A horgászathoz - szerintem és többek között - három dologra van szükség. Időre, pénzre és némi szerencsére. Az idő, amit a horgászatra fordíthatunk, egyénenként változó. Van, aki szinte naponta, és van, aki csak havonta néhány alkalommal jut ki a vízpartra. A szerencse forgandó, néha a horgásznak, máskor a halaknak kedvez. Nézőpont kérdése, hiszen ami az egyiknek szerencse, az a másiknak nem. Szerencséje pont ezért mindig van valakinek, jó esetben a horgásznak. A harmadik a pénz. Mondhatjuk: Ugyan már, az a legkevesebb! Szó szerint. Sokaknak azonban a legkevesebből kell kihozni a legtöbbet. Lehetséges ez? Kompromisszumok megkötése mellett igen.
A hírekben sok negatív, lehangoló jóslatot hallok. Nincsen két gazdasági elemző, aki ugyanazt prognosztizálná. Mindenki mást mond, így csupán a saját bőrömön érezhető változásokból szűröm le, mi lehet a valóság. Nem vagyok sem jómódú, sem szegény, ha létezik még ilyen kategória, akkor a középosztályt súrolom. (Hogy alulról vagy felülről, azon még nem gondolkodtak a szociológusok.) A horgászatra fordított összeg esetemben nem publikus, mivel lehet, hogy a feleségem is olvassa e sorokat. Fogalmazzunk úgy, keveset költök a hobbimra. A felszerelésemet összeszedtem már az évek során, így ma már csak kiegészítő apróságokra, csalira kell költenem. (Na, itt már nem olvassa párom a sorokat, mert komolytalannak titulálva elvonult, pedig esküszöm, tisztelt bíróság, ez a színtiszta igazság. :-)) Emlékszem azonban még azokra az évekre, amikor elkapott a hév, és minden szükséges hozzávalót be kellett szereznem. A példa kedvéért nézzük most a rakós botos horgászattal történő megismerkedésem költségeit. Kellett egy horgászláda. Alaptípussal kezdtem, 30.000 Ft. Mivel ezt nem kizárólag a rakózás miatt vásároltam, szétdobva a matchbot-spiccbot-feederbot között a költségét, kb. 10.000 Ft-tal járult hozzá a rakós botos technikám kidolgozásához. Görgőnek egy egyszerű, X2 görgőt választottam, pont olyat, amivel most is horgászni fogok. Akkoriban az ára 5.000 Ft körül mozgott, de most sem lehet több 7-8.000 Ft-nál. Kapcsokra, létrákra, gumikra körülbelül 3-4.000 Ft-ot költöttem. Minden megvan, már csak a bot hiányzik. A rakós botok ára, ha emlékezetem nem csal, 50.000 Ft-tól indult, és határ a csillagos ég volt. Nem volt annyi pénzem, hogy rögtön egy drága, új bottal kössek ismeretséget, és úgy gondolkodtam, kezdek inkább szerényen, és ha bejön a módszer, majd továbblépek.
Egy olcsóbb botot használtan is kisebb veszteséggel tudok továbbpasszolni. Egy használt rakóssal kezdtem a horgászatot, amit 25.000 Ft-ért vásároltam meg egy fórumon megismert sráctól. (Később csupán 5000 Ft-os „bukóval” adtam tovább, újabb áldozatokat megfertőzve a rakózással.) A kis, 11 méteres rakóssal kezdtem a horgászatot, ez segített át számtalan buktatón, tolerálta a mostoha bánásmódot, vigyázott magára, ha én éppen nem vigyáztam rá. Erős, strapabíró darab volt, ennek megfelelő tömeggel. Nem volt „egykezes” petrence, mert volt benne anyag, bennem pedig volt kellő tapasztalatlanság, így jól kiegészítettük egymást. Két-három évig kényelmesen elhorgásztam vele, számos szép halat adott, nem beszélve arról, hogy segítségével megszerettem ezt a módszert is.
Lássuk azonban, mi a helyzet napjainkban a bot választásánál. Az utóbbi években a rakós botok között megjelentek, a kimondottan alacsony árkategóriás pálcák is. Ők képviselik a „belépő” osztályt. Szerepük az, hogy beoltsák az érdeklődő horgászokat a rakózással, illetve választási lehetőséget biztosítsanak mindenki számára, pénztárcától függetlenül. Nem egy egész életre szóló botokról beszélünk, hiszen aki belekóstol, és a módszer elnyeri tetszését, előbb vagy utóbb cserélni fog. A kezdet azonban meghatározó.
