Április 25-26-án került megrendezésre a II. Top Mix - Preston Feeder Kupa. A Nyugati-övcsatorna balatonújlaki szakaszán tűzték ki a pályát, aminek ebben az időszakban az a jellegzetessége, hogy az ívásra készülő dévérkeszegek felúsznak ide a Balatonból, így a versenyen nem meglepő, hogy a dévéreké volt a főszerep. Szinte minden induló szép számmal fogott belőlük, és már a tréningen körvonalazódott, hogy csak azok rúghatnak labdába, akik elérik a 80-100 darab hal kifogását az 5 órás versenyidő alatt. Döme Gábor és jómagam végül sikeresen vettük az akadályt, Gábor megnyerte a versenyt, míg én harmadik lettem. Hogy mi a sikeres keszegezés titka? Hogy lehet akár három percenként halat fogni? Az írásból kiderül, hogy is csináltuk mi!
Egy jól felépített taktika sok apróságból tevődik össze, ám minden látszólagos apróságnak hatalmas jelentősége van. A versenyt megelőző tréningnapokon és az azt követő csapatmegbeszéléseken lassan, de biztosan egyre közelebb kerültünk a megoldáshoz. Végül a pénteki edzésnapon produkált 30 kilót is meghaladó fogásom méltó bizonyítéka lett annak, hogy készen vagyunk, összeállt a kép!
Persze a legnehezebb mindig az, hogy versenyen is végrehajtsuk azt, amit kitaláltunk. A tisztánlátás kedvéért érdemes átvenni, hogy milyen szempontok alapján készítettük el a nyerő taktikát, hogyan állt össze a megoldás és végül miként sikerült elérnünk ezt a szép eredményt:
1. Az első és talán a legfontosabb momentum egy versenyen, hogy a közelben tartózkodó halakat a mi horgászhelyünkre csaljuk. Ehhez minden esetben a legjobb minőségű etetőanyagot használjuk. Az edzésnapokon több keveréket is kipróbáltunk, míg végül a következő receptnek szavaztunk bizalmat:
1 kg Sensas Etang
1 kg Haldorádó Gold Feeder TOP1 Bream
1 kg Haldorádó Gold Feeder Lemon Carp
15 g Haldorádó édesítőszer
Ez az egyszerű keverék minden olyan kritériumnak megfelelt, amelyre szükség volt. Az Etangnak köszönhetően szépen, egyenletesen oldódott és terült, a TOP1 Bream és az édesítőszer megadta a jellegzetes, dévérnek tetsző ízt, míg a Lemon Carp nehéz szemcséi a fenéken tartották mindezt! Ezt a mennyiséget minden forduló előtt elosztottuk, azaz elegendő volt kettőnknek.
Ezt a keveréket kevés Haldorádó Löszös agyaggal összekeverve dobtuk be alapnak a 10 perc etetési idő alatt. 10-15 nagy méretű Haldorádó Tufty feeder kosár képezte azt az alapot, amely azért volt felelős, hogy a halak gyorsan odataláljanak hozzánk.
2. A következő feladatunk az volt, hogy a már ott lévő halakat helyben is tartsuk és persze minél kisebb helyre központosítsuk őket, hogy a megfogásuk is gyorsan történjen. A keszegezésnél a legjobb helyben tartó csemege az élő anyag. A mi esetünkben ez szúnyoglárva és vágott giliszta volt. Ezek bejuttatására a legjobb ballasztanyag nem más, mint a föld. Mi Haldorádó Löszös agyagot használtunk annak érdekében, hogy az élő anyag lejusson a fenékre, plusz egy kis „felhő” is keletkezzen, hogy a keszegek bátrabban egyenek. E földtípus óriási előnye, hogy nagyon könnyen használható! Nem kevertünk hozzá ragasztóanyagot és vizet sem. A zacskóból kibontva áttörtük, így azonnal használatra kész állapotú volt! A verseny elején kevertünk a földhöz kevéske etetőanyagot, majd amint felpörgött a peca, elhagytuk azt, és csak a földes, élő anyagos keveréket dobtuk. Ha menet közben ritkult a kapás, akkor ismét kevertünk kevéske etetőanyagot a földhöz.
3. Mivel a hal ott tartózkodott az etetésen, olyan csalit kellett felkínálni számukra, amelyre felfigyeltek a már bedobott sok élő anyag közt. Kétféle csali jöhetett szóba. Az egyik a pörgős időszakokban működött, míg a másik a már kissé eltelt halak megfogásánál vált be. Az első variáció elég merésznek tűnik, de hihetetlen módon szükség volt rá! Ez nem más, mint 1-2 szál jól megtermett giliszta egy-egy helyen megtűzve. Felcsalizva a 12-es méretű horgon úgy lógtak, mintha harcsára vetnénk be, de az intenzíven táplálkozó keszegek közé bedobva ez hamar gazdára talált. A verseny első időszakában ezzel jó ütemet lehetett biztosítani, ráadásul a fogott halak mérete is nagyobb volt, mint más csalival. Amikor már kezdtek a halak eltelni, és egyre több lett a rontott kapás, akkor előkerült a 14-es horog, amin 4-5 szál szúnyoglárvát kínáltunk fel. Ezzel már lassabb volt a peca, de legalább meg lehetett vele fogni a már finnyázó keszegeket.
