A bojlis horgászmódszer Angliából indult hódító útjára, évtizedekkel ezelőtt, célzottan a nagy pontyok horgászatára fejlesztették ki. Magyarországi megjelenését követően azonban még nem volt ismert a „Catch & Release !” („Fogd meg, és engedd vissza!”), ami mára már egy magát bojlis horgásznak valló személy tudástárában a legalapvetőbb fogalom. Ezzel elérhető, hogy a nagytestű pontyok a fárasztás és a bojlizásnál elengedhetetlen műveletek után tovább élhetnek éltető elemükben, a vízben.
A módszer használatának már említett legfontosabb szabálya a „Catch & Release”, azaz „Fogd meg, és engedd vissza!” jelszóval történő horgászat. Angliában és a legtöbb európai országban - ahol nagy népszerűségnek örvend a pontyhorgászat - már elterjedt, megszokottá vált ez a szemlélet, amelynek mára magyarországi térhódítása is jelentőssé vált. A visszaengedett és még gyarapodni képes halak ezáltal minden évben nagyobb egyedsúlyt érhetnek el. Ha követjük ezt a módszert, esetenként másokat is arra kérünk, hogy cselekedjenek így, akkor idővel egyre több és nagyobb hallal találkozhatunk majd a hazai vizekben is. Ez nagyon fontos dolog, hiszen gondolni kell a következő generációra is, akik már gyermekkorban ezzel a szemlélettel kezdhetik el ezt a nagyszerű sportot; mert könnyebb ezt fiatalon megtanulni, mint később, a normálisnak tartott, konyhai horgászatról átállni. Ezáltal az elkövetkező generációkban mind többen így cselekszenek majd, és egyre több horgász lesz köreinkben, aki a kíméletességet tartja majd fő szempontnak.
A magyar horgászok zöme pontycentrikus, amit magyarázhatunk azzal, hogy e halfaj elterjedt hazánkban. Saját magam tapasztalata alapján mondhatom, hogy az emberben bizonyos idő után lezajlik egy folyamat. Először fogunk kisebb-nagyobb halakat, hazavisszük és büszkén állunk vele elő: megvan a zsákmány, a miénk, és senki más nem veheti el tőlünk. Amikor már egy nagy halat akasztunk, teljesen más érzés fog el minket. Mások az erőviszonyok, és más színvonalú az élmény, ami után mind többször és többször vágyunk erre az érzésre! Ez lejátszódhat többször, idővel azonban elérkezik egy fordulópont. Átéljük az élményt, megfogjuk a halat, azonban amikor raknánk bele a haltartó szákba, a kezünk megáll, és egy új gondolat jön elő. A halat elvehetjük a természettől, de vissza is adhatjuk neki.
Gondolkozunk, majd visszaengedjük a halat éltető elemébe. Elvehettük volna, de nem tettük meg, hiszen megkaptuk azt az élményt, amire vártunk, és ezután biztosak lehetünk benne, hogy mind többször átélhetjük ezt a csodálatos érzést, hiszen a nagy halak ott vannak a vízben, és ami a legfontosabb, a mi kezünk által kerültek vissza.
A hal kifogása és visszaengedése között azonban még sok folyamat lezajlik, amit a „kíméletes bánásmód” szókapcsolattal definiálhatunk. Itt mindig arra kell gondolnunk, hogy a hal nem az ellenségünk, hanem a barátunk, egy élőlény, akit ha megsérült, ápolnunk, óvnunk kell.
A ponty kifogása előtt, még a fárasztási folyamat végén gondoskodnunk kell arról, hogy már a szákolás a lehető legkíméletesebb módon történjen. Ezt elősegíthetjük egy olyan merítőszákkal, amelynek hálója sűrűn szövött, és ami elég nagy méretű ahhoz, hogy egy nagyobb testű ponty könnyedén elférhessen benne.
Miután a partra emeltük a halat, egy újabb problémával szembesülünk. A hal testét borító nyálkaréteg nagyon érzékeny, nagyon könnyen sérül. Ezt megelőzhetjük egy nagyobb méretű pontymatrac használatával, amire már nyugodtan elhelyezhetjük a kifogott példányt, megkímélve ezáltal a további sérülésektől.
Figyeljünk oda arra, hogy mielőtt ráhelyeznénk a halat, öntsünk a matracra nagyobb mennyiségű vizet a ponty védelmének érdekében, illetve naposabb, szárazabb időben figyeljünk arra is, hogy rövidebb ideig tartsuk a parton, mert jobban megviseli a melegebb idő.
Ha azonnal visszaengedjük a halat, akkor fertőtleníteni kell a horog által okozott sebet. Ez is egy nagyon fontos mozzanat, ugyanis a friss seb gyorsan elfertőződhet a vizekben, de sebfertőtlenítő használatával elkerülhetjük ezt.
Egy kis odafigyeléssel a hal testén található többi sérülést is leápolhatjuk. Sokszor előfordul ugyanis, hogy a ponty saját magát sérti meg víz alatt található tárgyakkal, illetve növényekkel, de nem ritka a harcsa által okozott sérülés sem. Ezekre is figyeljünk oda!
A másik lehetőség, ha a pontyot tárolnunk kell a visszaengedés előtt. A tárolás akkor lehet szükséges, ha fotót szeretnénk készíteni az éjszaka megfogott halról, és a megfelelő fényviszonyokra várnunk kell. Erre a célra megfelelőek a sűrűn szövött, sötét színű pontytartó zsákok, amelyek szintén nem okoznak sérülést a halnak, és sötét színük hatására bennük a pontyok meg is nyugszanak.
Ezek a legfontosabb dolgok a bojlis horgászat elkezdése előtt, amelyet meg kell tanulnunk. A bojlizás technikájának nem átgondolt használata veszélyes is lehet, hiszen azzal egy kisebb tó halállományából a nagyobb egyedek rövid időn belül eltűntethetők lennének.
Úgy gondolom, egyetlen sporthorgásznak sem lehet az a célja, hogy az élmények átélése, a szórakozás egyenlő legyen az élőlények pusztításával.
Ezért kérek mindenkit, aki most ismerkedik ezzel a horgászmódszerrel, alaposan gondolja végig a fentebb írt sorokat, és csak ezután kezdjen bele.
Ha megértettük, és elfogadtuk ezeket az íratlan szabályokat, akkor a bojlis horgászat rendkívüli élményekkel fog minket megajándékozni.
“Fogd meg, és engedd vissza!”
