A pergető versenyek sorában ismét az országos bajnoksághoz értünk. Manapság már szinte hetente rendeznek pergető versenyeket, ezek közül azonban a legrangosabb az országos bajnokság, hiszen innen lehet kvalifikálni a világbajnokságra. Azért, hogy a lehető legjobb páros kerüljön ki végső győztesként, ebben az évben is három forduló eredménye dönti el, ki nyeri a bajnokságot.
Az első forduló ebben az évben is a Mátrai Pergetők berkein belül került lebonyolításra, méghozzá a gyöngyösi Deli-tavon. Az előző év itteni fordulójának eredményeit nézegetve nem egy halbő versenynek nézhettek elébe a versenyzők. Valószínűleg a világbajnokságra való kijutás lehetősége miatt most 26 páros nevezett a versenyre az előző évi 17 párossal szemben.
A reggeli, mindenre kiterjedő eligazítás után elkezdődhetett a vízre szállás, a sorszámoknak megfelelően 30 másodpercenként indulhattak a versenyzők elfoglalni a legjobbnak vélt területeket. Az előző évi versenyhez hasonlóan most is volt egyfajta kettősség: a versenyzők egyik része a partszéleket célozta meg, ők valószínűleg a csukákban látták a nyerési esélyeket. A társaság másik fele viszont a süllőkben bízott, mert a mélyebb vizeket célozta meg csónakjával. A dudaszó elhangzása után serény botsuhogás hallatszott mindenfelé, nem is hiába! A dobogóra mindig esélyes Fürtős - Takács páros már az első dobásra csukát fogott. Kezdésnek nem rossz az első dobásra halat fogni, egy versenyen!
A verseny első órájában jobbára a csukák mutattak aktivitást a műcsalik iránt, mint később kiderült, ekkor került horogra a verseny legnagyobb hala is, ami Karádi László 2,32 kilogrammos csukája volt. Egy ilyen versenyen ez felér egy győzelemmel.
Azután ahogy haladt előre az idő, egyre több süllő is jelentkezett a horgokon, többek között egy kettő kilogramm feletti, ami sokat jelentett a végső elszámolásban. A verseny feléhez érve egyre több helyváltoztatást lehetett látni, néhány addigi csukázó csapat megpróbálta a süllőket megcélozni. Azonban volt néhány páros, akik még mindig a csukákat kergették, külső szemlélőként viszont látszott, hogy minden partszéli területet átszűrtek már a versenyzők - így csukát a tipikus helyeken csak nagy szerencsével foghattak a még e halra vadászók.
Közben a süllőre horgászók - szép csendben - fogdosták halaikat, igaz, sajnos itt sem volt meg az a kapásszám, hogy biztosan győzelemre vezessen valakit a végső elszámolásban. Tehát egyelőre döntetlenre ált a versenyen belül a csuka-süllő párharc.
A mérlegelő csónakból nézve is nehéz volt eldönteni, hogy ki lehet esélyes a végső győzelemre, hiszen bármikor horogra akadhatott volna még egy nagyobb hal, ami akár a győzelemhez is elég lehetett. Éppen ezért szemlélte mindenki az utolsó félórában a Zakhar Attila által bemutatott fárasztást, hiszen rendkívül harcsagyanús küzdelmet láthattunk. Szinte egy helyből, a csónak alatt zajlott a fárasztás, szépen bólogatott a finom pecabot, csak a harc legvégén derült ki hogy egy lusta ponty farkába akadt a horog.
Sajnos a verseny későbbi részében sem pörgöttek fel az események, még néhány ragadozó megfogása után megszólalt a verseny végét jelző kürt. A partraszállás után, az ebéd elfogyasztása közben következett a szokásos esélylatolgatás, és bizony kiderült, hogy akad jó néhány olyan csapat is, amelynek egyáltalán nem sikerült halat fognia.
