A horgászok sokszor tapasztalják, hogy az időjárás mindent keresztbe húzhat, mégis felülkerekedik az elszántság: jöjjön, aminek jönnie kell! Ez van. Hazánk egyik kedvelt ragadozó halát még szélsőséges helyzetekben is elő lehet csalogatni. Májusban még általában nagyobb csapatokba verődve találhatóak meg. Már csak meg kellett keresni őket.
Reggel a sebesen hömpölygő, megáradt Tisza fogadott minket, megfűszerezve erős déli széllel, ami a nyílt vízen még erősebbnek látszott. Társammal több hete megterveztük az utat, szél ide vagy oda, belevágunk. A víz átlátszósága 15 cm környékén volt, ez nagyon zavaros.
Elhagyva a partot sebesen haladtunk a ragadozók vélt tartózkodási helye felé. A távolban vészjósló sötét felhők tarkították a horizontot, mintegy sürgetve minket célunk irányába. Az úton a szokásos menet: kémlelni a bokrok alját, balinok jeleket keresni és persze a botokat beélesíteni.
Felszerelésemnek a jól bevált 3 méteres, 60-180 grammos Spro botot választottam. Orsónak egy új modellt, a Nevis Black Spin 40 típusút, 25-ös monofil zsinórral. E kombináció sikeresnek bizonyult, bár sokak szerint túl kemény az általam oly kedvelt bot. Mindenki másképp csinálja… Közeledve az előre megbeszélt helyre - kb. 3 kilométer - megállapítottuk, hogy ragadozónk jelenlétének nyoma sincs. Lassan visszavettem a gázt és közelebb merészkedtünk a bokrokhoz. A szél a folyással egy irányba tolta a csónakot, így a parthoz képest nagy sebességgel haladtunk. Ez kedvezőtlen a bokrok alá dobáláshoz, amit a viharos széllökések tovább nehezítettek. A műcsali kiválasztásán már az úton is gondolkoztam.
A körülmények feltűnő színű, egyrészes, 5 vagy 7 cm-es csalit kívántak. Tapasztalatom szerint az ennyire zavaros vízben nagyobb az esély élénk színekkel. Megkezdtük a „munkát”. Amitől féltem, bejött. A szél összevissza tolta a csónakot, hol én voltam elöl, hol a cimborám.
Sajnos a parttól is eltolt a szél, ezért valakinek állandóan segédkeznie kellett, hogy a bokrokat jól meg tudjuk horgászni. Ebben a helyzetben minden tudásra szükség van, elég egy apró, rossz mozdulat és a csali - a horgász bosszúságára - hamar a bokorra tekeredik. Itt fontos még megjegyeznem, hogy ebben a szeles időben a siker fele a felszerelésen múlik. Fontos szerep jut a megfelelő orsó kiválasztásának. Nekem ez a típus már az első próbánál bevált. Azonnal reagál a felkapókar, amint megmozdítom a hajtókart. Ez pergetésnél elengedhetetlen.
Fél kilométert haladtunk lefelé rengeteg bokrot megtámadva, de két rávágáson kívül más nem történt. Szokásos módon folytatódott a horgászat: motort beindítani, vissza a kiindulási helyhez, majd újra lecsorogni. Közben a széllökések egyre nagyobbak és hosszabbak lettek. Kénytelenek voltunk a kedvelt helyemről odébbállni és egy szélvédettebb szakaszt keresni. Sikerült is egy jó hosszú balkanyar belső ívében védettebb helyet találni, ott ismét nekiálltunk.
A szakasz közepe felé társamnak sikerült egyet akasztania, de a szákig nem tudta behúzni, mivel a horog kiakadt. Innentől kezdve csipkedések voltak, de egyértelművé vált, hogy a halaink nem éhesek, inkább csak kíváncsiak - ergo még vadabb színű és mozgású csalikra kezdtük lecserélni a wobblereket.
A második csurgásnál végre sikerült, megfogtam az első balint. Kétrészes, 5 cm-es műcsalira jött. Vizet érve megfeszítettem a zsinórt és szinte az első 10 cm-en már rádurrantott a belógó száraz fa alól.
