Flúgos futamként hirdettem meg az első nekifutást, de ezzel nem szerettem volna senkit sem negatívan minősíteni, aki érzett magában annyi bátorságot, hogy induljon a versenyünkön. Tabdin történt az eset, az eső nem esett, a légnyomás viszont nagyon leesett. Talán a sorozatos betlik ennek is betudhatók voltak… de ne siessünk ennyire előre, hisz majd kiderül, nem is ez volt a lényeg!
A kiírás körül is már nagy hercehurca volt, mert nem ide terveztük, hittük, hogy az adott szó nagyobb értékkel bír, de nem! Gyors keresgélés és kompromisszumok sorozata vezetett végül is ide Tabdira, a Pék-tóra. A már többször emlegetett helyiek kedvessége, segítőkészsége nyomott a latban sokat, amikor e tó mellett döntöttünk. Aztán hamarjában ment a beharangozó cikk, majd a feszült várakozás. Vajon hányan fogják értékelni az ötletünket? Lesz-e egyáltalán olyan, aki be meri vállalni, hogy ő amatőr és meri-e összevetni amatőrizmusát másokkal? Mi lesz, ha nem jelentkezik senki, és beégünk?
Aztán jöttek, kopogtattak, csengettek, zörögtek… még jó, hogy 15 és 20 közötti csapatban limitáltuk a nevezési lehetőséget. Így is 24 óra alatt megvolt a létszám, sőt már 6 tartalék csapat is lett! Innentől aztán felgyorsultak az események, mentek a levelek, jöttek a kérdések, a sorozatos telefonhívások. Elképedtem, mekkora érdeklődés kíséri a versenyt, még az országos média is bejelentkezett, igaz, nem fogadtuk el az „ajánlatukat”!
Mivel a tóról sehol nem található adat az Interneten, többen a trükkösnél is meglepőbb módszerekkel próbáltak információkhoz jutni. Voltak, akik az egyesületet keresték, voltak, akik a polgármesteri hivatalt és persze voltak, akik engem interjúvoltak meg. Lassan mindenki megkapta a megfelelő tudnivalókat a várható körülményekről, a halakról, a szállásról és úgy általában mindenről.
Ne higgyétek, hogy egyszerű a kapástalanságról, a szinte haltalan versenyről írni, de mégis megpróbálom az eseményeket olyan nézőpontból megvilágítani és elétek tárni, amiért talán nem fogtok ízekre szedni. A társaság, akik vállalták amatőrizmusukat és nem átallottak megmérkőzni a hozzájuk hasonlókkal, összemérni tudásukat, felkészültségüket, szóval ők harmincan kitartásból, állhatatosságból és lelkes hozzáállásból is jelesre vizsgáztak. Nem voltak afférok, nem voltak irigy megjegyzések, nem volt vagány nagyzolás, sztárallűrök, egyszóval egyenrangúként fogadták el egymást. Mindezekért nem hiszem, hogy egy köszönöm elég lenne feléjük, inkább az elismerésem és főhajtásom előttük! Bár minden verseny ilyen hangulatban telne el!
Egy pár mondatban nézzük a versenyt időrendben! A 12 órai gyülekezőre mindössze 2 csapat nem ért oda, de ők is csak pár percet késtek, így a sorsolást időben el tudtuk kezdeni. Engem kísért a házi és egyéb bolti pálinkák, italok szelleme, mert itt is mindenki rögtön a hazaival kínált mindenkit. Alig tudtam ellenállni, de muszáj volt, egyébként is van tartásom… egy darabig! Misó barátunk jóvoltából rendkívül ötletesre sikeredett a sorszámok kihúzása, ugyanis azokat összehajtva egy-egy kifúrt bojliba rejtette el. Miután mindenki tudta a helyét a tó körül, elzavartuk a bandát azzal, hogy lesz még több mint 48 órájuk ismerkedni és barátkozni, most pakoljanak és csapjanak bele a lecsóba. Demokratikusan megbeszéltük egymás között, hogy a felkészülésre szánt két órát lefaragjuk egyre, ugyanis a vasárnap hajnali óraállítás következtében egyébként is 1 órával hosszabb lett a verseny, és az így nyert egy óra következtében vasárnap a verseny végén nem a sötétben kell hazautaznunk.
A dudaszó után repültek a szerelékek, potyogtak a golyók, oldódtak a dipek, terjedtek az illatok a parton… mindenki tudta a dolgát, mint a profik! Ekkor még mindenki erősen optimista volt, illúziókkal teli köd lebegett a szemek előtt, nem is sejtettük, hogy mindössze 3 darab ponttyal megússzuk az egész hétvégét. Nem gondolnám, hogy bárkinek is szégyellnie kellene magát ezért, hiszen nem rajtunk múlott, és szerintem nem is a tavon, inkább a halakon, akik kajánul vigyorogtak rajtunk, néha megmutatták magukat, kiugráltak az etetéseken, egyértelmű jelét adva, hogy ott vannak, de étvágytalanul és a „horogfogyasztás” legcsekélyebb jelét mutatják!
