Télen nem lehet pontyot fogni, tartja a hagyomány. Szüleink, nagyszüleink - sikertelen őszi horgászataikat követően - készségeiket szögre akasztották. Tavasszal, olvadás után ott folytatták kedvenc időtöltésüket, ahol ősszel abbahagyták. Ha nagyobb kísérletező kedvvel a vermelő halak nyomába eredtek volna, valószínűleg sikerrel járnak, de mivel soha nem próbálták, így nem tudták meg, miről maradnak le…! Mi évek óta - megcáfolva ezzel a korábbi (tév)eszméket - rendszeresen horgászunk pontyra, ha a jégviszonyok lehetővé teszik. Sőt, nemcsak finomszerelékkel értünk el sikereket, mint az előző teleken, hanem bojlival is kicsaltunk néhány termetes bajuszost a 20-22 cm-es jég alól!
Ha a kedves olvasóknak, horgásztársaknak kedvük támad hasonló élményszerzésre, e sorok olvasása után talán nagyobb bizalommal tehetik meg mindezt, hiszen olyan dolgokat láthatnak most írásomban, amelyre még legmerészebb álmaikban sem gondoltak! Csapjunk a közepébe, lépjünk a jégre és keressük meg a pontyokat!
A horgászatra kiszemelt víz lakóhelyünk közelében van. Sokat horgászunk rajta az év többi részében is. Alapos helyismerettel rendelkezem, ez megkönnyíti a halak körülbelüli tartózkodási helyének felkutatását. A tél beköszöntével a tó mélyebb részein verődnek össze kisebb-nagyobb csapatokba a pontyok, ezért főként itt érdemes őket keresni akkor is, amikor vastag jégpáncél borítja a tavat. A horgászatot megelőző napon láncfűrésszel vágtunk ki kb. 30 x 40 cm-es lékeket.
Barátaink ebben az évszakban nem úszkálnak táplálék után. Etetőanyagot dobtunk nekik, ellentétben előző évi szokásainkkal. Pár szem pelletet, egy kis csemegekukoricát és néhány darab csontit.
Éjszakára 5 cm-es hungarocell táblákkal lefedtük a léket. Tetejére helyeztük a kivágott jégtömböt, így biztosítva, hogy szél se fújhassa ki. Fontos tudni, hogy a fedetlen lék az éjszakai órákban, amikor a mínuszok röpködnek, tovább hűti az eleve hideg vizet. A halak elmenekülnek melegebb részekre. Jó ötletnek tűnt a lék előkészítése korábban. A frissen okozott zaj biztosan elriasztotta volna a közelben lévő egyedeket. Másnap eltávolítottuk a takarókat, és indulhatott az extrém horgászat!
Jó előjelnek bizonyultak a lékekben megjelenő apró buborékok, náddarabok, gyökerek, ezek barátaink érdeklődésére utalnak. A mederfeneket turkálták, amitől a víz kissé zavarossá vált - ez szintén nagyon biztató volt. A rod-pod összeszerelése és az egyéb előkészületek elvégzése után már csak a bojlit kellett bejuttatni a jég alá.
A végszereléket egy 40 g-os cseppólomból (melyet csúszóra szereltem) plusz egy 8-as méretű horogból állítottam össze. Nagyobb esélyt adtam az egyébként is finoman táplálkozó halaknak. Radarunkat is beüzemeltük, segítségével figyeltük a víz hőmérsékletét eltérő magasságokban. Számítottunk rá, hogy jelzi az időnként érkező halakat is. A képernyőn örömmel tapasztaltuk, hogy az uszonyosok bizony mozgásban vannak.
Egy jobb napon, amikor a halak kapókedve kedvezően alakult, napi 12-14 kapásunk is volt 9-17 óra között. A pontyok kissé „maszatolósan”, finoman táplálkoztak, de előfordult kitörős kapás is. Számunkra egyértelműen bebizonyosodott, hogy a jégbirodalom alatt is vesznek fel kalóriadús táplálékot a pontyok!
A téli hónapokban a megfelelő helyismeret és a helyről gyűjtött friss fogási információk nélkül minimális az esély a sikeres horgászatra. Ha megtaláltuk a jónak tűnő helyet, egy halradarral érdemes tüzetesen átvizsgálni azt. Keressünk mélyebb részeket, gödröket, árkokat, nagyobb töréseket, ezek környéke eredményezhet sikeres fogásokat. Radar nélkül nehezebb a dolgunk, de akkor is vannak árulkodó jelek, jégbe fagyott buborékok. Próbálkozzunk több lékben. Ha valamelyik nem kínál halat, próbáljunk meg egy másikat, ezzel növelhetjük esélyeinket. A nyáron megismert halban gazdag helyek ilyenkor nem biztos, hogy jó fogást garantálnak. Felszerelésünket finomítsuk le a végletekig. A halak életritmusa megváltozik, lelassul, óvatosabban táplálkoznak. Kisebb horoggal kísérletezzünk. Ideális méret még fűzött csalik (bojli, pellet) esetében is a 6-os, 8-as, és mindenképpen vékonyabb előkét, de akár monofilt (fluorocarbont) is érdemes megpróbálni az eredményes bojlizáshoz. Célszerű hideg vízre kifejlesztett anyagokkal etetni. Ez lehet CSL pellet, alacsony olajtartalmú hallisztes pellet és oldódó bojli.
Ha rátaláltunk a halakra, és sikerül néhány példányukat kifogni, használjuk ki a lehetőséget. Amikor hosszabb ideje nem észleljük a halak jelenlétét, érdemes új helyet nézni. Később visszatérve még sikeresek lehetünk az előzőn is. Ügyeljünk a lék gondos visszazárására. Ha a víz lehűl, odébbállnak a kedvencek, előfordul, hogy oda sem mennek. Ebben az időszakban megfordul halaink viselkedése evési szokásaikkal együtt. Nyáron ők jönnek oda az etetéseinkre, most viszont nekünk kell megkeresnünk őket.
Téli kalandozásom alatt sok dolgot megtapasztaltam, melyek elősegíthetik későbbi horgászataimat. Rájöttem, nem lehet fontossági sorrendet felállítani. Vajon mi a legfontosabb a siker felé vezető úton? A felszerelés és az egyes elemek összhangja? A csalik vagy azok felkínálása? A kiválasztott napszak, időpont? A kapás észlelésének gyorsasága? A bevágás - fárasztás - kiemelés hármas egysége? Nem! Nem definiálható fontossági sorrend. Minden mindennel összefügg, egyik sem tűri meg a legapróbb hiányosságot, a legkisebb hibát sem.
Akad azonban egy - talán mindennél fontosabb - tényező, ami nélkül a többi részletkérdés fel sem merül. Az adott vízen a legjobb horgászhely megválasztása, ez garantálhatja az eredményességet! Ez télen is beigazolódni látszik!!!
Jó fogást télen-nyáron!
