Ez a horgásztúra nem egy hosszas tervezés eredménye volt, hanem egy spontán jött lehetőség, melyet nem szerettem volna kihagyni. Bátyám tavaly ősszel eljegyezte párját és kitűzték ez év nyarára az esküvő időpontját. Szóba került, hogy sok a teendő a nagy esemény előtt - mivel a két család között több mint 200 km távolság volt, bizony elég precíz szervezést igényelt. Így arra gondoltam, elutazom már a hét elején, akkor nappal tudok segédkezni az előkészületekben, és mivel kedvenc vizem is a közelben folydogál, gondoltam, áldozok három éjszakát a horgászat oltára előtt is. Hogy ebből mi sült ki? Lejjebb kiderül!
Egyedül elég húzós lett volna, ezért mivel Tomi barátom szintén hivatalos volt az eseményre, azonnal hívtam is, hogy közöljem vele a terveimet. Elsőnek kicsit furcsán hallgatta az elképzeléseimet, de nem kellett sokat győzködni, gyorsan belegyezett. Így kedden reggel négy órákkor együtt kezdtük meg a hosszú utat. Alig vártam, hogy odaérjünk, bár szinte végig szakadt az eső, aminek egyáltalán nem örültem - utálok esőben tábort építeni. Az érkezést követően elintéztük a hivatalos papírokat, átbeszéltük a heti teendőket, majd irány a part.
Ebéd után már a vízen voltunk, kerestük a halakat, hol is lenne érdemes felkínálni csalijainkat, ami nem könnyű feladat itt, mivel jobbnál jobb haltartó helyek váltják egymást… nem könnyű kiválasztani azt a négyet, melyet meg tudunk horgászni.
A csalin már nagyon sokat nem gondolkodtunk, hiszen a korábbi túráinkon a legtöbb és legnagyobb halakat az SBS M1-s termékcsaládnak köszönhettük, így értelemszerűen most is ezt a csalit erőltettük különböző felkínálási módokkal, annyi különbséggel, hogy most az újdonságnak számító 20+ termékcsaládból választottunk, bízván a sikeres szelekcióban. Ahogyan a helyére került minden, szinte azonnal ránk szakadt az ég egy hatalmas felhőszakadás formájában. Kíváncsi voltam, hogyan reagálnak a halak a változásra. A választ teljesen meglepő módon egy gyors kapás formájában meg is kaptam, melyre a mai napig szívesen gondolok vissza. A hal hatalmas erővel húzta meg a szorosra állított nyeletőféket, csak a magasítónak köszönhettem, hogy nem emelte ki az elektromos kapásjelzőből a botot! Ahogyan átváltottam a fárasztófékre, nem tudtam felemelni függőleges állásba a botomat, akkora erővel húzta a nem éppen finom féket, pedig negyvenes főzsinórral készültem.
Azonnal csónakba ugrottunk. Próbáltam a halat folyamatosan terhelni, de egyszerűen nem tudtam hatást gyakorolni, mert mire fölé értünk, már mélyen az ágak között járt, csak néhány örvény és zavarosodás jelezte őkelme útját, mely során zsinóromat felcsavarta egy vastag ágra és leszakította magát a horogról. Nagyon idegesítettek a történtek, de gondoltam, majd a következő kapás kiengesztel, ám sajnos nem ez történt. Este tízig további öt halat veszítettem hasonló körülmények között! Már nagyon ideges voltam, éreztem, hogy nem tömegével fogható telepített halak űztek velem gúnyos tréfát, ezért elkezdtem variálni azon a szereléken, mellyel eddig minden halat megfogtam, most pedig semmit sem. Aztán végre este tizenegy táján megtört a jég, egy ötösforma tőponty fárasztását élvezhettem. Reggelig sikerült további két halat megfognom, melyek hasonló méretűek voltak. Tomi még nem jutott el kapásig, pedig az én két botom volt középen, tehát horgászott alattam és fölöttem egyaránt, ám valahogy mégis az én etetésemen álltak meg a halak.
