Feltűnt számomra, hogy az utóbbi időben egyre nagyobb érdeklődés övezi az Atkai-holtágat. Több e-mailt kaptam, amiben pecás kollégák tettek fel kérdéseket a fent említett vízről. Minden kérdésére részletesen válaszoltam, de a kérdések kapcsán megfogant bennem a gondolat, hogy mi lenne, ha írnék egy infókkal tarkított horgászvíz-bemutatót. Neki is láttam, elindultam képanyagot gyűjteni és elkezdtem összeszedni a szükséges adatokat a holtágról. Íme…
Az említett levelekben a vízmélységről, a fogható halakról és egyéb dolgokról kérdeztek a kollégák. Tulajdonképpen hasonló kérdéseket látok az oldalon is, például, ha valaki egy horgásztúrára, vagy nyaralásra menne oda. Nos, az alábbiakban megtalálható minden hasznos információ szépen, pontokba szedve.
Alapadatok: Az Atkai Holt-Tisza néven is ismert holtág Csongrád megyében található, 107 ha nagyságú, kb. 6,8 km hosszú, átlagmélysége 5 m, de persze vannak sekélyebb és mélyebb (jóval mélyebb) helyek is, átlagszélessége 122 m. Területe két főbb részre osztható. Az első a horgászható szakasz, ez a leghosszabb. Ennek a holtág északi végéig tartó folytatása a védett rész. A második szakasz egy zárt, sekély rész, melynek neve Disznó-öböl vagy - a helyiek nyelvén - Kis-Tisza. Ott található a sziget is, amit a két holtágrész fog közre. Ezen van a hármas kikötő, mely egyúttal a bojlis pálya is.
Atka és környéke a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzet része, a sátrazás tilos, maximum sátras ernyő használata a megengedett. Háziállatot sem szabad bevinni.
Meder, part és vízállás: Atka legelején, a déli oldalon van egy nagy átemelő szivattyú. 5 csatornából kap vízutánpótlást a holtág, így magas vízálláskor mindig friss víz van a mederben. A főszezon idején magasabb vagy normál a vízállás, míg ősszel leengedik téli szintre, ami a normálnál akár 0,6-1,5 m-rel is alacsonyabb lehet. Általában van egy kisebb áramlása a víznek.
Mivel a holtág patkó alakú, belső és külső ívet lehet megkülönböztetni rajta. A belső íven, tehát a töltés felőli oldalon éjjel is szabad horgászni, de a túlparton, vagyis a külső íven csak napkeltétől napnyugtáig, ami a napijegyen, vagy engedélyen fel van tüntetve. A belső ív elejétől a halőrházig, és attól kb. 250 m-ig mólók találhatóak. Erre van az 1-es kikötő is (a szakasz elején), a mólók után pedig a 2-es kikötő.
A belső ív mentén továbbhaladva a part mindenhol egyenletesen lejt, a vízhez könnyű lejutni. Ezzel szemben a külső ív magas part, néhol szakadó partokkal tarkítva, ott a vízhez lejutni nem mindenütt könnyű, a part egyedül a kiserdőnek nevezett részen szép egyenletes.
A meder változatos, de többnyire mély. Nem sekély holtágról van szó: a Tisza szabályozása során egy nagy, patkó alakú kanyart választottak le a folyóról, így vannak akár 8-11 m mély gödrök is (normál vízállásnál) a mederben. A sziget déli végénél a legmélyebb a holtág.
A holtág közepe táján még néhol vannak mélyebb medertörések, de ott már a 8-6 m-es mélység a jellemzőbb, végül kiérve a kanyarból, egészen a déli végéig már csupán 2-5 m-es mélység az uralkodó. A déli végén a part menti rész sekély, de a közepénél van egy medertörés, ami a pontyhorgászok kedvelt helyei közé tartozik. A Kis-Tisza sekély, a parti állások nagyobb része elhanyagolt, sok a bedőlt fa és a vízi növényzet.
