A Shimano 2009-ben hozta ki az ismerősen csengő nevű Diaflash új változatát, az ST-A szériát, melyet a középkategóriás pergetőbotok egyik „bestsellerének” szánnak. A Stradic orsócsalád sem szorul rá a bemutatásra, hiszen a „fehér Shimano” évtizedes távlatra visszatekintve a pergetők egyik kedvencének számít. Néhány évenként rendszeresen alakítanak, fejlesztenek valamit az új modelleken, az FA után jött az FB, és most itt az FC sorozat.
Még mielőtt a részletekbe merülnénk, előre kell bocsátanom, hogy szélsőséges rövidbot-mániás pergető vagyok. Tizenegy pergetőbotom közül kilenc 1,80 és 2,10 m közé esik, és a leghosszabb is csak 2,70-es. A bolti állványokról a legritkább esetben veszek le kipróbálásra 2,40-nél hosszabb botot, egyszerűen kívül esnek az érdeklődési körömön a 3-as venyigék. Ezért eleinte reflexszerűen vonakodtam ettől az összeállítástól, de végül hagytam magam meggyőzni, hiszen pár horgászat még nem jelenti az elveim feladását.
Az orsó párosítása némileg önkényes volt a részemről. A tesztelésre nálam lévő új orsók közül végül azért esett a választásom az új Stradic-ra, mert a próbahorgászat fő csapásirányaként a szivarólmos-legyes balinozást választottam (bár balinra újabban előnyben részesítem az „ólommentes” legyezést :-)). Ebben a fegyvernemben jól kihasználható a bot 3 méteres hossza és nagyobb dobósúlya, a gyors csalivezetéshez pedig kapóra jön a nagy áttételű orsó.
A bot adatai
Típus | Shimano Diaflash ST-A 300H |
Teljes hossz (mért) | 301 cm |
Szállítási hossz | 153,5 cm |
Nyél hossza (orsótalptól a végéig) | 46 cm |
Alsó parafa markolat hossza | 36 cm |
Bot tömege (katalógus / mért) | 279 g / 236 g |
Dobósúly | 20-50 g |
Gyűrűk száma | 10+1 |
Gyűrűk típusa | Ti-Lite, 1 talpú |
Tagok száma | 2 |
Illesztés | rádugós |
Átfedés hossza az illesztésnél | 61 mm |
Bot anyaga | XT100 + biofibre |
Bottest vastagsága a nyél felett | 13,5 mm |
Bottest vastagsága a spiccnél | 2,8 mm |
Az ismerkedést természetesen a 2009-es Shimano katalógus lapozgatásával kezdtem, és hirtelen jól meg is rökönyödtem a bot súlyától. Mérlegre téve aztán kiderült, hogy korántsem olyan veszélyes a helyzet, a bot jóval könnyebb a feltüntetett adatnál. Valami félrecsúszhatott a kiadvány szerkesztésénél, mert a szállítási hossz se stimmel, hiszen egy 3-as nyél kétfelé szedve sehogy se fog beleférni a katalógus szerinti 104 centibe :-) Na de hagyjuk is a papírt, és vegyük kézbe a pecát a valóságban!
A tépőzáras tokból előhúzott sudár pálca - a hosszú botokhoz fűződő előítéleteim ellenére - aránylag könnyen bizalmamba férkőzik. Nagyon tetszik a nyélrész matchbotosan karcsú kialakítása. A hagyományokat követő egybe-parafás alsó markolat hossza is tökéletesen eltalált, csak 6-7 centivel ér túl a könyökömön. Ez a bottartásban még egyáltalán nem zavar, kétkezes dobáshoz viszont kell ilyen hosszú nyél egy hármas bothoz, és fárasztáskor is jól be tudom támasztani a csípőmhöz. Plusz pontot jelent szememben az alulról felfelé záródó csavaros orsótartó is, a szorító anya nem zavarja a fogást. A felső markolat kialakítását Vibralock névvel illeti a Shimano. A megoldás lényege, hogy a botot markoló kéz közvetlen érintkezésben van a bottesttel, így a bot által közvetített rezgéseket semmi nem gyengíti, a legkisebb koppintás is az ujjainkig hat.
A nyéltag markolat feletti része a keverőgyűrűig festett, onnantól felfelé szabadon hagyták bottest tetszetős karbon anyagát.
