Elérkeztünk a verseny feléhez. eddig vezetünk, de nem dőlhetünk hátra, mert a nappali órákban összehozott tetemes előny könnyen elmorzsolódhat éjszaka. Ez a verseny 24 órából áll, ennyit kell hát végighorgászni, végig összpontosítani. A legnagyobb változás, hogy hamarosan már sötétben fogjuk kergetni a halakat. Ez azt vetíti előre, hogy kevésbé intenzív órák következnek.
5. fejezet 20-24 (a sötétség a mi barátunk, vagy mégsem?!)
Az utolsó világos perceket én pörgős dévérezéssel ütöttem el. Ennek oka, hogy még mindig olyan mennyiségű apróhal volt előttem, hogy pazarlásnak éreztem volna, ha nem logisztikázom át őket a szákomba.
Józsi is aktívan múlatta az időt, kicsit ápolta a pontyos etetést, gondolván az éjszakai vendégekre is. Sajnos ezenkívül technikai rehabilitációra is szorult, ugyanis a délután folyamán vesztesen került ki egy csatából. Olyan halat akasztott, ami bevágás után majdnem besétáltatta őt a vízbe. Hiába nyúlt barátom karja több centit is, nem tudta kiakasztani a beklipszelt zsinórt. A hal mintegy 80 méternyi zsinórral távozott. Hogy mi és mekkora lehetett, csak tippelni tudnánk… Szóval társam ezt a botját volt kénytelen renoválni és kihúzni a kívánt távolságra, még világosban.
Mielőtt teljesen ránk sötétedet volna, beállítottuk a világításunkat. Én éjszakára jobbnak láttam leköltözni a ládámról, egy kényelmesebb almot építettem magamnak Józsi mellett. Természetesen az éjszakát én is pontyozással szerettem volna tölteni.
Kezdetben a 40 méteres etetést próbálgattam, de pár kárászon kívül mást nem tudtam rajta fogni. Ami nagyobb baj volt, hogy a benti etetés is leállt. A sötétedés után hosszú ideig nem fogtunk semmit.
A csendet egy szép kapás törte meg, mely az én bentre bevetett botomon jelentkezett. Hosszú huzavona után Józsi szűrte meg az öt kiló körüli pontyot.
Néhány perccel később Józsi is bevágott, majd egy kisebb bajszost tartóztatott le. Nagyjából ennyi történt ebben a 4 órában. Ez volt a napunk legrosszabb etapja. Mégsem voltunk emiatt elkenődve, mert a többi csapat is tétlenséggel töltötte ezt az időszakot. Éppen ezért a szervezők a mérlegelést is későbbre halasztották, leszámítva persze az 5 kilónál nagyobb pontyokat, amikre külön gondot fordított a tó kezelője.
6. fejezet 00-04 (Józsi belehúz!)
Éjfél után aztán lassan, de biztosan kezdtek beindulni a halak! Főleg Józsi barátom vágott szét a tó pontyai közt. Egyre gyakrabban akasztott pontyokat, melyek között néhány szebb is volt. Két 5 kilósnál nagyobb tőpontyot is zsákmányolt a vasárnap első óráiban.
Érthetetlen módon nekem ugyanarra a távra bevetett botomon, ugyanolyan végszereléken, és persze ugyanolyan csalira jobbára csak kárászok jöttek. Ki érti ezt?!
Szándékosan nem esett még szó arról, hogy milyen csalikat használtunk a pontyok megfogására. Túlzás nélkül állíthatom, hogy majd minden Haldorádó pelletet kipróbáltunk, és a legtöbbel fogtunk is halat. A legtöbb és legnagyobb halakat viszont olyan csalikkal fogtuk, amelyeket mentorunk, Döme Gábor bocsátott rendelkezésünkre.
Arról, hogy ezek pontosan mik, még korai lenne beszélni, de biztos vagyok benne, hogy hamarosan lehull a lepel a jövő évi újdonságokról. Az eredményességükről csak annyit árulok el, hogy Sisa Józsi parádés sorozatát (6 verseny, 6 szektor 1. hely) ezek segítségével érte el. Ütős csalik lesznek, az biztos!
De térjünk vissza az éjszakára! Józsinak minden dobása pontyot eredményezett, és jómagam is sikeresen szákba tereltem pár halat. Valamikor éjjel 3 és 4 óra közt jöhettek mérlegelni, ami szerencsére nálunk ismét sokáig tartott. A három külön mért pontyunk (5.000 g, 5.080 g, 5.700 g) mellett Józsi szákjában 22 kiló, míg az én hálómban 11 kilónyi hal, jórészt ponty raboskodott.
7. fejezet 04-08 (az utolsókat rúgjuk!)
Elérkeztünk a verseny legutolsó szakaszához. A lemért halak visszaengedése után kicsit csökkent a pontyok kapókedve, bár az is lehet, hogy inkább a kárászok kapókedve nőtt meg. Majd minden pellettel csak kárászt tudtunk fogni. Ami ennél is nagyobb baj volt, hogy egyre sűrűbben bicsaklott le fejünk és merültünk napóleoni alvásba - igaz, ezek a pár perces szundikálások többet ártottak, mint használtak. Alig vártuk már, hogy felkeljen a Nap!
Lassan, de biztosan kezdett világosodni. Hogy ne maradjunk le a reggeli kapás idejéről, Józsi ismét etetni kezdett, utolsó adag Fekete Gyémánt Pellet Packunkat hajigálta be lelkesen. Én is bedobáltam a maradék etetőanyagomat a 15 méteres távra és persze - bízván a reggeli tükörvízben - lőttem a csontit ész nélkül. Egyedül a 40 méteres etetésre nem fordítottunk már gondot, hiszen túl nagy jelentősége eddig sem volt.
