Flúgos mind, ezt bizton állítom! Élén velünk, akik még hisszük, hogy Csépán létezik jó idő és útviszony, amikor megközelítjük. Nem, kedves olvasó, ott már nemcsak a halak menekülnek előlem, de még a jó utak is mélyen a sár alá bújnak… Ám ami elképeszt és ámulatba ejt, hogy mennyi amatőrt sikerült megfertőznöm, akinek nem számított sem eső, sem sár, nem rettentette el a hónaljig érő barázda, az onnan felfelé kezdődő esőfelhők, jöttek szinte számolatlanul az amatőr bojlis kupára, a Flúgos Futamra. Ez a beszámoló e versenysorozat második rendezvényéről szól…
Nagy valószínűséggel nem lesz hihető annak, aki nem volt ott, amit itt most leírok, mert józan ész fel nem foghatja azt a gigantikus mennyiségű csapadékot, ami ott képes volt június elején leesni és azt a sarat, ami az utakat képes volt teljesen (még gyalogosan is) járhatatlanná tenni! Ahol a gumicsizmából még alvás közben is (legalább) kettő kellett, mint a ránk zúduló vízben a hidrogén atomból! Fogyott is szépen a multiknál, a helyi gazdaboltokban - akik nem hoztak, azok a csépai boltban vettek… mellesleg, ott volt a legolcsóbb!
A bejutás a pályára… na, az nem volt kis meccs! Már ott eldőlni látszott a - még el sem kezdett - verseny! Aki bejut, már nyert! De saját autóval csak félútig, onnan vagy gyalog, pontosabban csúszva-mászva, vagy a traktoron elhelyezett felszerelést követve, mint egy gyászmenet a ravatalon. Itt azonban nyoma sem volt a szomorúságnak, még azok szemében sem, akik reggel tíztől délután négyig vártak a sorukra, ki már a pályán, ki még kint az autóknál, várva a következő traktorjáratot!
De ugyebár verseny volt, hát pár betűt ejtsünk arról is, hiszen az sem mellékes, ki mit alakított ebben a vadregényes, gyönyörű tiszai holtágban! Pénteken reggel Misóval megnyugvással konstatáltuk, hogy el fog férni a 28 csapat, amiből egy páros lemondta, egy nem mondta le, de nem jött el. Szinte hihetetlen volt, hogy abban az időben olyan körülmények közé közel 70 ember elmerészkedett! De ennek csak örültünk, természetesen! Hamar kijelöltük a helyeket és jelzést adtunk a mezőgazdasági vontatóknak, hogy hozhatják a pótkocsi platón elég „tájidegen” botzsákokat, rod-podokat, sátrakat, hátizsákokat! A bejutás csigalassúsága érthetően áthúzta a terveinket, így a versenyt később kellett kezdenünk, sőt látva a traktorozás hátrányait, a vasárnapi befejezést is közelebb hoztuk pár órával. Öt óra előtt még egy gyors eligazítás, majd következhetett a néma rajt, sikerült elkezdenünk a versengést. Mindenki ázottan, fáradtan, de nagy reménnyel csapott a húrok pengetésébe, pontosabban a magok, pelletek bojlik fűzésébe. Sorozatban szóltak a becsapódó ólmok, csippantak a jelzők, mérgelődtek a sárban eső-kelő versenyzők. Nyíltak a pálinkás butéliák, szisszentek a sörök, sírtak a sátorokon a cipzárak, gyulladtak a helyi tüzek a sütők, főzők alatt, kezdett a hangulat felszabadulni, hangosodott a part, egyre több harsány nevetés hallatszott mindenfelől. Én is kezdtem megnyugodni, hogy nem hibáztatnak a kialakult helyzetért… bár időjárásban, haljárásban nem tudok semmit sem intézni. Ha tudnék, sem mernék, nehogy az se tetsszen mindenkinek, mert olyat tenni úgy sem lehet, ami mindenkinek egyformán jó!
