Aki egy kicsit is ismer vagy követi a munkásságom, az tudja, hogy a Balaton a kedvenc vízem. Imádom a sokoldalúságát és azt, hogy mindig tartogat meglepetéseket. Már szinte otthon érzem magam e hatalmas tó partján, mégis minden horgászat alkalmával egy egészen új arcát mutatja meg. Épp ezt szeretem benne annyira, hogy nincs két egyforma szituáció, mindig fel van adva a lecke. Most épp egy olyan időszakot sikerült kifognom, amikor minden kapásért igazán meg kellett dolgozni, és ha megszólalt a jelző, akkor sem kellett egyből kapitális halakra gondolni. Ettől lesznek igazán értékesek a korábbi, kiemelkedő eredmények!
A Balaton folyamatosan változik, egyszer haldömping van hetekig, utána pedig elvétve lehet csak fogni néhány kisebb pikkelyest. Elég az idei, 2023-as NBBH statisztikáira vetni egy pillantást, hogy mennyire kiélezett volt a verseny, és bizony volt olyan szektor, ahol EGY csapat sem fogta meg a kvótát, azaz a 10 darab 10 kiló feletti pontyot. Íme, az élő példa, hogy mai napig igenis mekkora értéke van egy 10 kilós balatoni pontynak!
Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy idén is volt lehetőségem aktívan részt venni a Nemzeti Balatoni Bojlis Horgászverseny szervezésében, immáron második éve. Hatalmas élmény a sok munka mellett a kulisszák mögül követni egy ilyen versenyt, és nem mellesleg rengeteg hasznos információval is gazdagabb leszek egy ilyen hét után. Mondanom sem kell, a verseny után nagyon bizsergett már az én tenyerem is, hogy horgásszak egyet, így az ősz első nagyobb lehűlését kihasználva már indultam is a vízpartra, szeretett helyemre, Badacsonyba. Tavaly ebben az időpontban Rokolya Peti barátommal itt két darab 20 kiló feletti pontyot is sikerült fognunk, ezért nagyon bizakodtam most is. Három éjszaka állt rendelkezésemre, és mivel egyedül voltam, igazán fel volt adva a lecke.
Helykeresésnél könnyű dolgom volt, ugyanis tucatnyi korábban lementett hely közül válogathattam a korábbi itt eltöltött horgászatok miatt. Ennek köszönhetően nagyon hamar a helyükre kerültek a szerelékek és a botok is. Nagyon bíztam már az első éjszakában, de minden felkészültség ellenére megúsztam kapás nélkül. Másnap reggel már sejtettem, hogy nehezebb dolgom lesz, mint azt elsőre gondoltam. Kicsit újragondoltam a horgászat mikéntjét, kötöttem néhány új előkét, a Fűszeres Vörös Májas vonalat pedig az ilyen szituációkban kimagaslóan jól működő Big Fish-re cseréltem.
A második hajnalon cudar hidegre és végre a jelzőm hangjára ébredtem. Két jó állású tőpontyot sikerült fognom 13 és 8 kilós súlyban. Nagyon örültem egy egyébként a balatoni horgászataim során nem is „fotós" halnak számító példánynak.
Reméltem, hogy az utolsó 24 órában sikerül még néhány szebb társát lencsevégre kapni. Tudtam, hogy a helyeket járja a hal, ugyanis mindkét bottal sikerült egy-egy szép pontyot fognom. A csaliban, a már sokszor bizonyított Big Fish-ben nagyon bíztam, így semmin nem változtattam. Minden úgy került a helyére, mint a második este. Ez az éjszaka volt a leghidegebb, reggelre a pára vastagon kifagyott mindenre, nem is csoda, ugyanis -2 fokot írt az előrejelzés, és nem tévedett. A nagy hideg ellenére ezen az éjszakán már a korábbiakhoz képest jelentősen több kapást sikerült elérni, és mind halra is tudtam váltani. Ezek egytől egyig 6-10 kilós potykák voltak. Örültem, mert volt esemény és ilyen halszegény időszakban is sikerült egy eseménydúsat horgásznom.
Hiába minden bizakodás, nem lehet minden horgászat alkalmával 20 kiló feletti halat fogni, ez is a Balaton. Most egy szeszélyes, kevésbé adakozó arcát mutatta. Tavasszal volt olyan horgászatom nem is egyszer, ahol egy ilyen 3 napos peca halait egy délelőtt alatt megfogtam és még gyenge eredménynek is könyveltem el… Ez nekem is egy fontos tanulság, hogy igenis minden balatoni halnak nagy értéke van, és a sikert/eredményességet az adott szituációhoz és magunkhoz kell mérni. Vagy az épp kevésbé akciódús időszakot kísérletezésre és információgyűjtésre kell fordítani. Ugye, mint a mondás is tartja, „rossz peca nincs, vagy sokat fogunk vagy tanulunk"…
Az eddig enyhének ígérkező ősz biztosan tartogat még meglepetéseket, nekem most jön a kedvenc nagypontyos időszakom…
Hamarosan egy bővebb balatoni írással is jelentkezem, amelyben egy kicsit átfogóbban összeszedem az idei szezon gondolatait, sikereit, élményeit és nem utolsósorban tapasztalatait. Az igazi nagyhalas időszak még csak most kezdődött, sok sikert kívánok mindenkinek!
Írta: Szoják Benedek
Fotók: Kiss Levente, Szoják Benedek
