Mindig is tiszteltem és becsültem azokat a horgászokat, kik a nyugalmat és békét, a csendet többre becsülték a felkapott, kapitális halaikról híres vizeknél. Többször csodálkoztam rájuk, hogy abszolút jellegtelen, kevés halat rejtő vizeken próbálkoznak, nap mint nap. A pihenést és a természet által nyújtott nyugalmat többre tartják mindennél. De azért nem adják fel, türelmesen próbálkoznak egy-egy szép hal kifogásával. Az év elején, februárban értesültem egy hihetetlen fogásról, melyet még álmomban sem gondoltam volna. A Rábai, ártéri tavacskákban egy tíz kilón felüli csuka akadt horogra!
Talán több horgásznak már nem is tűnik igazán nagy fogásnak egy tíz kilós csuka, de nekem páratlan bravúrnak számít, főleg akkor, ha figyelembe veszem, hogy honnan sikerült kifogni. A Rába ártéri erdőiben elhelyezkedő tórendszer nem igazán alkalmas ekkora méretű halak kinevelésére. A folyóhoz közel, láncszerűen helyezkednek el ezek a tavacskák. Méretük együtt kb. 2-3 hektár, de egyenként nem érik el a negyed hektárt sem. Bár a legnagyobb azért kivétel. Az évek során a helyi, de főleg az osztrák horgászoknak köszönhetően, igen csak megritkult a legendásan híres ragadozó állomány. Néhány ügyes kezű horgász, még most is képes kivarázsolni szép csukákat vagy süllőket. Persze ehhez rengeteg időre és türelemre van szükség.
Az első hírek
Idén a hosszú ideig tartó és igen kemény télnek köszönhetően sokáig vastag jégtakaró borította az ártéri erdő tavait. Csak február eleje felé kezdtek kiolvadni, alig pár napot adva a tilalom előtti csuka horgászatra. Ezt a pár napot Zoltán és Péter aktívan kihasználta, minden nap szerencsét próbáltak, kilátogattak a vízpartra. Február 13-án, az esti órákban Zoltán telefonja riasztott.
- A Petya fogott egy 11 kg-os csukát! És tudod, hogy hol? Az Edvei tavak legkisebbikén!
- Az lehetetlen! Abba a pocsolyába nem létezik, hogy ekkora csuka fogható! - adtam hangot kétségeimnek.
- Fénykép is készült róla, s mikor haza jössz mindent részletesen elmesélünk.
Otthon a fényképek megtekintése és a történet meghallgatása után döntöttem el, hogy meg kell írni ezt a nem mindennapi fogást, hisz jó példával szolgálhat a kicsi tavakban rejtőző nagy halak horgászatához.
| 
|
A tíz feletti csuka
Február 13-án, a reggeli órákban érkeztek ki Zoliék az ártéri tórendszerhez. Rövid tanakodás után a legkisebb meghorgászása mellett döntöttek, mivel az előző napi horgászatok közben meglepő módon itt látták a rablásokra utaló legtöbb mozgást. A sok hínár végett lehetetlen a fenekező horgászat, a hínármezők közt elhelyezkedő tisztásokat kizárólag csak úszós módszerrel lehet meghorgászni. Zoliék sem cselekedtek másképp, hisz mind a négy felszerelésen ott virított a 20 gr-os csukázó úszó. Több órás eredménytelen horgászat után (ami nem meglepő, hisz napok óta kapásuk sem volt) Péter, hogy az unalmas órákat kissé feldobja, pergetésre adta a fejét. Az egyik botját felszerelte egy ezüstszínű körforgó villantóval és próba képpen a hínár foltok közt elkezdett pergetni. A harmadik, rövid dobás vagy inkább ejtés után megtörtént a csoda, hirtelen elnehezült kezében a bot. A kapást és az azt követő fárasztást Péter szavaival folytatnám tovább, mert így talán élethűbb képet kaphatnak a bravúros fogás minden mozzanatáról.