Mielőtt tovább siránkoznék a körülményeken, nagyon fontos megjegyeznem, hogy hatalmas köszönettel tartozunk, tartozom a helyieknek, akik lehetővé tették, hogy egyáltalán bejussunk a pályára, amit a zord körülmények ellenére is teljesen használhatóvá, élhetővé tettek. A nyírott füves parttal, a szépen kitakarított állásokkal, a csatornára készített fahíddal, az állandóan készenlétben lévő traktorokkal maximálisan meg voltunk elégedve mindvégig! Emellett a helyi konyha hölgyeinek is óriási köszönettel tartozunk így, ismeretlenül is, akik lesték a főtt étel iránti kívánságainkat és küldték a „finomabbnál laktatóbb”, forró ételeket! Egy mondat erejéig még megemlíteném, hogy óriási hálával tartozunk Rozikának, társaságunkat még tavaly meginvitáló Barta Sanyi feleségének, aki erő felett állt helyt, átvéve a szervezkedéssel járó feladatokból azt a részt, ami Sanyira (is) esett volna! Bizony, Sanyi sem lustaságból nem volt jelen, de lévén, hogy súlyos betegség jelentkezett a szervezetében, amit orvosok igyekeztek javítani a közeli kórházban, nem volt ereje még ott, a helyszínen poénkodni velünk! Jobbulást, Sanyi és reméljük, még sok közös sztorink lesz a jövőben… de a te szavaiddal élve, „az már egy másik történet”!
A péntek esti rajt után röviddel jelentkezett az első pár hal a horgokon - ennek nagyon megörültem, hiszen így nem lesz olyan haltalan ez a verseny, mint amilyen az első volt. 18 óra 50-kor szakadt el a cérnájuk a helyi gyönyörű, koromfekete tiszai nyurgáknak és kezdték el falni a felkínált, számukra teljesen ismeretlen csalikat, de ugyanakkor - szerencsére - nem szakadt el a cérnája, a horog fülébe kötött „cérnája” a versenyzőnek! Innentől kezdve szinte folyamatosan jöttek hívások innen is, onnan is, hogy mehetünk mérlegelni! Ezen a horgászversenyen nem a pálya széle működött a legeredményesebben, pontosabban majdnem. A felső végen az utolsó előtti horgászhely adta a legtöbb (és a legnagyobb) halat, majd következett a felső, utolsó horgászhely, ami a második helyezést hozta az ott versengő csapatnak. Ugyanakkor foghíjasan, hol a 8-as, 9-es, hol a 4-es, hol a 18-as, 19-es helyen jelentkezett pár fekete pikkelyes a horgokon. Persze nem megyek bele a miértek taglalásába, mert arra végképp nincs magyarázat, hogy miért az itteni szaporulatnak számító nyurgák és tövesek és miért nem a nemrég telepített tükrösök részesítették előnyben az előbbinek ismeretlen, az utóbbiaknak a mindennapokból ismert pelleteket, bojlikat, különböző magokat, ízeket fokozva, ezerféle dippel leöntve? Csak egy-két telepített esett fogságba rövid ideig annak ellenére, hogy az ottani szaporulat még javában ívott, a telepítettet viszont nem nagyon kötötte le az a program! Ki érti ezt?
Szóval, már szombat reggelre kirajzolódni látszottak az erőviszonyok. A pénteken egész este és éjszaka zuhogó eső ellenére szépen jöttek a halak kifelé a partra, hogy mehessenek vissza és próbálhassák újra. Szombaton napközben azonban változott az égkép, elállt az eső, a felhők vonultak tovább, a szél felkerekedett és alaposan átformálta a helyszínt, a nyárfák ismét ontották a még meglévő vattájukat, nehezítve a szerelékek és a halak kijutását a partig. Szombaton délben már 20 darab feletti fogási eredménnyel büszkélkedhettünk az ebédért jelentkezőknek.