A kétnapos verseny miatt kezdetben lázas készülődést és pakolászást hamarosan innen-onnan beinduló beszélgetések, hangosodó nevetések váltották fel. Hallatszott, hogy a banda kezd magára találni és aktívan hódol a társasági életnek. A büfében is egyre többen jelentkeztek plusz folyadékokért és mindjárt fogyasztottak a csajaink által megkent zsíros kenyerekből. A zsíros deszkánál egy kicsit időznék, hiszen, bár nem szereplője egy bojlis versenynek, e szűkösre faragott költségvetésű rendezvény második legúriasabb étele lett. A friss kenyér vegetával, pirospaprikával, a Balogh István által felajánlott lila- és vöröshagymával, erős paprikával többször a létünket jelentette! A csajok egyébként folyamatosan kedveskedtek nekünk, hiszen a Jeszyné Andi által sütött két tepsi süteményből és a már említett sporttárs, Balogh István által hozott almából a tó körül ücsörgők a helyeiken kaptak, amennyi jutott természetesen. Mindenesetre nem éheztünk… na, meg nem is szomjaztunk!
Szóval, visszatérve a versenyre, az első 6 óra kapás nélkül telt el, de a társaság keményen állta a sarat, nem csüggedtek, még ha szerettek is volna nyerni, nem alacsonyodtak le az alantas trükkök szintjére, eszükbe sem jutott, de legalábbis a fülünkbe nem jutott ilyen!
Este aztán a Tóbi Teamtől jött a hívójel, megvan az első! Igyekeztünk, hogy minél előbb lássuk az elsőt, mérjük és gratuláljunk hozzá. Sajnos ez a ponty inkább csak a pontyocska vagy az öcsiponty elnevezést érdemelte ki, de értékelhető volt, így értékeltük is mind a 990 grammját. Aztán nagy csend következett, már ami a halak kapását illeti.
Telt a mélázás, várakozás, de az nagy türelemmel. Egyre több helyen verődtek bandába a versenyzők, mentek a hangos sztorizások, nagy nevetések. Persze voltak, akik a magányt választották és várták a csodát.
Következőleg vasárnap hajnalban, éjfél után 20 perccel Bociéktól érkeztek kellemes hírek, ott is jött egy termetes egyed… 1.630 grammos, a bandanagy. Nem is jutottunk messzire az előző hal mérését követően, amikor Bocinak ismét elsült… a botja! Még egy hasonló ponty, ez 1.500 grammos. Bocinak már állt… a zászló! (Nem véletlen a cinkelésem, hiszen Boci az élete párját választotta most csapattársul, így talán jobb is, ha nem tudjuk, miért zárták magukra a kabinjukat!) A halakat és a mérést követő áldomást itt sem úsztuk meg, ebből a szempontból kicsit örülök, hogy nem több száz hal került horogra, mert nem éltem volna túl!
Sajnos ezután már értékelhető hal nem vett fel csalizott horgot, így kezdődhetett a pánik a díjak kiosztása miatt! Egy hajnali harcsa még merítőbe került az In-team tagjánál, Simon Csabinál, de ugye ez nem az a verseny, amin értékelhettük volna… Mindenesetre gratulálunk neki, mert bebizonyította, hogy mézes dipes mézes bojlival is kapásra lehet ingerelni a „nagy” szürke harcsát, egy 1.680 grammost.
Ahogy közeledett a verseny lefújása, úgy kezdett bennem ismét az adrenalin-szint emelkedni. Mi lesz ebből? Hogy osztjuk ki a díjakat? Lövésem sem volt erről. Aztán többekkel konzultáltam, mi a véleményük? Mivel a kupák dátumozottak, nem lehetett későbbre elrakni, ki kell osztani! Akkor sorsoljuk ki, javasolták többen. Így is tettünk. Nem kis derültséget keltett, amikor néhány bojlis pillanatok alatt hal nélkül is dobogós és dobogó közeli helyezést érhetett el!
Nagy örömünkre sikerült szponzorokat találnunk, hogy ebben (is) profivá váljunk, akik a felajánlásukkal kicsit feledtették a haltalanság okozta traumát a lelkekben. Illik és meg is érdemlik, hogy megemlítsük őket és azt, amivel támogattak!
A Haldorádó Team Kft. minden versenyzőnek egy-egy fejlámpát, baseball-sapkát és egy-egy tuning aromát,
a Big Carp mindenkinek egy-egy tasak (3 kg-os) CSL pelletet,
a Stég Horgászbolt mindenkinek egy-egy sebfertőtlenítőt,
a Misel Zadravec Carp Baits a 4-5-6. helyezettnek egy-egy értékes különdíjat,
a SZAT Akvárium Bt. minden versenyzőnek egy-egy tasak pelletport
a Fishmaxx Baja mindenkinek egy-egy dipet és egy tasak pelletet
a Globál Plasztik Kft. egy-egy ökoboxot az első három csapatnak és az ajándékok csomagolásához használatos eszközöket adta.
