Úgy eltelt ez az esztendő, hogy észre sem vettük, és a versenynaptár ismét azt mutatta, hogy ideje ringbe szállni Ukrajna legrangosabb pontyos feeder versenyén, a 3. Prylbychi Feeder Super Maratonon! Csapatunk, a Haldorádó UA (Balog Lóránt, Vladika Sándor, háttérember: Cseh István) változatlanul újra összeállt, s feltett szándékunk volt, hogy idén megnyerjük ezt a nem mindennapi versenyt.
Akárcsak a tavalyi, az idei versenyt is alapos felkészülés előzte meg. Egész évben nyomon követtünk minden nagyobb versenyt, ami ezen a vízen került megrendezésre, elemeztük a fogásokat, olvastuk a beszámolókat. Több ismerős is megosztotta velünk a versenyeken szerzett tapasztalatait, így leszűrve a tavalyi verseny tanulságait lehetőségünk nyílt komplex képet kapni a várható helyzetről.
A Helyszín
Kora reggel indultunk el Prylbychibe. (302 km). Nehéz út várt ránk, aminek több mint a fele a szépséges Kárpátokon át vezetett.
Öt és fél óra utazás után újra Ukrajna legjobb pontyos vizének partján voltunk. A 150 hektáros pontyparadicsom szép, napsütéses idővel fogadott bennünket. Ekkor még kevesen voltak a regisztráció helyszínén, sok csapat még edzett. Az előző évhez hasonlóan mi idén is kihagytuk az edzést. Ezt azért tettük, mert komoly hidegfront érkezését jósolták pont a verseny kezdetére, ami véleményem szerint jelentősen befolyásolja a halak kapókedvét, és így az edzés csak rossz irányba viheti el az embert. Gondoljunk csak bele, hányszor lehet azt olvasni a különböző versenybeszámolókban, hogy a verseny napján minden borult, ami az edzéseken jól működött! Ezt akartuk elkerülni mi is, így megpróbáltunk a konkrét, aktuális körülményekhez igazodni.
Versenyszabályzat
Néhány szó a verseny szabályzatáról. Ez alapvetően egy páros verseny, ahol a csapat mindkét tagja együtt, egy álláson horgászik 1-1 feederbottal. Etetni kizárólag feederbottal lehet, más segédeszköz nem vehető igénybe. A verseny időtartama 30 óra. Az értékelésbe minden megfogott hal beszámít.
Sorsolás, utolsó órák a startig
17 órakor mind az 54 csapat megjelent a sorsolás helyszínén. A hírek alapján már sejthető volt, hogy a „B” és a „C” szektorok lesznek a halasabbak, míg az „A” szektorban kisebb fogásokról számoltak be.
17:30-kor elkezdődött a sorsolás. A sorszámok rohamosan fogytak, a „B” és „C” szektorban egyre koptak a helyek, majd végre minket szólítottak. Csapatkapitányként én mentem oda számot húzni. Reménykedtem egy jó szélső helyben, azonban a golyót kihúzva azt láttam, hogy „A 6-os”! A tavalyi helyünk az „A 5-ös” volt… Igazából megörültem ennek, mert ez jó hely volt, már ami a part rendezettségét illeti… Akkor még nem tudtam, hogy tolódni fognak a kijelölt állások.
Ahogy véget ért a sorsolás, mindenki sietett a szektorába, hogy még sötétedés előtt elfoglalja a helyét és a másnap reggeli start előtt minél többet tudjon pihenni. Mi is szaporábbra vettük a figurát, így elindultunk az „A 6-os” helyhez. Mikor odaértünk, majdnem egy kisebb agyvérzést kaptunk Lóránttal. A hely, ahol horgásznunk kellett, szó szerint egy 20 x 20 méteres dzsungel volt, ahol horgász még soha nem járt. Most inkább nem írom le, miket gondoltam arról, aki ezeket a helyeket kijelölte a versenyre. Nem volt mit tennünk, el kellett kezdenünk kertészkedni, hogy elkezdhessünk horgászni és megküzdhessünk a jó eredményét. Kettő óra múlva, amennyire lehetett, megtisztítottuk a terepet, kivágtuk késsel az összes zavaró helyről a füvet és a bozótot, illetve elhelyeztük a laza szerkezetű, süppedős talajon az otthonról hozott raklapokat.
