A matchbotos horgászat hazánkban is egyre népszerűbb. Jómagam közel 17 évvel ezelőtt ismerkedtem meg a módszer alapjaival, és azóta is a kedvencem. Az „ősidőkben” még nem volt ilyen bőség a felszerelések tekintetében. Nem tudtunk válogatni, örültünk, ha egyáltalán hozzájutottunk egy használható matchbothoz, orsóhoz. Szerencsére változnak az idők, és ma már szinte minden cég kínál megfelelő felszerelést kezdőknek és profiknak egyaránt. Az, hogy ki mit választ, pénztárca, ízlés és márka-szimpátia kérdése. Nálam a választás három dologtól függ. Milyen célra választok botot, azaz mit szeretnék vele fogni, hányszor tudom kézbe venni az adott felszerelést egy évben, és végül, de nem utolsósorban, mennyi pénzből tudom kihozni, illetve mit kapok a pénzemért. Én mindig ezeket a kérdéseket válaszolom meg magamban, ha vásárlásra adom a fejem.
Mielőtt a felszerelés konkrét bemutatásába fognék, úgy gondolom, ezt a kérdéskört kicsit körbejárom. Igyekszem a kezdetekre visszagondolni, mikor én is tanácstalanul álltam a vásárlás előtt.
1. kérdés - Milyen halra fogunk többnyire horgászni a kiválasztott bottal, azaz milyen célra vásároljuk?
Ahogyan fejlődnek a horgászeszközök, egyre jobban specializálódnak is. Ahogy édesapám szokta mondani, manapság a botos kölöntétől a fehér cápáig mindenhez van megfelelő horgászbot. Nem elég, hogy külön vannak pontyozó, süllőző, csukázó, harcsázó botok, még ezeken belül is tovább kategorizálódik a választék. Vegyük csak sorra, milyen választékból kell kiválasztani az éppen megfelelő matchbotot. Van 3,90-es, 4,20-as, 4,50-es, 5,10-es, néha ezek ötvözete, van lágy, lágyabb, még lágyabb, közepesen kemény, kemény, gyors akciójú, nyélig hajló, lifegő… és itt már meg is untam a felsorolást.
Minden típusnak megvannak az előnyei és hátrányai. Adott pillanatban mindegyiknek hasznát vehetjük. Olyan bot, amelyik egyszerre lágy és szigorú, rövid és hosszú, olcsó és drága, szép és csúnya, szeretem, és nem szeretem, nem létezik! Ha el tudjuk dönteni, hogy többnyire mire horgászunk majd a bottal, mekkora a meghorgászandó távolság, milyenek a terepviszonyok ott, ahol remélhetőleg a legtöbbet használjuk, könnyebb a dolgunk. A versenyzők előszeretettel választanak a könnyű, lágyabb botok közül, mert a versenyek többsége keszegekről és nem kapitális méretű halakról szól, de egy versenyző, ha megteheti, legalább 5 matchbotot tart készenlétben, hogy - az idő szabta keretek között - a lehető leggyorsabbá tehesse horgászatát. Ha nem a versenyzés vonz valakit, hanem csupán a kellemes időtöltést tartja szem előtt, akkor nem szükséges több botot beszerezni. A fórumot olvasgatva az tapasztalható, hogy a legtöbben olyan matchbotot keresnek, amellyel lehet keszegezni, kárászozni, de a beugró pontyokkal szemben is felveszi a versenyt. (A keszeges bottal tudatosan pontyozókat most kihagyom a számításból.) Ilyen, úgynevezett „mindenes” bot mindegyik cég kínálatában megtalálható. A gyártók is tisztában vannak a vásárlói igényekkel, és igyekeznek is kielégíteni azokat, minden árkategóriában. Aki tehát szórakozás céljából keres egy olyan elfogadható árú botot, amivel megoldható több feladat is, az bátran olvasson tovább. A specialisták most ne orroljanak meg rám, nem kimondottan hozzájuk szólok a továbbiakban.
2. kérdés - Hányszor vesszük kézbe a matchbotunkat egy évben?