Természetesen egy ilyen bot nem vetekedhet drágább testvéreivel, de nem is velük kell megvívnia, hanem a halakkal.
Mikor felkértek arra, hogy egy kimondottan alacsony árpontú rakóst mutassak be, szívesen vállaltam a felkérést. Azt gondoltam, ez a világ legegyszerűbb dolga. Nos, be kell vallanom, tévedtem. Ez a létező legnehezebb feladatok egyike. Miért? Alapvetően, ami olcsó, arra hajlamosak vagyunk rögtön rásütni, hogy nem is lehet jó. Sok horgász egy olcsó termékkel szemben is olyan elvárásokat fogalmaz meg magában, aminek egy profi felszerelés is csak visítva tudna megfelelni. Nem titok, hogy vannak előítéleteink. Nekem is voltak, ezt kár lenne tagadni. Kíváncsi voltam, hogy mit „tudhat” egy ilyen kedvező árú rakós, főleg ha önkéntelenül is a saját, korábbi versenybotomhoz viszonyítom. Be kellett látnom azonban, hogy rosszul közelítem meg a dolgot.
Ahhoz, hogy egy termék árát alacsonyabb szinten lehessen tartani, le kell mondani azokról az extrákról, amik egy magasabb árkategóriában már alapnak számítanak. Ha azonban a rendeltetés oldala felől közelítem meg a kérdést, akkor egy felszerelés feladata az, hogy lehessen vele halat fogni. Hogy közben - sarkítva - milyen kényeztetésben van része a horgásznak, az már csak pénz kérdése.
A Nevis Sensor Carp rakós bot rendeltetése, mint minden botnak, a halfogás. A rendeltetésszerű használathoz választhatunk pénztárcánk függvényében akár extrákat is, de mivel a bemutatkozó bot, egy kimondottan olcsó rakós, ne várjatok tőlem szuperlatívuszokat. „Nincsen klíma és elektromos ablakemelő sem, kézzel kell letekerni az ablakot, de a szél ugyanúgy besüvít az ablakon így is.”, mondta régen öreg autókereskedő barátom, mikor egy olyan vevővel tárgyalt, aki már-már pironkodott, hogy csak egy alap modellre futotta a pénzből. Ennél a botnál sincsenek űrtechnikából átvett újítások, a bottal nem lehet egy kézzel utat mutatni Budára, és nem úgy áll a bot, mint a szálfa. Mikor kiültem vele a vízpartra, megpróbáltam úgy tekinteni a botra, mint az első, kezdő rakósomra. Kezdeti botlásaimra visszaemlékezve értékeltem a botot.
A rakós egy egyszerű vászontokba bújva várta a halakkal történő találkozást. Mondanom sem kell, hogy visszatért a régi formám: erős szélben, szakadó esőben készülődtem a horgászathoz. Először a bot nyéltagján olvasható feliratokat vettem szemügyre. Nincsenek hosszú felsorolások, egy alap bottól elvárhatóan visszafogott az extrák sora. A bot anyaga egyszerű, műgyantával kevert karbon. A kényes pontokon, a toldásoknál megerősítették. A bot felületkezelése spártaian egyszerű. A tagokat vékony lakkréteg fedi. Érdesítés és más felületkezelés nincs a boton. A bot nem siklik a tenyeremen, de nem is pörgős keszegezéshez tervezték. A tagokat egymás mellé fektetve névsorolvasást tartok. A 11 méteres bot 10 tagot számlál. A rakós rövid tagokból épül fel. Ha figyelembe veszem azt a tényt, hogy a spiccet eleve kiveszem a botból, még akkor is marad 9 tag.
Miért kell kivenni a spiccet? Egyszerűen azért, mert a pontyozáshoz szükséges vastagabb gumikhoz passzoló „teflont” pont a spiccet követő tagra tudom passzentosan felhelyezni. A horgászatot a bot begumizásával kezdem. Két tagot gumizok be, de számolni kell azzal, hogy a rövid tagokról van szó. Hogy milyen gumi kerüljön a botba? A Nevis forgalmaz színtelen tömör spiccgumikat is 1,2; 1,4; 1,6; 1,8-as méretben. Mivel pontyokra is számíthatok, a legvastagabb, 1,8-as méretet fűzöm a botba. A gumizásnál egy „költségkímélő” megoldást alkalmazok, amit sok más hasznos ötlet mellett egy barátomtól tanultam én is.
