A nagyobb pontyok partra csalogatása nem egyszerű feladat. Pláne akkor, ha egy pickerbottal száll szembe velük az ember. Én mostanában mégis egyre többet csinálom ezt, és egyre jobban élvezem. Mostani írásomban két horgászatom élményeit szeretném veletek megosztani, ahol is tesztelhettem a „Nevis teszthorgászokat keresünk 2015” pályázaton tesztelésre elnyert Nevis Ryos 3000-es orsót.
Bevallom őszintén, kissé meglepett, mikor a nyertesek között olvashattam a nevemet a Ryos 3000-es orsó mellett. Életem első ilyen próbálkozása volt, de nem árulok el titkot azzal, hogy nagyon jóleső és szívmelengető érzés volt. Az adminisztrációs procedúra után egy héttel már a kezemben is tarthattam a kiszemelt orsót, és ekkor ért az első meglepetés.
Kissé ugyanis furcsán érintett a doboz mérete. Bár tudtam, hogy a 3000-es megjelölés mit takar, mégis meglepő volt látni, hogy az általam használt eddigi orsók puszta mérete is nagyobb volt, mint ennek az orsónak a mérete dobozostól, csomagolásostól. Az 50-es, 60-as méretű orsóim mellett ugyanis eltörpült a 30-as méretével. De én nem az a fajta ember vagyok, aki elsőre ítél, ugyanis a gyémánt is kicsi, de annál értékesebb. Reméltem, hogy ebben a vonatkozásban is helytálló lesz ez a kijelentés.
Az első „megrökönyödésem” után tehát megráztam magam és elkezdtem elölről az ismerkedést e kis grafit-hibrid házba csomagolt erőgéppel. Még az orsó érkezése előtt eldöntöttem, hogy három fő szempont szerint kezdtek majd el vizsgálódni: esztétika, felépítés és funkcionalitás.
Számomra nemcsak a belbecs fontos, hanem a külcsín is, vagyis az esztétika
A doboz kibontását követően máris megvolt az első kellemes momentum. Egy fekete bársonyhoz hasonló anyagú kis zsák őrizte az orsót, mely rögtön elárulta számomra, hogy ez a gyártó aztán komolyan gondolja. Az orsót a zsákból kivéve pedig újabb kellemes látvány tárult a szemem elé. Tényleg egy kis gyöngyszemet tarthattam a kezemben. (Bár még mindig nehezen tudtam erőt venni magamon, hogy ne „cukizzam” le, hiszen olyan aranyos kis orsó volt első látásra). A fekete, enyhén matt testéből kinyúló, az orsó méretéhez képest hosszú metálkékes színű hajtókar meglepően jól illett a szerkezet többi részéhez. Nem beszélve az alumíniumból készült, arannyal futtatott, lyukacsos dobról mely a felkapókar és a zsinórvezető görgő arany csillogásával együtt igazán elegáns külsőt kölcsönzött a kis Nevis orsónak. Bár nem vagyok egy Klapka, de azért személy szerint én nagyon szeretem az arany színét.
A következő fontos dolog a felépítés
Természetesen már a dobozon is feltűnt, de az orsó felirataira pillantva egészen bizonyossá vált bennem, hogy bizony ez az apróság belül sokkal nagyobb, mint ahogy az kívülről látszik. 8 + 1 csapágy! Hol? Hová fért ez bele? De csak belefért, ugyanis az első tekerést követően máris éreztem a futásából, hogy ez helytálló adat. Biztos annyi az annyi. Ezek után az áttételen már meg sem lepődtem. Egy tekerés egészen pontosan 5 fordulat az annyi, mint 5,0:1-hez. És mi a helyzet a fékekkel? Találtam egyet a dob tetején és ennyi. Nekem kicsit kevés, szeretem a nyeletőféket, de ha nincs, hát nincs, azért mindent mégsem szuszakolhattak bele ebbe a parányi testbe. A gumírozott tekerővel ellátott hajtókar visszahajtható, mely tökéletesen a testhez és a dobhoz simul.