Ha valaki erre azt a választ adja, hogy szinte minden hétvégén, vagy akár hét közben is kizárólag matchbottal kergeti a halakat, annak érdemes egy magasabb kategóriás botban gondolkodni, vagy beszerezni akár több, más-más karakterisztikájú pálcát. (Ráadásul piszok nagy mázlista is az illető… :)
Ha a válasz azonban az, hogy csak néhány alkalommal veszi kézbe, érdemes ésszerű kompromisszumot kötve egy többcélú botot választani. (Nem mondom, hogy kevés horgászat során nem tudjuk kihasználni egy csúcskategóriás bot előnyeit, sőt ha megtehetjük, ne fogjuk vissza magunkat!)
Kezdéshez, ismerkedéshez itt is a fokozatosságot tartom jónak. Ha nem jön be a módszer, nem mindegy, mit veszítünk azzal, ha később a sarokban áll a botunk. A következő kérdés szorosan kapcsolódik a már előbb feszegetett témához.
3. kérdés - Mennyi pénzt tudunk áldozni a botra?
Mint az élet minden területén, itt is követték a gyártók az igényeket. Mindenki megtalálhatja a pénztárcájának megfelelő terméket. Ha csupán az árakat nézzük, komoly szegmentációt tapasztalhatunk. Egy dolgot azonban nem szabad összemosni! Egy igazán komoly felszerelés sem ér semmit, ha rossz kezekben van. Nem szerencsés pusztán az ára alapján megítélni egy horgászeszközt. Nyilván mindenki addig nyújtózkodik, ameddig a takarója ér, de ne higgyük azt, hogy csak egy drága cucc lehet jó. A gyártók minden igényt ki szeretnének elégíteni. Ugyanolyan fontos számukra a „gazdaságos” vásárló, mint a prémiumra éhező.
Soha sem lehet tudni, hogy pár év múlva ki melyik oldalán ül a hintának. Annak idején, mikor a módszerrel ismerkedni kezdtem, az első botom egy szerényebb árfekvésű pálca volt, csak később tudtam komolyabb botba beruházni. Ha az első botom egy használhatatlan darab lett volna, nem valószínű, hogy ennyire elmélyülök a dologban, de biztos, hogy nem választom újra azt a márkát, amiben kezdőként csalódtam. A horgászcikk iparban is fontos, hogy már az alsó szegmensben is olyan terméket kínáljanak, ami méltó az adott cég hírnevéhez. Mindenkiben a jövő vásárlóját kell látni. Piacépítésnek is nevezhetjük ezt a folyamatot. Mindezt csupán azért hozom szóba, mert sokszor olvasok olyan hozzászólásokat, hogy pusztán az ára miatt szólnak le, skatulyáznak be egy terméket úgy, hogy a kritikus soha nem használta a szóban forgó terméket. Ugyanez igaz a borsos árú termékek kritizálása esetén. Az ár/érték arányt tartsuk szem előtt és azt, hogy sokan sokfélék vagyunk. (Az ár/érték arány is sokféleképpen ítélhető meg. Tartsuk tiszteletben a másikat, mielőtt leszólnánk szerényebb felszerelését. Különösen igaz ez, ha „virtuálisan” értekezünk!)
Ilyen rövidke bevezető után akkor nézzük, mit kapunk a pénzünkért, ha a következő szettel szeretnénk belépni a matchbotos horgászok táborába!
A Shimano Hyperloop & Shimano Super 3000S GTM-RB Combo bemutatása
A Shimano Hyperloop matchbotja nem ismeretlen számomra. Peti barátomnak volt egy régebbi kiadású, 4,20-as pálcája. Az emlékeimben egy kemény, szigorú, inkább pontyos bot képe élt. A vászontokból azonban egy, a korábbi modellhez képest sokkal lágyabb bot kerül elő. Hosszra 3 méter 90 centiméter, pont az általam ideálisnak tartott méret. A dobósúlynál 20 g-ot tüntetett fel a gyártó, ami arra enged következtetni, a „lágyság” ellenére van benne erő. Alaposan szemrevételezem, kíváncsi vagyok, mit tud a bot ebben az árkategóriában. Lakkozása rendben van. A nyéltagon erősítésként plusz karbon erősítés fut körbe. A festés nem hivalkodó, bár a Shimano a botjain egyébként is kerüli a feltűnést. A nyél parafa, egyedül a felső részen kapott egy kis neoprén gallért. Kézbe simuló, jó fogású nyelet sikerült adni a botnak.
A nyél hátsó része kellően hosszú, az én hosszú karomnak pont megfelelő. (Cibus barátomnak kicsit hosszú is lenne, igaz, nem vagyunk egy súly- és magasság csoportban.)