Az eredményhirdetéskor bebizonyosodott, hogy nagy értéke volt a nagyobb testű halaknak, mivel azok nélkül nem lehetett dobogóra állni. A végeredményt áttekintve érdekes, hogy a négy halat fogó Simon - Muth páros halainak összsúlya csak a tizennegyedik helyre volt elég.
| Csapattagok | Pontszám | Fogott halak száma (db) | Legnagyobb hal (kg) | Fogott halak súlya (kg) | Helyezési szám | |
| Karádi László | Nagy Róbert | 376 | 3 | 2,32 | 3,76 | 1,0 |
| Elek Gyula | Farkas Szabolcs | 308 | 3 | 1,44 | 3,08 | 2,0 |
| Tarsoly Mihály | Varga Pál | 300 | 2 | 2,10 | 3,00 | 3,0 |
| Kalacsi János | Kalacsi Jánosné | 214 | 2 | 1,50 | 2,14 | 4,0 |
| Péli Zoltán | Szegedi György | 166 | 3 | 1,46 | 1,66 | 5,0 |
| Weidel Attila | Ferenczi János | 158 | 2 | 0,96 | 1,58 | 6,0 |
| Fürtös Attila | Takács László | 152 | 3 | 0,86 | 1,52 | 7,0 |
| Nagy László | Rácz Nándor | 150 | 1 | 1,50 | 1,50 | 8,0 |
| Szarvas Zoltán | Gajdos Zoltán | 142 | 1 | 1,42 | 1,42 | 9,0 |
| Ifj. Zimány Ferenc | Pál Mihály | 126 | 1 | 1,26 | 1,26 | 10,0 |
| Dávid Ferenc | Kállai Péter | 86 | 1 | 0,86 | 0,86 | 11,0 |
| Algayer Zoltán | Schlotthauer László | 66 | 1 | 0,66 | 0,66 | 12,0 |
| Weidel Viktor | Sárosi Dániel | 56 | 1 | 0,56 | 0,56 | 13,0 |
| Simon Zoltán | Muth László | 36 | 4 | 0,14 | 0,36 | 14,0 |
| Kovács Tamás | Kürti Tibor | 32 | 1 | 0,32 | 0,32 | 15,0 |
A dobogósok mellett a versenyen legnagyobb halat fogó Karádi László is díjat kapott. A versenyre a díjakat az Energofish Kft. biztosította, így minden díjazott egy komplett felszereléssel lett gazdagabb.
Utóirat:
Bizonyára sokaknak feltűnt, hogy Adrián barátommal nem szerelünk a beszámolóban. Valóban, mert ebben az évben egyetlen versenyen sem indultunk el. Ennek több oka is van.
Bár a legutolsó versenyünkön jól szerepeltünk, az utóbbi időben egy picit besokalltunk. Manapság a rengeteg pergető versenyt rendeznek, és sajnos egyre kevesebb az olyan helyszín, ahol nem egy-két darab halért kell öt-hat órán keresztül küzdeni… persze van néhány üde kivétel, de sajnos ezek ritkák. Ennek több okát is látom. A pergető versenyek népszerűvé tesznek egy vizet vagy vízterületet, ez azután vonzza magához a horgászokat, és sajnos a halat a horgászok nagy része kíméletlenül elviszi. A ragadozó hal pedig nem ponty, hogy a következő héten újratelepíthessék vele az adott vizet. Itt meg kell (kellene) őrizni az ősállományt.
A másik ok, hogy sok versenyző talán túlságosan is komolyan veszi a versenyeket, képesek akár egy hetet is edzeni egy verseny előtt (persze ennek sokszor meg is látszik az eredménye, és minden tiszteletem az így kitartó versenyzőké!). Az kevés, hogy egy napot pihenhet a verseny előtt a víz, főleg hogy előtte három-négy napig folyamatosan ütve volt. Ezt fordítva kellene csinálni! A verseny előtt biztosítani egy edzésnapot, előtte azonban legalább egy hétre le kellene tiltani a ragadozó halak horgászatát.
Ha eredményesek szeretnénk lenni, akkor a jelenlegi viszonyok mellett folyamatosan el kellene indulni minden versenyen, sőt ha igazán komolyan vesszük, akkor minden verseny előtt edzeni kellene néhány napot. Mi ebben az évben a versenyek helyett inkább a „hobbipecát” választottuk. Mikor elmegyünk az általunk kiválasztott vízre, sok esetben egy nap alatt több halat fogunk, mint amennyit az egész versenyévad alatt összesen fognánk, és közben nem vagyunk sem időben, sem térben behatárolva.
