Megkezdődött a küzdelem a magyar Egyéni Bajnokságban. A menetrend hasonlít az előző évihez, az első fordulóban a versenyző anyaegyesületének székhelye szerint (a Duna vonala a döntő) a keleti, illetve a nyugati elődöntőben kell, hogy megmérettesse magát, kivéve a válogatott keret 12 tagját, ők majd a középdöntőben csatlakoznak az elődöntőkből továbbjutó 18-18 versenyzőhöz. A velencei-tavi középdöntőből 24-en jutnak a Várpalotán megrendezendő döntőbe, ahol el fog dőlni, ki érdemli a magyar bajnoki címet, illetve a válogatottba kerülés is itt fog véglegessé válni.
A nyugati elődöntőre nevező 38 versenyző közül ketten visszamondták az indulás jogát, így május 14-én 36 horgász állt rajthoz a Mária-árkon (Nyugati-övcsatorna) megrendezett első fordulóban. Keleten a tiszakécskei holtágon a jelentkezett 35 versenyző mindegyike megjelent, így közel azonos létszámmal elkezdődött az első forduló.
A Mária-csatornáról sok információval rendelkezik a „versenyzői társadalom” több rangos verseny helyszíne volt az elmúlt években, válogatóversenyek is zajlottak már ezen a helyszínen. Olyan nagy csodák nem történtek az elmúlt év óta, gyakorlatilag csak apróbb változások voltak a legutóbbi itt rendezett verseny (TOP Mix kupa) óta. Akkor még több nagyobb testű dévérkeszeg tartózkodott a versenypályán, és jelentős volt az apróbb kárászok fogása is, a természetesen most is itt tartózkodó bodorkák, karikakeszegek mellett. A változás annyiban volt mérhető, hogy talán kevesebb lett a nagyobb testű hal, a kárászok is mintha megfogyatkoztak volna kissé.
Azt gondolom - így, utólag persze könnyű okosnak lenni -, nem hibázott nagyot, aki egy pörgős apróhalazó horgászatra készült. 3-8 dkg átlagsúlyban lehetett fogni a rakós bot etetésén a karikakeszegeket, bodorkákat és apró dévéreket. A sikerhez azonban mindenképpen szükségeltetett egy-egy nagyobb testű „bónuszhal” szákba terelése is. Dévérkeszegről és 20-30 dkg súlyú kárászokról volt szó.
Sokféle taktikát megfigyelhettünk, de az látszott, hogy a tisztán nagyhalazó, nagy dévért kiváró taktika nem biztos, hogy működni fog. Nem tartózkodott a pályán olyan számban nagytestű hal, ami ezt igazából eredményessé tudta volna tenni.
Mindezt annak tudatában tették a versenyzők, hogy a meteorológia erre a hétvégére mindent ígért, csak jót nem. Míg a pénteki napon még akár rövidnadrágban, egy szál pólóban lehetett a fordulót végighorgászni napsütéses időben, addig a beígért hidegfront a további napok eseményeit alaposan átírta.
Ami még megfigyelhető volt, hogy az előző évekhez képest sokkal kevesebben vettek kézbe spiccbotot.
Még a pénteki nap ezt úgy-ahogy lehetővé tette, főleg a hosszabb botok használatát, de az egy-két talált halon kívül nem lehetet precíz horgászatot megvalósítani vele. Igaz, e pár darab hal viszont a nagyobb testű kategóriából került ki. A rövid spiccel való horgászat igazából kissé meglepetés volt, mert az elmúlt években egy-egy töklevél-folt mellől akár 2-3 kg halat is össze lehetett szedni, most ez pár darab halra korlátozódott.
A második fordulóra aztán megérkezett a beígért hidegfront. A forduló elején az enyhe északi szél mellett szemerkélő eső nem tette kényelmessé a horgászatot, a folyamatosan érkező esőterhes felhők pedig nem ígértek semmi jót. A hőmérséklet is folyamatosan csökkent, ezzel egy időben a halak kapókedve is megváltozott.
