Akár versenyeken, akár a hétköznapi horgászatokon, de egyre népszerűbb a keszeghorgászat azon válfaja, amelynek keretein belül nem a partközelben, hanem inkább távolabb kínáljuk fel a csalit. E módszer szépsége igazából pont a nehézsége. Komoly precizitást és nagyon pontos horgászatot igényel ez a technika, ám szerencsére mára minden olyan kiegészítő beszerezhető hozzá, amelyek segítségével ez is könnyedén elsajátítható.
No de mit is értek nagy távolság alatt? Hosszú előkés módszernél véleményem szerint az 50 métert meghaladó dobást igénylő peca már távolinak számít. Ezt a távot method technikával a víznek háttal is könnyen meg szoktuk oldani, ám a hosszú előke, az más tészta! Itt ugyanis a végszerelék nem olyan egyszerű, mint method esetében, és bizony a kapás sem olyan, hogy a ponty derékba veri a feederbotot még 130 méterről is.
E bemutató készítésekor én a 70 métert tűztem ki célnak, mivel ez talán még könnyebben meghorgászható, nyilván a megfelelő felszereléssel és végszerelékkel. No de ekkora távolság hatékony meghorgászásához már nemcsak speciális eszközök, hanem különleges technika is szükséges. Ennek oka, hogy messzire nem tudunk olyan mennyiséget etetni, mint közelre, így mindent a lehető legtöményebben, legpontosabban és legprecízebben kell felkínálni. Lássuk sorban, mire is van szükségünk ehhez a módszerhez!
Bot és orsó
Sokan a hosszú előkés módszert a finomszerelékes feeder technikával azonosítják, ami nagyrészt meg is állja a helyét. Ettől azonban a távoli feederezés nagyban eltér, ugyanis képtelenség túlságosan finom cuccal ezt a technikát művelni. A pontos dobáshoz ugyanis olyan bot kell, amely képes a nagyobb tömegeket is berepíteni a kívánt távolságba. Ennek oka, hogy könnyű kosárral lehetetlen pontosan, messzire dobni. Éppen ezért én 50 méter fölé már a By Döme TEAM FEEDER Gold Serie botcsaládból a 390MH vagy esetleg a 390ML változatot használom. Elsősorban az első az, amely lehetővé teszi az akár 70-80 g össztömegű kosarak dobálását.
Orsó is szükséges, de nem is akármilyen! Nagy, erős, gyors orsóra van szükség, amelyről akadálymentesen tud a zsinór leperegni, és még fontosabb, hogy a behúzást is lendületessé, gyorssá teszi! Nem véletlen hát, hogy az új Long Cast orsókat szoktam ehhez használni, amelyekkel a pontos távoli dobások is meglepően könnyűek.
A zsinór is fontos eleme a rendszernek! Ekkora távot ugyanis monofillal már nem lehet pontosan meghorgászni, ehhez fonott zsinór kell. 0,10-0,12 mm-es bőven elegendő, de ez elé érdemes 0,15 mm-es szintén fonott dobóelőkét is kötni, mert az erős lendítések során van igénybevétel rendesen!
Tipp!
Jómagam nem szeretek pazarolni, így a 150 méteres fonott zsinór tekercset általában két orsóra tekerem fel, méghozzá úgy, hogy a dobra teszek alátétzsinórt, majd belekötöm a 75 méternyi fonottat. Ezt követően leragasztom a dobot szigetelőszalaggal, mert így a fonott zsinór nem szorul be az egymás mellé sorakozó monofil zsinórtekercsek közé, és a csomóba sem akad bele a lepergő zsinór. Csak arra kell figyelni, hogy így a botunk max. 70-75 méter meghorgászásához lesz jó. Mondjuk, ennél beljebb elég ritkán indokolt a keszeghorgászat.
Végszerelék
Ez a legnehezebb része ennek a dolognak, ugyanis gubancmentesen nagyot dobni hosszú előkével csak úgy lehet, ha a végszerelék nagyon pontosan van összeállítva. Gyakran egyébként még az igazán profiknak is nehézséget okoz a távoli, gubancmentes dobálás. Hiába van meg a jó technika, egy kis szembeszél, és vége a mókának. A gubanc elsősorban úgy keletkezik, hogy repülés közben a csali – és nyilván a horogelőke – is visszacsapódik a kosár mellett a főzsinórra (vagy dobóelőkére) és rátekeredik. Ez persze egy mozdulattal kitekerhető újracsalizáskor, de ettől még a csalink a mederfenéken rossz pozícióban volt.
A gubanc másik oka, hogy mély vízben a kosár süllyedése közben az előke és a csali a főzsinórba akad. Ezt lehet orvosolni a zsinór folyamatos feszesen tartásával, és a kosár kontrollált süllyesztésével. Ez azonban már tényleg fekete öves feladat.
Sokan használnak különféle gubancgátló eszközöket, ám jómagam idegenkedem ezektől. Nem a működési elvük a rossz, egész egyszerűen az én dobóstílusom nem alkalmas azok használatára. Így aztán más megoldásom van a gubancok megritkítására.
A kosár felhelyezése pont olyan, mint más classic feeder végszereléknél, tehát a karabiner az mindenképp kell! Ezt követi egy nagyobb gumigolyó, melyre a forgó feje rá tud feküdni a lendületes dobások során. Ahogy ráfeszül, úgy a gumigolyó rugalmassága miatt el is löki a szerelék többi elemét a kosártól, így már valamennyire segít a gubancok kivédésében is. Ez alá teszek egy kisméretű gumiütközőt azért, nehogy a nagy gumigyöngy lyukán átszaladjon az alá kötött forgó!
