Személyes dolgaink kedvező alakulása miatt alkalmunk nyílt egy éjszakát kint tölteni a nagyszénáson található Szénás-Carp Horgásztónál. Egy alkalommal nagyon pozitív élményekkel tértünk haza erről a vízterületről! Az időjárás alkalmasnak tűnt egy jó horgászathoz, és még a hőmérséklet is kedvező volt ahhoz, hogy sátorban töltsünk egy éjszakát a vízparton. Mindezeket a tényeket megkoronázta számomra, hogy az idén második alkalommal meghirdetett Nevis teszthorgász pályázatnak köszönhetően egy Nevis Trion horgászbottal és egy Nevis Mistral orsóval gazdagabban indulhattam neki ennek a rövid túrának, amely előzetes tapasztalataink szerint rossznak biztosan nem ígérkezett!
Második alkalommal látogattunk ki barátommal, Szabó Tamással a Nagyszénáson található Szénás-Carp Horgásztóhoz. Egy korábbi alkalommal már sikerült a tavat szemügyre vennünk és horgásznunk rajta, ennek fényében eléggé bizakodva álltunk az előttünk álló pecázáshoz. Nem titkolt szándékom volt, hogy nagyobb testű halakon sikerüljön kipróbálnom a már fentebb említett bot-orsó párosomat. Nagyon kíváncsi voltam, mire képesek együtt mind a dobásoknál, mind pedig a halakkal való küzdelem során!
A pályázat eredményhirdetése után néhány nappal kézhez is kaptam a párost, amit gyermeki izgalommal vártam. Miután kibontottam a csomagot, először a botot vettem szemügyre.
A bot 3 részből áll, 360 cm-es, 3,5 lb-s, anyagát tekintve nano-carbon, amelynek lényege, hogy terhelhetősége közel duplája a normál karbon anyagokhoz képest. Első látásra nem tűnik túlzottan kemény botnak, de nagyon gerinces, kemény, érződik rajta, hogy távoli dobások során megállja a helyét, bírja a terhelést! Első tapintásra érződik, hogy az EVA nyélborítású bot kissé érdes tapintású - nem is tudnám mihez hasonlítani, de személy szerint engem nagyon megnyertek vele!
Az alsó, szivacsos markolat jól eltalált! Mérete tökéletes, elég kemény, próbáltam mind nedves, mind pedig száraz kézzel, így bizton állíthatom: egyáltalán nem csúszik nagyobb erőfeszítés alatt sem!
Az alsó markolattól felfelé haladva az orsótartó előtt egy fehér Nevis márkajelzés található, elöl és hátul piros gyűrűvel keretezve. Az orsótartó felett pedig a Trion típusjelzés található, szintén piros gyűrűkeretben. Már itt szembetűnik, akárcsak a bot borításánál, hogy a cég nagyon gondosan odafigyelt a bot külső megjelenésére a belső precizitása mellett!
Még az orsótartó bemutatása előtt mindenképp szeretnék kitérni a bot alsó markolata és az orsó közötti távolságra! A dobásoknál nagy előnyt jelent a megfelelő távolság a bot alsó markolata és az orsó között. Ennek köszönhetően nagyobb erőt tudunk vinni a bot meglendítésébe, ezáltal a dobástávolság is arányosan nő. A Nevis Trion boton ez a távolság egy távdobó botéval vetekedhet! Az elején a bot kímélése végett kisebb ólmokkal (70-80 g) próbálkoztam, de ahogy megtapasztaltam a bot teherbírását, és éreztem, hogy mekkora erőtartalék van még benne, növeltem a dobósúlyt. 100-110 g-os cseppólmokkal próbálkoztam, minél nagyobb lendületet és erőt próbáltam belevinni a dobásokba, aminek meg is lett az eredménye. Persze nem az, hogy kettétört a bot! A fent leírt nagyobb súlyokkal gond és erőfeszítés nélkül kivitelezhetők a 90-100 m-es vagy ennél nagyobb dobások. A dobásokat követően úgy éreztem, a botban maradt még bőven erőtartalék, gond nélkül elbírna nagyobb súllyal, jóval nagyobb erővel történő dobásokat is, de őszintén szólva nem mertem növelni a bot terhelését, nehogy baj történjen. Ami feltűnt dobások közben: az anyagának köszönhetően a bot kiküszöböli a felesleges oldalirányú kilengéseket!
Az orsótartó rész rendkívül strapabíró! Annak ellenére, hogy az alsó, tekerő rész alatt nem található ütköző, nem lehet túltekerni. Az orsót rendkívül jól tartja, nagyon passzentos. Az orsó nem mozdul meg benne, dobások közben nem lazult ki, pedig elég kapott terhelést rendesen.