A pályán tartózkodó addig sem túl nagy számú nagyobb testű halnak tovább csökkent az étvágya, inkább csak véletlenszerűen lehetett beleakadni egy-egy példányba, de az apróbb halak étvágyát is megviselte a lehűlés. Az egyre jobban feltámadó szél tovább nehezítette a leheletfinomra kisúlyozott úszók pontos vezetését.
A tiszakécskei versenypályáról viszonylag kevés információ jutott el eddig hozzánk, ennek egyedüli oka, hogy egy gyakorlatilag új építésű versenypálya kapta az elődöntő rendezési jogát.
A szemre is igen tetszetős versenypálya kialakítása önkormányzati segítséggel 1990-ben kezdődött, ún. száraz eljárással, ami azt jelenti, hogy a vizet leeresztik, a mederfeneket pedig gépek segítségével alakítják egyenletesre. Eleinte napijegyes horgászat volt itt jellemző, az elmúlt évben döntött úgy a Tiszakécskei SHE vezetése, hogy a holtág adottságait kihasználva versenypályaként próbálja hasznosítani a területet. Gyakorlatilag minden feltétel adott hozzá. Egyenletes, szinte teljes hosszban egyenlő feltételeket nyújtó meder, egyenes vonalú part, jól átlátható terület. A halállományról pedig mindenki képet kaphat akár ebből az írásból is.
A tudatos, a versenyhorgászat érdekeit is szem előtt tartó telepítések nagyon ígéretes versenypályát sejtettek már az előzőleg megrendezett versenyek alapján is.
Azon a szakaszon, amit a szervezők először kijelöltek a verseny helyszínéül sajnos az utóbbi hetek, napok esőzései következtében, a megközelíthetőség nehézségei miatt nem lehetett biztonsággal bejutni gépjárművel, ezért a Sétakert alatti szakaszra, gyakorlatilag a szemben levő oldalra kellett áthozni a versenypályát. Ez csak egy dolog miatt jelentett nehézséget, az elődöntőt megelőző napokban a mezőny a belső oldalon edzett, etetett.
Három szektorban jelölték ki a versenypályát, a szektorok között nem volt megszakítás. Már az első forduló eredménye is igen kedvező képet mutatott a vízről és annak hal állományáról, jellemzően nagytestű dévérkeszegek, kárászok és pontyok akadtak horogra. Persze akad kisebb méretű hal is a vízben, de arányaiban mégis inkább a testesebb halakra volt célszerű horgászni. A horgászat módja is mindenképpen megér néhány mondatot. A mezőny szinte 100%-osan rakós bottal horgászott. A pálya ideális lenne matchbotos horgászatra is, gyakorlatilag 1-2 próbálkozáson kívül mégsem gyakorolta senki, ha mégis, az csak menekülési út keresést jelentett. Mi lehet ennek az oka?
Talán az, hogy csak igen precíz és pontos horgászattal lehetett a versenyző eredményes. A precizitás értendő magára a horgászatra és az etetésre egyaránt. Az alapozó etetés első pár gombóca után szinte kizárólagosan etetőcsészével juttatták be az csalogató anyagot, és még csak az alapozásnál tartunk! A verseny közbeni ráetetéseknél ez még határozottabban volt megfigyelhető. Miért is? Az a horgász, aki mindezt tényleg jól hajtotta végre, fel tudott venni egyfajta ütemet. Ezt most nem úgy kell érteni, hogy valami nagyon pörgős horgászattal, de 5-8 percenként el tudott jutni egy kapásig. Nem jó szó ez az „el tudott jutni”, helyesebb lenne a „ki tudott dolgozni” egy kapást kifejezés, még ha kicsit furcsának is hangzik, de, aki bent ül, az tudja, bizony meg kell dolgozni minden kapásért.
Ha már eddig sikerült eljutni, nagy valószínűséggel darabos hal húzta a rakós bot gumiját. Ezt a lehetőséget egy rosszul sikerült etetőanyag vagy földes szúnyog gombóc „eldobása” gyakorlatilag kockázatossá tette. Ezért aztán mindenki a legprecízebb etetésre és annak meghorgászására törekedett. Talán ez lehet az oka a matchbotozás hiányának, ahol ez a precizitás nemigen hajtható végre. Persze „találni” biztosan lehetett volna egy-két halat matchbottal is, de ezt tartósan nem merte kockáztatni senki.