A finom és tartalmas gulyásleves elfogyasztása után mindenki sietett vissza újratölteni és/vagy kipihenni a fáradalmait. Sori frappáns megjegyzése tetszett nekem a legjobban, amikor - lévén még, szűzkezű, kezdő bojlis - azzal vonult delelni, hogy „megyek, bojlizok egy kicsit”! Nála - rutinos finomszerelékesnél - még az „alvás közben” megakadó hal és az ennek hatására felsíró kapásjelző által felriasztott szunyókáló horgász jelenti a bojlizva fogott halat. Majd megtanítjuk még pár apró trükkre, hogy még jobban megszeresse ezt a technikát is!
Szombat estig mérsékelten jöttek a halak, de én személy szerint már nem aggódtam, nem volt veszélye már annak, hogy az idén is sorsolni kell a kupákat! Délutánra és estére már sokat javult az idő. Este nagyobb csapatokba verődve találtam meg a mezőnyt, több klub alakult ki, hol sütöttek, hol főztek, hol sztorizgattak, vagyis mindenütt nagyon jó hangulat alakult ki! Volt, ahol kicsit túl jó is, de még azért elviselhető, a jelekből ítélve. Vasárnap reggelre elcsendesedett a stáb, a halak is óvatosabbak voltak. Délelőtt már komoly kánikulai, fülledt, porosodó levegő támadta meg a pályát. Ez komoly kihívás volt az eddig beöltözött, csizmás, esőruhás társaságnak és a halaknak is.
Délben ismét egy kiadós kaja érkezett - csülkös sertéspörkölt főtt krumplival -, amitől mindenki új erőre kapott, hogy a még hátralévő 2 órát leküzdje valahogy és esetleg még változtasson a formálódó helyzeten. A lefújáskor 8 csapatnak sikerült értékelhető eredményt elérnie, ezek a következők:
8. helyezett (aki a tavalyi bajnok volt) lett a Tömény Team (Mile Zoltán, Sípos Zsolt) egy 2.000 g-os hallal.
7. helyen végzett a Poisson Team (Heiter István, Csaplár Norbert) egy 2.830 g-os ponttyal.
6. lett Police Carp Team (Márta Zoltán, Galó Gábor) két ponttyal, összsúlyban 5.430 grammal.
5. lett a Bagdi Team (Bagdi Zoltán, Bagdi Attila) 3 db hallal, összesen 6.690 g súllyal.
4. helyezéssel végzett a Tó-Bi-Team (Tóth Béla, Bíró Norbert) 3 db hallal, 7.100 gramm összsúllyal.
És a dobogósok:
3. helyezett lett a Halbiológus Team (Jávorka Dániel, Dékány Dániel) 3 db hallal, 8.640 grammal.
