Szeptember közepén jártam a lajosmizsei Fish Aréna horgásztavon. Akkor egy nehéz, kétnapos horgászatban volt részem, ahol bár szép halakat tudtam fogni, bizony a kapásig vezető út nem volt egyszerű. Így egy kicsit szkeptikusan hallgattam Kerekes Ernő barátomat, munkatársamat, mikor meghívott, hogy horgásszunk együtt két napot ezen a vízen. Természetesen igent mondtam, mivel horgászatról volt szó, de közben már azon töprengtem, hogyan is kellene majd halat fogni. Hogy mi is történt velünk ebben a két napban, hogyan sikerült megoldanunk ezt a túrát? Ezekre a kérdésekre is választ kaphattok, ha velünk tartotok!
Ernővel reggel kilencre beszéltük meg a találkozót a kiválasztott víz partján, melyre picit megkésve, de azért megérkezett, természetesen két keréken, így már messziről hallottam, hogy közeledik. Mégsem indulhatunk motoros ruhában a halak után, így barátom gyorsan átöltözött, majd összeállítottuk a felszereléseinket.
A csónakos helykeresés közben felállítottuk a taktikát, miszerint mindketten csak egy-egy bóját helyezünk el, amelyekre a 2015-ben debütáló Wild Tiger fantázianévre hallgató bojlit szórtunk (melyet a későbbiekben részletesen is be fogunk mutatni) oldódó és főzött kivitelben, némi tigrismogyoróval és halibut pellettel kiegészítve. Mindketten úgy sejtettük, hogy az itt élő pontyok nem igazán szeretnek a szigetek közül kimerészkedni (melyek mesterséges víz alatti akadókkal vannak összekötve) ezért mi is ezek vonalában terveztük a horgászatot. A tapogató rúd segítségével jól körbe tudtuk határolni az akadókat, így ha eljutunk kapásig, legalább tudhattuk, hogy mire számíthatunk. Másik botjainkkal a szigetek környékén keresgéltünk, ott csupán néhány szem egész és felezett bojlit szórtunk koncentráltan a horgok köré.
A terület feltérképezését követően elhelyeztük a szerelékeket a kiszemelt helyeken és egy kis pihenéssel múlattuk az időt, mivel mindkettőnk tapasztalatai alapján sötétedésig nem számítottuk érdeklődésre a halak részéről. Különböző formációkkal csaliztunk, az egy szemsüllyedő csalitól a hóember formáción keresztül a dipbe fojtott, kikönnyített két szem főtt tigrismogyoróig. Az idő lassan telt, még bőven a délutánban jártunk, mikor a jobb oldali botom jelzője csippant néhányat, majd egy kis szünet után ismét megszólalt. Erre már közbeavatkoztam és jókedvűen fárasztottam a túra első halát, mely bár nem volt egy hatalmas példány, a holtidőben sikerült megakasztanom, így bónuszhalként tekintettünk rá.
A visszaengedést követően folytattuk a sziesztánkat, míg a szemközti fák mögött szép lassan eltűnt a Nap és a víz élénkülni kezdett. A kisimult víztükröt ugrások, fordulások törték meg, majd hamarosan a kapásjelzőnk hangja. Először nekem érkezett egy erős, húzós kapás, melynél a bot felemelését követően azonnal feltűnt, hogy csak közvetve érzem a halat, ezért haladéktalanul csónakba ugrottunk és ebből folytattuk a fárasztást. Ahogyan a hal fölé értünk, először néhány ágat, majd a pontyot is megpillantottuk. Szerencsénkre kifordult az ágak közül, így tisztának tűnő helyen folytathattuk a fárasztást. De nem nyugodhattunk még meg, mert itt bármikor akadóba ütközhettünk, így próbáltam a víz felső harmadában tartani pikkelyes barátunkat, aki néhány perc elteltével a merítőben pihegett. Jól megdolgoztatott minket, de boldogan vizsgáltuk a matracon a szép hosszú, egészséges tőpontyot.
Ahogy visszaengedtük, visszavittem szerelékemet is, de ekkor a tigrismogyorót már elhagytam, csupán néhány szem bojlit szórtam mellé. Partra érésemet követően talán pár perc telhetett el, mikor Ernőnek is jeleztek, hogy elkelt az egyik csalija. Ez a hal is az akadók felé vette az irányt, így nem volt kérdéses, hogy fölé kell mennünk. Sikerült minden akadótól távol tartani és néhány perc múlva megszákolhattam barátom első szép fogását, mely bőven tíz kilogramm felett volt. Innentől igencsak felgyorsultak az események, egyikünk szinte mindig fárasztott. Az idő haladtával egyre inkább elhagytuk a tigrismogyorót és a pelletet, inkább csak koncentráltan, pár szem felezett és egész bojlit etettünk (oldódót és főzöttet egyaránt). Érezhetően jobban reagáltak a halak a kis etetésre, még hamarabb tudtunk kapásig eljutni.
Mire feljött a Nap, már igencsak fáradtak voltunk: egész éjjel felváltva fárasztottunk és szákoltunk egymásnak szép pontyokat és amurokat. Vajon az erős kezdés után milyen folytatás következett? Ez már a következő részből fog kiderülni!
Írta: Haskó Tamás
Fotó: Takács Péter
Videó: Takács Péter