Azonnal a bokrok alá próbált betörni, megszólaltatva a precízen beállított féket. Éreztem, ahogy az ágak között vergődve szeretne menekülni, de aztán mintha megérezte volna az egyetlen lehetőséget, visszafordult és kijött a bokrok elé. A küzdelemben bebizonyosodott, hogy új orsóm bevált, állandóan a megfelelő erővel tudtam feszíteni a zsinórt, ezzel lehetőséget sem adva a menekülésre. A hal a küzdelmet teljesen feladta és a víz tetejére feküdve hagyta magát szákolás nélkül beemelni a csónakba. Mindkét horgot benyelte és a hátsó horog az erekben gazdag területre akadt, mélyen a kopoltyú mellett. Ez a balinoknál rendszerint erős vérzéssel jár, de szerencsére nagyon szívósak. Társam segítségével sikerült kiműteni belőle a horgokat - mérés, fotó, majd gyorsan vissza a folyóba! Előtte azért még egyszer szemügyre vettem a horog okozta sérülést, szerencsére nem volt vészes, inkább látványos a sok vér miatt. A hal 44 cm hosszú, 1,97 kg. Szép példány elsőre!
Felpörögve friss lendülettel újra csattantak a bokrok előtt a wobblerek, miközben a felhők egyre közelebb kerültek hozzánk. Motor be, majd újra fel a kanyar elejére! Ekkorra már a szél irányt váltva tolt neki minket a bokroknak. Társam tekintetéből láttam, hogy a nyílt vízen való horgászatnak vége. A balinokat itt kell hagynunk, de a horgászatot nem adjuk fel! Gyors megbeszélésünk eredményeként a folyó csatornáinak egyike felé vettünk az irányt. Motor be, széllel hol szemben, hol oldalról, de irány a kikötő! A visszaúton érezhető volt, hogy több fokot esett a hőmérséklet, de a szél miatt még hidegebbnek éreztük. A fák között fekvő csatornán széltől védett horgászhelyet reméltünk. És persze halakat! Megérkezve a kikötőbe rögzítettük a csónakot. Innen már partról próbáltuk becserkészni a zsákmányt. Valóban, itt még horgászható időjárással találkoztunk. Csak a botokat kellett összeszerelni és máris indulhatott a vadászat. A víz itt sügéreket és kisebb balinokat rejt.
Csalinak élénk narancsszínű 5 cm-es, egyrészes wobblert választottam, mivel itt is zavaros volt a víz. A belvízszivattyú teljes gőzzel üzemelt, ez magas vízállást eredményezett, tehát biztosan számítani lehetett kis ragadozókra. A 10. perc környékén sikerült is egyet a csalival felizgatnom, de a horog nem akadt rendesen. Ahol egy van, van több is! Nem kellett sok, pár perc múlva egy belógó fa alól sikerült is eggyel megetetnem a szép műcsalit.
Újabb negyedóra elteltével végleg pont került a peca végére. A szél szinte vízszintesen kezdte el fújni az esőt, ami a fák mögül gyülekező felhőkből egyre nagyobb intenzitással ért el minket. A vihar nem ért váratlanul, egész nap láttuk a keselyűként köröző felhőket. Végeredményben elégedett voltam ezzel a bő fél napos horgászattal, bíztam benne, hogy esetleg másnap reggel is hasonló idővel ajándékoz meg minket a természet, de nem így lett.
Végül is a cél sikerült! Alkalmam nyílt a NEVIS orsó tesztelésére. Pontos, precíz műveletek végrehajtására teljes mértékben alkalmas. Anyagában és kidolgozásában minőséget sugároz. Fékrendszere bizonyított harc közben, tökéletes beállítási lehetőséget biztosítva az eredményes horgászathoz. Pergetés során sokszor laza zsinórt kell az orsónak csévélnie, ami - kilógó „fül” formájában - gondot okozhat, de megfelelő kivitelezésű orsóval ez elkerülhető, mint jelen esetben is. Számomra kellemes meglepetés volt az új „műszer”, bizonyított nagy és kis halnál egyaránt. Az orsót egyből kedvenceim közé fogadtam, mert a mai kalandos túrában és ebben a gyorsan rohanó sártengerben is sikerült vele horogra csalni hazánk egyik legkedveltebb sporthalát, a ragadozó őnt.
Forgács Zsolt
Fotó: FM