Megközelíthető: Szegedről a 47-es számú főúton Hódmezővásárhely felé haladva az algyői Tisza-híd előtt balra, majd az aszfaltozott árvízvédelmi töltésen mintegy 6 km megtétele után balra terül el a holtág déli vége. A töltésen továbbhaladva ismét találkozunk a vízzel, de ez már az északi (védett) része. Az árvízvédelmi gát töltésközlekedési engedély (az ATIKÖVIZIG által kiadott „Töltésközlekedési hozzájárulás”) megváltásával használható, de aki ezt nem akarja megváltani, annak természetesen rendelkezésre állnak más útvonalak is. Az egyik lehetőség a 47-es úton Vásárhely felé haladva a második körforgalomban balra, a vasútállomás irányába kell haladni, majd az aszfaltozott úton végig, egyenesen. Így elérünk az algyői főcsatornához, azon túljutva jön a libás tanya, ott jobbra kell továbbhaladni, át a töltésen, végül kiérünk a szántóföldre. Ott már csak kb. 300 m földút következik, ami viszont nagyobb esők után csaknem járhatatlan. A másik lehetőség Sándorfalva felől Csongrád irányába haladva: ahogy elhagyjuk Sándorfalvát, balról hétvégi házak lesznek, meg egy bolt. Ha ezt is elhagyjuk, kb. 800 m megtétele után jobb kéz felől lesz néhány ház. Ott kell lefordulni az első lehetőségnél jobbra. Ha először egy fenyőerdőhöz, majd egy nagy ezüstfákkal tarkított homoki pusztasághoz, végül szántóföldekhez érünk, akkor jó irányba haladunk. :) Egy szivattyúház is lesz a szántóföldes rész közepe táján (csak úgy végső támpontnak…). Aki pedig Csongrád felől érkezik, jobb oldalon lesz valami benzinkút-féle, utána következnek a hétvégi házak a bal oldalon, ott lesz az út.
Fogható halfajok: ponty, amur, ezüstkárász, keszegfélék, süllő, csuka, balin, angolna, harcsa.
Jegyváltás: A szegedi horgászboltokban folyamatosan, illetve a vízparti halőrházban alkalmanként. A halőrház mellett vendégház működik (faház).
2010. évi jegyárak:
Éves területi engedély: 20.000 Ft
Éves kedvezményezett: 7.500 Ft
Napi területi engedély: 2.500 Ft
Napi kedvezményezett: 750 Ft
Csónakengedély: 5.000 Ft
Töltésközlekedési engedély (ATIKÖVIZIG): 4.000 Ft
Kezelő: Horgász Egyesületek Csongrád Megyei Szövetsége
Címe: 6721 Szeged, Bocskai u. 2.
Web: http://www.horgaszcsmszov.hu
E-mail: hcsmsz@invitel.hu
Telefon: 06-62 / 543-490
Molnár Géza halőr 06-30 / 655-3565
Most pedig nézzük a részletesebb információkat!
Először is, felvázolnám nagy vonalakban a halfaunát, mielőtt a módszerekről írnék… Elég változatos és gazdag a halfauna, a fehérhaltól a nemesig és a rablóig minden van benne, vagy majdnem minden…
Jelentős a keszegállomány, ami leginkább bodorkából, dévérből, karikából és néha jászból tevődik össze. Fülembe jutott, hogy tán néha telepítenek bele tiszai keszeget is, ami megmagyarázhatja, miért él benne nagy mennyiségű karikakeszeg - amit egyébként szép fogásokkal magam is alá tudok támasztani. Nem ritka a 30-40 dekás karika, ami inkább átlagméret, ha jól odaáll az etetésre a nagyja. Jászok hébe-hóba, de bodorka annál több van. Utóbbiból sajnos inkább az apraja, és a mérhetetlen sok küsz jön, míg be nem áll a nagyobbja az etetésre. Ezüstkárász is fogható, amik ritkábban jönnek, de amúgy szép nagyok.
Pontyból is telepítgetnek, habár legutóbb méreten aluliakat tettek bele, a pecások nagy örömére… Mellesleg a 7 kilónál nagyobb pontyokat (és a 10 kilónál nagyobb amurokat) nem szabad elvinni a törzsállomány védelme érdekében. Vannak benne 7 kilónál kisebb, de azért talán 2-3 kilónál nagyobb pontyok is, a rakóson tépett már meg ilyen, tehát léteznek! :) Összességében elmondható, hogy elég szép a holtág pontyállománya, csak nem mindig esznek.
Az amur is él e vízben, ráadásul nem is kicsik! Atkán az átlagméret 10 kiló, de ennél szinte csak nagyobbakat szoktak fogni.