4. A felszerelés is döntően befolyásolta a megfogott halak számát. Olyan botra volt szükség, ami lágy, érzékeny a spicce, de határozottan lehet húzni vele a halat. Ezeknek a kritériumoknak a Nevis Competition Feeder 4 in 1 3-3,9 m botok feleltek meg leginkább. 3,30-as méretben összerakva volt ideális a 15 méteres táv meghorgászására, a legfinomabb 0,5 oz-s spiccekkel. Ez az összeállítás azt eredményezte, hogy a bevágás után határozott tempóval lehetett a 25-30 dekás dévéreket szákba terelni anélkül, hogy leverték volna magukat a horogról.
A végszerelék lelkét a Haldorádó Tufty feeder kosarak jelentették, méghozzá mini méretben, 25 grammos ólommal. Ezek a sűrű szövésű kosarak egy falatot sem engedtek ki vízközt, minimálisra csökkentve ezzel az apróhalak támadásait, miközben a mederfenékre évre szinte azonnal kioldódott a tartalmuk.
5. Természetesen nem csak olyan dolgok szükségesek a kiemelkedő teljesítményhez, amelyek megvásárolhatóak. Éppoly fontos a sok gyakorlás és a még több gyakorlás. A kapások érzékelése és a jó ütemű bevágás is kilókban mérhető egy ilyen versenyen. Ahol sok hal gyűlik össze, ott a beleúszások által keltett álkapás és a valódi kapás megkülönböztetése sem egyszerű feladat. Természetesen nekünk is sok üres bevágásunk volt, de ha csak két kapással többet meg lehet fogni a sok gyakorlás miatt, az máris előny volt a mi javunkra!
A nyerő taktika összeállítása aprólékos és igencsak fárasztó munka. A végszerelék, a horog, az előkehossz minden milliméterét együtt állítottuk össze, míg azt tökéletesnek nem véltük. A versenyidő öt óráját is percre pontosan beosztva indultunk neki a versenynek, és nem utolsósorban az összes szóba jöhető szituációra előre felkészültünk. Ennyi mindent egy embernek szinte lehetetlen kipróbálni, megfejteni. Kettőnk összehangolt munkája és persze Karesz éles szeme, háttérmunkája kellett ahhoz, hogy ilyen eredmény születhessen ezen a versenyen.
Végül lássuk, mi is történt a két nap alatt! Szerencsére egyik nap sem húztunk egy szektorba, így nem kellett egymással megvívnunk. A szombati fordulóban Gábor szektor egyest horgászott, méghozzá meggyőző fölénnyel. Közel 22 kilós fogása majd kétszerese volt, mint amit a szektor második fogott!
Nálam sajnos már nem volt ilyen rózsás a helyzet. A verseny két órája alatt működött minden, ami alatt már 50 darab halat fogtam. Ám máig nem értem miért, eltűnt előlem a hal, és a következő két órában mindössze 13 keszeget tudtam zsákmányolni. Ez a halmennyiség szektor kettesre volt elég, hajszállal lemaradva az egyestől. Csalódott voltam, de még egy nap hátra volt a versenyből, így bizakodva vártam a második fordulót.
Vasárnap már a sorsolás is izgalmas volt, hiszen az előző napi szektor egyesek többen is összekerültek, ami a két ponttal rendelkezőknek jó hír volt! Döme Gábor egy szektorba került az előző nap legtöbb halat fogó versenyzőjével, Vidó Ferivel. Már a forduló elején úgy tűnt, hogy köztük fog eldőlni mind a szektorelsőség, mint pedig a verseny végkimenetele. Négyórányi horgászat után fej-fej mellett haladtak, ám az utolsó órában Gábor nagyot hajrázva végül egy kilónyi előnnyel nyerte a szektort! Mivel a többi egypontos nem tudta megismételni előző napi bravúrját, Gábor egyedüli kétpontosként a versenyt is megnyerte.
Én az előző napon történtektől kicsit félve kezdtem neki a második fordulónak, ám sok időm nem volt keseregni, hiszen óriási tempót diktáltak a halak. A forduló első két órája pörgős volt, és ahogy előző nap is, a középső órában kezdett alábbhagyni a kapások száma. Szerencsére most nem volt olyan radikális a leállás, és a verseny teljes ideje alatt tartózkodott keszeg az etetésemen. Sőt, nem csak keszeg. Én lepődtem meg a legjobban, mikor beleakadtam egy pontyba. Egy kiló körüli bajszos örvendeztetett meg, színesítvén az amúgy is szép terítéket.
Végül is közel 24 kilós fogásom a pálya legtöbb halának bizonyult aznap, ami természetesen szektor egyest ért. 3 ponttal zártam tehát a versenyt. A számolgatások percei kezdődtek, hiszen mint az kiderült, hatan végeztünk három ponttal a megmérettetésen. Vidó Ferinek lett a legtöbb hala, majd Őt én követtem. Ez azt jelentette, hogy én lettem a bronzérmes!
Fantasztikus eredményt könyvelhetett el ezen a hétvégén a Haldorádó Feeder Team, hiszen ketten is felállhattunk a dobogóra. Mint azt írtam, kemény munka van egy ilyen eredmény mögött, ám így utólag a fáradtságot elnyomja az öröm. Túlságosan sokat azonban nem pihenhetünk, hiszen hamarosan újabb megmérettetés következik, ahol bizonyíthatjuk saját magunk és a Haldorádó termékek rátermettségét, fogósságát!
Írta: Sipos Gábor
Fotók: Csapi Károly, Top Mix, Bodnár Sándor