Nem mondom, hogy egyébként szép gyerekek vagyunk, de korán reggel, 20 órányi aktív horgászat után irtózatosan be volt gyógyulva mindkettőnk arca. Ennek ellenére elővettük a tartalék elemeinket és megpróbáltuk kihozni a maximumot saját romjainkból.
Sajnos a benti pontyok nem igazán aktivizálódtak a kora reggeli órákban, néhány kisebb egyedet mégis el tudott csípni belőlük kitartó társam. Sőt, a kellemesen büdös csalira még egy szebb hal is megéhezett, melynek tömege meghaladta az 5 kilót! Én ismét ráálltam a kinti pecára, és fáradozásaim kezdtek megtérülni. Bár már korántsem tudtam olyan intenzíven pörgetni a horgászatot, mint a verseny kezdetén, azért néhány keszeget és kisebb pontyokat is sikeresen szákba tereltem.
Ezt egészen 7 óráig voltam hajlandó csinálni, ugyanis már egyetlen porcikám sem bírta a folyamatos horgászatot! Erősebb szerelékem horgára fűztem egy szem jó öreg Red Tuning pelletet, méghozzá Magyar Betyár ízben, majd bevetettem a benti etetés mellé. Nem kertelek, untam már az apróhalakat, gondoltam, hátha megkoronázhatom a versenyt egy nagy ponttyal! Hihetetlen módon 2 perc sem telt el a bedobástól számítva, mikor majdnem a vízig görbítette valami a spiccet. Akadt is a hal, de a fárasztás során sajnos lefordult a horogról, pedig igen jól húzott őkelme. A pelletnek semmi baja sem volt, így visszadobtam, és fogtam vele egy szép nagy, 0,5 kilós kárászt. Majd újra visszadobtam, és egy méretes, kb. 2-es potykát is fogtam vele! Lám, érdemes néha előkotorni a táska aljából ezeket a durvább csalikat is!
8. fejezet (végeredmény)
Pontban 8-kor elhangzott a megváltó dudaszó, és ezzel együtt elkezdődött az utolsó mérlegelés. Előzetes hírek szerint a versenyt szinte biztosan megnyertük, mégis feszültek voltunk picit, hiszen egy nappal korábban kitűzött célunk nem kevesebb, mint 2 mázsa volt! Úgy toporogtunk a mérleg körül, mint az a bizonyos galamb. Végül picit több mint 20 kilót mutatott a mérleg. Gyors fejszámolás után már biztossá vált, megvan az új tórekord!
Mielőtt rátérnénk az eredményhirdetésre, nézzük meg részletesebben, hogyan is vált be az előzetes taktikánk:
- A 15 méteres, apróhalas etetés nagyon hasznosnak bizonyult. Nemcsak azért, mert a verseny folyamán kb. 65-70 kiló halat adott, hanem mert ki lehetett váltani az üres időszakokat, így mikor kevésbé evett a ponty, nekünk akkor is telt a szák.
- A 40 méterre kitalált magvas etetést viszont abszolút nem működött. Pár kárászon kívül nem fogtunk róla semmit, igaz, ezt próbáltuk a legritkábban.
- A 80 méteres, pelletes etetésünk nagyon jól muzsikált, Józsi szinte mind a 24 órát azon töltötte. Sok szép potykát fogtunk róla, melyek közt 8 darab volt 5 kiló feletti. Józsi gondos és pontos etetését meghálálták pikkelyes barátaink.
A taktikánk részét képezte a munkamegosztás is, míg Józsié volt a pontyos peca, addig én feleltem azért, hogy valamit mindig fogjunk. Bár a csapatérdek számít ilyenkor legjobban, azért a tanulságok levonása érdekében nem árt, ha tisztában vagyunk azzal, ki mennyit is fogott pontosan:
- Sisa Józsi 107 kiló halából 6 darab nagyobb ponty is volt, melyek összsúlya: 7.300 + 6.740 + 6.580 + 5.000 + 5.700 + 5.020 = 36.340 gramm. Maradék hala kisebb pontyokból és kárászokból állt.
- Én 94 kiló halat tudtam szákba terelni, melyből mindössze két testesebb ponty volt, 6.330 + 5.080 = 11.410 gramm súlyban. A maradék zsákmányom kisebb pontyokból, balinokból, keszegekből és kárászokból állt.
Úgy érzem, tökéletesen sikerült végrehajtani mindazt, amit szerettünk volna.
Az Energofish - Rab és Rab 24 órás páros csapatverseny végeredménye:
- Haldorádó Feeder Team (Sisa József - ifj. Sipos Gábor) 201.017 gramm
- Big Brothers (Bató József - Baráth Béla) 130.019 gramm
- King Baits Team (Kassai János - Kassai Adrián) 119.960 gramm
- Carp Expert Team (Halász Zoltán - Musich Ferenc) 111.100 gramm
A négy első csapat tudta átlépni a 100 kilós határt, de az összes fogott súly, ami 1440 kilogramm, arról árulkodik, hogy nem sokkal maradtak el a mázsától a többiek sem!
Nagyon örültünk neki, hogy egy ilyen szép eredménnyel zártuk ezt a versenyt is, de számomra sokkal fontosabb (remélem, barátom is így gondolja :)), hogy tökéletes összhangban, egyetértésben és felhőtlen jókedvvel sikerült végighorgásznunk mind a 24 órát. Egy szó, mint száz: igazi csapatmunka volt az első ágas leszúrásától egészen az utolsó mérlegelésig!
Írta: Sipos Gábor
Fotók: Jakab Enikő, Sisa József, Sipos Gábor