Első ránézésre, első tekerésre, első megrázásra minden rendben volt - teszem hozzá ezt követően bármikor -, minden precízen, zajtalanul, zökkenőmentesen mozgott, forgott. Sehol nem tapasztaltam egyetlen lötyögést vagy a normális működéstől való eltérést. Itt jött el az a pont, hogy már nem cukiztam volna le. Megismerkedtünk.
A száraz tényeket az alábbi táblázatban foglaltam össze:
| Nevis Ryos 3000 | |
| Méret: | 30 |
| Tömeg (mért érték, 0,22-es zsinórral feltöltve): | 277 g |
| Áttétel: | 5,0 : 1 |
| Fékrendszer: | Első fék |
| Csapágyak: | 9 (8 + 1) db |
| Dob anyaga: | Alumínium |
| Pótdob anyaga: | Karbon |
| Dobperem átmérője (mért érték): | 46 mm |
| Dob magassága (mért érték): | 55 mm |
| Zsinórtároló rész magassága (mért érték): | 23 mm |
| Zsinórkapacitás (alumínium dob): | 0,20 mm / 240 m |
| Zsinórkapacitás (karbon dob): | 0,20 mm / 240 m |
| Orsóház anyaga: | Karbon-Hibrid |
A várva várt teszthorgászat (azaz teszthorgászatok)
Mindkét alkalommal az Isaszeg mellett található Carplove Horgász- és Pihenőparkban teszteltem az orsót, de természetesen azért más körülmények között. Az első alkalomra 2015. május 23-án került sor. Egy egyszerű egynapos horgászat volt ez a Big Ponty tavon.
Nem is nagyon gondolkodtam az etetőanyagon és a csalikon. A már jól bevált Pellet Pack Turbót használtam Édes Ananász ízesítésben, alapozó etetésként és a horgászat közben is Pellet Feeder kosárba töltve. A csalit azért néha-néha váltogattam, de a legtöbb potykát az oldódó-lebegő ananászos pellettel sikerült horogra csalni.
Ezen a napon a Nevis orsó társául az egyik kedvenc botomat választottam, mégpedig az EnergoTeam Rubin Pickerét, mely már annyiszor bizonyított ezen a tavon. Méreteiket tekintve a bot és az orsó kitűnően illeszkedett egymáshoz. A 3,3 méter hosszú boton kifejezetten jól nézett ki a harmincas méretű orsó. Főzsinórnak 18-as monofil zsinórt csévéltem fel, melyhez egy 14-es fonott zsinórt kötöttem dobóelőke gyanánt. (A tó szabályai általánosságban nem engedik, hogy dobóelőkét használjunk, de erre a napra engedélyt kaptam, hogy használhassam ezt a felépítésű végszereléket). Mivel az elhagyós szerelék is alapszabály, a továbbiakban a 25 grammos Pellet Feeder kosár került a zsinórra, amit alul egy 6 milliméteres gumigolyó és a zsinór végére kötött forgókapocs állított meg. Majd végül az előke következett, mely egy hajszálelőkével ellátott 6-os méretű horog volt 14-es fonott zsinóron.
Miután hadrendbe állítottam a teljes felszerelést, elkészítettem az etetéseket - szokásomhoz híven egyet közelre, 10-15 méterre, egyet pedig távolra, 50-60 méterre -, majd kezdetét is vehette a horgászat és a tesztelés. Nem is kellett sokat várni az első pikkelyes barátunkra.
