A nádi pontyozás eszközeit és módszerét tekintve, talán az egyik legegyszerűbb horgászati mód. Nagyapáink egybe bambusz dióverőit, vastag zsinórjait, kampónyi horgait új eszközökkel cseréltük ki - már aki kicserélte -, de a lényeg a mai napig változatlan. Egyesek talán nem becsülik sokra e gyönyörű horgászmódszert… Rosszul teszik! Van benne valami varázslat, ami ha egyszer megérintett valakit, az többet nem tud szabadulni tőle. Én sem tudok.

Eddigi pályafutásom alatt mindössze kétszer voltam intenzíven telepített, zárt horgásztavon. Vagy tíz éve egyszer egy emlékezetes délutánt töltöttem el egy ilyen vízen, pár éve pedig egy rosszkedvű napot egy pontyokkal telezsúfolt "gödör" partján. Ilyen tapasztalatokkal felvértezve indultam útnak hajnalban Gyermely felé, ahol Zsollival beszéltünk meg találkozót.

Néhány éve ott álltam a rhodosi kikötőben, azon a helyen, ahol egykor az antik világ hét csodájának egyike, a rhodosi Kolosszus állt. Ma már csak két szobor jelzi a kikötő bejáratánál a hajdani monumentális alkotás lábainak helyét, mégis furcsa, kissé torokszorító érzés lesz úrrá az emberen. A csodát, de legalábbis a csoda helyét látva egy pillanatra mindenki eltöpreng, s talán a másodpercmutató is lassabban rója köreit kicsit. Ahogy félig elnyílt szájjal álltam és lelki szemeim előtt ott magasodott a szétterpesztett lábú, lenyűgöző szobor-óriás egy kérdés motoszkált bennem: Vajon miért pont itt és miért az ég felé nézve keresem, látom csak a csodát? Miért nem a lábam elé nézek?

Annyira elegem volt a télből, hogy azt el sem tudom mondani! Decemberben, januárban még kifejezetten élvezetes volt a fagyos horgászat, a február még hagyján. De könyörgöm, márciust írunk! Horgászni, viszont muszáj...