A „nagy csali - nagy hal” egyszerű alapelvére épülő jerkelés a pergetésen belül afféle extrém sportnak számít. Pár éve még abszolút kuriózum volt nálunk ez a módszer, de lassanként már kezd beszivárogni a köztudatba. Terjedésével párhuzamosan megjelentek ugyan a hagyományos pergető felszereléssel kezelhető, kisebb jerkbaitek is, a jerkelés azért elsősorban a „sütni való” méretű műcsalikról szól, amelyek speciális igényeket támasztanak úgy a bottal, mint az orsóval szemben. Egy ilyen összeállítást mutatunk most be a Shimano cégtől.
A bot adatai
Típus | Beast Master Jerk AX60 JXH |
Teljes hossz (mért) | 183 cm |
Szállítási hossz | 94,5 cm |
Nyél teljes hossza | 57 cm |
Alsó parafa markolat hossza | 30 cm |
Felső parafa markolat hossza | 15 cm |
Bot tömege (katalógus / mért) | 217 g / 215 g |
Dobósúly | max.: 140 g |
Ajánlott zsinór teherbírása | 17-35 lb (8-16 kg) |
Gyűrűk száma | 6+1 |
Gyűrűk típusa | 2 talpú |
Tagok száma | 2 |
Illesztés | rádugós |
Átfedés hossza az illesztésnél | 55 mm |
Bot anyaga | XT40 + T carbon |
Bottest vastagsága a nyél felett | 11 mm |
Bottest vastagsága a spiccnél | 3,4 mm |
A bot megjelenéséről és kidolgozásáról csak az elismerés hangján lehet szólni. A karbon felület fényjátéka a damaszk kardpengékre emlékeztet. A gyűrűzés kivitele kifogástalan, az orsótartó korrekt, a markolat jó minőségű parafából készült. A Beast Master széria botjaira jellemző vaskosabb, „kraftosabb” felépítés kimondottan illik egy jerkbot karakteréhez. A toldásnak fontos szerepe van, mert nagy terhelés éri, és az állandó rángatás hatására ki is lazulhat. Ezt a problémát kétféle módon szokták áthidalni a gyártók. Legegyszerűbb módon úgy, hogy egy darabból készül a bot, egyáltalán nincs toldás. Ha a kisebb szállítási hossz érdekében mégis a kétrészes kivitelhez folyamodnak, akkor a toldásnak tökéletesnek kell lennie. A Beast Masternél nem tapasztaltam a használat során kilazulást, a hosszú, pontosan illesztett átfedés pedig jól átadja a terhelést a két tag között. A bottal szemben egyetlen kifogásként csupán a horogbeakasztó fül hiányát tudom megemlíteni.
Ami a bothoz ajánlott zsineget illeti, a gyárilag megadott szakítószilárdság „-tól -ig” határai között én inkább a felső érték irányába mennék el (vagy akár azon túl is). A magam részéről 0,25-0,30 mm-es fonott zsinórt tartom a bottal, és főleg a bothoz ideálisan használható, 70-80 gramm feletti csalikkal összeillőnek.
Az orsó adatai
Típus | Curado 301 DSV |
Tömeg | 298 g |
Áttétel | 1 : 6,2 |
Visszaforgásgátló | görgős, holtjátékmentes |
Dobófék | centrifugális fék |
Csapágyak | 5+1 |
Zsinórkapacitás (gyári adat) | 14 lb / 190 yds |
Zsinórkapacitás (saját teszt) | 0,30 mm / 137 m (Spiderwire Stealth) |
Behúzás | 71 cm |
Maximális fékerő | 5 kg |
Ház anyaga | alumínium |
Dob anyaga | alumínium |
Mielőtt felszerelnénk a botra, érdemes egy pillantást vetni az orsótalp feliratára. A Shimano orsókon belül külön kasztot alkotnak a „Made in Japan” jelzésűek, hiszen ma már csak a felső kategóriás típusokat gyártják a szigetországban. Engem mondjuk nem különösebben hoz lázba, hogy Japan vagy Malaysia, de akinek ez szempont, az meg lehet elégedve a Curadóval.
A 300-as Curado méretre, súlyra, fogásra alig nagyobb, mint a könnyű, szinte tenyérben elvesző „low profile” multik. A viszonylag kis méret megtévesztő, mert a gyár a 300-as méretkategóriát már a hagyományos „kerek” multik vetélytársának szánta, így zsinórkapacitása és teherbírása is azokéval összemérhető. A kezelés kényelmét tekintve viszont messze felülmúlja őket, hiszen az alacsony profilú, pergető multik minden előnyös ergonómiai tulajdonságával rendelkezik. A kézbe simuló, finom futású orsón csak egyetlen dolog lóg ki az összképből: a kioldó gomb lenyomásához a vártnál valamivel nagyobb erő szükséges.
