Az első fagyok megérkezése után a horgászok nagy részének befejeződik a szezon, azonban a kitartó fanatikusok ilyenkor is vízparton vannak és keresik, kutatják a pontyokat. Így tettünk mi is a télen és egy utolsó, három napos évzáró pecát terveztünk a lajosmizsei FishAréna horgásztóra.
A kiválasztott időpontban már igazi télies idő volt, mivel indulásunktól az érkezésünkig havas eső kísért minket. Ahogy meg érkeztünk a tóhoz, a halőr fogadott minket és kérdezte, hogy melyik helyre szeretnénk ülni. Kikerekedett a szemem, amikor azt mondta, hogy már senki nem horgászik a vízen, így oda ülünk, ahova szeretnénk.
A választásom a faházas helyekkel szemben, a sátras oldalra esett, ahol több biztató fordulást láttam a dermesztő hidegben. Túlzás azt mondani, hogy több fordulást, de az a kettő igen biztató volt számomra, így a sátras 6-os helyet választottam. Az autóból kiszállva egyből az esőruháé volt a főszerep, és így kezdtük meg a sátorállítást és a tábor felépítését.
Ahogy minden a helyére került, csónakba is pattantam kettő bójával és egy tapogató rúddal ígéretes helyeket keresve. Egészen a stég elejétől kezdtem tapogatni befelé haladva, ahol több medertípussal is találkoztam, de a vízmélység minden esetben egyenletesen 1,5-1,6 méter volt. Amit kerestem ebben az esetben, az a kemény aljzat és az iszap találkozása volt, amit meg is találtam több helyen, de csak kettőt tudtam megjelölni. A végső választásom arra a területre esett, ahol a 15-20 centiméter mély iszapról hirtelen váltott betonkeménységűre az aljzat.
Visszaérve a partra egyből elkezdtem a botokat összeszerelni és a stég adaptereket lecsavarozni a helyére, amíg Zoli volt vízen a meghorgászni kívánt helyei felkutatása érdekében.
A végszerelékemet szinte minden esetben 20 méter leader zsinórral kezdem, ezt követi egy 90 centiméteres Carp Academy leadcore 35 librás méretben. Az ezen található ólomklipszbe 100 grammos Grippa Carp lead ólmot akasztottam – mivel csak 70 méterre kellett horgászni, indokolatlan lett volna a nagyobb méret. Behúzás előtt a csalogatóanyag összeállítása következett, jelen estben kettő fajta anyagot kevertem a két különböző stílushoz igazítva. Az egyik szereléken az új German Rig csalitüskéjén kínáltam fel egy szem 14 milliméteres Squid ízesítésű Quatro Pop Up bojlit. E mellé stick mix rudacskát készítettem, melynek a tartalmát több alkotóelemből építettem fel a lehűlt, hideg vízhez igazítva. Haldorádó Record Carp Stick Mixet kevertem össze vegyesen egy-egy maréknyit a Black Squidből, valamint a Spicy Red Liverből, amit folyadékokkal tettem igazán ellenállhatatlanná. De mik is ezek a folyadékok? Először Carp Syruppal kevertem be a száraz stick mixet, majd azután egy új, 2018-as újdonság került rá, ami természetes, nagy tisztaságú állati és növényi kivonatokat tartalmaz. Ez a Spéci Additive család egyik tagja volt, mégpedig a Folyékony Máj. De a mix ezzel még messze sincs kész, mivel nyakon öntöttem egy nagy adag halas ízesítésű CSL Tuninggal, ezzel lett teljes a keverék. Összekeverés és pihentetés után PVA-ba is került a kész keverék. A pihentetés nagyon fontos, mert a nagyobb szemeknek több idő kell, hogy kellőképpen magukba tudják szívni az aromát, így az a vízbe érve nem gyorsan oldódik fel, hanem lassú kioldódása közben hosszabb ideig dolgozik a horogcsali körül.
