A Gyékényesi kavicsbánya-tó, más néven a „Kotró" a méltán híres hazai nagyhalas vizek egyike. Híres a hatalmas pontyairól, az óriási mélységekről és a kristálytiszta vizéről. Régóta szerettem volna már itt horgászni és felfedezni, mit rejt a mélyég. Végül november utolsó hetében, már szinte télies időjárásban vágtunk neki a Nagy Kékségnek. Emlékezetesre sikerült az ismerkedés a tóval, ugyanis már rögtön az első alkalommal rengeteg szép halat sikerült fognom. A késői időpont és a hideg víz ellenére igazi örömpecában volt részünk. Remélem, ezt a képek és a felvételek is jól visszaadják majd.
A gyékényesi Kotróról fontos tudni, hogy 400 hektáron terül el és közel 50 éves múltra tekint vissza. A bányászat egyébként most is aktívan zajlik a tó egy részterületén. Kristálytiszta víz jellemzi, és hatalmas pontyok lakják. Nem csoda, hogy nagy hírnévnek örvend a pontyhorgászok körében Európa-szerte. Régóta szemezek már én is ezzel a különleges adottságokkal rendelkező bányatóval, egyéb okokból adódóan azonban eddig nem sikerült lejutnom a partjára. Mindezt tetőzte, hogy 2022 első felében tilos volt a csónakos behordás, illetve az éjszakai horgászat. Ezek nélkül nem láttam értelmét nekivágni egy ekkora víznek. Az év második felére ezek a problémák megszűntek, újra lehetőség nyílt az éjszakai, illetve a behúzós horgászatra. Nem volt több kérdés, eljött a mi időnk!
November utolsó hetében Deli Adrián barátom társaságában vágtam neki a bő egyhetes horgászatnak. Az első nap még nem a horgászatról szólt. Felzsinóroztuk az orsóinkat, előkéket kötöttünk, illetve a helykereséssel foglalatoskodtunk. Sokat vízen voltunk, mire megtaláltuk a jónak vélt helyeket. Minden apró részletre szeretek odafigyelni, kapkodásnak nincs helye, főleg egy ilyen hosszú horgászat alkalmával. A taktikánk az volt, hogy mindketten 3-3 „H" bóját helyezünk el és ezekből egyet mindig pihentetünk. Ennek az a lényege, hogy nincs szerelék és semmilyen zavaró tényező az etetés környékén, ezáltal a pontyok zavartalanul csipegethetnek a jónak vélt területen. Minden nap csak annyi időre közelítem meg ezt a bóját, amíg egy pár szem csalit ráetetek. Ennek a nagy nyomásnak kitett vizeken van jelentősége, ahol a nagytestű, kitanult pontyok már mindent láttak. A helykeresésnél próbáltunk egyenletes részeket találni, ahol nincs a mederben drasztikusabb változás, ezáltal egyszerűbben tudunk etetéseket kialakítani, valamint azt az elvonuló pontyok is könnyebben megtalálják. Mivel a víz is hideg volt már, a sekélyebb helyek nem jöhettek szóba. 9-12 méter közötti részeket horgásztunk végig a túra folyamán.
Az etetésre szánt csalik mennyiségét is minimalizáltuk. Éppen 10 fokos volt a víz, és kizárólag a nagytestű halakat céloztuk meg, ezért nagy etetésről szó sem lehetett. Minden bójánkra két marék csali került, vegyesen 24 és 30 mm-es változatban. A csaliválasztás nagy fejtörést okozott. A Spicy Red Liver és Big Fish a két nagy kedvencem, ezek nélkül el sem indultam volna. Viszont az ilyen jellegű vizeken a Black Squid kimagaslóan jól szokott működni, ezért végül ezzel a három ízzel kedveskedtünk a pontyoknak.