Tíz perc is alig telt bele, mikor az esőtől áztatott kis pickerbot spicce komótosan, de annál határozottabban megindult a tó felé. Igazán szép és egyenletes kapás volt, és mint később kiderült, a lehető legjobbkor sikerült bevágni, ugyanis az akadás is tökéletes volt… valójában azonban a bevágás és az akadás szemrevételezése között eltelt idő volt igazán érdekes. Már a bevágást követően érezni lehetett, hogy az orsó fékje rögtön nagy igénybevételnek lesz kitéve. Görbült a bot, húzott a hal, én pedig próbáltam beállítani a féket, hogy ellensúlyozni tudjam vele a hal kitöréseit. Nagyon gyorsan megéreztem az orsó határait, az pedig nagyon gyorsan reagált minden apró változtatásra. Már itt, az első halnál, a fárasztás első percében tökéletesen látta el feladatát, a fék letapadás nélkül követte a ponty minden mozdulatát. Olyan finomsággal adagolta a zsinórt, hogy nem hittem a szememnek, illetve a fülemnek. Tökéletes párost alkottak az erős pickerbottal. Nem telt bele sok idő, s meglepő módon a hal már a pontymatracon feküdt, szinte játszi könnyedséggel fárasztotta a halat az orsó és a bot. Miután lemérlegeltem, kissé magam is meglepődtem, hogy milyen egyszerű dolgom volt egy kereken 5 kilogrammos ponttyal.
Ezt követően aztán folyamatosan akadt dolga az orsónak. A sorra kifogott halak egyre inkább egy régi mondást juttattak eszembe, miszerint kicsi a bors, de erős. Közhelynek tűnhet e kijelentés, mégis ezt éreztem. Olyan volt végigélni ezt a napot ezzel az orsóval, mint az út az ismerkedéstől az ágyig. Lépésről-lépésre egyre nehezebb, de azért egyre nagyobb élvezettel is jár.
Fárasztás közben, miközben az orsó fékje adagolta a zsinórt, nos, azzal bőven maga mögé utasította azokat az orsókat, amiket eddig használtam. Tudtam, hogy az orsó minden egyes kattanása, a hal minden egyes mozdulata kontrollált.
Bár ezen első horgászat alkalmával az 5 kilósnál sokkal nagyobb halat nem sikerült megakasztanom, azért rendesen akadt feladata a Nevis Ryos 3000-nek. A legnagyobb halam 5,4 kilogrammos volt és összesen csak ezzel a botommal 30 kg halat sikerült kifogni. Egyetlen halat sem vesztettem, és egyszer sem éreztem bizonytalannak a felszerelésem egyik elemét sem.
A második horgászatra szintén a Big Ponty tavon került sor, de ez már egy hosszabb, 36 órás horgászat keretein belül zajlott le 2015. június 19-20. között.
Pénteken reggel érkeztünk testvéreimmel, akikkel már az előző napokban gondosan előkészültünk. Ezúttal azért több etetőanyagra volt szükségünk, ezért egy jó kis hibrid módszerrel csalogattuk magunkhoz a halakat. Közel 10 kg keménykukoricát áztattunk be a hét elején, amihez élesztőt és mézet adtunk a magok duzzadása közben. Mindezt a tógazdák által ingyenesen rendelkezésünkre bocsájtott motoros csónakban még összekevertük egy vödör pontypellet mixszel és szépen elterítettük a két, általunk lefoglalt stég előtt 30-40 méterre a parttól.
Mivel a fonott dobóelőke használatát a tógazdák csakis előző horgászatom alkalmával engedélyezték, kissé változtatnom kellett a szereléken. A Nevis orsóhoz ezúttal egy gyári társát választottam, mégpedig egy Nevis Cayman Feeder nevezetű, 3,6 méter hosszú, heavy karakterisztikájú botot. Erre azért volt szükség, mert a dobóelőke elhagyása miatt kicsit vastagabb főzsinórt kellett használnom (egészen pontosan Haldorádó Pellet Line 22-es monofil zsinórt), és e vastagabb zsinórhoz kellettek a feederbot nagyobb gyűrűi, hogy semmi ne akadályozza a pontos dobásokat. A pickerbotom ezt a zsinórvastagságot, már csak fenntartásokkal képes elviselni. A végszerelékem az előzőekhez képest viszont csak annyiban változott, hogy a 25 grammos Pellet Feeder kosár helyett 35 grammos került a forgókapocs fölé.
