Szerencsések vagyunk, mert számos olyan vízterület van az országban, ahol a hosszú előkés módszerrel igazán jókat lehet horgászni akár keszegfélékre, akár pontyra. E vizek közül is kiemelkedik a Ráckevei (Soroksári)-Duna-ág, amely elképesztően sok horgászati lehetőséget biztosít. Ezúttal én is ide látogattam el, méghozzá a Ráckevei Dunaági Horgász Szövetség vendéghorgászok számára fenntartott stégére, ahol bárki, bármikor horgászhat!
Nagyon sok szép emlék köt ehhez a Duna-ághoz, ugyanis hajdanán a méltán híres csepeli, csőhídi pályán sokat horgásztam rakóssal és matchbottal. Az egyetlen dolog, amivel nehezen barátkozom meg e vízterülettel kapcsolatban, az a sűrűn beépített vízpart. No de ezen túllépve azt be kell látni, hogy kevés olyan vizet tudnék mondani, amely halbőségben vetekszik a Ráckevei-Dunával.
A horgászat elsősorban bodorkázásnak indult, ám egy ilyen biodiverzitásnak örvendő vízterületen egyszerűen képtelenség a szelektív horgászat. Itt a természet diktál, mindig a legerősebb fér oda a táplálékhoz! Ettől függetlenül a horgászat így is nagyon tanulságos volt, és mindenképp szeretném azt tagolva is bemutatni. Kezdjük idősorrendben, lássuk, milyen etetőanyaggal estem neki az RSD-nek, de előtte lássuk, hol is horgásztam pontosan!
Helyszín
Horgászatom pontos helyszíne ezúttal a Ráckeve városán belül, a Ráckevei Dunaági Horgász Szövetség székháznak közvetlen közelében található, vendéghorgászoknak fenntartott hosszú stég volt. Könnyen megközelíthető, kényelmes, jól meghorgászható rész, kulturált helyszín, és nem mellékesen nagyon sok hal lakja a környéket. A szakasz mederviszonyai is ideálisak a horgászatra, ugyanis lassan, egyenletesen mélyülő, kemény aljzatú a terület. A meghorgászandó távolságon nem gondolkodtam túl sokat, dobtam egyet a felszerelt botommal, és ahol leesett, ott ki is akasztottam a klipszemet. Ami biztos, hogy táplálékban rendkívül gazdag lehet ez a környék, amiről a több ízben kifogott kagylótelepecskék is árulkodtak.
Etetőanyag
Mivel elsősorban keszegfélék és bodorka horgászatára számítottam, kedvenc keszeges kajámat kevertem be, persze nem sokat, mert sem a kisméretű kosár, sem a halak étvágya nem indokolja még a sok etetőanyagot! Fél csomag Gold Feeder - Top1 Bream és fél csomag Nagy Dévér etetőanyag került bekeverésre, sőt, tettem bele egy jó maréknyi pirított, őrölt kendert is, amely a vadvízi keszegfélék horgászatának egyik titkos adaléka. A natúr, finom pörkölt ízen kívül fontos tulajdonsága ennek, hogy nagyon gyorsan bontóvá is teszi a kaját. A megfelelő mennyiségű víz hozzáadása után a rostálás sem maradhatott el.
Csalik
Klasszikus módszernél az élő csali szinte kötelező, és ez most sem volt másként. Elsősorban csontkukac és pinki volt az, amivel készültem erre a horgászatra, de a szokatlanul enyhe időnek köszönhetően némi báb is képződött az autóban. A friss báb nagyon jó és hasznos, akár a kajába téve, akár horogra tűzve is használható. Fontos azonban, hogy kizárólag a süllyedő, friss bábokat érdemes felhasználni. Amíg nem adjuk hozzá az etetőanyaghoz, addig mindenképp víz alatt kell tartani ezeket.
Felszerelés
Előzetes információk alapján az nyilvánvalónak tűnt, hogy túlságosan nem kell messze horgászni, így a Gold Serie 360CL botomat szereltem fel. Ez a bot a profi versenyhorgászok minden igényét kielégítő pálca, mellyel a 2 dekás halakat pont olyan magabiztossággal lehet partra segíteni, mint egy kétkilós pontyot. Orsó tekintetében is maradtam a prémium kategóriánál, a Gold Serie 5000-es modellre tekertem fel az Owner Kizuna sötétzöld fonott zsinórját, méghozzá 0,10 mm-es méretben. A főzsinórom végére került egy méteres darab 0,33 mm-es Guru Shield, amelyre a végszerelék került.