A boton felfelé haladva, még a gyűrűzés megkezdése előtt található az első összeillesztési pont. A bot borításának köszönhetően nincs szükség túl nagy erőfeszítésre sem az összeillesztésnél, sem a szétszedésnél, pedig nagyon jól illeszkednek egymáshoz a részek. A nagy dobásoknál, illetve a fárasztásnál sem mozdult el oldalirányba. Ugyanez a helyzet áll fenn a második illesztési pontnál is. Mindkettő tökéletes!
A bot 6 db SiC gyűrűvel van ellátva. A gyűrűk méretéből már elsőre feltűnik, hogy nem egy kifejezetten nagy gyűrűátmérőkkel ellátott, tipikus távdobó botról van szó. Ennek ellenére a gyűrűk nagyon jól vezetik a zsinórt dobás, kifelé csévélés, valamint fárasztás közben. A gyűrűsor ékköve a spiccgyűrű, ami egy nagyon jól teljesítető, csavarodásmentes LC változat. Hiába próbáltam, a zsinórt nem sikerült feltekernem rá. Összegezve: senkit ne tévesszen vagy ijesszen meg a bot kedvező ára! Nem hinném, hogy ebben az árkategóriában hasonló kaliberű bottal találkozhatnánk! Tökéletesen kivitelezett, minden téren megállja a helyét és felveszi a versenyt a hasonló típusú botokkal. Bátran merem ajánlani bárkinek, aki egy megfizethető árkategóriájú, időtálló, strapabíró bot vásárlásán gondolkodik.
Az orsó elsőre nagyon meglepett! Még nem volt szerencsém fehér színű orsót a kezemben tartani és az igazat megvallva kissé vonakodtam a fehér színe miatt, ám amikor kibontottam a dobozt és megláttam, a szavam is elállt! A képen látott orsó a valóságban teljesen lenyűgözött! A tervezők nagyon jól eltalálták a színkombinációt, illetve a színezést.
Az orsó és a dob méretét tekintve nem kifejezetten távdobó eszközről van szó, de igazság szerint nem éreztem, hogy akadályozná, illetve hátráltatná a nagyobb dobások kivitelezését. Dobásoknál tökéletesen együttműködött a hozzá tartozó bottal! Tökéletesen pergett le róla a zsinórt, precízen csévélte fel a dobra, rendkívül finoman adagolta a zsinórt fárasztásnál, egyszer sem szaladt meg, csak ha arra szükség volt. Azt azért hozzáteszem, hogy a tesztelt bot-orsó páros rendkívül erős! A bot keménységéből adódóan annyira felőrölte a fárasztott hal erejét, hogy az orsó, mondhatni, „pihent”. Persze most nem arra gondolok, hogy a halat egyszerűen csak ki lehet velük tekerni, de jóval kevesebb munka hárul az orsóra, mint egy puhább botnál. Természetesen voltak/vannak a halnak olyan kirohanásai, amelyekhez már nem elegendő a bot erőtartaléka és kikéri az orsót is, de ebben az esetben is számíthatunk az orsóra! Tapasztaltam és bátran állítom: tökéletesen megállja a helyét nagyobb testű halakkal szemben is! A nyeletőfék finoman állítható. Kapáskor kíváncsiságból megvártam, hogy a hal elhúzza azt, és ekkor sem ért csalódás: nagyon jól adagolta a zsinórt!
Fogását, illetve tekerőjét tekintve nagyon kényelmes. Súlya viszonylag csekély, de érződik rajta, hogy nem sajnálták belőle az anyagot, minden a helyén van!
Az orsó dobjára ProLogic XLNT 0,33 mm-es zsinórt csévéltem, melyet sajnos nem volt lehetőségem méterre pontosan megszámolni, de bizonyosan jóval több, mint 350 m fért rá. Ezt az orsó méretéhez képest rendkívül gyorsan sikerült felcsévélni, melyen kissé meg is lepődtem, persze kellemesen.
Lehetőségem nyílt az orsót összehasonlítani egy azzal méretben egyező, Nevis Defender 6000 orsóval. Súlyra közelítőleg megegyeznek, ám a Mistral (valószínűleg belső tartalma miatt) kissé nehezebbnek bizonyult. Méretüket tekintve a Defender nagyobb, ám zsinórkapacitásukat tekintve a Mistral verhetetlennek bizonyult! A Mistral jóval kényelmesebb és véleményem szerint külső megjelenése is megnyerőbb.
