A pontyhorgászok többsége a hideg téli időszak beálltával befejezi a pontyhorgászatot, és örömmel nézegeti a nyári fogásokról készült fotókat, videókat. Fel-felelevenítik horgászélményeiket, elemezgetve, mit kéne másként tenni a jövőben. Készülnek nagy reményekkel a következő tavaszra, amikor kezdődik a szezon és folytatódik kedvenc hobbijuk. Akadnak horgászok - velem együtt - akik télen, a jég fogságában vermelő pontyok nyomát keresik kisebb-nagyobb sikerrel. E műfajról sok horgásznak csukázás, süllőzés jut eszébe, nem gondol arra, hogy lékről pontyozni is lehet. Ha elég ügyesek vagyunk és a szerencse is mellénk szegődik, nem hétköznapi élményekkel térhetünk haza!
Halaink vermelése
Közismert halaink „hivatalos” viselkedése, mely szerint az ősz végéhez közeledve, a víz lehűlésével fokozatosan befejezik a táplálék felvételét, és felkeresik a vermelésre alkalmas helyeket. Ezután lassan „beássák” magukat az iszapba… Akik ezeket régebben leírták, neves halbiológusok, halászati szakemberek voltak, akik viszont nem horgásztak. Felteszem a kérdést, hogy biztosan így van ez? Tapasztalataim szerint ez nem teljesen így történik, mert a pontyok télen is vesznek fel minimális mennyiségű táplálékot, bár élelem után nem járnak. Nem teljesen passzívak - ha csekély mértékben is de -, mozognak. A tél végéhez közeledve már aktív mozgásuk is észlelhető szélvizeken és bárhol találkozhatunk velük a jég alatt.
A halat keresni kell!
Tapasztalatom szerint elsősorban tó, víztározó, holtág legmélyebb részein kereshetjük őket eredményesen. Előfordul, hogy a vízben található törések, árkok mentén telel a hal, bár ezek nem a tó előbb említett részei. Az uszonyosok szívesen tartózkodnak a téli időszakban nagyobb akadók, tuskók, farönkök takarásában, melyek a biztonságot nyújtó búvóhelyet jelentenek számukra. Tél végi hónapokban - amikor a jég vékonyodik - a part menti sekélyebb részeken is gyakori az előfordulásuk. Akár eredményesen horgászhatunk rájuk ebben a közegben, de az „akadósabb” helyeket részesítsük előnyben! Megfigyelések szerint az uszonyosok nem egy nagy csapatban, hanem inkább több kisebb, 30-50 példányból álló rajban vermelnek. Nagyon fontos - és ez nyári időszakra is jellemző -, hogy a halat keresni kell! Télen nem járnak élelem után, ezért a sikeres fogás érdekében nekünk kell megkeresni őket vermelő helyükön. Nem valószínű, hogy a hal megkeresi és megtalálja a kivágott lék alatt felkínált csalinkat. Előfordulhat, hogy a vermelő halaktól 1/2-1 méterre vágtunk léket, és egyetlen rántás nélkül „megússzuk” a kalandot. Mellette kivágva pedig egymást érik a kapások. Ez többnyire a meder egyenetlenségével magyarázható. Ha nem találjuk el ezeket a helyeket, hiába várunk fogásra. A sikeres halkereséshez nagy segítségünkre lehet az adott víz helyismerete.
Hasznunkra válhat egy vázlatos térkép, melyen bejelöljük a jónak vélt helyeket, ezt még a tél beállta előtt készítsük el. Ha van rá mód, csónakkal és egy jó radarral könnyen megoldható a feladat. Következő évben is hasznunkra lehet, ennek alapján egyszerűen megtaláljuk a jó pályákat. Jégről is megkönnyíti dolgunkat, főként akkor, ha hó esik rá, ami eltakarja az árulkodó jeleket.
A vermelő helyek keresése
Többféleképpen eljárhatunk. A radar pontosan megmutatja, merre telelnek a rajok, de e nélkül is érhetünk el sikert, ha figyeljük az árulkodó jeleket. Ezeket a jég egyértelműen mutatja. A jégbe fagyott buborékok a keresett árulkodó jelek, amelyek a lencse nagyságútól a 10 forintos átmérőjűig váltakozhatnak. De a halaktól eredő buborékok nem összekeverendők az iszapgázzal és rothadó vízinövények által létrehozott buborékokkal! Utóbbiak többnyire egyetlen állandó helyről felszállva, nagyon kicsi területre koncentrálódnak és túl szabályosak (egymástól közel azonos távolságra fagynak bele a lefelé vastagodó jégbe). Ezzel szemben a halak által kibocsátott és jégbe fagyott buborékok 1-2 négyzetméteres területen, szabálytalanul szóródnak szét. Ha ilyen látunk, jó helyen járunk!
A jég színe (a fenékről visszaverődő fény) is árulkodó jel lehet. A sötétebbnek látszónál nagyobb eséllyel próbálkozhatunk. Ahol gyengébb, vékonyabb a jég, ott is lehet szerencsénk.
Figyelem! A lékhorgászat veszélyes!