Szerdán napközben tettük a dolgunkat, de valahogy folyamatosan az éjszaka eseményei jártak a fejemben, egyszerűen nem értettem, miért veszítettem el annyi halat azzal a szerelékkel, amivel ugyanitt máskor túránként maximum egy-két halat veszítek összesen!
Este hatra megint a helyünkön voltunk és a horgászatra koncentrálhatunk. Nem kis izgalommal vártuk az éjszaka eseményeit, melyekre nem is kellett nagyon várni, hiszen a bal oldali botom jelzője már nyolc táján erős sípolásba kezdett. Ezt a halat is megfogtam: hasonló méretekkel rendelkezett, mint elődei. Reggelig volt további három kapásom, melyek okozóit sikerült is megfognom, de kiemelkedő példány sajnos nem volt közöttük. Reggel hat körül ismét erős, húzós kapásra ébredtem. A bevágást követően éreztem, hogy nem szokványos hallal van dolgom, szerencsére kifelé indult az akadótól, így volt lehetőségem csónakkal követni és viszonylag tiszta területen kifárasztani. Egy gyönyörű, 7 kg körüli nyurgaponty csúszott a merítőmbe. Na, ennek már azért örültem, végre egy darabosabb példány, ráadásul még nyurga is! Reggeli után én leléptem, Tomi tovább várta első kapását… körülbelül 11-kor hívott telefonon, hogy megfogta első halát, mely hat kilogrammot nyomott a mérlegen.
Nappal jókedvűen készültünk a hétvégi eseményre, hiszen mindenki várta már a nagy napot, állítólag még a vőlegény is! :)
Késő délután megint a horgászaté volt a főszerep, új csalik, új előkék. Az utolsó éjszaka nálam minden túrán különleges varázzsal bír, ilyenkor mindig maximumon odateszem magam, próbálok minden apróságra figyelni az eredmény érdekében. A halak se voltak hálátlanok, hiszen gyakorlatilag egész éjjel „dolgoztunk”, egyszerűen nem hagytak pihenni a pontyok. Volt egy kapásom éjfél táján, melyet csónakos fárasztás követett. Meg is szákoltuk újabb, szép nyurgapontyomat, azután ráhelyeztük a pontymatracra. Érdekes pillanatok voltak, mikor az újracsalizás közben meghallottuk, hogy a parton Tomi botján kapás jelentkezett. Azonnal elindultunk kifelé a másik botért, amit Tomi felkapott, majd beugrott a csónakba és mentünk is a hal után! Ahogy közeledtünk, látszódott, hogy a vízbe lógó fák irányában fúródik a zsinór a vízbe, ami nem túl jó jel. Fölé érve beigazolódott a gyanúm, a hal sajnos talált egy ágat magának, amire feltekerte a zsinórt és egy kétméteres darabon a felszín alatt tíz centivel körözött. Sok lehetőségünk nem volt: ahol a fejláma fényénél sejtettem a halat, lecsaptam a merítőt… a hal pontosan ott volt, ahol sejtettem, így a szákban pihegte ki a fárasztás izgalmait. Nagyon szép tőponty volt, túránk eddigi legnagyobb példánya, mely éppen nem érte el a tíz kilogrammot.
Reggel aztán egy kávé mellett átbeszéltük az éjszaka eseményeit, összeadtuk a három éjszaka termését, mely 21 darab megfogott halból állt, összesen 98 kilogramm tömeggel, tehát nem sikerült 5 kg fölé vinnünk az átlagsúlyt. Na de majd ősszel újra nekifutunk! Elkezdtünk összepakolni, de most nem olyan szomorúan, mint általában máskor, hiszen még egy lakodalom előtt álltunk, így mindenki jól járt: mi is kihorgásztuk magunkat, és a menyasszony is elkelt! :)
Írta: Haskó Tamás