Az első forduló eredményei alapján a pálya, a halak igazolni látszottak az elvárásokat, nagyon szép eredmények születtek, a szektorok élmezőnyébe csak 10 kg körüli hallal lehetett kerülni. Az időjárásra sem lehetet panasz, nagyon jó időben, igaz, néha feltámadó szélben történt mindez.
A második fordulóra aztán megérkezett a „várt” hidegfront, az esőt hozó felhők úgy gondolták, megszabadulnak idáig cipelt terhüktől. Kifejezetten kellemetlenné váló körülmények között zajlott a második forduló Tiszakécskén. Az eredmények aztán rácáfoltak a szakirodalomban megírtakra, nem hogy csökkent volna a fogás az előző napihoz képest, hanem összességében jelentősen nőtt. Megjelentek a pályán a nagyobb testű pontyok, nagyobb testű dévérkeszegek, amiből aztán több-kevesebb sikerrel szákba is sikerült jó néhányat terelni. Hajdú Tomi egyből pályacsúcsot is javított közel 20 kg-os fogással. Úgy néz ki, a halak nem olvasnak szakirodalmat, nem olvasnak meteorológiai jelentést, mit sem törődtek a zuhanó légnyomással, a hűlő levegővel, erőteljes táplálkozásba kezdtek. Vagy éppen ezért?
Komoly számolás, találgatás kezdődött mindkét oldalon a harmadik forduló előtt. Tiszakécskén hűvös idő, előbb csak szemerkélő, de a továbbiakban reménytelenül rákezdő eső fogadta a pályára érkezőket. De legalább a szél nem fújt.
A nyugati oldalon ez nem volt elmondható. A Dunántúlnak arra a részére vörös riasztást adott ki a meteorológia, viharos, orkánerejű széllel. Az OVB döntése alapján az ottani forduló az időjárási anomáliára való tekintettel elmaradt, azt egy hét múlva ugyanott fogják megrendezni. Ezért aztán a nyugati elődöntő bejutóinak névsora csak május 23-án délután lesz végleges.
Keleten rendben zajlott a forduló. Gyorsan horogra kerültek az első szép halak, de érezni lehetett, hogy ez a harmadik forduló már kicsit más lesz, a megérkezett lehűlés igencsak rányomta bélyegét a halak étvágyára.
Korábban már említettem a precíz horgászat jelentőségét. A közben egyre jobban feltámadó szél ezt sokkal nehezebbé tette, mint az elmúlt napokban. A forduló közepétől már jelentős erősségű széllel, ellenkező irányú alsó áramlással kellett számolni. A kedvezőtlen körülmények ellenére azért akadtak szép halak, igaz, nem kevés volt horgon, amit sajnos nem sikerült szákba terelni… pedig minden egyes halnak jelentősége volt. Egy-egy darabosabb hal miatt jó pár hellyel lehetett előbbre (illetve hátrébb) kerülni a szektorlistán.
Egy dolog biztosan elmondható a keleti forduló után, sikerült „rendszerbe” állítani egy igen jó, egyenletes körülményeket biztosító rakós botos versenypályát. Véleményem szerint mindenképpen számolni kell vele az elkövetkező versenyek tervezésénél.
Az eredmények:
A nyugati forduló eredménylistáját a május 23-i forduló után aktualizáljuk, illetve akkor tudjuk közölni a középdöntőbe bejutó versenyzők listáját.
Közhelynek hangzik, hogy ezt a versenyt nem megnyerni kell, hanem bent kell lenni abban a 18-18 főben, akik továbbjutnak a középdöntőbe. Mégis gratuláció a győzteseknek, dobogósoknak, mert akkor is tudtak küzdeni, amikor biztos bejutók voltak már. Igaz, erre a nyugati oldalon még kicsit várni kell. A továbbjutókkal találkozunk augusztus elején a középdöntőben.