Jöjjön pár mondatban a „titok”:
„Az előzetes információk alapján arra a megállapításra jutottunk, hogy ezen a versenyen magozni kell majd, így a stratégiánkat is jobbára ennek alapján dolgoztuk ki. Az már a helyszínre megérkezve eldőlt, hogy a túloldali nádas elé fogunk horgászni, csupán még azon kellett gondolkodnunk, hogy milyen eszköz igénybevételével alakítsuk ki az alapozó etetést, majd tartsuk is ott vele a halakat. Felmerült a ragasztott magvas, parittyázós lehetőség, de javaslatomra az etetőrakétás megoldást választottuk. A magvak, amelyeket bejuttattunk a halaknak főtt kukorica, búza, illetve tigrismogyoró voltak, ez utóbbira a főzést követően került egy kevés tigrismogyoró olaj is. Véleményünk szerint oltári nagy szerencsénk volt a kifogott halakat illetően, bár többen is jelezték, hogy ez a megállapítás inkább 1-2 hal esetén lenne igaz. Csalizni egy szem kukoricát, illetve tigrismogyorót használtunk (előbbi jobban működött), melyeket önmagukban, valamint kikönnyítve is alkalmaztunk, mindkét megoldásra volt érdeklődés. Bevetés előtt minden esetben került fel PVA háló, melyet magvakkal töltöttünk meg, majd miután ez elfogyott, a nálunk lévő etetőanyag ragasztó segítségével összedobott ragasztott szemest gyúrtuk rá, többnyire az ólomra, ha viszont kifejezetten közel (fél-egy méter) horgásztunk a nádhoz, akkor a horogra (hogy süllyedés közben a kampó ne szedje össze a part menti növényzetet (hínárt, nádszárat)). Összesen hét kapásunk volt a verseny alatt, melyekből egynek szakítás, kettőnek üres bevágás lett a vége, egy szebb halunk pedig beugrott a túloldali nádasba. Végszerelékünk leadcore-ral ellátott 90-105 gramm közötti, fixre szerelt ólmokkal készült. A horgokat fonott, illetve bevonatos előkezsinórokra rögzítettük. Az első kapás után sokáig csend volt, majd valami csoda folytán kb. 8 óra leforgása alatt kifogtuk a három halunkat, a két kisebbet Deka, az egy nagyobbat pedig jómagam.”
2. lett a Laser Carp Team (Gombár Zoltán, Hegedűs Imre) 6 db ponttyal, 14.360 grammal.
Hegedűs Imre mondja el a titkos módszerüket:
„A titkos módszer, sikerünk titka (a 28-as hely :-)): semmi különös, gyümölcsös bojlit, büdös pelletet és enyhén erjesztett kukoricát vittünk magunkkal. Az első etetésen vegyesen szórtuk be ezeket a szemközti nádfal elé rakétával és csúzlival, de a későbbiekben csak a kukoricát használtuk. A csali csak egy pár óra erejéig volt bojli, de mivel nem jött rá semmi, átálltunk a fűzött erjesztett és csemegekukoricára. Ezt kikönnyítettük technopufival vagy gumikukoricával. Használtunk PVA hálót, de inkább csak teszt jelleggel. Egy halat fogtam így a mederben, az etetéstől távol. A szerelékem 20 librás fonott előkéből, 6-os horogból, in-line ólomból és gubancgátló csőből állt. Először állítottam össze ilyen szereléket, a Haldorádón található írásokat tanulmányoztam lelkesen a verseny előtt, hogy képbe kerüljek.”
Az 1. helyezett a dunapataji Lógatós Team (Bán István, Rácz József) lett 16 db ponttyal, 45.170 gramm súllyal.
Bán István mond pár szót a taktikájukról:
„Előzetes infónk a vízről csak annyi volt, hogy tiszai holtág és hogy van benne rendesen törpeharcsa. Mivel már horgásztunk tiszai holtágon, a legnagyobb hangsúlyt a tigrismogyoróra fektettük. Egy etetést alakítottunk ki horgászhelyünk közepén, a nádtól kb. 2 méterre. Etetésünk fele-fele arányban tigrismogyoró és áztatott kukorica volt. A verseny kezdete után két botot kagylós bojlival dobtunk be („hátha mégis” alapon), kettőt pedig tigrismogyoróval, melyet kikönnyítettünk, illetve lebegtettünk. Az esti mérlegelésig sikerült három halat is fognunk, mind mogyoróra jött. Természetesen azonnal lecseréltük a bojlikat, illetve csak az egyiket, mivel a másikat lerágták a törpék. A csalicserét követően szinte azonnal jelentkeztek az újabb kapások, így reggelig sikerült újabb nyolc halat fogni. Ami számunkra is érdekes volt, hogy míg nappal csak a teljes előkehosszban lebegtetett csalira volt kapás, addig éjszaka kizárólag a kikönnyített csalira volt érdeklődés. Mivel úgy gondoltuk, hogy a halak a tiszta víz miatt félénkek, összesen háromszor etettünk. Szerelésünk 80 g-os ólomból - melyet 15 cm-re ütköztettünk -, illetve 15 librás előkezsinórból és 4-es méretű horogból állt.”
