Ha törik, ha szakad! Ha esik, ha fúj! Ugye ismerősek ezek a mondások, tudjátok, mire érti ezeket a csodálatos magyar köznyelv? Mi sokan, akik a múlt hétvégét legnagyobb megyénk talán legkisebb, mégis legszebb falvának határában, az ordasi Duna-parton töltöttük, jól tudjuk már. Ugyanúgy, ahogy a beharangozóban feltett kérdésemre a választ: Kit érdekel? Hiába fújt, hiába esett, ha tört is, vagy ha szakadt, sokakat érdekelt… Az idei tavaszi, sorrendben a tizenhatodik Haldorádó Duna Netbarát Horgásztalálkozó beszámolóját olvashatjátok.
Elmés kérdésre kerestük a választ a találkozó résztvevői között: mit csinál a szél, ha nem fúj? Szombaton reggel jöttünk rá igazán a válaszra: olyankor esik.
Nem rohanok előre ennyit, hiszen ezt a felismerést megelőzte két nap, sőt néhányaknak több is! A mínusz második napon már résztvevőknek fütyült a feketerigó a kövezés közelében. Csütörtökön, a mínusz első napon is rekordokat döntögetett a résztvevők száma. Soha ennyi résztvevő, a végleges jelentkezők létszámának ily magas százaléka, nem jelent meg ezeken a „megelőző” napokon. Öröm ez nekünk, hiszen ezért igyekszünk mindenről gondoskodni, mindenre gondolni és a résztvevők ezzel hálálják meg törekvéseinket, hogy igyekeznek minél több időt velünk tölteni. Köszönjük mindenkinek, akiről szó van!
Gyanúsan biztatóak voltak az előjelek. Régen nem volt ennyire optimális a vízszint, régen ígértek - persze később beigazolódott a sarlatánság - ilyen ideális időjárási körülményeket. Mondjuk, ez utóbbi az idő múlásával egyre kaotikusabbá vált, de összességében mindenkiben a reményt keltette életre és éltette is. Ahogy az idő és az előrejelzések is egyre borúsabbak lettek, a vízszint is egyre nőni látszott, igaz, ez utóbbi talán újabb reményeket keltett a halfogásra vágyakozókban. De aki egyszer megérezte egy ilyen találkozó ízét, azt még a közelben becsapódni látszó meteorraj sem tántorítja el. Ha esik, ha fúj…
Szóval, a többség csütörtökön már lent porolta a ruháit, vagy nyelte a szél korbácsolta port. Nagysátor-állítás, kissátor-állítás, pályaalakítás, szemétszedés - jutott dolog mindenkinek bőven. Sokan már délelőttől a vizet habosították, halakat szákoltak, majd újra próbálkoztak. Edzettek. Szerencsénkre a sok éves kitartásnak, céltudatos pályaalakításnak köszönhetően egyre kevesebbet kell alakítgatnunk, az elmaradt árvíz miatt és nyilván a horgászok egyre nagyobb rendszeretete okán a szeméthegyek is elmaradtak. Így szerencsésen, rutinosan és főleg gyorsan túlestünk a protokoll feladatainkon, köszönet érte a brigádnak!
Bár kevesebb volt a feladat, gyorsabban elvégeztük, mégis alaposan elfáradtunk, Csórinak kétszer is kellett delelnie, mielőtt villanyt szerelt volna…
Szerencsére Steve az idén nem keverte el a lilahagymát, ahogy Gyulanagyék is hozták a hozzávalókat az általuk vállalt pekános sütögetéshez, a sajnálatos módon - az autója meghibásodása miatt - lemaradt Nagy-i általi főzést pótolandó én vállaltam egy csülkös lecsót, ráadásként Duhaj vállalt egy csülkös bablevest, ráadásul ezek után Dunken-anyu és Simonné Kati süteményei biztosították a degeszre zabálást, a jóllakást mindenkinek, aki ott volt. Oké, a lecsómban a krumpli kicsit „al dente” volt. De legalább horogálló…
Vacsora végére szem, száj, torok és gyomor nem maradt szárazon. Pedig a szél monotonon zúgta délceg, viharos nótáját, de ez senkit sem érdekelt, hiszen ha esik, ha fúj…
A csütörtök este tábortűzzel zárult, ami nem volt zajos, de legalább hangulatos és barátias. Fél tízkor eloltottuk a maradék parazsat és álomra hajtottuk a fejünket, hiszen másnap végre ismét egy izgalmas megmérettetésben lehetett részünk, ami egy éve elmaradt.