Összeszerelve a hozzá tartozó bottal nagyon szép látványt nyújtott. Tökéletes fogás, csekély súly, hibátlan! Alig vártam, hogy a szerelés végére érjek, helyére kerüljön a szerelék és várhassam az első halat.
És ezzel el is érkeztünk a teszt lényegi részéhez: a horgászathoz!
Mivel 24 órás horgászatra foglaltunk helyet a tónál, viszonylag (magunkhoz képest persze) késői órában, reggel 10 órakor érkeztünk meg. Megérkezésünkkor a tógazda, Jámborcsik László fogadott és kísért minket a már előre lefoglalt helyünkhöz. Már előre szeretett volna felkészíteni minket arra, hogy az elmúlt napok tapasztalatai alapján nagy valószínűséggel az éjszakai órákban lesznek aktívabbak a halak. Ettől mi természetesen nem fordultunk a hazafelé vezető út irányába, hanem reménykedtünk, hogy nekünk majd sikerül nappal is túljárnunk a halak eszén! Helyünk elfoglalása után Tomi elindult a csónakért, én pedig elkezdtem kipakolni az autóból. Tipikus októberi időjárás fogadott minket, egybefüggő felhőzet takarta előlünk az eget. Mivel az időjárás-előrejelzés nem jósolt esőt, úgy gondoltuk, hogy a tábor állítása bőven ráér, előbb a botok kerüljenek a helyeikre.
A botok egy részével fix mélységben, állandó csalival, a más részével változó mélységben, változó helyen, változó csalival használtuk. Úgy véltük, 24 óra alatt így sikeresek lehetünk. A botok viszonylag hamar a helyeikre kerültek, így már túl voltam a tesztbottal, illetve tesztorsóval végzett első dobásokon, amelyek igen jól sikerültek! Úgy gondoltam, a tesztfelszerelésen egy kissé fűszeresebb csalival próbálkozom. Szerelékem egy Haldorádó pasztázható ólommal készült, melyre Haldorádó Zöld Borsos pasztát gyúrtam, a hajszálelőkére pedig egy ehhez passzoló oldódó, bevonatos bojli került.
Emellett egy halas jellegű, pop-uppal könnyített, illetve egy gyümölcsös ízű, szintén könnyített csalival is próbálkoztam. Mivel a többi végszerelékeket csónak segítségével helyeztük el a kiszemelt helyeken, csalogatóanyagként szórtunk köréjük néhány szem 20 mm-es halibut pelletet és a csalival azonos ízű bojlit. Előzetes terveink szerint az etetések alkalmával teljes mértékben hanyagoltuk a magokat. A lehűlő, jobban mondva már hideg víz miatt úgy gondoltuk, célravezetőbb lehet, ha nem használunk a magokat, etetésként mindössze néhány szem bojlit, illetve néhány szem halibut pelletet szórtunk be közvetlenül a csalink köré. Előzetes tapasztalataink, illetve véleményünk szerint ezzel sikeresebben tudjuk a halakat kapásra bírni ebben az időszakban. A dobással helyére juttatott végszerelékem kijelölt helyére szintén etettem bojlit és halibut pelletet, de ott sem vittem túlzásba. Úgy gondoltam, ha néhány óra, néhány csalifrissítés után nem sikerül kapást elérnem az adott helyről, más helyen, más mélységben fogom felkínálni a tesztfelszerelésen elhelyezett csalimat!
Mire a botjaink a helyeikre kerültek, az óra delet mutatott, szóval nekiláttunk az ebédnek. Evés közben le sem vettük a szemünket a víztükörről. A szél csendes volt, nem kavarta nagy erővel a víztükröt, így jól kivehető volt, hogy sem víz alatti túrások, sem pedig halmozgás nem tarkítja a víz felszínét. Ennek ellenére bizakodtunk! A rendelkezésre álló idő alatt biztosan sikerül majd kiötlenünk valamit és sikert elérnünk!
A botok elhelyezése után 3 órával, mikor az újracsalizáson gondolkodtam, egy hirtelen ejtést követően lassan megindult a kapásjelzőm felfelé a tesztpároson. Egész gyorsan a bot mellett teremtem, de mire odaértem, úgy tűnt, a kapás megszűnt. Csak úgy tűnt… Az újabb hirtelen ejtést már nagyon határozott húzás követte, amire sikeresen rá is emeltem. Ezt követően egy-két kisebb kirohanás következett, majd az ellenállás megszűnt. A felszerelés túlsó végén lévő ellenfél úgy tűnt, feladta a küzdelmet. Nagyon szépen haladt kifelé, nem oldalazott, szinte semmi ellenállást nem tanúsított, így teljesen biztosra vettem, hogy nem ponty akadt a horgomra.