Minden bot a helyére került a második nap délutánjára, és kezdetét vette a horgászat. Nagyon hamar megerősítést kaptunk abban, hogy mindent jól csináltunk-e, ugyanis Adrián botja behúzást követően félórával már adott egy szép pikkelyest. Szerencsére az este sem telt eseménytelenül, rövid idő után megfogtam én is az első gyékényesi pontyomat, amelyet több társa is követett. Gyorsan felépült a horgászat üteme, sok kapásunk érkezett, azonban a szelektálás nagyon feladta a leckét már a túra első felében.
A nagyobb, óvatos halak megfogása nehéz feladatnak bizonyult. Ilyen hideg vízben már minden hal ajándék, így cseppet sem bántam, hogy szinte folyamatosan fogtuk a 10-14 kilós halakat, viszont tudtam, hogy milyen pontyok laknak a bánya mélyén, ezért úgy döntöttem, hogy eljött a változtatás ideje. A túra harmadik napján elkezdtem horgászni a pihentetett helyemet, illetve találtam egy nagyon ígéretes, teljesen szűz részt. Ide le is helyeztem egyből az egyik szerelékemet, amelyre egy szem Spicy Red Liver csali került. A koncentráltan rádobtam egy marék bojlit és a part felé vettem az irányt. Nagyon bíztam a helyekben és izgatottan vártam a fényváltást. Estére mindent beborított a köd és a vízpára. Az ilyen jellegű bányatavakon egy megbízható halradar szinte nélkülözhetetlen, de ilyenkor különösen nagy segítség a GPS miatt. Adriánnak volt több kapása is éjszaka, míg az én botjaim egészen hajnalig hallgattak. 5 óra környékén egy erőteljes, húzós kapás érkezett a jobb oldali botomra. A hal addig húzta a zsinórt, amíg el nem indultunk rá csónakkal. Ez volt az első ennyire agresszív kapás a túrán, ezért nagyon nagy reményekkel igyekeztünk a hal felé. Sötét volt, és a ködtől semmit nem láttunk, ez tovább tetézte az izgalmakat. Fejlámpát sem kapcsoltam, mert a köd apró vízcseppjeiről visszaverődő fény teljesen elvakított, ezért a hal koromsötétben forgatott és húzott bő félórán keresztül. Nagy küzdelem volt, de a végén én kerültem ki győztesen. Egy hibátlan, hosszú tőponty pihent merítőben. Nagyon örültem neki, végre megérkezett az első igazán szép halunk. Megérte váltani!
A halat nem mértem, olyan 17-18 kilóra saccoltuk. Mivel a 15 kiló feletti pontyokat kötelező bejelenteni a halőröknek, lehetőség nyílt letárolni és a képeket is már nappali világosságban tudtuk elkészíteni.
A horgászat felénél járhattunk, amikor Édesapám meglátogatott minket. Nagy szerencséje volt, pont akkor érkezett, amikor kapás volt az egyik botomon, így rögtön egy fárasztásba csöppent bele, kezébe nyomtam a botomat és ezúttal én csak kormányos voltam a csónakban, amíg ő fárasztott. Több mint 16 évvel ezelőtt ő adott először horgászbotot a kezembe, ezúttal már fordult a kocka. A rövid látogatása alatt két szép halat is sikerült fogni, így különösen nagy élmény volt.
Innentől összeállt a kép és a darabosabb halakhoz vezető út. A horgászat második felére úgy ereztem, megvan az a taktika, amivel ki tudom szűrni a kisebb halakat és növelni tudom az átlagsúlyt. Az alapból is minimális etetést tovább csökkentettük, kizárólag a szerelékekre dobtunk néhány szem bojlit. A helyek és a jól működő csalik is letisztultak. A Fűszeres Vörös Máj és a Black Squid bizonyult a legeredményesebbnek. Ezekkel tudtunk némileg szelektálni és a leghatékonyabban horgászni.