Gyűrűk. A nyéltagon egy kéttalpú, ezt követően 13 egytalpú. Kötésük korrekt, lakkozásuk rendben. A 3 tagot hagyományosan lehet egymásba illeszteni. A boton végignézve a gyűrűk szép sorban, egy vonalban követik egymást. Nem csálé, nem görbe a gyűrűzés. Az egytalpú gyűrűk miatt azonban vigyázni kell a botra, mostoha bánásmód hatására ezek elferdülhetnek.
Előkapom a mérleget, mérőszalagot, és a fontosabb adatokat lejegyzem.
| Gyártó | Shimano | |
| típus | Hyperloop | |
| Teljes hossz cm (mért!) | 392 | |
| Teljes nyél hossz cm (mért!) | 60 | |
| Alsó nyél hossz cm (mért!) | 45 | |
| Szállítási hossz cm | 134 | |
| Bot tömege g (mért!) | 218 | |
| Gyűrűk száma | 14 | |
| Gyűrűk típusa | SIC | |
| Tagok száma | 3 | |
| Illesztések | klasszikus rádugós | |
| Bot anyaga | XT30 carbon | |
| Legvastagabb átmérő (mm) | 15,2 | |
| Dobósúly | maximum 20 g | |
| Optimális úszóméret | 14-18 g | |
| Ideális zsinórméret | 0,16-18 mm | |
| Orsóval szerelve átbillenési pont az orsótól mérve cm: | 20 | |
Ha már összerakom, suhintok is vele párat. A bot akcióját a gyártó a „fast action”-ként írja le. (Van egy Shimano Solstace matchbotom hasonló megjelöléssel, így tudom, mire kell számítanom.) Ennél a botnál is azt tapasztalom, hogy a bevágásra gyorsan reagál, szinte a csuklóval együtt mozdul a spicc is. A csillapítása ugyanakkor szintén gyors. Nem kalimpál, nem lifeg a bot hegye, gyorsan visszaáll a kiindulási állapotba. Ebben az árkategóriában ez mindenképp dicséretes. A tüzetes átnézésnél nem találok semmi olyat, amibe beleköthetnék, ezért az orsót veszem jobban szemügyre.
| Gyártó | SHIMANO | |
| Típus | Super 3000S GTM-RB | |
| Tömeg g (mért): | 308 | |
| Áttétel: | 6,0:1 | |
| Méret: | 30 | |
| Csapágy: | 3 golyóscsapágy + 1 tűgörgős csapágy | |
| Dob, pótdob: | Hidegen sajtolt alumínium dob és pótdob | |
| Dobemelés: | Lassú dobemelés | |
| Visszaforgásgátló: | Azonnali visszaforgásgátló | |
| Hajtókar: | Hiper hajtóművel kombinált dupla hajtókar | |
| Fékrendszer | hátsófék + harcifék | |
| Zsinór behúzás (cm): | 85 | |
| Zsinór kapacitás | 0,20 mm / 220m | |
| Orsóház anyaga: | XT7 grafit | |
Az orsó jól illeszkedik ehhez a bothoz is. Külsőleg egyszerű, szintén nem hivalkodó. Áttétele a matchezéshez van kitalálva, és ahogyan egy ilyen orsótól elvárható, semmi kotyogás, lötyögés.
Az orsó dobja fémes csengésű, a pótdob szintén. A dúralumínium dobok erőt és tartósságot sugallnak. Méretét tekintve 30-as méretű, ami megosztja a matchbotosok táborát. Majd kiderül, milyen, ha a botra kerül. Ha kényelmes, kézre álló a felszerelés, akkor ezzel a mérettel sem lesz gond. Ez a helyzet a hajtókarral is. A dupla hajtókar is védjegye lehetne az orsónak. Nekem kézre álló, jó fogást biztosító kis tekerő. Gyorsan meg lehet szokni, mert kiegyensúlyozott, sima futást biztosít.
Az orsóba szinte minden Shimano vívmány beépítésre került. Úszó tengely, azonnali visszaforgásgátló, remek harcifék, lassú dobemelés, hiper hajtómű, csoda, hogy fel nem száll a kezemből. A sok technikai duma mellett inkább az a lényeges számomra, hogy az orsó 1988-tól kezdve a csúcskategóriát képviseli. Van egy harcifékes Stradic-om, ahhoz tudom hasonlítani. Mint egyszerű „felhasználó”, nem találok kivetnivalót benne, még a nagyobb „tesó” mellett sem. Igényesen összerakott kis műszer. (Aki alapból elveti a Shimano orsókat, annak persze ez sem lesz elég jó.)