- Abban a pillanatban, ahogy elnehezült a kezemben a bot, azt hittem, leakadtam, vagy esetleg megfogtam a közelben található vízbe dőlt fa valamelyik ágát. Már éppen neki akartam állni, hogy kirángatom, kitépem a hínárból a körforgót, mikor egy váratlan és erőteljes mozdulattól vízig vágódott a botom. Meglepetésemben, majd vízbe estem a meredek partoldal mentén.
- Zoli! Kapásom van! Hozd a szákot! - üvöltöttem a tőlem mintegy 50 m-re tartózkodó barátomnak.
Közben a megakasztott hal berohant a hozzá legközelebb eső hínármezőbe. Szerencsémre a fék megfelelően be volt állítva, jól adagolta a zsinórt a rohanó hal után.
- Eddig nem sok hal szólaltatta meg ezt a keményre állított féket. - dünnyögtem magamban, miközben hitetlenkedve bámultam a dobra.
- Mi történt, mit akasztottál? - lihegte Zoli, miközben a hínárban forgolódó ellenfelem mozdulatait próbáltam korrigálni.
- Fogalmam sincs, hogy mi lehet, de nagyon nagy az egyszer biztos! Ilyen erőt még nem éreztem soha ezen a tavon.
Már több mint öt perce tartottam a veszettül küzdő halat, mikor hirtelen engedni kezdett és egy hatalmas hínárcsokorral a feje körül egy méteres hosszúságú csuka fenséges alakja körvonalazódott ki előttünk.
- Csuka! - kiáltottunk fel szinte egyszerre.
De mekkora csuka! A hínárkupac félig eltakarta a fejét, de így is hatalmasnak tűnt. A hihetetlen hosszú test, egy pillanat erejéig teljes pompájában megmutatkozott előttünk. Éreztem életem halát akasztottam meg, ilyen lehetőségem talán soha sem lesz több. Kezem lábam elkezdett remegni, szemem elhomályosult, hirtelen azt sem tudtam hol vagyok. A valós világba a csuka hozott vissza, miután egy hatalmas burványlással kísérve újból bemenekült a hínármezőbe. Tíz percen keresztül forgolódott és szedte össze a hínarat a feje köré. Emelni szinte már alig lehetett a zsinórra nehezedő plusz súly végett. Azért terheltem rendesen, a zsinórszakadás határától szerintem nem voltam messze.
- Mit kibír ez a 30-as Kamasaki zsinór? - hüledeztünk a nem mindennapi igénybevétel láttán.
Végül is negyed órás fárasztás után, végre gyengülni látszott, nagyon bíztam benne, hogy közeledik az akció vége. Mikor újra megpillantottuk, először nem is tudtuk mire vélni a látottakat. Hatalmas hínár csokorral a fején úgy nézett ki a csuka, mintha parókát hordana. A látvány, azért derültségre abszolút nem adott okot, mivel a csuka még nem volt a szákban. Mint később kiderült nem is került oda! Bárhogy próbálkozott Zoli, nem tudta úgy a csuka alá tolni, hogy az beleférjen.
- Ragadd meg a tarkójánál! Ne szórakozz azzal a lepkehálóval! - kiáltottam rá kissé ingerülten.
Nagyon féltem, hogy az utolsó pillanatban elvesztjük a gyönyörű csukát, ezért voltam türelmetlenebb a szokottnál. Tanácsomat megfogadva Zoli a tarkójánál és hátánál fogva, térdig a jéghideg vízben állva ragadta meg a csukát, a nagy köteg hínárral együtt.
- Meg van! Sikerült! - kiáltottam boldogan, miközben örömkönnyeimmel küzdve gyönyörködtem a csukában.
Az otthoni mérlegelés során tudtuk meg a pontos súlyát. 11 kg-os volt az ártéri erdők királya! A hossza 102 cm. Több mint egy méteres! Felejthetetlen élményt nyújtott egy február közepi, csodálatos napon.
| 
|
| 
|
| 
|
