A hátsó fékes Stradic modellek nagy áttételüknél és más adottságaiknál fogva elsősorban a matchbotos horgászok körében szereztek népszerűséget. Az új SGTM-RC bevezetésével sem tér el a cég ettől a vonaltól. A bevált szerkezethez lényegében nem nyúltak hozzá, helyette inkább a „felhasználói felület” finomításával, polírozásával igyekeznek újabb vásárlókat toborozni a tekintélyes hagyományokkal rendelkező márkának.
| Méret: | 3000 |
| Méretsor | 1500, 2500, 3000, 4000 |
| Tömeg: | 345 g |
| Áttétel: | 1 : 6,0 |
| Visszaforgásgátló: | holtjátékmentes, tűgörgős |
| Fékrendszer: | hátsó fék + harcifék |
| Csapágyak: | 4 + 1 |
| Dobperem átmérője: | 49 mm |
| Dob magassága | 18 mm |
| Zsinórkapacitás: | 140 m / 0,25 mm |
| Zsinórbehúzás sebessége: | 92 cm / hajtókarfordulat |
| Ház anyaga: | grafit/műanyag kompozit (XT-7) |
| Dobok anyaga: | 1 alumínium, 1 XT-7 |
| Tartozék: | pótdob, textil tasak, olaj |
| Ár: | 31.990 Ft |
| A gyártó honlapja: | http://fish.shimano-eu.com/publish/content/global_fish/en/nl/index.html |
Hézagosan meglévő Shimano katalógusaimat fellapozva és még hézagosabb emlékeimet felidézve tettem egy kis visszapillantást a Stradic körül. A 98-as prospektusban a Stradic GTM volt a hátsó fékes szériák legteteje, ami főbb vonásai tekintetében - gyöngyházfehér szín, dupla hajtókar, nagy áttételű hajtómű, harcifék, azonnali visszaforgásgátló - lényegében nem változott azóta.
Az újabb évjáratok apró lépésekben való fejlesztése a szögletes formák lekerekítését, alacsonyabb és nagyobb átmérőjű dobot, a felkapókarnak és átváltó rendszerének finomítását eredményezte, de a Stradic alapvetően ugyanaz maradt, ami azelőtt: az igényes finomszerelékes horgászok orsója. De egy valami mégis alaposan megváltozott körülötte az eltelt bő évtizedben: míg az ezredforduló előtt csak elvétve lehetett GTM-et látni néhány „menő” horgásznál, manapság annál elterjedtebb és népszerűbb.
A C szériák egyik jellegzetessége az ékperemes dob, amelynek következtében dobáskor kisebb kitéréssel fut le a zsinór, kevésbé verődik a bothoz, ezáltal messzebbre és pontosabban dobhatunk - legalábbis a katalógus ismertető szövege szerint. Hihetően hangzik a szlogen, de érdekes lenne egyszer meggyőződni róla gyakorlatban, hogy vajon mennyit jelenthet ez méterekben.
Ha ilyen szépen rakja a zsinórt az orsónk, mint ez a Stradic, akkor nyilván vétek lenne hozzányúlni, de adódhat olyan eset, hogy mégis szükséges. Hogy ne legyen olyan egyhangú a teszt, a következő néhány kép során ahhoz adok tanácsot, hogy miképpen lehet befolyásolni a zsinórprofilt egy hátsó fékes Shimano esetében.
Induljunk ki abból, hogy ha a felső perem közelébe halmoz több zsinórt az orsónk, akkor egy kicsit feljebb kell emelni a dobot a tengelyen, ellenkező esetben pedig lejjebb kell engedni. Az első fékes orsóknál ez mindössze annyiból áll, hogy beteszünk a dob alá vagy kiveszünk onnan egy-két - erre a célra szolgáló - tartalék alátétet. A hátsó fékes orsóknál nem ennyire egyszerű a megoldás, de amint látni fogjuk, nem is lehetetlen. A Shimano orsók esetében legalábbis aránylag könnyen megy, ha ismerjük a dolog nyitját.
A rögzítő rugó dobon belül elfoglalt helyének változtatásával befolyásolni tudjuk a dob pozícióját a tengelyen, tehát végső soron ugyanazt érjük el, mint az elsőfékes verziónál az alátétek kiszedésével, illetve berakásával. Ehhez viszont szét kell szednünk a dobot, ami nem nagy ördöngösség.
Aki nagyon precízen akarja megoldani a dob szétszedését, az készíthet egy egyszerű kis szerszámot erre a célra. Annyi az egész, hogy be kell verni egy ujjnyi lécdarabba két darab fej nélküli szöget a dobon lévő lyukaknak megfelelő távolságban. A szögek kb. 1 cm-rel álljanak ki a fából. Ha egy kis műanyag csődarabbal vagy szigetelő szalaggal is bevonjuk a szögeket, akkor biztosan nem karcolódhat meg a festés.
A rugó alatt alaphelyzetben egy darab alátét van, felette kettő. Az alátétek, és a rugó sorrendjének átrendezésével lehet befolyásolni a dob és a zsinórvezető egymáshoz viszonyított helyzetét, ezáltal végső soron a zsinórprofilt. Tehát ha több alátétet teszünk a rugó alá, akkor lejjebb kerül a dob, melynek eredményeképpen a felső perem felőli részre fog több zsinórt tölteni az orsó, ha pedig felülre csoportosítjuk az alátéteket, akkor értelemszerűen fordított eredményre jutunk.
Ha már benne vagyunk a tuningolásban, akkor még egy fogást elárulok a harcifékes Shimanókat hajtó pecásoknak. A harcifék idővel veszíthet az erejéből, illetve az is lehetséges, hogy valaki keményebbre szeretné venni, mint a gyári beállítás. Van rá lehetőség, hogy viszonylag mérsékelt bontás révén utána állítsunk a harciféknek. „Csak” a trükkös kupakot kell hátulról levenni, és máris szabad a pálya.
A lamellák hasonló száma, és mérete alapján könnyen kikövetkeztethetjük, hogy a harci- és az alap fék nagyjából egyenlő mértékben vesz részt a munkában. Mindkettő kb. 1-1-kg-mal járul hozzá a teljes fékerőhöz, ami a 15-25-ös damil tartományban bőven elegendő. A fék erősségéből az is nyilvánvaló, hogy a Stradic SGTM-et elsősorban finomszerelékes horgászatra szánták.
A fedél alatti rugó és az átváltó szerkezet is ugyanolyan, mint már vagy 8-10 éve bármelyik Shimano orsóban. Erről már nincs fotó, de aki kíváncsi rá, az a filmen belenézhet.
Összegzés
A Shimano match orsóinak nagy hagyománya és széles felhasználói tábora van. Számukra inkább a folyamatosságot, mint valamiféle gyökeres újítást jelent az új széria. Az SGTM-RC egy fokkal szexibb kinézetű ugyan az elődjénél, de összességében nem hozott különösebb meglepetést, inkább őrzi megszerzett pozícióját és kis léptekben haladva építgeti tovább a Shimano orsók imázsát.