Én mindenesetre a fenekem a földhöz vertem volna örömömben, ha egy ilyen orsóval kezdhetem a matchezést. Nem szeretnék a szobában kárt tenni, jobb, ha szabadban folytatom a bot-orsó együttes szemrevételezését. Gyorsan telefonálok Petinek, hogy kapja a hóna alá a fotómasinát, és találkozzunk valahol. Halfogásról most szó sem lehet, mindent jég borít, de a további próbálgatást halak nélkül is megejthetem. Sokféle bottal, sokszor horgásztam már, tudom, hogy halat még seprűnyéllel is lehet fogni. A dobást, a bot karakterisztikáját, terhelhetőségét próbára tudom tenni hal nélkül is. Van már a kezemben annyi óra peca, hogy egy felszerelést a megfelelő kategóriába tudjak sorolni. (Ha mégsem, kapok majd a fórumon.)
A kocsiba a felszerelés mellé csak pár tekercs damilt, úszót, úszórögzítőt dobok, és irány a Verba tanya. Peti már előre röhög. „Miért van az, hogy mindig hóban-jégben tesztelünk?” Sejtem, az első Cralusso waggler tesztre gondol. Micsoda véletlen, pont egy Rocket úszót hoztam magammal. A hőmérő mínusz 3 fokot mutat, igazi matchbotos idő. A tó befagyva, most igazi „tükörvíz” fogad bennünket. A botra felkerül az orsó. Első lépésben zsinórral kell feltölteni. Az orsó dobjára 240 méter 18-as zsineg férne fel, ezért a magammal hozott 100 méternyi 14-es madzagnak alá kell tölteni. Kicsit macerás, de csak egyszer kell megcsinálni. Az alátöltéshez olcsóbb 20-as damilt használok. Mielőtt a 14-es damillal végleg feltölteném, kihasználva a vastagabb zsinór erejét, terhelési próba alá veszem a botot. Egy súlyos követ kötök a damilra. Eszembe sem jut, hogy felemeljem, a súlyemelés nem az én műfajom. Sokkal inkább a bot görbületi ívére vagyok kíváncsi, illetve arra, hogy hogyan keményedik fel terhelés hatására. Óvatosan terhelem a botot, a bemutatásnak nem része, hogy rommá törjem. (Eltörni ugyanis bármit lehet, csak akarni kell.) Pattanásig terhelem a botot. A bot olyan mértékben van megfeszítve, amennyire peca közben talán soha sem lesz. Az orsó fékje már jóval korábban megszólalna. Most erre nincsen lehetőség, erősen ráfogok a dobra. A bot rugalmasságában hiba nincs. Mivel szerényebb árfekvésű botról van szó, nem egy „full karbon” bot érzését közvetíti, de nem is várhatom el ezt tőle. A terhelést ettől függetlenül egyenletesen osztja el, de szemben az angol matchbotokkal, itt nem tapasztalom a „nyél is hajlik” érzést. Igaz, itt a bottest nincsen egészen a nyél végéig vezetve. A bot íve ettől függetlenül szép, egyenletes, törést nem találok benne. A lakkozás sem recseg-ropog. (Mondjuk ebben a hidegben ezen nem lennék meglepődve.)
A bot eddig egészen jó! Nézzük az orsó fékjét, ha már terhelünk. Elengedem az eddig lefogott dobot. Az orsó fékerejét beállítva, újra próbálgatom. A megfelelő pillanatban mindig felzizzen. Szépen, egyenletesen adagolja a zsinórt, nem akadozik, letapadásnak se híre, se hamva. Na jó, ettől az orsótól ez maximálisan el is várható. A harciféket is kipróbálom. Mindkét irányba elfordítva is teszi a dolgát. Az eredetileg beállított fékerőt erősebbre vagy lazábbra tudom vele állítani, de egy mozdulattal visszatérhetek az eredetileg beállított fékerőhöz. Mivel az orsóim egy része elsőfékes, egy része pedig harcifékes, nincsenek előítéleteim a harcifékkel szemben. Kezdőknek inkább előnyt jelenthet a hirtelen megugró halakkal szemben, de használatát azért érdemes kitapasztalni.