Végszerelék
Ebben az esetben használt végszerelék nem nagyon tér el az eddigiektől. Található a zsinóron egy csúszó karabiner, amelybe az ötsoros, 30 grammos alagút kosár került beiktatásra. A karabiner egy gumigyöngyön és egy gumiütközőn áll meg, így biztos, hogy nem csúszik át a dupla sodrat csomóján sem. A sodratot egyébként úgy kötöttem meg, hogy a végébe beiktattam egy nagyon picurka forgót, amelybe az erőgumit kerül. Ez a kis forgó alkatrész pont elég ahhoz, hogy a csali ne tudja betekerni a vékony horogelőkét sem.
A vékony, 0,45 mm-es Drennan erőgumiból mindössze 12-15 centit használtam, ennek végére egy csomó került, amely nem engedi a ráhurkolt horogelőkét lecsúszni. Nem a legegyszerűbb végszerelék, amit valaha láttam, de nagyon praktikus és minden elemének meg van a maga funkciója!
A horogelőke is megér egy pár szót, hiszen magam is meglepődtem azon, hogy a végletekig lefinomított, 0,10 mm vékony előke és a kicsi, 16-os Owner keszegező horog milyen magabiztos hatást kelt fárasztáskor. Különösen meglepett ez, hiszen előkötött változatot használtam, amelytől olyan sokan idegenkednek, pedig – mint a mellékelt ábra is mutatja – ezek majdhogynem jobbak, mint amit saját kézzel meg lehet kötni!
Horgászat menete
A napot alapozó etetéssel kezdtem, de ez korántsem volt olyan mértékű, mint meleg vízben. 8-10 dobás ment be megközelítőleg pontosan. Ebbe még csak minimális mennyiségű élő anyag került, hiszen célja elsősorban a figyelemfelkeltés volt.
Ez annyira jól sikerült, hogy mindjárt az első dobás halat adott, egy tenyeres karikakeszeget. Megszokott, hogy ez a keszegféle az első, amely odaér az etetésre, ám gyanús volt, hogy jó néhány perc csend követte. Hamar kiderült, hogy a csend oka egy jó kettes ponty volt, amelynek megfogása azonnal egyértelművé tette számomra azt, hogy ez a hal nem egyedül jár, és ahol megjelennek, ott a keszegnépnek sok babér nem terem!
Az viszont kellemes meglepetés volt, hogy felszerelésem, és végszerelésem is milyen jól bírta a strapát, és a nagyobb testű halakat milyen nagy biztonsággal tudtam fárasztani. Igen halakat, ugyanis még 4-5 bajszos követte az első látogatómat! Természetesen egy marék kajával nem tudtam ott tartani a pontysereget, és mikor odébbállt egy raj, akkor gyorsan lehetett köztük fogni 3-4 kisebb bodorkát, majd újra visszaálltak a pontyok.
Nagyjából dél után történt csak változás, és lett igazán stabil a horgászat, ami a nagytestű dévérkeszegeknek köszönhető. A pontyok vélhetően ekkor már csak kevésbé táplálkoztak és teret hagytak a keszegeknek, akik gyorsan el is foglalták az etetést. Gyönyörű, nagy dévérkeszegek ették meg a pinkivel csalizott horgom, és szinte 3 percenként lehetett őket fogdosni.
Sok mindenre számítottam február végén egy RSD-s pecán, de arra a legkevésbé, hogy majd fél tucat ponty, karikakeszeg, dévérkeszegek, bodorkák és egy jó süllő is tiszteletét teszi majd.
Biztos vagyok benne, hogy a megrögzött finomszerelékes pecások máris kedvet kaptak egy kis keszegezéshez, de garantálom, hogy ha megnézitek az alábbi filmet, akkor még ma rákerestek a térképen arra a helyre, ahol én horgásztam! Ha így van, akkor eredményes pecát kívánok nektek!
Írta: Sipos Gábor
Fotó, videó: Bank Bálint