A botot egytalpú vezetőgyűrűkkel szerelték fel, szám szerint 10 darab van belőlük. Közülük az alsó 5 darab lábas, a spicc felső részén pedig 5 darab láb nélküli, teljesen a bottesthez simuló gyűrűt találunk. A gyűrűsorba belenézve jól látszik az a szabályos, tölcsérszerűen szűkülő pálya, amelyen a zsinór halad, és ami a Fuji cég által kifejlesztett és propagált „new concept” gyűrűzés lényege. A keverőgyűrű után gyorsan csökken a gyűrűk mérete, ami kettős előnnyel jár. Ez az elrendezés egyrészt hamar lecsillapítja az orsóról pergő zsinór hullámait, másrészt nem terhelik a spiccet feleslegesen nagy gyűrűkkel, amelyek fejnehézzé tennék a botot és lerontanák annak karakterét.
Egy 3 méter hosszú bot esetében már komoly szerepe van a kiegyensúlyozásnak, ezért nagy vívmány, hogy a bot menetes záródugója becsavarható ellensúlyok elhelyezésére is lehetőséget nyújt. A tesztbothoz esztergályossal készíttettem egy megfelelő menettel ellátott nehezéket, amit végül csak az egyensúly próbálgatásához használtam, a horgászat során már nem. 100 g tömegű ellensúllyal a bot súlypontja az orsótalptól 6 cm-re, vagyis kb. a botot tartó kezünk mutatóujjához kerül. Ízlés szerint valahol 30-50 g között lehet az az arany középút, ami még nem növeli meg túlságosan az önsúlyt.
A megadott dobósúlyt a botokon inkább tájékoztató jellegűnek, mintsem szentírásnak tartom. Tekintettel arra, hogy a hazai vizeinken használt átlagos műcsali-méret - most wobblerekben gondolkodva - valahol 8-20 g között van, a Diaflash 300H 20-50 g tartományát túlzásnak tarthatnánk, de a gyakorlat mást mutat. A könnyű wobblereket (Team Esko) is szépen lehet vele dobni, de a 10-20 gramm közötti csalik „töltik fel” igazán a spiccet energiával, és akkor még csak a megadott dobósúly-tartomány alsó határát közelítettük meg. A 20-30 g körüli szivarólmokkal, pilkerekkel adja ki igazán az erejét a bot, íjszerűen, könnyedén lövi őket 70-80 méteres távolságra - amihez a Stradic is jó partnernek bizonyult.
Az orsó adatai
Típus | Stradic 3000SFC |
Tömeg (katalógus / mért) | 340 g / 347 g |
Áttétel | 1 : 6,0 |
Visszaforgásgátló | görgős, holtjátékmentes |
Csapágyak | 4 S A-RB + 1 |
Zsinórkapacitás (gyári adat) | 0,25 mm / 140 m |
Behúzás | 95 cm |
Maximális fékerő | 5 kg |
Ház anyaga | Hibrid alumínium / XT-7 |
Dob anyaga | alumínium |
A Stradic FB szériájához képest nem hozott igazán lényegbe vágó szerkezeti változást az FC verzió. A 3000 SFC változat a 2500 és 4000 méretek közötti űr kitöltésére hivatott. A 4000-essel megegyező átmérőjű, ám sekélyebb dobja a vékony zsinóros, illetve fonott zsinórt igénylő horgászmódszerekre predesztinálja, vagyis a matchbotos horgászat és a pergetés a 3000 SFC kétségbevonhatatlan „szakterülete”.
A különböző műcsalikat próbálgatva nemcsak a bot, hanem az orsó viselkedését is megfigyeltem, elsősorban a csalivezetés szemszögéből. A kisebb áttételű orsóhoz szokott kezem a Stradic-ot tekerve észrevette a különbséget. Könnyű csukázó kanalakkal, közepes körforgókkal, átlagos wobblerekkel csupán a beidegződött tempón kellett kicsit lassítani, ám a nagyobb ellenállású műcsalikkal (DT 16, nagy Effzett, 5-6-os Mepps) már igencsak érezhető, hogy nem erre a súlycsoportra van méretezve az orsó.
Összegzés:
Bár igazán jóízűeket dobtam, és halat is fogtam vele, mégsem vált a szívem csücskévé a felszerelés, ami részben a rövidbotos beállítottságomnak, részben horgászati szokásaimnak tudható be. Egy 3 méteres bot - legyen az bármilyen könnyű - soha nem lesz olyan kényelmes, mint egy kettőtízes. Csónakból horgászva ritkán tudnék kihasználni ilyen hosszú pálcát, ám egy parthoz kötött pecás számára gyakran előny, ha beljebb nyúl, messzebbre ér.
A Stradic 3000SFC tökéletesen egészíti ki a botot, a maga nemében remek konstrukció, kifogástalan kivitelben. Az egykezes kis pergetőmre magam is fontolgatom a beszerzését (bár ennél kisebb méretben), ám ha csak egyetlen pergető orsóm lehetne, akkor valószínűleg egy kisebb áttételű, „mindenes” típust választanék.