálhassam a Pulla Bungot. A ponty a viszonylag finom gumizással messzire szaladt, azonban nyugodtan viselkedett. (Hasonlóan, mint egy lágy matchbot esetében.) A botot top szettre bontva komótosan fárasztottam. Ahogy a hal kezdte veszíteni erejét, a Pulla Bung segítségével szigoríthattam a gumi feszességén, elkerülve azt, hogy a szákolás előtti pillanatokban felesleges kockázatot vállalva 5 taggal kelljen hadonásznom.
A praktikus eszköz használata egyszerű, könnyű volt, én elsőre megbarátkoztam vele. (Megértettem azt is, miért vágta Józsi csupán 20 centivel vissza a top szettet.) Az első pontyot követően igazán belefeledkeztem a horgászatba. A Stradivari Tournament Carppal valóban élmény volt a horgászat. Nem éreztem könnyűnek, de nehéznek sem. Kényelmesen, erőlködés nélkül tudtam tartani, a karcsúságának köszönhetően pedig olyan érzésem volt, mintha nem is 13 méterben horgásztam volna. (A kamerának igyekeztem minden lényeges momentumot megmutatni, hiszen sok dolog szavakkal nehezen megfogalmazható, azt valójában látni, de még inkább érezni kell.) A Stradivari Tournament Carp nagyon az én ízlésem szerintinek bizonyult.
Kellően gyors volt, a lógása pedig messze az általam veszélyesnek ítélt határon belül volt. Nehezen tudtam meghatározni, hogy pontyos vagy inkább keszeges rakóssal van dolgom. Valójában egyik sem. Kicsit ilyen, kicsit olyan. Ha létezik „all round” kategória, akkor ez a rakós kétségtelenül elviheti a pálmát. Kellően erős, de ennek ellenére könnyű. Valóban megállja a helyét bármelyik versenyen, legyen az pontyos vagy keszeges, állóvízen vagy folyón megrendezett. A bot kezelése könnyed, bevágáskor a spicc gyorsan reagál. (Vágatlan spiccnél a gyorsaság természetesen nem egyezik meg a visszavágott spiccnél tapasztalhatóval.)
A horgászat utolsó órájában a Stradivari Tournamentet vettem kézbe. A Tournament Carp után ez a rakós már vérbeli versenybotot idézett. Feszes, könnyű, gyors, kemény botot tartottam a kezemben. A nyél karcsúsága nagyon könnyű kezelhetőséget biztosított ennél a modellnél is. Igazi előnyeit egy apróhalas, pörgős versenyen tudná megcsillogtatni, de remekül állta a sarat a kárászokkal, pontyokkal szemben is. Biztos vagyok benne, hogy sok versenyző fogja számításba venni a következő évadban.
A horgászat végére azon túl, hogy remekül szórakoztam, valóban két, figyelemre méltó rakóst ismerhettem meg a Stradivari Tournament és Tournament Carp képében. Ha Papp Józsinak az volt az álma, hogy olyan rakósokkal öregbítse hírnevét, amelyek megállják a helyüket bármelyik versenytárssal szemben, akkor álma valóra vált. Biztos vagyok abban, hogy előbb-utóbb egy bajnok is felavatja majd valamelyiküket, és akkor lesz igazán megkoronázva a sokévnyi munka.
A magam részéről mindenkinek sok szép élményt és nem utolsósorban halat kívánok ezekkel a rakósokkal, kisfilmünkben pedig - reményeim szerint - minden kérdésre választ kaphatnak az érdeklődők, de a Tournament Carppal kapcsolatban a jövőben jómagam is további gyakorlatban szerzett tapasztalattal tudok segíteni annak, akinek további kérdései lennének. A botzsákomban nekem is ott lapul egy, hiszen benne találtam meg a korábbi Inventor 607-esem méltó utódját. Azt szokták mondani, hogy autót, nőt szerelemből választ az ember. Szerintem mindenre igaz ez a megállapítás. Aki kézbe veszi a jövőben ezeket a rakósokat, számoljon ezzel.
Írta: Polyák Csaba (csabio)
Fotók, videó: Takács Péter