A szereléket egy 0,75 grammos úszóval készítem, amit néhány söréttel súlyozok ki. A top szett horgászatra kész, lássuk, milyen a bot, ha a tagokat szép sorban egymásba illesztem. A nyéltagot megmarkolva megállapítom, hogy viszonylag karcsú bottal van dolgom. Lógása még tűréshatáron belül van. Mivel nem egy kifeszített csúcs rakóssal van dolgom, nem is várom el, hogy álljon, mint a cövek. (Mivel számítottam rá, hogy lesz lógása a botnak, a szereléket hosszabb zászlóval készítettem. Ezzel csökkenthetem az üres bevágásoknál a szerelék felcsavarodásának esélyét.) A mélységmérés során a bot kezelése nem okoz gondot. Mivel tudom, hogy nem siklik a kézben, komótosan, nem kapkodva tolom be. Kézről-kézre adogatom előre a tagokat.
A rakóst felfektetem a combomra, ízlelgetem a súlyát. Nem érzem ólomnehéznek, de a nyéltagot kicsit hátrébb csúsztatva sokat javul a bot súlyelosztása. (Ha nehezebb, pontyos rakóssal horgászom, kicsit mindig hátrébb tolom a botot, sokkal kezesebbé válik.) Próbaként néhányszor bevágást imitálok. A bot vége kicsit lemaradva reagál a mozdulatra. Majd meglátom, okoz-e ez bármilyen problémát. A halak majd kiderítik, hogy hagyják-e magukat így is megakasztani. Ahhoz azonban, hogy halat is fogjak, magam elé kell őket csalogatni. Egy korábbi írásban olvastam a Bait-Tech cég etetőanyagairól, és az ott leírtak felkeltették a figyelmemet. A fórumot böngészve is találtam egy lelkes fórumozó tollából érdekes beszámolót a cég termékeiről, így kíváncsiságom nőttön-nőtt. Szerencsére a rakóshoz kaptam etetőanyagot is a forgalmazótól, ráadásul pont az említett cég termékeit. A Bait-Tech Mojo Groundbait és Special G Gold etetőanyagát választottam ki.
Mindkét etető erősen hallisztes, sós-fűszeres jellegű. A cég az angol piacon örvend nagy ismertségnek, ami nem véletlen - etetőanyagait az ottani nagy horgászterhelésnek kitett vizekhez fejlesztették. Nem a halak jóllakatása, hanem a figyelmük felkeltése, és táplálkozásra ösztönzésük volt a fő szempont, mikor egy rendkívül finom szemcsézetű, állagában más etetőanyagokhoz nehezen viszonyítható keverékkel lepték meg a horgászokat. Az első meglepetés a zacskó kibontásakor ért. Pontosabban, mikor beleszagoltam. Olvastam, hogy a legjobb minőségű hallisztet használták fel, ami az illatán rendesen kiütközött. A szemcsemérete nagyon finom, már-már púderszerű. Darabos összetevőknek nyoma sincs. Az általam eddig használt pontyos etetőkhöz képest szinte mindenben mást mutat. Óvatosan adagolom a vizet, hiszen könnyű túlnedvesíteni a kaját. Folyamatos kevergetés mellett addig vizezem, amíg könnyedén összenyomhatóvá válik. A gombócok gyúrásakor olyan érzésem van, mintha puha homokot formálnék a kezeim között gombócokká.
Megkóstolom a keveréket. Mintha szardíniába harapnék. Sós-halas-fűszeres jelleg uralja az összhatást. Próbaképpen a közeli, víz alatti betonra dobok egy gombócot. A kaja gyorsan, erősen ködözve omlik alkotóelemeire. Az apró színes szemcsék, a gomolygó etetőanyag-felhő látványos, figyelemfelkeltő. Bízom benne, hogy a halak is így gondolják. (Még többet tudhattok meg ezekről az etetőanyagokról a nemrégiben megjelent Pellet gyorsítók című írásból.) Öt-hat gombóccal indítok.
