Kétféle horgász létezik. Az egyik azért szeretne amurt fogni, mert valaha már fogott, a másik azért, mert még sosem fogott. E cikksorozatom inkább a második csoporthoz szól, hiszen a következő írásaimban a kezdő horgászoknak szeretnék olyan segítséget nyújtani, aminek segítségével megfoghatják életük első amurját. Egyszerűen, sallangok nélkül, céltudatosan. A sorozat első epizódjában a szükséges felszerelések, végszerelékek elemei és az elméleti tudnivalók kerülnek terítékre.
Az amurt a legtöbbször még mindig pontyozás közben, járulékos halként fogják. Pedig ahol él ilyen hal, ott lehet direkt is horgászni rá. Több színvonalas írás és film is készült már a témával kapcsolatban, ám azok inkább a haladó, már tapasztalt horgászokhoz szóltak. A kezdő feederezők gyakran esnek olyan hibákba, amelyek könnyen kiküszöbölhetőek lettek volna, ha a horgászat előtt tájékozódnak. A vizek még kb. két hónapig felmelegedett állapotban lesznek, majd lassú hűlésbe kezdenek. Amurra még jó sokáig érdemes készülni, sőt, érdemes akár direkt őket célba venni!
Minden egyes horgászat tervezése azzal kezdődik, hogy el kell dönteni annak helyszínét. Mára szinte mindegyik magántóban megtalálható az amur, ám kis utánajárással fel lehet fedezni azokat a helyeket, ahol igazán szép állomány él ezekből a nagyszerű sporthalakból. Ha megvan a víz, akkor lehet a felszerelések összeállításán gondolkodni. Tekintsünk el ez esetben az extrém dobótávolságoktól, maradjunk a realitás talaján.
A nagy csapatokban élő amur előszeretettel mozog a vízi növényzet, nád, sás közelében, úgyhogy ott érdemes keresni őket. Az adott vízterület adottságait figyelembe véve érdemes a botot is e helyek meghorgászásához választani. Erős, rugalmas bottestre van szükség olyan hosszban, amelyet a dobástávolság megkíván. A Nevis Altiva Carp Feeder három hosszban készül, és áruk sem elérhetetlen, így pont megfelelő azoknak, akik még csak ismerkednek a feederezéssel. Esetünkben a 3,60 és 3,90 m-es modellek jöhetnek szóba. Az első amuros horgászatokhoz olyan helyszínt érdemes választani, amelyen elég mindössze 40-50 métert dobni, hogy esélyünk legyen halat fogni. Szárnypróbálgatásokhoz olyan könnyen meghorgászható tavat ajánlok, mint például a Kápolnásnyéki-tó, vagy egyéb, kis kiterjedésű, jól halasított vizek.
A horgászathoz orsó szükséges, az amurozáshoz pedig jó fék. A „torpedók” szokása, hogy a part közelében vadulnak meg igazán, így a fárasztás akkor kezdődik csak el, amikor már a végére számítanánk. Jómagam, a pontyozáshoz már bevált Nevis Envy Feeder orsókat használom a legtöbbször, mert ezek strapabíróak, és megfelelően beállított fékkel a legvadabb amur is megszelídíthető. Erre a halra jellemző, hogy szinte egészen a partig engedi kihúzni magát, majd egy pillanat alatt magához tér, és olyan ramazúrit csap, amelyből sokszor még a tapasztalt horgászok is rosszul jönnek ki, hiszen a hibásan beállított fék vagy kemény bot miatt gyakori a szakítás.
Az amur heves kirohanásai és „fejrázása” miatt érdemes a 20-as Pellet Line főzsinór helyett 22-es méretűt használni, főleg, ha nem kell nagyot dobni. A dobóelőke a már jól megszokott 20-as fonott Braxx Long Cast legyen. Ez nemcsak az esetleges nagy súlyok dobálása vagy a horgászati táv miatt javasolt, hanem azért is, hogy növényes területeken a fonott zsinór könnyebben át tudja vágni a lágy szárú növényeket, így kevesebb esély van arra, hogy a kapás után a hal beletekerje magát a növényzetbe.
A felszerelés már összeállt, nincs más hátra, mint az egyéb kiegészítőket beszerezni, és indulhat az amurozás! A sikeres „torpedófogás” egyik, ha nem a legfontosabb eleme a megfelelő merítőháló. A merítő fejnek elég mélynek kell lennie ahhoz, hogy a már benne lévő amur ne ugorhasson ki belőle egykönnyen. Magányos horgászkirándulás esetén, amikor saját magunknak kell meríteni, a nyél hossza is fontos, hogy kényelmesen el lehessen érni a halat. A Nevis Power River 3,5 méteres merítő nyél elég erős és hosszú ahhoz, hogy egyedül is elboldogulhassunk vele.
A megfogott hal a parton történő kezelésébe nem megyek bele részletesen, a lényeg az, hogy megfelelő méretű matraccal kell rendelkeznie annak, aki amurra indul horgászni. Ezek a nagyméretű növényevő halak különösen érzékenyek a parton tartózkodásra, vigyázzunk tehát rájuk!
Ha már megtaláltuk a megfelelő horgászhelyet, és a felszerelésünk is megvan, ideje eltervezni a horgászat menetét. A hatékony feederes amurhorgászatnak két technikája van. Az egyik, amikor egyetlen kosárnyi eledellel pecázunk, amit az amur vélhető tartózkodási helyén kínálunk fel, míg a másik a nagy mennyiségű etetésen történő horgászat.
Ez két teljesen eltérő végszereléket és taktikát kíván, ám egy közös pont van bennük, méghozzá az, hogy mi kerül az etetőkosárba. Mindkét esetben olyan kajára van szükség, amelyre az amur jól reagál a felmelegedett vízben. Ez nem más, mint a FermentX keverék, amely tejsavas erjesztésű csalogatóanyag. Több ízben kapható, ám az közös bennük, hogy a zacskóból kibontva máris használhatóak. Nem igényelnek keverést, nedvesítést, egyszóval el sem lehet rontani.
Mindkét módszer eredményes, ha jókor, jó helyen vetjük be. A következő részben a methodos, míg a harmadik epizódban az etetésen történő amurozás hatékony végszerelékét, technikáját és csalijait fogom bemutatni.
Írta és fényképezte: Sipos Gábor