Az amerikai módra megadott zsinórkapacitás megérdemel egy bővebb bekezdést. Egy európai horgásznak nem sokat mond, hogy 14 font teherbírású zsinórból 190 yard fér rá a dobra, bár azt is kétlem, hogy az amerikaiak sokkal okosabbak lennének ettől az adattól. A yard még hagyján, a hosszmértéket könnyű átváltani méterre, de mihez kezdjünk a fontban megadott vastagsággal? Lehet, hogy egy jó minőségű 30-as, és egy gyengébb 40-es damil is 14 fontot bír, mégse ugyannyi fér fel a dobra az egyikből vagy a másikból.
A dilemma feloldására elővettem egy tekercs 30-as „pókos” fonottat, és feltekertem az orsóra. Éppen felment a dobra a 137 méteres guriga. Ha ehhez még azt is hozzáteszem, hogy a zsinór valódi mérete meglehetősen közel áll a névlegeshez (0,33 mm), akkor úgy gondolom, valamivel életszerűbb képet kaptunk a zsinórkapacitásról, mint amit a 190yard/14lb elárul.
A dobási teszthez a műcsalik széles skáláját sorakoztattam fel, a 8-as Skitter Walk-tól a 100 g tömeget közelítő Fox és Salmo „csapásmérőkig”. Természetesen a való életben semmi nem indokolja, hogy egy 12 grammos Skittert ilyen brutál pecával hajigáljon az ember, az orsó dobási tulajdonságainak megítélése szempontjából viszont érdekes, hogy a kis súlyokat hogyan kezeli. Ebben a tekintetben nem tapasztaltam különösebb eltérést a 300-as Curado és a kisebb dobó multik között. A vastag zsinór és az erős bot ellenére kényelmesen, az elvárható távolságra repültek a könnyű csalik is, köszönhetően a filigrán, kis tehetetlenségű, könnyen felpörgő dobnak, és persze a jó csapágyazásnak.
A nagyobb „fadarabok” dobásánál és azok vezetésénél már elsősorban a bot viselkedése kerül a fókuszba. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a bot sokrétű követelményeknek kell, hogy megfeleljen. A csalivezetéshez és akasztáshoz ellentmondást nem tűrően merev, a dobáshoz acélosan ruganyos, a megakasztott hal megtartásához pedig szívósan hajlékony karakterű bot a kívánatos.
A Beast Masterrel elég jól belőtték a megfelelő középutat az egymásnak ellentmondani látszó elvárások között. Nem annyira ijesztően seprűnyél merevségű, mint némelyik jerkbot, amellett figyelemre méltó, hogy a gyűrűzés során figyelembe vették a blank „gerincének” helyzetét (lásd a keretes szöveget). A gyűrűsor a bottest merevebb oldalára került, tehát dobáskor a bot erősebb oldala dolgozik, míg fárasztáskor valamelyest lágyabban viselkedik a pálca (már amennyire egyáltalán egy jerkbot „lágyságáról” beszélni lehet).
,"s","75%","k"]A „gerincesség”, „gerinc” szavakat a magyar nyelvben tágabb értelemben használjuk a horgászbotok jellemzésére. A botépítés területén használt angol „spine” szó (magyarul: gerinc) azonban a köznapi szóhasználatunktól eltérő tartalmat hordoz. A gerinc szónak erre a szűkebb, „spine” értelemben vett jelentésére szeretnék az alábbiakban rávilágítani.
A karbon csőbotok falvastagsága a gyártástechnológiából következően nem tökéletesen egyenletes. Ahol a feltekert karbonszövet kezdete és vége átfedésbe kerül egymással, ott egy láthatatlan „gerinc” alakul ki a bottest mentén. Ennek létezéséről úgy szerezhetünk tudomást, hogy a bottest két végét feltámasztjuk valami sima felületen, a közepét pedig egyenletesen lenyomva a tenyerünk alatt ide-oda görgetjük. Azt fogjuk tapasztalni, hogy a lehajló bot egy ponton szinte „megugrik”, méghozzá akkor, amikor a „gerinc” ellenében próbáljuk hajlítani, ugyanis ebben az irányban a legmerevebb. A gondosan készített, jó botoknál kihasználják a gerincet, és a gyűrűzést a várható igénybevétel irányának figyelembevételével helyezik el a boton. A szériagyártású botok többségénél erre nem fordítanak figyelmet.[-doboz]
Az összeállítás „halas” tesztjére Balázs barátomat kértem meg, aki a cikk írása idején éppen svédországi horgásztúrára készült fiával (Toldival szólva: „Hej! ha én is, én is köztetek mehetnék…”).
Balázs szerint a Shimano-kombó igazi erényeit a nehéz (100 g) körüli fahalakkal való horgászat hozza igazán felszínre. Ezeknek a nagy csaliknak az eldobásához a meglévő, 70 g körüli dobósúlyú botjai már „kevesek” voltak. A képen látható csuka egyáltalán nem merítette ki a felszerelés erőtartalékait, jóval nagyobb halakkal mutatná meg ez a peca igazán, hogy mire képes.
Írta: Benyhe János
Köszönet a csukás fotókért Endrődy Balázsnak és Endrődy Máténak!