Már majdnem megnyugodtunk, hogy kész a váratlan tereprendezés, amikor észrevettem, hogy a előttünk vízben, a felszín alatt akadók sokasága terül el. Nagyon nem örültünk ennek, de muszáj volt ezekkel is végezni, hisz sok jó haltól foszthattak volna meg minket verseny közben. Lóránt vállalta, hogy leszámol a vízi növényzettel és akadókkal, én pedig eközben a dobótáv pontos kimérésévvel kezdtem foglalkozni. Ebben nagy segítségemre voltak a Preston távolságmérő pálcái, de ehhez a művelethez voltaképp bármilyen 2 db pálca használható, melyek kimérhetők a megfelelő távolságra.
Felszerelés
Az idei versenyre is a már jól bevált Team Feeder Master Carp 420 XH by Döme Gábor botokat hoztuk, rajtuk Shimano Ultegra és Medium Baitrunner orsókkal. Dobjaikat 0,22 mm vastagságú Haldorádó Record Carp Fluo Yellow és Fluo Orange zsinórokkal töltöttük meg. Azért választottunk különböző színű zsinórokat, hogy tudjuk, melyik bot hová van kalibrálva és mihez kell. Etetőkosár terén volt némi variálás. Időközönként cserélgetnünk kellett a végszerelékeket, ami pozitívan befolyásolta eredményeinket. Volt, hogy csak a Method Flat Feeder kosárban felkínált csali kellett a halaknak, de sokszor előfordult az is, hogy csak a Pellet Feeder kosár mellett lévő csalit voltak hajlandók felvenni. Hogy ez minek volt köszönhető, nem tudjuk, annyi azonban biztos, hogy a 30 óra alatt ebben folyamatosan megnyilvánult a halak szeszélyes táplálkozása.
Etetőanyag
Ameddig Lóránt folytatta a bokorterápiát, én nekiláttam előkészíteni az etetőanyagokat. Elsőként az etetésre szánt keveréket készítettem elő, mivel abban több darabosabb összetevő volt, ezáltal több időre volt szükség, hogy minden szemcséje egyenlő mértékben nedvesedjen át és vegye fel az aromát. Az etetési stratégiánk egyszerű volt: egy nagy etetés a verseny elején és egy komoly ráetetés sötétedés előtt. Nem bonyolítottam túl az etetéshez használt összetevőket sem. Mivel csak kosárral lehetett bejuttatni a csalogatóanyagot, olyanra kellett összeraknom a keveréket, ami bírni fogja az erőteljes lendítéseket és útközben nem esik ki a Pellet Feeder kosárból.
Etetésre szánt keverékünk az alábbi összetevőket tartalmazta:
- 2,5 kg Haldorádó Bázis Mix - Epres Ponty
- 5 kg Haldorádó Pelletes Fekete
- 1 kg Haldorádó Carp Boilie oldódó - Black Squid
- 250 ml Haldorádó CSL Tuning - Tenger Kincse
- 3 doboz natúr csemegekukorica
Látva az etetésre szánt mennyiséget, ha valaki esetleg kevésnek találja ezt 30 óra horgászathoz, ne feledjük el, hogy a cél csupán odacsalni a halakat, nem pedig megetetni és jóllakatni, továbbá a víz hőfoka alig érte el a 15 fokot, nyakunkon volt a betörő hidegfront erős széllel és esővel, így abszolút nem láttam indokolnak a nagy mennyiséget. Ugye, hogy így már más?
Kosárba szánt etetőanyag:
Ebben az esetben még egyszerűbb volt a képlet. A három kedvenc Fluo Energy method etetőanyagunkat kevertem be külön-külön, plusz a hozzájuk illő Fluo Flavor folyékony aromát adagoltam hozzájuk. Ezek a Chilis Tintahal, Fekete Erő, illetve Ördögűző ízvariációk voltak. A keverési arány a következőképpen alakult: 2 csomag etetőanyaghoz 1 flakon, azaz 200 ml aroma került, plusz szükség szerint némi víz. Ezzel elkészült az összes attraktív aromabomba, melyeknek az volt a szerepe, hogy messziről felkeltsék a halak érdeklődését. Ha ezeknek a közelébe úsznak, biztosan rápróbálnak a csábító falatokra!
