Újra eltelt egy év. Legalábbis a maconkai versenynaptárra pillantva megállapíthatjuk, hogy november utolsó hétvégéjén a 2005-ös versenyévad lezárult, a Balzer-Maconka Pergető Kupa döntője volt ugyanis itt az utolsó verseny. A megmérettetés időpontját azonban az időjárás is majdnem módosította, de végül a hétközepi fagyok után engedett az idő, ezért nagyrészt jégmentes vízfelület fogadta a döntőbe jutott versenyzőket.
Az időjárás az enyhülés ellenére is gondoskodott arról, hogy ne legyen felhőtlen a versenyzők és a rendezők kedve. Hasonlóan az előző évi döntőhöz, erős szél és eső fogadta a regisztrációra megérkezett horgászokat, melyre szám szerint végül huszonnyolc páros érkezett meg. A versenyzők az eligazítás után elfoglalták a számukra kisorsolt csónakokat, és felsorakoztak az evezős versenyhez.
A kikötő előtti nádfal elé kievezve azonban látszott, hogy az evezős versenyben nem csak egymással, hanem a kikötő irányába fújó, és egyre erősödő széllel is meg kell küzdeniük.
Az első dudaszóra vízbe merültek az evezők. A legtöbb versenyzőnek a szél volt a legnagyobb ellenfél, mellyel hősiesen megküzdöttek, mikorra elfoglalták a jónak vélt helyeket.
Sok idő nem volt a pihenésre, hiszen hamarosan megszólalt a második, a pergető verseny kezdetét jelző dudaszó is.
A meder környéki helyfoglalásokból és a berepülő twistereken látszott, hogy a két elődöntőben sikert hozó süllőkben bízik a legtöbb versenyző.
Volt viszont olyan is, aki a nádszélek rejtekében megbújó, régebbi vagy a frissen betelepített csukákban bízott.
A mérlegelő csónaknak azonban először nem az említett halak miatt kellett bemenni. A már viharossá erősödő szélben ugyanis az egyik csapat elhagyta a letűző karóját, majd példájukat követte még két csapat. A széllel való küzdelemben másik két csapatnak az evezője törött el.
A kezdeti bonyodalmak ellenére a halak is aktivizálták magukat végre. Az első körben 5:2-re elhúztak a csukák.
Már eltelt a verseny fele, mikor az időjárásban bekövetkezett egy fordulópont. Elállt az eső, és vele együtt a szél is megkegyelmezett a versenyzőknek, sőt egy bő hatkilós harcsa is megéhezett egy twisterre.
A kedvezőbb időjárást kihasználva a versenyzők is sűrűbben változtattak helyet. Tették ezt azért is, hogy ha már a ragadozók nem hajlandók őket megkeresni, akkor ők mennek hozzájuk. Legalábbis reménykedtek benne, hogy találnak, és be is csapnak közülük egypárat.
Közben a versenyen kívül induló Józsa Imre művész úr bebizonyította, hogy nem csak eljátszani tudja a horgászt, hanem bizony művelni is tudja a horgászatot.
A verseny utolsó másfél órája azután bizonyította, kár lenne feladni idő előtt egy ilyen versenyt. Egyre többször után csörgött a mérlegelők telefonja.
A sűrű mérlegelés közben megszólalt a verseny végét jelző dudaszó is. Ezt volt, aki szomorúan és meggyötörve, és volt, aki meggyötörve, de reménykedve vette tudomásul.
Kievezés, kipakolás után, mindenki megérdemelten fogyaszthatta el a forró babgulyását és túrós batyuját. Ezután már csak az eredményhirdetés volt hátra.
1. | Török Ferenc - Fördös Attila | 2 db | 9500 pont |
2. | Dr. Berecz János - Berecz Róbert | 3 db | 3750 pont |
3. | Bodó György - Pálinkó Károly | 2 db | 2450 pont |
4. | Murányi János - Hajdú József | 1 db | 2000 pont |
5. | Pósa Lajos - Kalapos Ferenc | 1 db | 1450 pont |
6. | Szabó Gyula - Dóczi Sándor | 1 db | 1400 pont |
7. | Müller Richárd - Rell András | 1 db | 1350 pont |
8. | Ferenczi János - Weidel Attila | 1 db | 1300 pont |
9. | Perenyei Róbert - Dobos Ádám | 1 db | 1000 pont |
10. | Vámos György - Pető József | 1 db | 900 pont |
Versenyen kívül: | |||
Józsa Imre - Hadusovszki Rudolf | 3 db | 3600 pont |
A verseny dobogósai a kupákon, érmeken kívül értékes BALZER botokat, orsókat kaptak.
Különdíjat kapott:
- Fördös Attila a versenyen fogott legnagyobb halért, egy 6.600 grammos harcsáért.
- Török Ferenc - Fördös Attila páros sportszerűségért. Ők egy harcsát és egy süllőt külső akadással fogtak, természetesen mindkettőt szó nélkül visszaengedték.
- Józsa Imre - Hadusovszki Rudolf páros, akik versenyen kívül indultak. Ha versenyben lettek volna, eredményükkel a harmadik helyet szerezték volna meg.
Ezen a versenyen a csuka volta domináns 11 darabbal, utána következett a süllő 5 darabbal, a fennmaradó egy darab hal harcsa volt. Tanulságos, hogy a csukák az esős, szeles időt jobban díjazták a süllőknél. A versenyt azonban az előző évekhez hasonlóan most sem lehetett csukával megnyerni.
Sokan kérdezhetik, hogy most Maconkán "kevés" a ragadozó, vagy a horgászok nem voltak elégé ügyesek? Szerintem egyik sem fedi a valóságot, sokkal inkább a különböző időjárási körülmények számlájára írnám a kifogott halak aránylag „csekély” számát. Egyébként a jövő évi verseny időpontját valószínűleg két héttel hamarabbra tűzik ki, akkor talán a halak és az időjárás is kegyesebb lesz a benevezett versenyzőkhöz, és feketén-fehéren kiderül majd, milyen irányba fejlődött a ragadozó halak állománya. A süllő és a csuka mellett remélhetőleg a balin és a harcsa is egyre dominánsabban megjelenik majd, legalábbis az eredmények ebbe az irányba mutatnak. Azt azért ez a verseny is alátámasztotta, hogy e vízen mindig számítani lehet nagytestű ragadozó-fogásokra (közel 7 kg-os harcsa és csuka, 5 kg feletti süllő a selejtező fordulókban). Az is igaz, hogy a kedvezőtlen időjáráson kívül a komoly őszi fehérhal-telepítések is hozzájárulhattak a ragadozók esetében most tapasztalt gyengébb eredményekbe, de a horgászvíz jövője érdekében bizony ilyen „áldozatokat” is kell hozni. Sokan ugyanezt milyen szívesen megtennék...
Legvégül, de nem utolsósorban szeretnék gratulálni az összes versenyzőnek a kitartásért, és a helytállásért.
Külön köszönet illeti meg a Bátonyterenye-Maconkai SHE-et és a BALZER magyarországi képviseletét a verseny kitűnő, zökkenőmentes lebonyolításért.
