Akik követik a Method sulit, azok már tudják, hogy annál a technikánál elsősorban a monofil zsinóroké a főszerep, hiszen a legtöbb versenyszabályzatban és sok tavon is tiltják a fonott használatát. Nos, a hosszú előkés módszernél mind a fonott, mind a monofil zsinór szóba jöhet mint főzsinór (nyilván, ha az adott vízterület szabályzata engedi). De hogy mikor melyiket érdemes használni, és milyen kapoccsal rögzítsük a főzsinórra az etetőkosarat? Ebben az epizódban ezt szeretném megmutatni.
Az első és egyben a legfontosabb kérdés, hogy mikor melyik típusú zsinórt érdemes választani? Nos, mindkét zsinórfajtának van előnyös és előnytelen tulajdonsága. A monofil rugalmas, nyúlik, így halfárasztás közben előnyös, viszont a kapás érzékelése, főleg nagyobb távolságból, eléggé nehézkes vele. A fonotton bezzeg – amely egyáltalán nem nyúlik, ezért közvetlen kontaktust eredményez – a hal minden apró mozdítását észre lehet venni. Ennek hátránya az, hogy fárasztás közben nem túl kompromisszum-kész. Zéró nyúlása miatt rideg, így könnyen lerázza magát a hal a kis horogról. Mindkét módszernek van létjogosultsága és hátrányos tulajdonsága egyaránt.
Monofil vagy fonott?
Leegyszerűsítve kijelenthető, hogy nagy távolságú finomszerelékes keszeghorgászathoz elsősorban a fonott a jó választás, míg közelebbi pecához vagy célzott pontyhorgászathoz mindenképp a monofil javasolt. Kezdő hosszú előkézésekhez mindenképp utóbbit javaslom, de a későbbiekben fogok majd távoli fonottas pecát is bemutatni, de az már a tananyag „expert” részét képezi.
Bármelyik zsinórra is essen a választásunk, az orsó dobjára pont úgy kell azt felcsévélni, mint azt a Method suliban már többször is bemutattam. Annyit kell észben tartani, hogy a vékony fonott zsinór nem sok helyet foglal, így nagyon sok alátétzsinórt kell a dobra tenni.
Milyen a jó zsinórméret? Monofilból én a 0,22 mm-es méretet javaslom, míg fonottból a 0,10 mm-es vastagságot. Számos márkájú, színű, viselkedésű zsinór van a kínálatban, és ezek kiválasztásának szempontjai semmiben sem térnek el azoktól, amik alapján a Method suliban választottunk főzsinórt. Természetesen, ha a dobástáv igényli a dobóelőkét, akkor mindenképp kell azt is kötni, bár a 0,22 mm-es monofilhoz 40 méter alatt nem tennék leadert. Ennél nagyobb dobótáv felett igen, de akkor is max. 0,30 mm-es vastagságút. A fonott főzsinórhoz 0,12-0,15 mm-es fonott dobóelőkét javaslok, de ezt is csak akkor, ha a dobótáv, illetve a dobótömeg igényli! Ezek felkötésének bemutatására sem fecsérlek itt időt, hiszen a már sokat emlegetett Method suli epizódjaiban többször is bemutattam a használandó kötéseket.
A felzsinórozás után a végszerelék elkészítése következik, vagyis következne, de én mindenképp szeretnék egy nagyobb lélegzetvételnyi etapot szentelni a csúszó karabinereknek. Ezek ugyanis nagyon fontos szerepet töltenek be ennél a technikánál, és egyben ezek használata jelenti a legfontosabb különbséget a hosszú előkés technika és a method technika közt. Utóbbinál ugyanis in-line kosarakat használunk, amelyek közvetlen összeköttetésben vannak a főzsinórral, míg a klasszikus feederezésnél a kapocs az, amellyel a kosarat rögzítjük, ez csúszik a zsinóron.
Csúszó karabiner
E szerelékelemből nagyon sokféle van a kínálatban, és jómagam is kipróbáltam már számos modellt. Van olyan, amely műanyag gyönggyel van kialakítva, és az csúszik a zsinóron, de van SiC betétes változat is. Van műanyag betétes, és van egyszerű, amelynek a forgóján kell átvezetni a zsinórt. Sőt, hogy bonyolítsam még egy picit, vannak az úgy nevezett „feeder link” kapcsok, amelyek valójában különböző hosszúságú és vastagságú kosárrögzítők. Ezek használata idehaza még nem annyira elterjedt, viszont a technika őshazájában sokan használják előszeretettel. Én is szoktam próbálgatni, néha felszerelem, de alapvető változást még nem okozott a horgászatomban. Biztos van jelentősége, de egyelőre én még nem találtam rá.
Visszatérve a forgós karabinerre: a legegyszerűbb választás szerintem az, amelyik szimpla forgóval van ellátva, és azon kell átfűzni a főzsinórt. Ebből azonban mindenképp a legjobb minőségűt kell választani, amelyik egyáltalán nem sérti meg sem a monofil, sem a fonott zsinórt, amin csúszkál.
A karabiner résznek az a jelentősége, hogy abba kell akasztani az etetőkosarat. E kapocsnak mindenképp olyannak kell lennie, amely nélkülöz mindenféle kiálló részt, amely gubancot okozhat. Mérete se legyen túl nagynak lennie, különben indokolatlanul ormótlanná tenné a finom végszereléket.
Ha a zsinórozás megvan, és a karabiner is a helyén, akkor el lehet kezdeni a végszereléket összeállítani. A következő epizódban megmutatom mind egy fonott, mind egy monofil végszerelék elkészítését részletesen és a lehető legegyszerűbben, ahogy szoktam!
[s]Írta: Sipos Gábor
Fotó: Bank Bálint
Videó: Bank Bálint, Sipos Gábor