Ebbe a forgóba kell kötni a 15 centis dupla sodratot. Ehhez az eddigi legjobb zsinórnak a Guru Shield bizonyult, méghozzá 0,35 mm-es méretben. Ez jó merev, mégis rendkívül jól csomózható!
A sodratba egy hóhércsomó segítségével van belekötve a 15 centis erőgumi. Ehhez én 0,45 mm-es Drennan Feeder Gumot használok, mert a nehezebb, vastagabb modellek szeretnek gubancot okozni.
Az erőgumi végére mindössze egy csomót kell kötni, melyre rá lehet hurkolni a horogelőkét, és kész is a rendszer. Az azonban fontos, hogy túlságosan vékony előkében ne gondolkodjunk! A 0,14 mm-es már jó lehet, de az ennél vékonyabbakkal nagyon sok a gubanc!
Etetőkosár
A hosszúelőkés feederezésben óriási jelentősége van annak, hogy a szituációnak megfelelő kosarat válasszunk. E technikánál elsősorban a távoli, pontos dobások kivitelezése a szempont, de persze a csalogatóanyag felkínálása is fontos. Az ilyen nagy „suhogtatásokhoz” a Guru X-Change Distance Feeder kosarak méretesebb változatai jöhetnek szóba. A 70 méteres dobásokhoz én 40 grammos saját tömeg alatt nem teszek fel kosarat, mert kell, hogy legyen húzása. Ez a kosár az, amellyel ilyen távra az alapozó etetést végzem. Hozzáteszem, 10-15 perc alatt ezzel is képtelenség fél liternél több kaját bejuttatni, de ez is több mint a semmi. Ráadásul ez a kosár gyorsan üríti a tartalmát és némiképp vízközt is szór, ami alapozó etetésnél még nem hátrány.
Ami viszont a ráhorgászást illeti, azt már egy teljesen másik kosárral kell elvégezni, amely a mostanában nagyon elterjedt Preston Absolute Window Feeder Caged. Ennek fő tulajdonsága, hogy úgy néz ki, mint egy puskagolyó, a súly az alján található, és a rácsos, vagy teljesen zárt palástján van egy nagyobb nyílás (ablak), ahol a töltését el lehet végezni. E modell elsődleges pozitívuma, hogy hajszálpontosan dobható, főleg a nagyobb, nehezebb méret. Másik előnyös tulajdonsága, hogy a fenéken, központosan üríthető. Nem feltétlenül az adott kosár tartalma az, amelyen horgászunk, hanem az előző dobásé, hiszen a tartalom akkor ürül ki, amikor bevágunk vagy kivesszük a végszereléket. Nem véletlen, hogy általában azok használják versenyeken is eredményesen ezt a kosarat, akik a legpontosabban tudnak dobni. Ebbe nem érdemes tehát etetőanyagot tömni, hanem szinte a kosár teljes tartalma élő csali, így akár egy kosárnyi eledel is jelentős helyben tartó képességgel bír.
Etetőanyag, csali
Ez is egy érdekes része ennek a technikának, mert nem szokványos! A közelebbi horgászatoktól eltérően ehhez ugyanis nem kell túl sok etetőanyag. Miért nem? Mert egész egyszerűen képtelenség olyan nagyméretű open end kosarat távolra, pontosan bedobni, amely alkalmas lenne a nagy alapozásokhoz. Ha pedig kisebb kosárral szeretnénk több liter kaját bedobni, végigdobálhatnánk a horgászatra szánt időt!
Éppen ezért etetőanyag kevés kell, de az jó aromás legyen, amely kis mennyiségben is felkelti a halak figyelmét. Erre most is a Gold Feeder - Master Fisht kevertem be, méghozzá egyetlen csomaggal. Ehhez tettem még fél flakon Aroma Tuning - Nagy Dévért és fél doboz csemegekukoricát.
No de hogy lehet két marék kajával ott is tartani a halat? Hát, sehogy! Az etetőanyag nagy részét az alapozás során be is juttatjuk, ám a ráhorgászós kosárba tömény élő csali kerül! Hogy ez csonti, giliszta, báb vagy épp szúnyoglárva, azt mindenki döntse el, szerintem egyikkel sem lehet nagyon mellélőni. Én földigilisztát használtam, mert ezt imádják a dévérek, és nem mellékesen ez maradt egy nyári versenyből, ráadásul ezt viszonylag sokáig el is lehet tartani. Vágott állapotban kell felkínálni, és tulajdonképpen ezzel kell telituszkolni a kosarat, majd lezárni az aromás etetőanyaggal.
Horgászat menete
A kosarak elemzésekor már levezettem a horgászat menetét, így túlságosan már nem is részletezem. Amire mindenképp érdemes figyelni, hogy ennél a technikánál a pontosság a legfontosabb. Nem a gyorsaság, nem a lendületesség, hanem a pontosság. Inkább dobjunk újat, ha rossz helyre megy a kosár, de semmiképp se húzzuk szét a felépített etetést, különben nagyon nehéz újra összpontosítani a halakat.
A horgászat bemutatójáról készült egy film is, melyben mindent még részletesebben megmutatok.
Írta: Sipos Gábor
Fotó, videó: Bank Bálint