A horgászatnak ezúttal ismételten esős időben kezdtünk neki, de aztán a nap folyamán szépen kiderült az ég fölöttünk, cserébe viszont kaptunk egy kis szelet, csak hogy ne legyen minden teljesen szép és tükörsima. De ahogy a mondás tartja, ami rossz a horgásznak, az jó a halnak. És ez így is volt.
Bár az első halamra ezen a botomon elég sokat kellett várni, azért már rögtön az első kapás után éreztem, hogy bizony most rekordot dönt az orsó. Most kissé félve álltam neki a fárasztásnak, ugyanis hozzá vagyok szokva, hogy miután a fonott zsinóros dobóelőke a dobra ér, már biztosabb lehetek a dolgomban az utolsó métereken. Most viszont nem volt ilyen fonott zsinóros „biztonsági” szakaszom, csak a 22-es Pellet Line a maga 5,8 kilogrammos szakítószilárdságával. Most aztán minden bizodalmamat a kis orsóba és annak a fékjébe kellett vetnem. A part közelébe érve - ahogy arra számítottam is - a bajszos sporttárs heves menekülésbe kezdett, de mindhiába. Nem járt sikerrel, ugyanis az orsó, mint eddig mindig, tökéletesen tette a dolgát. Görbült a bot, a zsinór sűrű, halk kattanásokkal futott le a dobról a zsinórvezetőn át, és én újra meglepődtem: Ez igen! Minden rossz előérzetem elszállt. Úgy éreztem, ezután bármit ki tudnék tekerni ezzel az orsóval. A hal méretét illetően nem tévedtem, tényleg rekord volt az orsó számára, egy csodálatos, 6,3 kilogrammos, nyúlánk tőpontyot sikerült kiszákolnunk egy fotó erejéig.
Ahogy aztán egyre előrébb haladtunk a nap folyamán, az etetés egyre nagyobb halakat csalogatott a horgainkra.
A lenyugvó nap fényében már az esti táborhely elkészítésén kezdtünk fáradozni, mikor arra lettem figyelmes, hogy a botjaimat tartó rod-pod hirtelen elindul a tó felé. Bár a botok mellett álltam, olyan hirtelen rántotta meg a hal a Cayman Feedert, hogy elkapni alig volt időm. De szerencsére sikerült, és rögtön meg is éreztem, hogy ki volt ez a kis „erőszakszervezet”. Körülbelül 15-20 méter zsinórt húzott le első nekifutásra az újabb orsórekord hal. Görbült a bot, ahogy illik, az orsó is dolgozott ismét, ahogy kell. Kompromisszumok nélkül fárasztottuk a halat, szákoltuk majd mérlegeltük. 7,2 kilogramm. És ismételten gond nélkül.
Majd az éjszaka következett. Bár az eddigi élmények után nagy reményeket fűztünk az éjszakához, aztán végül is csalódnunk kellett. Szerettem volna kipróbálni új, elektromos feeder kapásjelzőmet, mely készenléti állapotban zölden világít, kapás hatására viszont heves piros villogásba kezd. Ez nem sikerült. Vagyis félig-meddig mégiscsak. Ugyanis a zöldet alaposan sikerült letesztelni, de a piros villogás ezúttal elmaradt. Az éjszaka közepén végül úgy döntöttem, pihenek egy kicsit, így kiengedtem a fékeket és bebújtam a hálózsákomba.