Ha kárászra-pontyra horgászom, mindig kerül csonti is az etetésre. Ezt most megragasztottam, mert egyrészt a sok sneci, másrészt a szél miatt csak így lehettem biztos abban, hogy oda esik, ahová szánom. A ragasztott csontiból apró adagokat kiszakítva kis gombócokat formázok, és ezeket dobom 10 percenként az úszó mellé.
Ha már a Bait-Tech cég etetőjét használom, akkor - hogy „stílszerű” legyek -, csalinak a cég puha horogelletjét tűzöm fel. A Bait-Tech Premium Pellet három különböző ízesítésben kerül forgalomba. Az egyik a klasszikusnak számító epres horogpellet. Érdekessége, hogy míg más, általam használt horog pelleteknél egy halas bázisú pellet van eper aromával kezelve, és ezért a halas illat átüt az eper illat mögül, addig itt tiszta eper tölti be az orrom. A másik két illat-íz variánsnál, a halibutosnál és a hallisztesnél pedig tömény „büdöskés” kompozíció veszi el jó időre a szaglásom.
E horogpelletek pozitív tulajdonsága, hogy bár tényleg puhák, a horgon egész jól tartanak. A szivacsos állag miatt könnyedén feltűzhetőek, mégis nehezen esnek le a horogról. (Matchboton is próbáltam őket és bírták a lendületes dobásokat is.)
Szeretem a szendvicseket, ezért a horgászat során folyamatosan cserélgetem, variálom az ízeket, de szinte mindig tűzök néhány szem csontit is a pellet mellé. Az első epres-csontis kombinációt egy compó tünteti ki figyelmével. Az lassan elmerülő úszónak óvatosan emelek be. Még csak ízlelgetem a rakóst, hiszen régen volt már a kezemben. Az első compót több hasonló társa követi, közéjük furakodik be néhány szebbecske kárász. A bot rendeltetésének megfelelve fogja a halakat. Egyetlen halam sem marad le, a kapásokra időben reagálok én is, és a bot vége is leköveti a bevágás mozdulatát. Egy-egy szebb compó már a gumit is kihúzza a botból, élvezem a horgászatot.
Barátommal közben régi pecákról beszélgetek, és pár hal erejéig helyet is cserélünk a ládán. Az ő véleménye is ugyanaz, mint az enyém. „Ez a rakós tökéletesen használható, ennyi pénzért első, kezdő botnak, vagy alkalmi pecákhoz teljesen megfelelő.” Ez is a célja ennek a rakósnak. Később egy ponty is tiszteletét teszi, így képet kapok a botban rejlő tartalékokról is. A 2 kiló körüli potyka nem volt ellenfele a botnak, véleményem szerint egy kellően erős csőgumival jóval nagyobb példányok is megfoghatóak vele.
A horgászat végére nem érzem zsibbadtnak a karom, ami azt mutatja, hogy nem „tarthatatlan” a bot súlya. (Csak az etetés idejére tettem a tartóba, végig kézben fogva horgásztam.) Az időnként felerősödő szél néha erősen megcsavarta a kezemben, de épsége nem forgott veszélyben. Ilyenkor jól jön az anyag rugalmassága. Inkább hajoljon a szél erejére, mintsem törjön.
Mindent összevetve meg kellett állapítanom, hogy lehet rakózni relatíve kevés pénzből is. A rakózás élménye nem feltétlen ettől függ. Aki kacérkodik a gondolattal, azaz szívesen belevágna ebbe a módszerbe, vagy egy erős, strapabíró botot keres, az bátran vegye számításba a Nevis Sensor Carp rakóst. Ne felejtsük el: a bot rendeltetése a halfogás, és ezt a feladatot tökéletesen végrehajtja.
A letölthető kis videóból az is kiderül, hogy néhány óra leforgása alatt szép zsákmányra tehetünk szert ezzel a bottal is. Én elégedett voltam, a bot azt nyújtotta, amire számítottam, meglepetést nem okozott és egy előítélettől ismét megszabadított. A híreket pedig tovább hallgatom, csak mondanak végre valami biztatót is. Titkon pedig azt remélem, hogy mindenki, aki most ezt a botot választja, néhány év múlva egy igazi csúcsbotot szorongatva fogja élvezni a halfogást. A halfogás öröme, meglátjátok, nem ettől függ.
(X)
Írta: Polyák Csaba (csabio)
Fotók: Polónyi Attila
Video: Takács Péter