Varga Gyuri barátunk, aki a „szárazpeca” - nemzetközileg casting néven ismert, magyarul horgász cél- és távdobásnak nevezett sportág - neves és tizenhárom világbajnoki címmel elismert szakértője, az idén végre eljutott közénk, hogy pártfogása alatt megrendezhessük a IV. Haldorádó országos horgász cél- és távdobó bajnokságot.
Ha fújt, ha esett, nem tántorodtunk el! Mert fújt, de rendületlenül… Meg kellett fordítanunk a pályát, hogy az eldobott súlyok ne a hátunk mögött érjenek földet, ha egyáltalán engedte volna a szél, hogy földre eshessenek!
A céldobást izgalmassá tette a szél, sokaknak kellett erősebben koncentrálni, hogy ne legyenek szélsőségesek az eredményeik. A gombócolásnál nem volt akkora szerepe a nyíró szélnek, de a távdobásnál azonnal lehetett látni az eredményekből, ha a forgószél belekapott a repülő súlyba. Volt, aki az erdő közepére dobott, voltak, akiknek tényleg nem ért földet a súlya - mivel egy faágon akadt fent - és volt olyan is, aki a Csóri által felajánlott feederbotot kaszának használta, a súlyt leszakítva a végtelenbe küldte azt…
Az utolsó, levezető feladat, a Duna-parti snecizés már nyugodtabb körülmények között zajlott le a szélárnyékos kövezésen. Délután kettőre születtek meg a végleges eredmények. Ezek a következők:
Céldobásban:
- Pintér Zoltán 90 ponttal,
- Bolvári Gábor 74 ponttal,
- Szőcs Krisztián 68 ponttal.
Gombócdobásban:
- Dobos Anna (!) 44 ponttal,
- Varga János 42 ponttal,
- Keresnyei Imre 42 ponttal (kevesebb 10 pontos dobással).
Távdobásban:
- Szőcs Krisztián 79,3 méterrel,
- Pintér Zoltán 78,5 méterrel,
- Keresnyei Imre 76,2 méterrel.
Snecizésben:
- Pintér Zoltán 67 db hallal,
- Varga János 22 db hallal,
- Szőcs Krisztián 7 db hallal.
A vándorkupát Pintér Zoltán vihette haza, és mivel immár harmadszor, így végleg az övé lett. Varga Gyurinak így jövőre új kupa után kell néznie! Köszönjük Neki a fáradhatatlan támogatást!
Az eredményhirdetést a vacsora idejére tettük, ugyanis éhes gyomorral nehezebb örülni. Szerencsénkre Zsákovics Imre - vagy, ahogy ő szereti, „Zsák”, ahogy mi szeretjük, Imi - felajánlott egy frissen elejtett vaddisznót. Persze nem szőröstül-bőröstül, hanem szakszerűen előkészítve és megfőzve. Imi minden hozzávalót, még az üstházat, fakanalat és a fűszereket is természetesen magával hozta otthonról. Öt órákor elzárta a gázpalack csapját és nagy lakmározásba csaptunk. A pörkölthöz jutott - nejem jóvoltából - főtt krumpli és - Duhaj jóvoltából - savanyúság is. Fantasztikus volt minden!
A péntek esti tábortűz elmaradt, mert a nagy sátorban húztuk meg magunkat, a viharos szél bezavart bennünket. Ez az apropó alkalmassá tette a társaságot, hogy kérdéseket tegyen fel Csörgits Gábornak a folyton megújuló halászati és horgászati rendeletek, törvények, szabályok jobb megismerése, megértése érdekében. Jó hangulatú, kulturált vita alakult ki és több órán keresztül - tábortűz hiányában is - hevesen parázsló volt a hangulat. A vita hevében elfogyott pár palack abból a különleges tokaji borból, amit Zsák ajánlott fel és egyedi címkével látott el a mostani találkozó emlékére.