Hajnal négykor aztán felébredtem és elkezdtem az újabb napot. Az ázott szereléket kitekertem, az új csalikkal felszereltem és kis idő elteltével már újra a kapásokra vártam. És ki korán kel, aranyat lel… mondhattam volna, de időm sem volt megszólalni, ugyanis egy erélyes kapásra kellett válaszolnom bevágás formájában. Nos ha eddig nem lett volna elég, megérkezett egy igazi orsótesztelő példány. Már a bevágást követően nagy ellenállást éreztem, amely lassú, határozott, már-már komótos mozgással párosult. A 20-25 perces fárasztás során az orsó véleményem szerint többet dolgozott, mint az elmúlt 24 órában összesen. Kirohanások, majd többszöri zsinórvisszanyerések követték egymást, aztán végül mégis sikerült partra emelni a nemesen küzdő ellenfelet. A mérlegelést követően aztán kiderült, hogy ki is volt az, aki ilyen nehezen adta magát. A 8,7 kilogrammos pikkelyes rendesen letesztelte az új orsót és engem is.
Bár fáradt voltam már a majd 24 óra ébrenlét után, ettől az élménytől a hátralévő szombati napomat fülig érő szájjal horgásztam végig. Napközben is akadt még tennivalója az orsónak, de amiért eljöttem, azt mégis hajnal 5 órakor kaptam meg a horgászat legnagyobb pontyától.
Elmondható, hogy mindkét horgászat nagyon eredményes volt. Legtöbb halamat a Haldorádó Oldódó Lebegő édes ananászos pellettel sikerült horogra csalnom. A két horgászat alatt közel 70 kilogramm halat sikerült kifognom a Nevis orsóval szerelt botjaimmal, melyek között a legnagyobb 8,7 kilogrammos volt.
És végül, ami az orsót illeti
Szerencsére a jól sikerült horgászatok esélyt adtak arra, hogy alaposan letesztelhessem a Nevis Ryos 3000-es orsót. Az első, kissé negatív benyomásom az orsóról hamar füstté vált. Lehet, hogy kicsinek és törékenynek látszik, mégis egy erős, precíz orsóról van szó. Bármilyen kihívás elé is állítottam - jobban mondva a pontyok -, mindig pontosan és zökkenőmentesen végezte a feladatát, amire tervezték. Tökéletesen kezelte a zsinórt mind lefelé, mind pedig felfelé. A zsinórprofil minden alkalommal ugyanolyan pontos volt, még a nagy igénybevétel után is. Pozitívum volt még számomra a lekerekített zsinórklipsz, ami nagyon jól jött a kiakasztásos etetés és horgászat során.
A 3,6 méteres feederbottal és 22-es monofil zsinórral a legnagyobb dobás, amit el tudtam vele érni, körülbelül 50 méter volt, de fonott zsinóros dobóelőkével és nagyobb súlyú kosárral még 10-15 méter bőven hozzáadódott a teljesítményéhez.
Egyetlen negatívumot véltem felfedezni csupán. A grafit pótdob nem volt mindenhol pontosan lesorjázva, ezért eleinte, mikor a damil lefutott róla, a felső peremen érezhetően ellenállásba ütközött. Ez viszont egy olyan apróság volt, ami egy feltekerést követően megszűnt, ahogy a felső perem profilja letisztult.
Mindvégig érződött tehát az orsó kilenc darab csapágyából áradó finomság, valamint a tekerő szerkezet precizitása, mely egyértelműen elbűvölt. A tesztek után bátran merem ajánlani mindenkinek ezt az orsót, aki feeder- vagy pickerbotját szeretné kiegészíteni egy precíz kis orsóval.
És mi sem lehetne ékesebb bizonyítéka az orsóval kapcsolatos érzéseimnek, mint egy kép rólam fárasztás közben. Nos, igen, utolsó képen jól látszik, milyen élvezetes és milyen könnyű volt az orsó használata még nagyobb halak fárasztása közben is:
Végezetül szeretnék köszönetet mondani, hogy részt vehettem az idei Nevis teszten, és mindenkinek eredményes horgászatot kívánok a jövőben!
Takács Attila (Felesati)
Fotók: Takács Attila, Takács Gábor
