Egy kellemes nyárzáró horgászat és felhőtlen kikapcsolódás reményében látogattam el egy olyan vízre, ahol eddig még nem jártam. Több barátomtól hallottam a tóról és úgy gondoltam, itt az ideje, hogy én is alaposabban szemügyre vegyem. Ezúttal nem kifejezetten egy „melós” pecára készültünk, de mint mindig, most is próbáltuk kihozni a horgászatból a lehető legtöbbet… a helyszín nem volt más, mint a Fish Aréna Horgásztó!
Erre a horgászatra is Farkas Szabolcs barátommal érkeztem, aki már többször is ellátogatott erre a vízre. Az ő instrukcióira hagyatkoztam a helyválasztásnál is. Ami azonnal szembetűnt, hogy tényleg egy kifejezetten kulturált vízre érkeztem. Rendezett part, faházas-stéges horgászhelyek… tényleg minden adott egy kellemes pihenésre itt akár családostól is. Az 1-es helyet foglaltuk le előzetesen a pecára. A tavon ez az egyik legfrekventáltabb hely, mely előtt több ígéretes rész is található, valamint egy tágas stég és egy otthonos faház is tartozik hozzá.
Ismét sikerült a nyár egyik legmelegebb hétvégéjét kifognunk a horgászatra, de ebben az évben ezen már meg sem lepődöm. Gyors kipakolás és helykeresés után késő délutánra minden szerelék a helyére került.
A tóban több nagytestű ponty és tokhal található. Célhalaink elsősorban ők voltak. A favorit csalik tekintetében Big Fish, Black Squid, Wild Tiger csalik teljes arzenáljával, valamint natúr tigrismogyoróval és halibut pellettel készültünk a horgászatra. Keveset, csupán 2-3 maréknyit etettünk. Körülbelül 1 méteres vízben tettük le a csalikat, így fontos volt, hogy csendben legyünk, ne keltsünk felesleges zajt a csónakban. Társam etetőhajóval vitte be végszerelékét a kiszemelt helyekre, mely talán hatékonyabb. Aki teheti, próbálja ki ezt a módszert mindenképp. A nagy meleg miatt leginkább éjjel vagy kora reggel vártam kapást, és később a halak e várakozást igazolták is. Amint lement a Nap, az addig feszített víztükör megelevenedett. Folyamatosan mozgások mutatták, hogy van a tóban hal bőven. A kérdés már csak az volt, hogy éhesek-e? Hamarosan kiderült, bizony ők sem vetik meg a pasztázott 20 mm-es Big Fish bojlit. Egy vehemens kapást követően egy gyönyörű, 8 kg körüli pikkelyes, úgynevezett „sziki pontyot” tarthattam az objektív elé.
Barátom is kifejezetten örült első „Arénás” halamnak. A jó horgászat alapja egy önzetlen horgásztárs, aki örül a másik sikerének is és bármikor segítségre kész.
A visszahúzott szerelékre később egy kisebb, 6 kg körüli ponty csábult el. Őt azonnal fotó nélkül engedtem vissza a vízbe. Telt-múlt az idő, egyre jobban közeledett a pirkadat. Bíztam a 2 órás kapásban, mely nekem szinte minden vízen bejön. Most sem volt másképp! Közel 20 perces fárasztás végén már egy 10 kg körüli tövesnek örülhettünk, mely egy szem Big Fish oldódó pop-upra érkezett. Örömmel nyugtáztam, milyen szép, egészséges halat adott nekem a víz.
Reggel váltottunk és megpróbáltunk tokhalat fogni. Előkerült a Black Squid paletta, egy kis Robin Red aroma, valamint a Chilis Tintahalas etetőanyag. A csalik tokhalra tapasztalataim szerint hatékonyabbak, ha egy kicsit ki vannak könnyítve. Ez alapján minden hajszálelőkénkre 1 szem oldódó Black Squid pop-up bojlit, valamint egy 20 mm-es Black Squid főtt bojlit tettem. Mellé egy kis stick mix került a gyorsabb siker érdekében. Lépésről lépésre bemutatva a csalink:
A kapásra nem is kellett sokat várni! Óvatos, ejtős kapás után elszabadult a pokol. Szabi akasztotta össze a bajszát egy tokhallal, mely félelmetes erővel védekezett, de győztünk a közel 17 kg-os tokkal szemben! A tokhalakkal a parton sem könnyű bánni, így fontos az ő épségük érdekében egy különösen tágas halbölcső és egy kiváló mérlegelő, valamint a legfontosabb, hogy folyamatosan locsoljuk, mert nagyon érzékeny hal. Ha tehetjük, vízben fotózzuk őket! Mi is így jártunk el.
Napközben az elsődleges célunk az volt, hogy valahogy kibírjuk a pokoli hőséget. Kapás egyáltalán nem volt, bárhogy is kísérleteztünk, így nem volt mást tenni, mint bízni az éjszakában. Azonban most éjjel sem voltak kifejezetten aktívak a halak, így folyton variáltam, melynek eredményeként egy kitekerésnél egy szép csuka rávágott a szerelékemre. Nem tudom, őt lepte-e meg jobban vagy engem, hogy partra került, de azt biztos, hogy nagyon csodálkoztunk mindketten! Főleg, hogy ezt a szép nagy csukát valami még nagyobb társa is megtámadta, melyet jól mutatott az oldalán lévő seb. Gyorsan és szebb jövőt kívánva útjára is engedtem.
Ezután Szabi percei következtek. Ejtős, majd húzós, kimondott amuros kapásnak emelt be. A horog végén pedig mi más lett volna, mint egy 8 kg körüli amur.
Ez a két hal feldobta a kedvünket, így próbáltunk újabb halakat matracra fektetni, de a siker elmaradt reggelig. Pedig egy aranyos kis süni is meglátogatott minket, hátha szerencsét hoz…
Reggel az újrahúzott szerelékek hamar gazdára találtak. Előbb barátom fogott egy 9 kilós nyurgát, majd nekem volt egy szép, húzós kapásom, melynek végeredményeként egy kifejezetten szép halat fotózhattunk. Ez lett a túra legnagyobb pontya. Örültem neki, hiszen ez a példány már a 10 kg felettieket képviselte, így kitűzött célom teljesült. Egy újabb víz, ahol sikerült pár szép halat fognunk és megörökíteni.
Nálam a kiló csak másodlagos szempont… A lényeg az alázat és a természetben, horgászattal eltöltött órák száma, valamint számomra az, hogy ha valamit csinálok, akkor azt a lehető legnagyobb beleadással tegyem. Figyelek a természetre, nem csak saját magamra és a környezetemre… az ilyen pillanatokat ilyen képekkel örökítem meg:
Zárásként még egy ritka vendég is megtisztelt minket egy szép compó személyében. Örültem neki, hiszen egyik kedvenc halam a „Doktor Úr”.
Gyorsan visszaengedtük, majd a nagy meleget nem megvárva összepakoltunk. Összegezve: ez egy olyan peca volt, amilyet szerettem volna. Pihenni is és halat fogni is sikerült egy olyan vízen, ahol még nem jártam, de a jövőben visszatérek, az egészen biztos.
Írta: Rokolya Péter
Fotók: Farkas Szabolcs, Kovács Zoltán, Rokolya Péter
