Idén ötödik alkalommal rendezte meg az Izsáki Horgász- és Pihenőpark az egyéni horgászversenyét. A rendezvény különlegességét az adta, hogy itt tényleg egyetlen dolog a fontos: minél több halat fogni! Hogy milyen módszerrel? Az a horgászra van bízva! Feederezhet, spiccbotozhat, lehet sportolni a rakós botokkal is, tehát a módszer nincs szabályozva. A cél: a szektor legtöbb halát megfogni! Ám ez egy rapszodikus vízen gyakorta nem is olyan könnyű feladat…
Az elmúlt időszak nem szólt másról, mint egyre-másra követték egymást a nagyobbnál nagyobb frontok, felhőszakadások, jégesők. De ez nem is csoda, hiszen már lassan mindenki szótárába bekerül a „zivatarszezon” kifejezés. Az egész heti esőzés után sok mindenre fel volt készülve a verseny szervező csapata, elkészültek a „tervek”: milyen időjárási körülmény olyan, ami esetén megszakítjuk vagy esetleg végleg le is állítjuk a versenyt!
Ezt még tetőzte a versenyt megelőző péntek esti hatalmas vihar, ami épphogy elkerülte a tavat és csak a szélét, illetve a szelét kapta meg a tó. De egy ilyen szép alföldi tájon tökéletesen látszódott, ahogy nagyjából az 52-es főút mentén villámokkal és felhőszakadással vonult el az újabb vihar, alig pár kilométerre a tótól. „Csak ilyen vihar ne legyen holnap”, hangzott el több horgásztól is, akik már pénteken próbálgatták a vizet, a csalikat.
Ilyen előzmények után kicsit félve vártuk a verseny reggelét. Ám szerencsére minden aggodalom felesleges volt, mert kora reggel gyönyörű kék égbolt és napsütés várta a versenyre érkező horgászokat.
Külön öröm a számunkra, hogy sok olyan horgász is évről évre megtiszteli részvételével versenyünket, akikkel hazánk rangos feeder versenyein is találkozhatunk!
Egy közös volt minden horgászhelyben, mint mondani szoktuk: mindegyik közvetlenül a vízparton volt :)… de mivel ez nem egy Velencei-tó kilométeres egyenes partszakasszal, ezért igyekeztünk az elmúlt években bevált gyakorlat alapján a tavat szektorokra osztani, ezzel biztosítva azt, hogy a tó minden területéről kerüljön ki díjazott versenyző, és hogy valamennyi helyen érdemes legyen az utolsó percig küzdeni. Ezt igazolta az idei verseny is…
7:30-kor kezdődhetett meg az alapozó etetés, melyet mindenki a maga által választott technikának megfelelően végzett el. Volt itt gombócolás, csészézés, spombozás, kiakasztott klipszes kosaras etetés is.
A sorsolás előtt szinte mindenhol a „Melyek a jó helyek?” volt a beszédtéma: ki melyik helyet húzná ki szívesen. A nagy többség a „C” szektor, annak is a magas sorszámú, 29-30-31-es helyén horgászott volna legszívesebben, ami nem is meglepő látva az előző évi eredményeket. Ám azt sem kell elfelejteni, hogy a keskeny szakasz már nem egyszer okozott meglepetést, volt, hogy ott jelentek meg az igazán nagytestű halak, de volt, hogy toronymagas fogási eredmények születtek a „nyárfasor” alatti horgászhelyek valamelyikén.
Idén a papírforma részben beigazolódott, mert az első fogások pont a fentebb említett helyeken születtek meg.
A fogásokon egyértelműen látszódott, hogy a tó bal hátsó öbölrésze - a versenyen a „C” szektorra keresztelt terület - adta egyre ütemesebben a halat. Nem volt ritka, hogy ketten-hárman is pontyot fárasztottak egyszerre. Érdekes volt azt látni, hogy míg általában a halak kapókedve a déli időszakhoz közeledve egyre csökkenni szokott, a versenyzők igazából ekkor kezdték el fogni a halakat. Ha a verseny elején tippelni kellett volna, hogy honnan kerül ki az első, második és harmadik helyezett a szektorok győztesei közül, a tipp minden bizonnyal ez lett volna: C-A-B szektor. Tehát a két öböl után harmadikként kerül ki a keskeny terület.
Igazi izgalmat tartogatott a végére Páll Eörs, aki az utolsó 30 percben talált rá arra az etetőanyagra és csalira, valamint a halakra, amivel pár perc alatt 3 pontyot is szákba terelt. A verseny vége előtt 10 perccel kifárasztott egyet, majd visszadobta végszerelékét és 3 perccel később ismét pontyot fárasztott. Ez most nem tűnhet soknak, de ha hozzátesszük, hogy az 5 és fél órából szinte 5 órát ült pár kárászfogással, akkor már sejthetjük, hogy valamit tényleg talált. A mérleg nála végül majdnem 15 kg-nál állt meg, míg Dávidnál 17.530 grammon, így ő nyerte meg az „A” szektort.
Miért is volt fontos az óvatosság? Körbejárva a tavat egyre több és több horgásztól hallottuk, hogy hány darab pontyot vesztettek fárasztás közben, a merítés előtti pillanatokban. Ezek között volt egy pár előketépés is, de a nagy többség csupán leakadás volt. Ez is mutatja, milyen finnyásan, óvatosan ettek a halak ezen a napon. Csak a legfinomabb felszereléseket voltak hajlandók felvenni, de ezekkel megnőtt a kis horog miatti leakadás vagy a vékony zsinórok miatti előkeszakadás esélye.
Szó volt az imént a szektorelsők végső sorrendjéről. Az nem volt kérdés, hogy a „C” szektorban nagyon sok halat fogtak a horgászok, ám a keskeny területre eső a „B” szektorban Kucsera Sebestyén 28 kg feletti fogással igencsak magasra tette a mércét.
Erre az „érzésre” még a versenyt levezető Takács Péter is rátett egy lapáttal, aki annyit mondott Tominak: nem sokon múlott…
A díjazott versenyzők a három szektor első 3-3 helyezettjéből kerültek ki.
TÁBLÁZAT: Eredmény_rövid.xls
V. Izsáki Horgász- és Pihenőpark Egyéni Horgászkupa | |||||
2013. június 8. | |||||
helyezés | név | hely | szektor | fogott súly | pontszám |
1 | Zsittnyán Tamás | 28 | C8 | 30 380 | 1 |
2 | Kucsera Sebestyén | 18 | B7 | 28 080 | 1 |
3 | Kurucz Dávid | 10 | A10 | 17 530 | 1 |
4 | Berta Róbert | 24 | C4 | 24 190 | 2 |
5 | Páll Eörs | 2 | A2 | 14 890 | 2 |
6 | Csák Attila | 12 | B1 | 9 460 | 2 |
7 | Kocsis László | 23 | C3 | 21 110 | 3 |
8 | Savin Jovan | 15 | B4 | 8 940 | 3 |
9 | Horváth Attila | 6 | A6 | 8 760 | 3 |
A részletes eredménylista letölthető innen: Végeredmény.pdf
Nagyon nehéz verseny volt, az biztos. Fair versenyzés, jó beszélgetések, viccelődések és igazán jó baráti hangulat jellemezte ezt a napot a tavunkon!
A versenyen készült fényképeket megtekinthetik az Izsáki Horgász- és Pihenőpark Facebook oldalán!