Mire végeztünk a tennivalókkal, már teljesen ránk esteledett, az óra 21:30-at mutatott. A startig már kevesebb, mint 8 óra maradt. Istvánnak hála a vacsora már készen várt ránk, gyors kaja után pedig sietve behúzódtunk a sátrainkba. Szerettünk volna minél többet pihenni, hiszen a startig már csak 8 óránk volt hátra, és az elkövetkezendő 30 óra bizony nem az alvásról fog szólni! A reggel hamar eljött, a beszűrődő nagy világosságra ébredtem a sátorban, illetve István nyitott rám, hogy ideje kelni, már csak 1 óra maradt a startig!
Pontban 6 órakor megszólalt a verseny kezdetét jelző dudaszó. Minden csapat intenzív etetésbe kezdett, fél óra alatt több száz kilogramm etetőanyag repült a vízbe! A mi taktikánk más volt, mi nem etettünk, először inkább megpróbáltuk megfogni azokat a halakat, amik a horgászhelyünk közelében tartózkodnak, vagy a nagy bombázás hatására riadtan menekülnek át máshonnan a szektorunkba, ahol a többivel ellentétben csend és béke honolt. Fél óra múlva lecsendesült a nehéz bombázás, majd a 40. percben valami elemi erővel el is csavarta a 420-as Master Carp Feederem spiccét. Pár perces küzdelem után meg is volt az első pontyunk. A kis nyurga 4,1 kg-os volt, nagyon örültünk neki.
Első hal a pontyzsákban, az adrenalin-szint tetőzik, lehet tovább folytatni! Gyorsan frissítettem a csalin, tekintetünket pedig ismét a feederspiccekre szegeztük.
Kezdett letelni az az idő, amit kezdeti taktikánkra és arra szántuk, hogy megfogjuk a környékünkön ólálkodó halakat, így ideje volt megkezdeni az alapozó etetést. Ránéztem az órára és úgy gondoltam, adok a halaknak még 3 percet, hogy elhúzzák, különben én húzom ki… Ekkor hirtelen egy olyan spiccgörbítős kapás érkezett, ami már veszélyeztetni látszott a feederem épségét! Én sem késlekedtem, rögtön ráemeltem! Nagy meglepetésemre 5-6 hajtókar-fordulat után sem éreztem súlyt a másik oldalon. Következett még 10 fordulat, melyek után már mintha ficánkolt, libegett volna valami… Ezek alapján azt feltételeztem, hogy egy kárász vette fel a 12 mm-es Kék Fúzió Fluo Oldódó Lebegő Pelletet, ezért gyorsabbra vettem a figurát, úgy véltem, nincs idő játszani vele, minél előbb újra kell dobni! Hála Shimano orsómnak (105 cm-t teker be egy hatókar-fordulattal) gyorsan haladtam a tekeréssel, hamar a közelbe ért a hal. Kb. 25 méterre volt a parttól, amikor megállt és váratlanul elindult jobbra, majd utána balra, végül hátrafordult a tó közepe irányába. Abban a pillanatban futott át rajtam a felismerés: ez egy amur! Ekkor a horgon küzdő hal hatalmas kirohanásba kezdett! Nem volt időm kiengedni az első féket, ezért a nyeletőfékhez nyúltam (Ez az egész egy másodperc alatt zajlott le!). Lóránt ezeket látva már pattant is a vízbe a merítővel. Elkezdődött az idegőrlő huzavona… Többször a merítőhöz húztam a torpedót, ő visszatört 15 métert, majd ez így ismétlődött negyedórán át. Mikor már kifáradni látszott, Lóránt harmadik alkalomra megpróbálkozott a merítéssel és alátolta a szákot. Éppen kezdte emelni a víztől, mire a megközelítőleg 8-9 kg-os amur összeszedve utolsó erejét, egy csukákat megszégyenítő piruettet vetett. Sajnos ezzel sikerült a 10-es számú Guru horgomat kihajlítania, így elmenekült tőlünk.