Ahogy a hal közel került a parthoz és megérezte annak közelségét, nagyon vehemensen megugrott és elég sok zsinórt lekért az orsóm dobjáról. Ekkor bizonyosodtam meg róla, milyen jól is működik az orsó, mennyire jó párost alkotnak a bottal! Ezután a hal ismét hagyta kivontatni a magát a part közelébe, majd újra megugrott. Ekkor a bot rengeteget elnyelt a hal által kibocsátott erőből, így ennél az alkalomnál sokkal kevesebb zsinórt sikerült lekérnie. Azt azért szeretném hozzátenni, hogy a botot nem kifejezetten terhelte meg a hal ereje, amely véleményem szerint nem feltétlenül a hal méretéből, hanem a bot erejéből adódott. Ezután sikerült a halat megemelnem a meder aljától és szép lassan letüntetni a közöttünk lévő távolságot. Tomival úgy gondoltuk, hogy a fűszeres csali egy amur érdeklődését keltette fel. Erre a kapásból, illetve a hal viselkedéséből következtettünk, azonban amikor sikerült a halat a felszín közelébe segítenem, ez az elmélet megdőlt…
Legnagyobb meglepetésünkre egy tokhal kívánta meg a fűszeres csalit. Az öröm egyelőre korainak tűnt, mivel a hal, megérezve mi vár rá, újra megugrott. Jobban mondva kiugrott a vízből, majd visszaérkezése után újból a mélységbe tört! Ezután már nem produkált kitöréseket, de mielőtt megmerítette volna, Tomi megpróbálta kissé meglökni a merítőhálóval, hátha tartogat még számunkra meglepetéseket, de úgy tűnt, a hal erejét felőrölte a küzdelem. Miután partra segítettük, pontybölcsőbe helyeztük, nehogy kárt tegyünk benne. Ezután gyors fotózás következett.
A fotók elkészítése után mérlegelés következett, súlya 4,7 kg volt. Ezután fertőtlenítettük és már útjára is engedtük ezt a csodálatos halat! A dolog pikantériája: a tesztpárossal fogott első halam egyben életem első tokhal-fogását is eredményezte!
Ahogy a hal távozott éltető elemébe, és épp a kezem mostam, behúzott botomon jelentkezett egy nagyon vehemens kapás. Mire sikerült kikászálódnom a csónakból és letennem a halbölcsőt, a hal már jó 10 méter zsinórt lekérhetett az orsóm dobjáról, szinte felrobbant a kapásjelző, majdhogynem füstölt a nyeletőfék! Ráemelést követően éreztem, hogy ezúttal jobb hal lesz a horgon, oldalra kitörve folyamatosan lopta a métereket.
Ezúttal kissé hosszabb időre volt szükségem ahhoz, hogy a part közelébe tudjam terelni a halat. Fárasztás közben megérkezett hozzánk a Jámborcsik úr, a tógazda is, aki nagy örömmel vette, hogy épp fárasztásra érkezett.
Ezúttal az ellenfelem egy 10,5 kg-os, gyönyörű, egészséges tőponty volt. Nagyon nagyot küzdött, nem kis munka volt partra segíteni!
A mérlegelést és fertőtlenítést követően hazaengedtem.
Fontosnak tartjuk, hogy minden kifogott hallal a lehető legnagyobb gondossággal bánjunk. Több olyan tavon horgásztam már, ahol az odafigyelés hiánya és az emberi hanyagság miatt a halak sérülten, csonkán élik tovább életüket, ha egyáltalán tovább élhetik. Szerencsére több helyen, több írásban, videókban azt tapasztalom, hogy hazánkban is kezd divatba jönni a „fogd meg és engedd vissza”, de tartsuk azt szem előtt, hogy azok, akik több évtizeden keresztül nem ismerték, illetve nem gyakorolták az ilyen fajta horgászatot, azok valószínűleg már nem is fogják. Ami persze nem jelent gondot mindaddig, amíg ezt a méretkorlátozások határain belül lévő halakkal szemben gyakorolják. De amíg ennek ellenkezője fennáll kicsiny hazánkban, véleményem szerint nem kell azon csodálkozni, hogy némely vízterületen kőkemény szabályozás alatt, ellenőrzött felszereléssel, végszerelékekkel lehet csak horgászni a halak védelme érdekében. De ahogy tapasztalom, egyre ritkábban fordul elő az a sajnálatos dolog, hogy nagyobb testű, néha kapitális, jelölt (és itt nem csonkításra gondolok) halak szőrén-szálán eltűnnek a tavakból. Úgy tűnik, jó irányba halad a magyar horgásztársadalom. De kanyarodjunk vissza a horgászatunkhoz!