De mivel másnap korán reggel komoly verseny közeledett, ennek az estének is véget kellett egyszer vetnünk! Fél tizenegykor csendesült el a tábor…
Tudtunk volna még aludni… akár esett, akár fújt, mert hajnal háromtól esett és fújt. De akár tört, akár szakadt, a társaság ébredt, gyülekezett. Nagyon fontos program várt a korán kelőkre. A Duna NHT versenysorozat tizenhatodik horgászversenye. Amiben mégis az első volt, az a megnyitó alatt is zuhogó eső. Soha nem kezdődött még versenyünk esőben… már nagyon időszerűnek tűnt. A regisztráció, a megnyitó, a sorsolás a nagy sátorban zajlott, majd ímmel-ámmal indult mindenki a húzott helyre. Voltak, akik türelemmel várták az eső elálltát, ami 11 óra körül végre be is következett. Viszont a halak, amelyek addig mérsékelten ugyan, de ettek, ettől kezdve viharosabb vizek felé eveztek. Komoly pezsdülés kezdődött, több centit emelkedett a vízszint, ez mégsem hozta meg a várt hatást, a verseny nem lett túlságosan halas. Meg kellett küzdeni minden pikkelyért! Mivel tilalom volt, folyamatosan mérlegeltünk, elsősorban jászokat. Lipák Andris dublőrrel érkezett, mert pár nappal előtte labdarúgás ürüggyel kezét törte. De jött, mert „ha törik, ha szakad”…
A verseny lefújásakor már verőfényes napos idő volt, ráadásul a kevés hal és a folyamatos mérlegelés miatt gyorsan végzett a már rutinos brigád.
Ázott, csapzott verébként érkezett több résztvevő, hogy az eredményhirdetés és díjkiosztó után végre forró kajával ellensúlyozza az egész délelőttös megpróbáltatásban legyengült szervezetét.
Lássuk hát az eredményeket!
Szektor győztesek:
- Tolnai István (Titusz) A szektor, 4.400 gramm,
- Czeglédi Csaba (Cega) B szektor, 4.380 gramm,
- Kósa Pál D szektor, 3.060 gramm,
- Varga György (Dobóka) C szektor, 880 gramm.
Profi szektor:
- Kenyeres László (Dunken) 6.030 gramm,
- Wellner Gábor 5.160 gramm,
- Berényi Zoltán (Segal) 2.790 gramm.
Hölgyek:
- Palkó Gabriella 750 gramm,
- Dobos Anna 420 gramm.
Utánpótlás:
- Szabó Péter 500 gramm,
- Muzsik Botond 340 gramm,
- Ványai Gábor 250 gramm,
- Szalkai László 170 gramm,
- Csörgits Réka 0 gramm.
Legnagyobb hal:
Czeglédi Csaba (Cega) 2.580 grammos dévér.
A vándorkupa az őszi találkozóig Kenyeres Lászlónál megtalálható.
Gratulálunk még egyszer mindenkinek!
A sültek elfogyasztása után, szokás szerint gyorsan néptelenedett el a környék. Most még gyorsabb volt, hiszen mindenki igyekezett biztonságban tudni a járművét a szilárd talajú úton, nehogy újra eleredjen az eső és traktoros segítségre szoruljanak. Azért maradtunk még annyian, amennyien elegek voltunk egy poénos esti tábortüzes szalonnasütögetéshez. Bátran mondhatom, hogy mindennél szórakoztatóbb volt hallgatni a szüntelen vicces piszkálódást, beszólást, a spontán tréfákat és kedves sztorikat. Miután elfogyott a szalonna, leégett a tűz, mi is elfáradtunk. Jólesett egy kis pihenés.
Vasárnap reggel a szokásos keménymagnak - ahogy Duhaj mondaná, a köménymagnak - jutott az a megtiszteltetés, hogy szétszerelje a sátrakat és rendet hagyjon magunk után. Pillanatok alatt, hihetetlen rutinnal végeztük el a teendőket. Miután minden a helyére került, mi is elfoglaltuk helyeinket a szélvédők mögött és hazaindultunk. Előbb azonban tisztáztuk, hogy ősszel innen folytatjuk, ahol most félbehagytuk a Duna NHT-t. Találkozzunk szeptember végén ugyanitt! Már akivel júliusban nem találkozunk majd Fonyódon…
Mert ha esik, ha fúj, mi megyünk!
Köszönjük mindenkinek a kitartást, hogy - annak ellenére is, hogy a keménymagból több mint tízen ballagásokon, külföldön és egyéb elfoglaltsággal távol voltak - sokan tették tiszteletüket a rendezvényen, esőben, szélben jó kedvre igyekeztek deríteni a társaságot. Köszönjük ismét a sok felajánlást, a sok segítséget, a támogatóknak a díjakat!
Mert Duna NHT-n részt venni, barátokkal időzni, közben versengeni, enni, inni jó, hajrá Haldorádó!
Szerző, fotók: Jeszy