Az alátöltésnek használt zsinórhoz hozzákötöm a 14-es Platilt. Nem tökéletes a feltöltés, szemre kb. 150 méterrel lehetne peremig tölteni a dobot, de a zsinórprofil vizsgálatához ez is elegendő. (Főleg ebben a hidegben. Majd a meleg szobában később elszórakozok vele.) Ahogy az egy ilyen orsótól megint csak elvárható, a zsinórprofilja tökéletes.
A meneteket szépen simítja egymás mellé, nem kúpos, nem homorú, pontosan tökéletes a kép, amit látok. Itt az ideje a próbadobásoknak. Gyorsan felkerül egy 16 grammos Rocket. Mivel jégen fog landolni az úszó, nincs értelme balsa testű úszóval gyakorolni. A Cralusso hóban már egyébként is jól szerepelt. A vékony zsinór miatt széles köríven hátravezetett dobással próbálkozom. A 16 grammos úszóval a szemközti nádfalat célozva indítom útjára az úszót. A bot dobás közben is szépen dolgozik.
Kellemeset csalódom. Ettől a résztől kicsit féltem. Nem gondoltam, hogy ilyen könnyedén fog menni a dobás. A régi elődre gondolva féltem, túl merev, kemény lesz a bot a lágy ívű dobáshoz. Jobban belegondolva ugyan mitől paráztam? (Hiába, talán már bennem is vannak előítéletek?)
A waggler könnyedén repül a közel 40 méteres távig. Normál esetben ennél messzebb nem nagyon kell horgászni. Egy 14 grammos wagglerre cserélek. Ezzel is szépen elboldogulok. Nézzük a 12 grammosat! Na, ez már határeset. Ezt a tömeget is eldobhatjuk vele, de peca közben felerősödő szél esetén már kétesélyes a dolog. Igazán komfortosan a 16 gramm dobható el vele. Ezzel az úszómérettel teljes biztonsággal horgászhatunk, ha fúj, ha esik. A boton feltüntetett 20 grammhoz már dobóelőkére lenne szükség, de biztos vagyok abban, hogy 20 grammal már ki lehet vele dobni a világból. Már amennyire a bot hossza ezt lehetővé teszi. Mielőtt valaki hülyének nézne a jégen dobálás miatt, összegzem a „dobóteszt” eredményét. Ez az összeállítás 14-16 grammal érzi magát elemében, de megvan a tartalék a nagyobb testű úszók eldobásához is. Hal alatt ez a bot nem fog eltörni, a kocsiajtó és a rálépés ellen pedig nincsen orvosság.
Egy forró csoki mellett elemezzük ki a szettet:
Kinek ajánlom ezt az összeállítást?
Azoknak, akik egy megbízható, többcélú botot keresnek, amelyhez egy igazán profi orsó is jár. Ideális lehet azoknak, akik most ismerkednek a módszer szépségeivel, de nem szeretnének/tudnak az első botra vagyonokat áldozni. A szetthez adott orsó, később, ha kinőttük a Hyperloop-ot, akár egy Speedmasterhez is passzolni fog. A sokak által kicsinek ítélt 30-as méret nem okozott problémát. A botra szerelve csak a kifinomult „erőkarral” bíró horgász fedezhet fel különbséget. Természetesen ez egyéni ízlés kérdése is. A pálca a Shimano botok között határozottan kellemesnek mondható. Ár/érték arányában azt kapjuk a pénzünkért, amit elvárhatunk. A bottal élvezetes lesz a dévérezés is, a pontyozásról nem is beszélve. Az orsó már csak hab a tortán. A magam részéről akár versenyen is bátran elővenném ezt az összeállítást. Ott, ahol minden eshetőségre felkészülten akár 5-6 botot kell kipakolni, kimondottan „költség-hatékony” tud lenni egy szerényebb cucc, amivel azért vígan el lehet horgászni. Jut szembe, lehet, hogy vissza se kellene küldenem? Úgyis hiányzik egy ilyen mindenes bot. (Most a feleségemre pillantok. „Igen drágám, valóban nem hiányzik…”) Azért hátha nem veszi észre a többi között megbújva… :)
(X)
Írta: Polyák Csaba (csabio)
Fotók: Takács Péter (t_peti)
