Hosszúelőkés horgászatnál az egyik legfontosabb „képesség” a pontos dobások kivitelezése. Ha ez nincs meg, akkor jelentősen csökken annak esélye, hogy a halakat egy pontba tudjuk koncentrálni. Ha szétszórjuk a kosárral bejuttatott csemegét, azzal a halakat is széthúzzuk, és a túl nagy asztalon egész egyszerűen nem találják meg a csalinkat. Ebben az epizódban ezért egy olyan helyre látogattam el, ahol a pontos dobás létkérdés!
Helyszín
Kedvelt horgászhelyem a Pilismaróti-öböl, mely nemcsak busáiról híres, hanem a szép keszegállományáról is. Azt azonban kevesen tudják, hogy télen az apróbb halak is behúzódnak az öbölbe, méghozzá az uszályok alá, ahol háborítatlanul telelhetnek, ráadásul az időszak ellenére még táplálékot is találnak.
Elsősorban kisebb bodorkákból, szilvaorrú keszegekből, valamint egyéb keszegfélékből álló hatalmas halraj tartózkodik a menedékben, de kizárólag ott lehet őket megfogni. Nem mozdulnak ki onnan, így az egyetlen esélyünk, hogy egészen a hajó tövébe kell bejuttatni a csalinkat, ezért itt a pontos dobás új értelmet nyer. Nem elég egy méteren belül dobni, hanem kis túlzással minden centiméternek jelentősége van.
Felszerelés
Az elvárásoknak megfelelő felszerelést kell tehát választanom, olyat, amellyel oda tudok dobni, ahová szükséges, de a leheletfinom kapásokat is garantáltan meglátom a spiccen. Számomra egyértelmű, hogy ilyenkor a létező leglágyabb botomat, a By Döme TEAM FEEDER Gold Serie 330CL pálcát veszem elő. E mellé egy kis vagy egy közepes méretű orsó dukál, mégpedig vékony fonott zsinórral feltöltve. Ez utóbbi azért kell, mert igazán pontosan dobni a zéró nyúlású fonottal lehet.
Végszerelék
Végszerelék ebben az esetben egy rendkívül egyszerű, mégis nagyon átgondolt változatot használtam. Ami különleges benne, hogy a végszereléket nem közvetlenül a főzsinórra kötöttem, hanem beiktattam 2,5 méternyi 0,25 mm-es monofil zsinórt. Ez dobóelőkeként is funkcionál, de fő feladata, hogy ellenálljon a fenéken lévő kagylók dörzsölő hatásának. Nem mellékesen pedig sokkal diszkrétebb a víztiszta (Super Sensitive) zsinór az áttetsző vízben, mint a fonott.
Ha igazán precíz horgászatot szeretnénk végrehajtani, akkor egy kisméretű window kosarat érdemes a karabinerbe akasztani. Egyre gyakrabban veszem elő ezt a fajta kosarat és eredményességét nem tudom megkérdőjelezni! A gumiütköző alá ennél a horgászatnál nem szereltem erőgumit, mert túlzottan elnehezítette volna a cuccot, és az aprócska halak kapásait is „lebutította” volna. Igazából szükség nincs is rá, mert ebben a hideg vízben még csak minimális ellenállást fejtenek ki a halak, és ha véletlenül valami termetesebb keszegbe akadok bele, akkor a bot rugalmassága is elegendő arra, hogy biztonságosan szákba terelhessem a halat.
Amit viszont mindenképp be kell iktatni e szerelékbe, az egy sodort zsinórdarab, olyan 10-12 cm hosszban, mely gubancgátlóként funkcionál. Ennek véghurkába kerül bele a horogelőke, amely az időszaknak és a halak méretének megfelelően egészen vékony, akár 0,08 mm-es is lehet. A horog tekintetében azonban nem szabad túlzottan lefinomítani, mert a kavicsos aljzat könnyen kibabrálhat velünk. Kisméretű, de mindenképp erősebb horgocskát kell tehát választani, olyat, amelyen az egy szem pinki is jól mutat.
TIPP1
Kevés szó esik egy nagyon hasznos, és tulajdonképpen nélkülözhetetlen kellékről, a horogszabadítóról. E a kis eszköz segítségével minimális sérüléssel tudjuk kiszabadítani a kisméretű horgokat is. Érdemes többet beszerezni belőle, mert fogyóeszköz!
Etetőanyag, csali
Mivel nagy etetést nem szükséges itt bejuttatni, egyáltalán nem szükséges nagymennyiségű csalogatóanyagot bekeverni. Fél-fél csomag Nagy Dévér és Gold Feeder - Top 1 Bream bőven elegendő. E két kaja egyvelege sötétbarna, így nem üt el a kavicsos, homokos aljzattól. Amennyiben van, mindenképp érdemes hozzáönteni kevés SpéciAdditive - Szúnyoglárva kivonatot, amivel ekkora halak horgászatánál nem lehet hibázni!
Csalinak mindössze pinkit használtam. Ezek a kisméretű, piros lárvácskák a legtöbb estben bőven elegendők a keszegfélék horgászatához. Amennyiben kell, ki lehet egészíteni BloodWorm midivel.
Horgászat menete
Mint azt már említettem, a halak a hajó alatt vannak, így túlságosan nagy alapozó etetést nem kell végezni. Elegendő mindössze 10 dobás a kis kosárral, ez is inkább csak azért, hogy belőjük a megfelelő távolságot. Célszerű a két hajó találkozási pontját kinézni, mert az nyúlik be legjobban a védett részhez, ahol a halak tartózkodnak.
Mivel hideg még a víz, célszerű azért 2-3 percet várni a kapásra, ám többet egy másodperccel sem. A csalink akkor a legcsábítóbb, amikor dobás után a fenékre süllyed. Ez az első 20-25 másodpercben megtörténik, utána már az aljzaton fekvő lárvát nehezebben falja fel bármi is.
A kosárba természetesen érdemes abból a csaliból is tenni pár szemet, amely a horogra kerül, de nem szabad „túltolni”, mert akkor csak lefoglaljuk a halacskákat, és nem a horogra szaladnak rá, hanem az etetéssel bejuttatott pinkikre.
A kapást észrevenni nem egyszerű, de feszes zsinórral és koncentrálással egy idő után tudni fogjuk, hogy mikor van akció. A legfontosabb, hogy minden dobást úgy vezessünk ki és tegyünk vízre, hogy garantáltan gubancmentesen érjen a fenékre végszerelékünk!
TIPP2
Amennyiben a beülő csali működik jól, lehet lassítani a fenékre érést valamilyen lebegő dologgal. Ez lehet kütyü, esetleg micro méretű technopofi, de én nagyon kedvelem a műszúnyogból vágott aprócska darabot is, ez ugyanis nem esik le a horogról a 20. hal után sem, ráadásul színe figyelemfelkeltő az éhes halacskák számára!
Írta: Sipos Gábor
Fotó, videó: Bank Bálint