A legnagyobb halért járó serleget a Lógatós Team tagja, Rácz József vihette el egy 5.500 grammos nyurgaponttyal.
Megemlítem - bár nem ítélkezni szeretnék senki felett, de -, hogy volt csapat, aki a hajnal leple alatt hagyta el a pályát, köszönés nélkül, aminek az okát nem tudjuk, reméljük, nem ránk volt panasza!?
A gyors eredményhirdetés után a közben duplájára, tehát kettőre emelkedett mennyiségű traktorral és a mögé akasztott pótkocsival megkezdődött az autóinkhoz transzportálás. Kifelé sokkal rutinosabban sikerült költöznünk, mert összesen 2,5 óra alatt (szemben a befelé vezető út 6 órájával) kijutott minden csapat és az összes cucc. Kint aztán újabb meglepetés várt, a bajnokcsapat autójának olyan problémája adódott, aminek a javítása nem tűrt halasztást - Lőrincz Béla barátunk a rendelkezésre álló csekély számú szerszám ellenére szakszervizes, képzett szerelőket megszégyenítő, precíz munkájával működőképessé tette a járművet.
Mindnyájan hullafáradtan értünk haza, de már álmodjuk a következő flúgos mesét, ami jövő tavasszal várható! A helyszín még nem végleges, várjuk - esetleg vadregényes - vizek kezelőinek jelentkezését, ahol egy hétvégét eltölthetnénk az előző versenyek koncepciója szerint, alacsony költségvetésű rendezvényen, kis pénzért, amatőr versenyzőkkel, jó hangulatú társasággal!
Végezetül hadd ejtsek szót azokról, akik nélkül nem lehetett volna különleges fénye ennek a rendezvénynek sem… a támogatókról pár szót! Mint sok mindent az életben, ezt a versenyt sem tudtuk volna sikerre vinni, ha nem kapunk kellő segítséget, hátteret hozzá. Elsősorban megemlítem és meg is köszönöm a segítséget a most is éppen olvasott Haldorádó horgászportálnak, akik horgászcikkekkel és a médiaháttérrel segítettek maximálisan bennünket. Ezen felül még jó néhány magyarországi horgászcikk gyártó és forgalmazó volt bőkezű és támogatta a versenyt, amit szintén hivatalosan itt is megköszönünk. Tudom, úgy lenne ildomos, ha részletesen felsorolnám a támogatásokat, de nem hiszem, hogy ezen bármi is múlna már, másrészt nem szeretném ha megorrolna itt bárki is, mondván, számára már felesleges reklámot csinálok a konkurenciának!
Aki ott volt és megkapta a szponzorációnak felajánlott dipeket (pl. Stég horgászbolt - www.bojlizas.hu, Haldorádó - www.haldorado.hu), bojlikat, pelleteket, magokat (pl. Haldorádó, SBS - www.sbsbojli.hu, Zadravecbaits - www.zadravec.hu, Big Carp - www.bigcarp.hu, Maros mix - www.marosmix.hu, Gigant baits - www.bojli.hu, Silverbaits - www.silverbaits.hu, SZAT Bt. - www.szat.hu, FPD Bt.), szóval minden bojlizáshoz (is) szükséges horgászcikkeket, emellett látta az első helyezetteknek felajánlott Sema bojlis botokat (FPD bt. - www.fpd.hu), az tudja, miről beszélek!
Köszönjük mindenkinek, hogy érdekelte a versenyünk, hogy minden kényelmetlenségét elszenvedve végigküzdötte azt, hogy együtt örült velünk mások vagy éppen a saját sikerének!
Várunk mindenkit a következő(k)re is!
Írta: Jeszy
Fotók: Zékbrigi (Végh Brigitta)