Köszönjük nekik és Isten tartsa meg szokásukat!
Az eredményhirdetés után jött a finom kaja, amit Barna Lalinak (büfés, kocsmáros, diszkós, színész, szóval sokoldalú srác) köszönhetünk, aki még sokra viszi életében… reméljük, majd akkor is megismer, ha valamelyik művészeti ágban sztár lesz! Köszönjük a horgászegyesületnek, hogy befogadtak, hogy első szóra biztosították kabinjaikat a versenyzőknek! De halaikkal ezután kicsit határozottabb hangon beszéljenek, hogy ne okozzanak ekkora beégést a horgászaiknak! Szerintem kesztyűs kézzel bánhatnak velük, mert csak ugráltak kifelé és rajtunk vigyorogtak… szóval sokat megengednek maguknak!
Végezetül, hogy nehogy azzal vádoljon meg bárki, hogy próbálok köntörfalazni és jópofizni egy haltalan verseny beszámolójában, álljon itt pár résztvevő konklúziója:
Barta Sándor: „Köszi még egyszer mindenkinek! Itt is meg szeretném köszöni a rendezőknek, a segítőknek és a csapatoknak, akik eltűrték a jelenlétünket. Egy jó élménnyel lettem gazdagabb! Gratulálok a halat fogóknak, ami itt nem kis teljesítmény volt! Még egyszer köszönök mindent! Jövőre, ha Isten is úgy akarja, ismét a flúgos futam tagja leszek.”
Bohács Zoltán (Old Carp Team): „Hazaértünk, nagyon elfáradtunk, viszont cserébe nagyon jól éreztük magunkat! Köszönjük a szervezőknek, a támogatóknak és gratulálunk mindenkinek a kitartásért és lelkesedésért! A győzteseknek nagy pacsi-puszi! A következőn majd megmutatjuk a halaknak mi is :))”
Szász Sándor (Carp-controll Team): „Ezúton szeretném megköszönni Nektek áldozatos munkátokat, ami lehetővé tette a nem mindennapi, sőt parádés megmérettetést, melyen ott lehettünk! Köszönet szponzorainknak a díjakért s minden segítőnek, akik részt vettek a lebonyolításban. Kiváló hangulat jellemezte a rendezvényt, emlékezetes momentumokkal, többek között a vizes gatya verseny, a párlat, attracktor, dip felszívó bajnokság különböző ízekben, s nem utolsósorban a diszkótánc páratlan párosban. A halak részvételét most nem minősíteném, bár úgy gondolom, ha a versenybizottság testesebb tagja nem rótta volna köreit a tó mentén olyan intenzíven - ezzel erőteljes rezgést keltve -, ők sem menekülnek olyan mélyen a nádasba! A következőn ezt megpróbáljuk kiküszöbölni! Összesítve nagyon jó hangulatú, emlékezetes verseny tudunk magunk mögött. Még egyszer köszönet a lehetőségért!
Burger Viktor (Keszi Carp Team): „Először is köszönet a versenyért a rendezőségnek, ill. mindenkinek, akinek valamilyen köze is volt az egészhez. További köszönet azoknak, akik megmentettek! :)) Örülök a sok új ismerősnek, ja és mostanra már megszáradtam teljesen és tűrhető az állapotom!!! ;-) Jó volt, rövid volt, várom a következő flúgos derbit! Persze ha lehet, ígérem, jó leszek!”
Kende István (Pancher Team): „Sziasztok, kedves Sporttársaim! Most jutott arra idő, hogy megköszönjük Nektek az elmúlt pár napot, amit együtt tölthettünk Veletek! Külön köszönjük a Szervezőknek, hogy a kellemes időtöltésünk érdekében áldozatokat vállaltak, a Támogatóknak, hogy kedveskedtek nekünk. A Pancher Team köszöni Nektek, hogy Veletek tölthettek egy hétvégét! Ui.: (csak úgy zárójelben) váratlan eltűnésünket egy családi tragédia okozta, amely így, utólag szerencsésen végződött, ezért nem tudtunk Tőletek elbúcsúzni. De most: Jövőre Veletek ugyanígy!”
Balogh István (Fanatic Team): „A FANATIC-TEAM is hazaért. Köszönet a szervezőknek a remek munkáért és a segítőkész sporiknak, akik ötletekkel, praktikákkal segítettek. Remélem, a következőn is ott lehetünk. A kannás pálesz is jön velem. Bélának jobbulást. Meghúzta a derekát merítés közben, vagy mi.
Mi jöhetne ide a végére, mint hogy várunk mindenkit jövőre is a következő kupára, amit máshova, kicsit más feltételekkel tervezünk. Megpróbáljuk a halakat is ösztönözni! Figyeljétek a beharangozót, mert lehet, hogy már nem is kell sokat aludni addig! Maximum pár százat…
Természetesen nagyon nagy köszönettel tartozunk Végh Briginek a profi fotók elkészítéséért, amit éjjel nappal fáradhatatlanul végzett!
Írta: Jeszy
Fotók: Zékbrigi