A másik szerelékemen egy szem 20 milliméteres Black Squid oldódó bojli volt a csali, és mellé már nem stick mixet raktam, hanem koncentráltan szórtam a csali köré a bekevert alapot. Ezt felezett oldódó Black Squid bojliból kezdtem összeállítani – ami 10 szemet jelentett az esetemben –, ezt követte a Spicy Red Liver stick mix – körülbelül kétmaréknyi –, majd apró halibut pellet tette teljessé a száraz keveréket. Természetesen ebből sem hiányozhatott a folyadékok kavalkádja, így hozzá került a Carp Syrup, a CSL Tuning és végül a Spéci Addidive Folyékony Máj sem maradhatott el.
Közben délutánra, ahogy az idő kitisztult és szerelékeink helyükre kerültek, nem kellett három óra és egyből két kapásunk is volt, amiből én tudtam halra fordítani az egyiket, egy szép, 13 kilogramm feletti töves személyében. Feszített víztükörrel, valamint csillagos éggel vágtunk bele az éjszakába, ami igazán nem kímélt minket, mivel bőven nulla Celsius-fok alá esett a hőmérő higanyszála.
A hideg éjszakában egy kisebb pontyot sikerült fognia Zoli barátomnak, reggelig azzal kellett beérnünk. A reggeli nap sugarai gyorsan felszaggatták a sűrű ködöt, ami a halakat is megmozgatta, majd kapásra is csábította őket. A nappali órákban számos kapásunk volt, de a finoman táplálkozó halak közül nagyon keveset tudtunk bölcsőbe fektetni. Rengeteg típusú horgot kipróbáltam, de nem tudtam azt mondani egyikre sem, hogy ez bizony jó. Így maradt a fárasztások közbeni türelemjáték, hogy vajon kijön-e…
Késő délutántól az időjárás ismét kellemetlen arcát mutatta, a nappali meleg miatt nagyon sűrű köd ereszkedett le, és a hőmérséklet is több fokot esett vissza.
Az éjszaka esemény nélkül telt, egyetlen csippanás nélkül megúsztuk egészen reggel fél 7-ig. Ekkor szólalt meg először az én jelzőm, és sikerült is fognom egy tíz kiló körüli tövest. Amint visszahúztam a szerelékemet és letettem a botot a helyére, szinte azonnal megszólalt Zoli jelzője is, mire Ő csak annyit kiabált ki a sátorból, hogy „Jól van már, nem kell szórakozni!”, mire én tudtára adtam, hogy bizony ez nem tréfa, neki is kapása van, ki kell jönnie a sátor és a hálózsák nyújtotta komfortból a jeges stégre. Lassú, pár csippanásos kapása volt, aztán megállt, majd a hal újra megindult vele. Ráemelés után már láttam, és ő is érezte, hogy ez nagyon jó hal lesz. Egészen a partig engedte magát vontatni, de amikor érezte, hogy már közel jár, akkor több tíz méter zsinórt lehúzva próbált menekülni, de jó helyre akadt a horog, így sikerült szákba terelni. Már fárasztás közben láttam, hogy ez a hal bizony húsz kilogramm közeli, de ahogy a szákba került és belenéztünk abba, mondanom sem kell, hogy mi is futott át rajtunk! A kiemelés pillanatában mintha odafagyott volna, alig bírtam kiemelni. Ekkor látszódott igazán, hogy ez a hal bizony nagyon vastag és zömök. A halőr kiérkezése után történt a mérlegelés, mivel minden húsz kilogramm feletti fogást be kell jelenteni a chipes azonosítás miatt. A hiteles mérés érdekében kétszer is lemértük a halat, és mindkét alkalommal 25,98 kilogrammot mutatott a mérleg. Örömünk leírhatatlan volt abban a pillanatban, sőt Zolinak egyéni rekordja és jelenleg élete hala is lett ez a szép töves. A fárasztás közben én már láttam, hogy egy szem, oldódó Black Squid bojlival sikerült horogra csábítani a tövest, és kevertem is a visszahúzáshoz az ehhez passzoló csalogatóanyagból neki. De a visszahúzás váratott magára, mert a sztorizgatás és az élménybeszélgetés lépett a középpontba. Ekkor már a köd sem oszlott fel, és a halak is pihenőt fújtak, mivel jelzőink némák maradtak a pakolásunkig – és sajnos a tavasz kezdetéig némák is lesznek…
Írta: Kerekes Ernő
Fotók: Szalai Zoltán
