2008. szeptember 6. szombat. Újra a Palicsi-tó kellemes környezetében találkoztak a vajdasági mozgáskorlátozottak egy vajdasági szintű horgászversenyen, melyre elfogadta a meghívást egy hatfős magyarországi csapat is. Jelenlétükkel emelték a színvonalat, mivel egy profi csapattal vonultak fel. Jó hangulatban, kellemes időben kezdődött el a verseny, de bárcsak tudtuk volna, hogy mi lesz a végén… ugyanis a díjkiosztáskor történt egy kellemetlen szituáció. Na de ne rohanjunk ennyire előre! Lássuk sorjában az eseményeket!
Izgalommal várta már mindenki a mozgáskorlátozottak szeptemberi horgásztalálkozóját, főleg, mert erre már a vajdaság távoli részeiből is érkeztek versenyzők. A szervezők kilenc csapatra, 27 versenyzőre számítottak. És még Magyarországról is kaptak visszajelzést, hogy onnan is megtisztelnék részvételükkel a palicsi versenyt.
Az időjárás igazi hőséggel fogadta az érkező csapatokat, versenyzőket, kísérőket. A reggel 9 órai gyülekezőre nem érkezett meg minden csapat, de jelezték, hogy úton vannak, ezért illő volt megvárni a később érkezőket is.
Amíg várakoztunk, addig ismerkedtünk, beszélgettünk. Volt időnk bekeverni az etetőanyagot stb.. Közben szép lassan megérkezett az összes csapat és elkezdődhetett a sorsolás is.
Három szektorra osztották szét a versenyzőket, egy szektorban 9 versenyző kapott helyet. Miután elfoglalták a horgászállásokat a halvadászok, mindenki elkezdte az előkészületeket. Akinek komolyabb felszerelése volt, annak igen kevés volt az idő, hogy elkészüljön, de a bírók voltak olyan kedvesek, hogy megvárták, míg mindenki elkészül.
A sípszó jelezte az etetés megkezdését, mindenki szórta a magáét, vagy azt az etetőanyagot, melyet a regisztrációnál kapott a szervezőktől.
A második sípszó már a kukacoknak szólt (BEVETÉS INDUL!).
Mindenki figyelme az úszókra szegeződött. Na és a szomszédokra, hogy ki szákol éppen… Nem kellett sok idő, beindultak a kárászok és a horgászok is. De nem csak a halak és a horgászok indultak be, hanem a szél is egyre erősebben borzolta a kedélyeket és a hullámokat. De a horgászember arról híres, hogy nagy a türelme és kitartó! Itt is szó nélkül horgászott mindenki.
A mezőnyben nem mindenki fogta a halat, 26 versenyzőből 10 horgásznak üres maradt a haltartója. Ugyanolyan szituáció adódott, mint az előző versenyen: aki nem a megfelelő szerelést használta, az most is hal nélkül zárta a megmérettetést.
A verseny felénél már kezdett kialakulni, hogy ki fog jó helyezést elérni. A magyar csapat igen erősen kezdett, fürgén fogták a kárászokat, igen nehéz volt tartani velük a ritmust. Több versenyzőnek a kísérője horgászott, mivel az erős szélben sok mozgáskorlátozott nem bírta a botot megtartani.
A kétórás verseny végén már kialakult a végső sorrend, a magyar Shimano csapat tuti dobogós. Egyedül az volt a kérdés, ki mennyi halat fogott egyéniben? Az eredményhirdetésre ismét mindenki elvonult egy kis vendéglőbe, ahol jó falatok és hűs sör, üdítő várták a versenyzőket és kísérőiket.
A verseny hivatalos jegyzőkönyve letölthető itt. (xls)
Az eredményhirdetést izgalommal várták az egybegyűltek, csapatban az elsők a magyarországi Shimanós (Virágos Kis Lajos, Varga Tamás, Galambos Sándor) fiúk lettek, ők voltak a legeredményesebbek 8.980 grammos összfogással. Második a Szabadka 1 csapat (Baté Nándor és segítője, Molnár Adrián, Takács György és Piukovics Tibor) lett 6.340 grammos összfogással. A harmadik helyen a Kikinda 1 csapata (Mujkic Rajko, Vidovic Milica, és Spremo Vlado.) végzett 2.900 grammal.
Ezután következett az egyéni díjkiosztás. És itt történt az a számomra is felháborító és nagyon kellemetlen esemény, mely az első helyekért járó érmek kiosztásakor történt.
A fő szervezők úgy gondolták, és állítólag megbeszélték a vendégcsapattal is, hogy az érmeket a hazai versenyzők között fogják kiosztani, amivel én nem értetem egyet (megjegyzem, nem voltam a szervezőbizottság tagja). Így történt meg - sajnos - az a számomra nagyon kellemetlen esemény, hogy én, Baté Nándor kaptam meg az első helyért járó aranyérmet, az ezüstöt csapattársam, Takács György, a bronzot pedig szintén csapattársam, Piukovics Tibor. Ez engem nagyon bántott, próbáltam a fő szervezőnél reklamálni, de mindhiába, ő azt mondta, ez így helyes.
Ezek után én úgy gondoltam, hogy a sportszerűség és a betyárbecsület úgy kívánja, hogy átadjam az aranyérmet annak, aki megérdemli, azaz Virágos Kis Lajosnak - elvégre ő fogta a mezőny legtöbb halát, sportszerűen megküzdött érte. És itt szeretnék én személy szerint bocsánatot kérni Virágos Kis Lajostól és Varga Tamástól a kellemetlenségért, melyet a szervezésben nem kellően jártas emberek okoztak.
Remélem, „Shimanós fiúk”, hogy ez a kellemetlen eset nem befolyásolja azt, hogy jövőre is elfogadjátok a meghívást, és újra találkozzunk a Palicsi-tó versenypályáján.
Reméljük, jövőre ismét sikerül összehozni egy kétfordulós horgászversenyt, és a szervezők is igazságosan fogják kiosztani a díjakat.
Búcsúképpen csak annyit, JÖVÖRE VELETEK UGYANITT!
Szöveg: Baté Nándor (BAGOJ)
Fényképek: Molnár Adrián, D. Perin, Piukovics Edit, Baté Nándor (Bagoj)