Mivel idén még nem rablóhalaztam, így csak annyira vagyok képben, ami néha a fülembe jut. Süllőt szoktam hallani, hogy fognak benne, sőt legutóbbi látogatásom során egy úr kishallal mártogatva fogott is egyet. Éppen méretes volt - bizonyára vannak nagyobbak is. Balin van bőven, csak rettentő agyafúrtak, csuka is van, de arra inkább a szezonjában érdemes próbálkozni. Mellesleg hajnalban nagyon aktívak a ragadozók, szerintem valami éjjeli színű wobblerrel olyankor jó eséllyel lehetne pergetni - már százszor elhatároztam, hogy kipróbálom, de sose lett belőle semmi. :) Harcsáról ritkábban hallok, de ezek rendszerint nagyobb fogások. Láttam már a mély részeken csónakból kuttyogató pecást, meg szoktak is harcsázni. Hihetetlennek tűnhet, de angolna is van benne, amit már több szájból is hallottam, és nem mese. Állítólag valami régi telepítésből szivárványos pisztráng is maradt még benne, de igazság szerint ez már inkább fikció…
Sajnos, mint mindenütt, bizony itt is van törpeharcsa. Két éve rengeteget fogtam, év közben szinte ellehetetlenítették a horgászatot, ám tavaly volt egy célzott lehalászás (valami szakik jöttek, akik lehalászták a törpék javát), így akkor szinte senki nem fogott belőlük. Idén még csak 8-10 darabot fogtam én is, sőt olyat is hallottam az egyik törzshorgásztól, hogy látott nagy mennyiségű törpe pusztulást a sziget környékén, de azt is hallom, hogy elkezdték fogni. Nos, akárhogy is legyen, csak a horgomat hagyják békén!
Ennyit a halakról, lássuk a módszereket!
Pontyozásnál mindenféle technika eredményesen alkalmazható, így a feederbottól a klasszikus fenekes és bojlis módszerig bármi. Magasabb vízállásnál a feederbotos módszer jól alkalmazható, mert a hal inkább a partközeli zónában tartózkodik. Idén tavasszal nagyon magas volt a vízállás, a halak mind kinn voltak, nem kellett messzire dobálni. A rakósomhoz is ki tudtam csalni a bajszosokat, csak annyi volt a trükkje, hogy pirkadatkor kellett kiérni. Hajnalig, kora reggelig a pontyok kinn tartózkodtak a part mentén, majd 7 óra felé már beljebb húzódtak, de a pontyhorgász kollégák feederrel kb. 20 m távolságban simán meg tudták fogni őket. Alacsonyabb vízállásnál beljebb kell keresni őket.
A keszegfélékre bármivel, de leginkább az úszós módszerekkel lehet a legeredményesebben horgászni. Én rakós bottal és spiccbottal szoktam keszegezni - mindkét módszer nyerő, de match technikával is hatékonyak lehetünk.
Rablóhalakra pergethetünk hajnalban vagy a belső íven éjjel, de mártogathatunk is, emellett úszós módszerrel, kishallal is eredményesek lehetünk. Az úszózás inkább a bedőlt fák környékén lehet jó. Éjjel állítólag gilisztával angolnát is lehet fogni, de nem tudom, hogy amikor sok a törpe, akkor ez mennyire kivitelezhető. Harcsázni inkább csónakból érdemes. A nagyobb tartásokat, akadókat így lehet elérni, meghorgászni és a csónak a fárasztásnál is jól jön. Sügér is van a holtágban, habár az inkább a keszegezés járulékos hala, de én nagy ritkán szoktam rájuk célzottan is vadászni, apró babahallal, gilisztával.
Most pedig lássuk kicsit vizuálisan, milyen is ez az Atkai-holtág és környéke!
Szeged felől, ha a töltésen megyünk, a vízhez érve a halőrházig végig aszfaltozott út visz. Az út végén parkoló is van. Tovább is ki lehet menni autóval, viszont ez nem mindig működik, mert nagyobb esőzések idején rendkívül nagy a sár és szétvágják az utat a terepjárók. Tavasszal éppen az egyik mólón spiccbotoztam, amikor mögöttem nagy autó bőgésére lettem figyelmes. Mint kiderült, elakadt a terepjáró. Aznap kedd volt, ők pedig vasárnap óta benn voltak, mert akkor volt a nagy zuhé. Olyankor se ki, se be! A gumicsizma mindent megold annak, aki bírja a gyalogtúrát málhákkal megpakolva. Ez a túloldalra is igaz, habár ott rosszabb a helyzet, mert traktorok is járnak. Idén, pl. amikor már a nagyobb esők elálltak és az út kiszikkadt, még mindig maradtak tengernyi tócsák, így kínjukban már szegény gazda földjére hajtanak rá az autósok - hiába, valahogy közlekedni kell…
Szárazabb időszakokban az út mindenhol járható.