Minden esetben győződjünk meg a jégréteg erősségéről, mielőtt rálépünk! Csak kellően vastag (minimum 8-10 cm-es) jégre menjünk rá. Fokozott óvatosságból vigyünk magunkkal egy fejszét, amivel lábunk előtt időnként ellenőrizzük a jég erejét. 8-10 cm-esnél vékonyabb jégen tartózkodni nagyon veszélyes - ezért ezt ne tegyük! Hirtelen jött enyhülést olvadás követ, ennek következtében a jég meggyengül, tartása romlik. Hiába 10 cm-es jégvastagság, ne menjünk rá, beszakadhat! Megtehetjük biztonságunk érdekében, hogy viszünk magunkkal sílécet. Ha azzal közlekedünk a jégen, súlyunk nagyobb felületen oszlik el, ami csökkenti a beszakadás veszélyét. Ezt helyettesítheti 2 db 10-12 cm széles és 80-100 cm hosszú deszkadarab is. Bőrszíjjal vagy műanyag pánttal rögzítve jó szolgálatot tehet.
Indulhat a horgászat
A lék kialakítása után, mely történhet lékfúróval, de egy fejsze is alkalmas a feladatra, kezdhetjük a horgászatot. Ne vágjunk nagyot, inkább több kisebbet, ezekben is kereshetjük a halat.
Először válasszuk ki a megfelelő zsinórt, melynek vastagsága 15-18-20-as méretű legyen. Ennél vékonyabb nem javasolt - ha a bot és a horog közti távolság nagyon kicsi, könnyen elszakadhat a túl finom zsinór. Sikeres lékhorgászatunkkor 12-es méretű horgot használtam, nagyobb méret ritkán, illetve fűzött csaliknál (bojli, pellet) indokolt, de az már egy másik cikk témája… Az úszó mérete is fontos és meghatározó tényező. Ezt a szélmozgás és a vízmélység határozza meg. Élénkebb szélben nem áll meg egy helyen a lék közepén, ezáltal a finomabb kapásokat összekeverhetjük a szélmozgással. Szerintem erre a célra legmegfelelőbb egy közepes méretű keszegező úszó minimum 1, maximum 4 grammos méretben.
Ezt úgy súlyozzuk ki, hogy az antenna közepéig legyen a vízben, és az ólom a horogtól 10-15 cm-re kerüljön. Összeállt a felszerelés, indulhat a horgászat! Lényeges a megfelelő ereszték beállítása: ez akkor helyes, ha a csali 2-4 cm-re a fenék felett található. Szerencsés esetben a megtalált vermelő helyen azonnal van kapás. Ha hosszabb ideig ez nem így alakul, akkor próbáljuk meg egy másik lékben. A csalival is lehet variálni, nekünk a csonti és a giliszta hozta meg a sikert, de meglepően eredményesen lehet akár kenyérbél is. Gyakori a „maszatolós” kapás, ekkor az úszó fel-le mozog és lassan araszol oldalra, ezt nagy szélben nehéz érzékelni. A kapás lehet húzós, erőteljes is, ami könnyen észrevehető. Sokat ne várjunk, vágjunk be bármilyen határozott, szokatlan mozgást érzékelünk. Az akasztás ereje ne legyen akkora, mint parti horgászatnál, elég egy kicsit megemelni a bot végét. Sikeres berántás után ne törekedjünk azonnal arra, hogy az ismeretlent a jégre húzzuk. Minimális mozgáslehetőséget biztosítva, lassan, kimérten cselekedjünk, a halak ezen időszakban is küzdenek és ellenállást tanúsítanak. A zsinór - ami e módszernél igen rövid - szakadása megfelelően beállított fékkel kiküszöbölhető. A bot végét helyezzük a lékbe, így egy-egy élesebb jégdarab a damilt nem vágja el.
Etessünk?
Nem látom értelmét a jelentős mennyiségű etetésnek, hiszen a halak ekkor minimális mennyiségű táplálékot vesznek fel. Ha mindenképpen etetni akarunk, tegyük azt állati eredetű anyagokkal, pl. csontival vagy gilisztával. Ezeket keszeg, sügér, süllő, de akár a csuka is szívesen fogyasztja, ha már a pontyok érdeklődését nem csigázza fel. Ne próbálkozzunk napokig azonos lékben, mert itt könnyebben lehűl a víz, és kedvenceink odébbállnak. Keressük meg őket újra!
Illik a halakat télen zavarni?
Felmerülhet néhány olvasóban, hogy a lékhorgászat a horgászetikát nem sérti-e? Véleményem szerint nem, ez a módszer sokkal nagyobb türelmet, kitartást kíván a siker érdekében. Az északi országokban, Oroszországban, Kanadában, az USA északi részein óriási népszerűségnek örvend a lékhorgászat. Egy önálló iparág épült a speciális felszerelések gyártására és a téli horgászturizmusra. Barátaimmal csodabogárnak számítunk itthon, míg külföldön ez teljesen elfogadott és természetes. Ha valaki mégis etikátlannak érzi, ne próbálkozzon lékről pontyot fogni.
Mindezek mellett remélem, hogy sok horgásztársam kipróbálja a léki pontyozást, és az első sikerek után úgy fogják várni a telet, a megfelelő vastagságú jeget, mint eddig a tavaszt, a nagy horgászatok kezdetét!
