Már javában benn vagyunk a nyárban, és ezt nemcsak a naptár, de az időjárás is teljes mértékben igazolja. A következő bojlis túrámat július végére terveztem. A kedvező időjárást kihasználva vágtunk neki a pecának és töltöttünk el egy rövid időt a Király Ponty Horgásztavon, itt próbáltuk kapásra bírni a tó öreg lakóit.
A rövid horgászat miatt a számomra legjobban bevált nyári csalikat vittem magammal, amelyek már számtalanszor bizonyítottak és sok szép halat adtak. A halibutos golyók mellé azért beraktam az édes ananász ízű golyókat is oldódó változatban. A stratégiám a következő volt: a bóját csónakkal vittem át a túlpartra, amelyre alapozó etetésnek 1 kg magmixet (kukorica, tigrismogyoró) szórtam, ami mellé még 0,5 kg halibutos etető bojlit is jutattam a vízbe. Etetőanyagot kizárólag a pasztaólomra gyúrtam. Mindössze két zacskó Ördögűzőt kevertem be, majd törtem át a rostán.
A csalim az egyik horgon egy szem 16 mm-es pop-up oldódó, édes ananász ízű bojli volt, a másikon pedig egy 18 mm-es oldódó-süllyedőt kombináltam a 16-os pop-uppal hóember formájában. A 18 mm-es jóval gyorsabban oldódik, mint a lebegő, ezért úgy gondoltam, kétóránként ránézek ellenőrzés céljából a csalira. Mindkét szereléket sikeresen az etetésre jutattam. A várakozás közben kötöttem pár szereléket is, mert előző horgászatom során igencsak akadós vízen próbáltam szerencsét, és sok szakadásom volt.
Pár óra múlva már pont azon töprengtem, hogy újra kéne húzni a szerelékeimet, amikor az egy szem ananászos pop-upot valami eszméletlen erővel ragadta el. Bevágás és viszonylag rövid fárasztás után pillantottuk meg a gyönyörű amurt, ami a parttól négy méterre akadt le legnagyobb bánatomra. Pedig már eljátszottam a gondolattal, hogy végre sikerül megdönteni az amurrekordomat, de sajnos ezúttal nem sikerült. Újracsaliztam és nagy reményekkel vittem be újra a szereléket.
Alig szálltam ki a csónakból, végre a másik botomon - amin a hóember csalikombó volt - is sikerült kapást elérnem. Egyből éreztem, hogy nagyobb súly van a horgomon. A fárasztás közben figyelnem kellett, mert tőlem jobbra akadók nehezítették meg a dolgom. Bő tízperces küzdelem után egy gyönyörű, kövér tőpontyot tereltem a szákba. A mérlegeskor 12,90 kg-ot nyomott a hal. Fertőtlenítés és pár fotó után vissza is engedtem a vízbe. Újabb ráetetés következett. Örültem, hogy az amurok mellett végre a pontyok is ott vannak az etetésen. Ezután sikerült még fognom egy 8,10 kg-os amurt.
A kiadós ebéd után kedvem lett volna egy kicsit lepihenni, azonban a halak ezt nem hagyták. Az amurok jöttek szép sorban, azonban egyik súlya sem érte el a 10 kg-ot. Sebaj, azért remek szórakozás volt kifárasztani ezeket a torpedókat. Napközben két pontyot sikerült csak fognom. A délután nagyon gyorsan eltelt. Mielőtt teljesen ránk sötétedett volna, még frissítettem a csalikat éjszakára. Épp csak besötétedett, mikor kapásra riadtam fel. Újabb fárasztás vette kezdetét, aminek végén sikerült az este első és egyben utolsó halát is a partra segítenem. Az éjszaka folyamán több kapásom nem volt.
Összességében teljesen meg voltunk elégedve. Igazán kapitális méretű halat sajnos nem sikerült fognunk, azonban az itt eltöltött rövid idő alatt elég szép zsákmányra tettünk szert. Örömmel fogunk visszatérni ide, Mocsára a közeljövőben.
Írta: Horváth Viktor (Vitya)