Atka másik neve Szúnyogos. Mindkét nevet használják, és az utóbbi nevet nem viccből kapta, valóban rengeteg a szúnyog. Idén hihetetlenül nagy tömegben voltak jelen, mert a földeken keletkező pocsolyák - melyekben a víz a gyakori esőzések révén akár hónapokig állt - bizony rádobtak egy lapáttal a „szúnyogtermésre”. Én is, amikor hajnalban lenn vagyok, nem tudok tőlük nyugton lenni. A zárt ruha segít, de a fejemet hiába fújom be szúnyogriasztóval, egyszerűen úgy is ellepik, ami hihetetlenül idegesítő akkor is, ha nem is csípnek.
Viszont a látvány kárpótol, ahogy pirkadatkor az első napsugarak megvilágítják az eget és valósággal pezsegni kezd az élet körülöttünk. Mindenféle madár hangja hallatszik, az örvös galamb búg, a poszátafélék halkan neszelnek, a tövisszúró gébics érces hangon jajveszékel, és még megannyi madár fütyül, kiált. Néha a pocok túr vagy a menyét mozog az elsárgult, magas szalmához hasonló fűben, vagy éppen egy hatalmas, robajló rablás adja hírét, hogy a túloldali tartásokban bizony kapitális hal él. A csendet csak sorra érkező vagy távozó horgászsereg tagjai zavarják meg, ugyanis népszerű víz ez. A hét minden napján van kint valaki, hétvégén a főszezon alatt valósággal megrohamozzák a vizet: volt, hogy kimentem fél négyre, de már ült valaki a kedvenc helyemen. Nagyon szeretem ezt a vizet, egyszerűen gyönyörű. A néhol nagy számban jelenlevő tavirózsa valóságos ékszere a holtágnak (és élettere a halaknak). A bedőlt fák néhol kicsik, máshol meg monumentális méretűek.
Mint a legtöbb vízen, itt is vannak regék, mendemondák, melyek nagy halakról, titokzatos dolgokról szólnak. Az egyik kedvenc „mesém” a nagy csuka története, amit pár éve hallottam.
Tudjuk, mi az a kantár. Régimódi eszköz, amire ki lehet kötni a halat. Apám egyik ismerőse mondta, hogy amíg ő pontyozott, mellette egy horgász tekerte ki a cuccát, de valami volt rajta. Ahogy kiért a part közelbe a holmija, látta, hogy egy kantár van a horgán, azon pedig egy nagy pontyfej lógott, amin pedig egy óriási csuka függeszkedett. Ahogy kiért a partra a cucc, a krokodilpofájú elengedte és meglépett. Vagy 15 kilós lehetett.
A másik sztorit nemrég hallottam, ez szerintem is igaz lehet. A külső ív szakadó partjánál van két nagy bedőlt fa - állítólag él ott egy nagy, horogkihajlító jószág, amit nem tudtak megfogni azóta sem. Úgy tudom, a kukoricát vette fel… talán amur, talán harcsa… ki tudja?
Biztosan élnek itt óriási halak, csak talán még nem találkoztak horgásszal. Vagy már igen, csak talán egyetlen gyors tépés miatt inkognitóban maradtak.
Ide írnám az én sztorimat is, mert ezt a saját szememmel láttam, a többi már csak a horgásztársakon múlik, hogy elhiszik e vagy sem. :) Jó pár éve - még gyerekfejjel - amikor meguntam a pecát, elbóklásztam mindenfele. Egy nagy tölgyfa vízre lógó ágairól néha-néha belepottyant a vízbe a makk. Ahogy csobbant a termés, látom, hogy egy nagy amur feje bukkan fel, és a hal lehúzza a termést. Olyat se láttam azóta, talán mert jókor voltam jó helyen, de meglepődtem, nem tudtam, hogy ilyet is elcsócsál ez a hal. Mellesleg sok a ringlószilvafa, amiről potyoghat gyümölcs a vízbe, talán azok alatt is érdemes lenne próbálkozni olyankor. Anno Ladányi Tamásnak is volt egy cikke Atkáról a MAHOR-ban, ahol feltűnt a gyümölcs mint csali.
Mivel hatalmas a holtág, egy év nem is elég rá, hogy kitapasztaljuk. Én apámmal gyerekkorom óta sokat kijártam ide, de mióta benőtt a fejem lágya és a pecában is a magam ura vagyok, azóta nem voltam még eleget a vízen, hogy minden szegletét megismerhessem. Így számomra is vannak homályos foltok, szóval még egy jó ideig azon leszek, hogy megismerjem én is eme nagyszerű vizet.
Írás + fotók Szili Dániel (Danius)
Hivatalos információk forrása: a vízkezelő honlapja