Felocsúdva az elveszített amuros csata után úgy döntöttünk, hogy itt az ideje az etetésnek. Praktikusan megosztottuk és felgyorsítottuk a munkát, én töltöttem a kosarat, Lóránt pedig dobált. Sajnos én nem bírtam nagyokat dobni, mivel nemrég kézilabdaedzésen meghúztam a vállam, így ez alkalommal Lóránt volt az izomember. Az etetéshez kimértünk 12 liter etetőanyagot, majd ezt a mennyiséget egy 35 grammos Pellet Feeder kosárral és egy Team Feeder Master River 390 XXH by Döme Gábor bot segítségével juttattuk be. Elég gyorsan végeztünk, miután elkészültünk, frissítettük a csalikat és vártuk az újabb csatákat Prylbychi vad halaival. Telt-múlt az idő, 7 óra már mögöttünk volt a versenyből. A bírók elkezdték a mérlegelést szektorunkban is, azonban - mivel a szabályok lehetővé tették -, mi úgy döntöttünk, egyelőre nem adjuk mérlegelni a pontyunkat, amivel az volt a célunk, hogy altassuk egy kicsit az ellenfeleket, hadd higgyék azt, hogy rosszul állunk. A mérlegelés végén bebizonyosodott, amire számítani lehetett, a „B” és a „C” szektorban jóval több volt a hal, mint nálunk, az „A”-ban. Szektorunkat a Трофей csapat vezette úgy, hogy sikerült megfogniuk a verseny addigi legnagyobb halát, egy gyönyörű, 14.450 grammos tükörpontyot.
Második helyen barátaink, a Devil Buster Feeder Team, más néven az Ördögűzők csapata állt. Hogy mi a favorit etetőanyaguk, azt gondolom, senkinek nem kell elárulni… :-)
Kiderült az is, hogy szektorunkban még 13 csapat nem fogott halat, de nekünk már két halunk volt, mert mikor vége lett a mérlegelésnek, Lóránt rögtön fogott egy 3,2 kg-os pontyot.
Délután egyre romlott az időjárás. A szél megállt, de helyét apró szemű, szurkáló eső vette át, aminek, bevallom, szívből örültem. Ez a mi időnk, a mi sajátosságunk, mi ilyenkor tudunk horgászni!
Az órámra pillantottam, ami 15:30-at mutatott, ideje volt frissíteni a csalit. A fent lévő Chilis Tintahal SpéciCorn helyett egy 12 mm-es Kék Fúzió pelletet szúrtam fel a 10-es csalitüskére. Bedobás után 3 perc telt el, és már el is húzta valami a finom pelletet! Bevágás után jobb halat éreztem a horgon! 7-8 percig küzdöttünk, amikor Lóránt végre meg tudta szákolni addigi leghosszabb pontyunkat. Nem volt túl súlyos, „csak” 5,54 kg-ot nyomott, de nagyon hosszú volt a teste, igazi vadpontynak örülhettünk! Ez a víz többek közt róluk híres.
Gyors igazítások után újra dobtunk. Ezúttal már Lóránt is a kék pellettel csalizott. Ahogy egyszerre dobtunk, úgy majdnem egyszerre emeltünk is rá a hamarosan érkező kapásokra. Csupán 5 percig voltak bent a pelletek, s máris újra fáraszthattunk, ráadásul most duplán! Látván mindezt, a szomszédok nyaka elkezdett nyúlni - érezték, hogy itt bajok lehetnek. 10 perc elteltével két pontyot szákoltunk, melyeket gondosan letároltunk a következő mérlegelésig.
A két ponty után hamarosan jött egy pár termetes kárász is, megnyugvással vártuk az esti mérlegelést, hisz biztosra vettük, hogy az utolsó helyről elmozdultunk.
A mérlegelés után újra az etetőbothoz nyúltunk és újabb adag finomságokkal „terítettük meg az asztalt” a leendő éjszakai vendégeknek.
Az etetés befejezése után 15 perccel maszatolós kapásra vágtam be, ami után rögtön biztató ellenállást éreztem a túloldalt. A horogra akadt ponty úgy megindult, hogy meg sem állt egészen addig, amíg le nem húzta az összes zsinórt a klipszig. Komoly erőfeszítésbe került, amíg ki tudtam szabadítani alóla a zsinórt, de végül sikerült, a ponty pedig mehetett tovább. Nagy nehezen meg tudtam fordítani, majd elkezdtem visszavezetni a part felé. Lóránt gyorsan vízbe ugrott a merítővel és megszákolta új halunkat. Ez a ponty lett az addigi legnagyobb példányunk a maga 6,4 kg-jával.