Egy dologról nem esett még szó, az pedig a felszerelés és a végszerelék. A főzsinórom ezen a túrán is a jól bevált Record Carp Real Black volt. Ezt 0,27 illetve 0,32 mm-es változatban tekertem az orsóim dobjára a meghorgászott távolságtól függően. Ezekhez minden esetben kötöttem 40 méter 55-ös Strong Leadert. Utána következett a végszerelék. Ezen a túrán kizárólag in-line rendszerű, 228 grammos ólmokkal horgásztam. Ez bizonyult a legjobb megoldásnak ilyen mély vízen, és az akasztásban is nagy szerepe volt. Végül, de nem utolsósorban essen pár szó a horogelőkéről is, ez a szerelék egyik legfontosabb része. Ezúttal a legjobban működő előke egy Korda N-Trap bevonatos zsinórból kötött megoldás volt egy 4-es méretű Kontinental horoggal, amelyet gyári állapotban is megfentem a még jobb akadás érdekében. Rövid előkéket használtam, nem volt semmilyen tényező, ami indokolta volna a 15-18 cm-nél hosszabb verziót. A bevonatot pedig kizárólag a hajszálelőkénél hámoztam meg, ezáltal sokkal merevebb lett az előkém. Ez nagyon fontos volt a nagy mélységbe való leengedésnél, illetve a horgot sokkal nehezebben fújják ki így a pontyok, a merevségnek köszönhetően sokkal jobban befordul a horog a szájuk alsó részébe.
Mint említettem, megvolt az a megoldás és taktika, amivel növelni tudtam a halak méretét, így nem maradt más, mint a maradék energiámat is összeszedni és a túra hátralévő idejéből is kihozni a maximumot. A kapások főként éjjel és a reggeli órákban érkeztek, így pihenésre szinte nem is volt lehetőségünk. Egy bő hét alatt ez rendkívül igénybe veszi a horgászt.
Rohamosan közeledett a túra utolsó éjszakája, aminek mindig van egy különleges varázsa. Ilyenkor változtatni már nem szoktam semmit, csak csinálom azt, amiben eddig is bíztam, és ami kapásokat eredményezett. Szürkületben már ismét mindkét botom a helyén volt. Erős szél volt és sötét, hűvös éjszaka. Szerettem volna egy szép hallal zárni a túrát, arra azonban nem számítottam, ami reggelig következett. 22 óra körül járhatott az idő, amikor egy határozott, húzós kapás törte meg a csendet szinte a semmiből. Ismét a jobb oldali botom sült el. Hatalmas élmény volt a tiszta vízben végigkövetni a hal mozgását. Az erős szélnek köszönhetően a ködnek most esélye sem volt megnehezíteni a dolgunkat. Intenzív fárasztás volt, ellenfelem mindent elkövetett, hogy meglépjen, de szerencsére ezt a csatát is én nyertem. Egy bőven 15 kiló feletti tükröst sikerült a csónakba emelnem. Nagy volt az öröm, de az igazi meglepetés csak ezután következett. A parthoz érve arra lettem figyelmes, hogy világít a másik botom kapásjelzője, és a zsinórra helyezett kis „bohóc" folyamatosan csúszik előre. A halat egy mérlegelőbe helyeztem és biztonságos mélységbe lekötöttem. Gyorsan botot cseréltem és irány a következő hal! Izgalmas fárasztást követően ismét egy gyönyörű tükrös pihent a merítőben. Súlyát tekintve bőven meghaladta az előző társát is… Fülig ért a szám a part felé haladva. Reggelig még talán 5 halat sikerült fognunk, amelyek mind 10-15 kiló között voltak. Szebb zárást, azt hiszem, nem is kívánhattam volna.
Fáradtan és nagyon elégedetten indultunk haza. Nagyon tanulságos horgászat volt, és biztosan nem utoljára jártam Gyékényesen. Már hazafele a visszatérésen elmélkedtem. Idén újra célba veszem Gyékényest, egy igazi bányalakó óriás reményében…
Jó szórakozást kívánok a filmhez!
Írta: Szoják Benedek
Képek: Deli Adrián