Ahogy közeledett az este, úgy gondoltuk, ideje frissíteni mind az etetésen, mind a csalikon, így csónakázgatás következett. Ezután befejeztük a megkezdett, majd szépen félbe is hagyott tábor felépítését, előszedtük a vastagabb ruházatot. A víztükröt nézegetve, ami teljesen zavartalan volt, abban reménykedtünk, hogy éjszakára ez megváltozik és a halak aktivizálni fogják magukat.
Legnagyobb bánatunkra nem így történt. Rendkívül nyugodt éjszakánk volt. A kapásjelzők és a halak is csendben voltak az éjszaka folyamán, így pirkadatkor úgy gondoltam, a maradék néhány órára más helyeken elhelyezett csalival próbálok a halak nyomára bukkanni. Megvártam, hogy Tomi is felébredjen, majd újabb helyeken helyeztem el a végszerelékeimet. Egy kis csavart is vittem a dologba a tesztpároson: lecseréltem a pasztázható ólmot cseppólomra, amely elé leadcore-t kötöttem, a csalit Haldorádó Black Squid főzött bevonatos csalizó bojlira és ehhez illő pop-upra cseréltem, továbbá a két bojli mellé egy kis PVA csomagot is helyeztem. Nagyjából fél 8 körül meg is lett az eredménye a frissítésnek: újabb ejtős kapás jelentkezett, újfent a Trion-Mistral pároson, aminek felettébb örültem! Ráemelés után ismét csekély ellenállást tapasztaltam, úgy tűnt, a hal szinte nem is küzd az ellen, hogy a parthoz vontassam. Azonban a part közelségét megérezve olyan erővel megindult a tó közepe felé, hogy egy pillanatra meg is ijesztett!
Ezúttal a hal már az első kitörés alkalmával megmutatta magát, újból egy tokhalat üdvözölhettünk a szerelék túlsó végén! Ezen ellenfelem azonban már első látásra is nagyobbnak tűnt, mint az előző, meg is dolgoztatta a szerelésem. Mivel a bot több kitörés alkalmával is kérte az orsó segítségét, ez alkalommal szemügyre vehettük azt is munka közben. Nagyon jól adagolta a zsinórt, egyszer sem szaladt meg. Fémes hangú, apró, finom kattanások jelezték húzáskor, mennyire jól kivitelezett orsóval áll szemben a szerelék túlsó végén küzdő ellenfél! A bot azonban ezúttal is viszonylag hamar felőrölte a hal erejét.
Nem győzöm elégszer leírni, mennyire kimagasló minőségű a bot és az orsó! Fárasztás közben is hibátlanul teljesített, gyakorlatilag esélyt sem adott az ellenfélnek!
Gyors fotózás, mérlegelés, fertőtlenítés után már útjára is engedtem a halat, melynek súlya 6,5 kg volt. Igyekeztem minél hamarabb visszajuttatni a szerelékem az előzőleg is jól vizsgázó helyre, de ezt követően sajnos már nem szólaltak meg a kapásjelzők. Ez azonban egyáltalán nem adott okot arra, hogy, időnk lejártával rossz szájízzel kezdjünk összepakolni annak érdekében, hogy az utánunk érkező sporttársak mihamarabb elfoglalhassák helyüket! Egy szinte teljesen kapástalan időszakban is képesek voltunk úgy taktikázni, csalit és etetési technikát választani, hogy sikeresek lehessünk. Sikeresen tesztelhettem egy fantasztikus horgászbotot és orsót, amelyek minden elképzelésemet felülmúlták, egyszóval tökéletesre sikerült ez a kis túra! Nem is beszélve arról a csodálatos környezetről és vízfelületről, amely lehetővé tette számunkra ezt a lehetőséget! Ezért a lehetőségért ezúton is szeretném hálámat kifejezni Jámborcsik László tógazda számára, aki páratlan odaadással, alázattal és hozzáértéssel kezeli ezt a remek tavat, amely már számtalan alkalommal jelesre vizsgázott a horgászatok során! Továbbá szeretném hálámat kifejezni a Haldorádó Teamnek, a Nevisnek és a Top-Fish 2001 Kft.-nek, hogy lehetőséget teremtettek számomra a pályázat elkészítésére, illetve, hogy alkalmasnak véltek erre a feladatra!
Összegezve, nem is sikerülhetett volna jobban ez a rövid kis túra! Már a hazaúton azt tervezgettük, mikor látogatjuk meg újra ezt a csodálatos tavat.