Hamarosan besötétedett, az eső szakadt, továbbra is hideg volt. Sok csapat már a tűrőképessége határán volt. Tudtam, hogy éjszaka sem szabad pihenőre fognunk, meg kell húznunk a tempót, csak a halak is legyenek ebben társak! Egy teljes órát ültünk kapás nélkül, mikor Lóri botján húzós kapással jelentkezett az éjszaka első pontya. Noha ez volt az addigi legkisebb pontyunk, így is örültünk neki. A sűrű felhőzet felszakadozásával később kezdett világosodni, s a világosodással együtt megérkezett a következő és egyben utolsó éjszakai halunk is, amit sikeresen szákoltam Lórinak. A ponty súlya 5,85 kg volt. Az éjszaka végén az abszolút megnyugtató volt, hogy a közeli szomszédoknál semmi aktivitás nem látszott az éjszaka alatt. A szektor végéről viszont nem volt semmi infónk.
Reggel úgy döntöttünk, már nem etetünk. 3 órával a lefújás előtt sikerült megfognunk a versenyen az utolsó pontyunkat, mely sajnos nem volt túl nagy példány, sőt ez lett a legkisebb pontyunk. A pontyok egyértelműen nem voltak étvágyuknál, viszont a szomszédoknál észrevettük, hogy a kárászok hihetetlenül aktívak lettek, ezért mi is úgy döntöttünk, hogy taktikát váltunk és megpróbálunk minél többet fogni belőlük. Rögtön előkerült a finomabb felszerelés. A 420 XH feedereket a 390 Spro Team Feeder Super Sensitive Light feederek váltották, a pellet csalik helyébe pedig a SpéciMaggot műcsonti lépett. Ezek tökéletesen működtek, beindult a kárász kitermelés!
Ezek a kárászok végül nagyon jól jöttek nekünk! 12 órakor lefújták a 3. Prylbychi Feeder Super Maratont, mi pedig izgatottsággal telve vártuk a mérlegelőket. Az utolsó mérlegelésre 3 pontyunk volt 2,55 kg, 5,85 kg, és 1,78 kg súlyban, na meg persze a jó kis kárászok, amelyek összsúlya 40 dekával meghaladta a 10 kilogrammot! Végül összesen 52.740 gramm halunk volt, ami igazán biztató volt, de még hátra volt 12 csapat mérlegelése a szektorunkban. Az ítélet már csak az eredményhirdetésnél derülhetett ki. Számunkra két csapat eredménye volt érdekes a második mérlegelés után, a vezető Трофей, illetve barátaink, az Ördögűzők csapatáé. Amíg az eredmények összesítése zajlott, jobbnak láttuk minél előbb a pakolással foglalkozni, mert egy óriási vihar közeledett. Amikor már a nagyobb csomagokat elraktuk, gondoltam, csinálok egy fotót, hogy látszódjon, hol ültünk, pontosabban miben ültünk a verseny ideje alatt. A raklapok mögött 2 méter széles és 50 cm mély árok húzódott, ami nagyon megkeserítette az életünket 30 órán keresztül.
14 órakor elkezdődött az eredményhirdetés. Első körben a szektor 2-3. helyezettjeit díjazták. Utána következett a legnagyobb hal, ami 14.450 g volt. Ekkorra már tudtuk a végső eredményt, ami sajnos papírforma lett. A „B” és „C” szektor győztesei osztották el egymás közt az összetett első és második helyét. Nekünk sikerült elérnünk a szektorunk 1. helyét, valamint az összetett mezőny 3. helyéért járó díjakat hozhattuk el.
Nos, immár második éve, hogy a 3. helyen végeztünk… Ez kissé bosszús érzéseket kelt bennem, azonban az mindenképpen vigasztal, hogy az elmúlt két verseny alkalmával csak mi tudtuk tartani a dobogós pozíciónkat, rajtunk kívül minden más helyezett változott. Sebaj, jövőre új esélyek elé nézünk, újra megfogadom: 2017-ben megnyerjük ezt a versenyt!
Írta: Vladika Sándor
