Ha dobós pecáról van szó, egyértelműen a Harsányi-tó a befutó számomra! Itt kiélhetjük hőn szeretett távdobási kényszereinket, ami szinte minden horgász második legféltettebb kincse és becsülete. Erről zeng már minden újság, cikk, szaklap, de azért megpróbálok egy-két új tanácsot adni az ide látogató „nagyhalas” vendégeknek, na és persze becsüljük meg a megfogott halat! Hogy ezt miért is feszegetem, pár sorral lentebb kiderül!
Maga a tó immáron tagsági rendszerrel működik, ami annyit von maga után, hogy korlátozva van az egy személyre foglalható helyek száma, így nagy eséllyel bárki próbára teheti magát a tavon! Folyamatosan megy az egymásra mutogatás – „Itt még kenyérbéllel is lehet, halat fogni!” – le kell menni, meg kell próbálni! A tó, mint minden más nagy víz, teljesen be tud állni! Mit is von ez maga után? 2-5 napig teljes kényelemben, kapás nélkül meg tudunk úszni egy teljes túrát. A legnagyobb probléma a tó hírnevével egyenes arányosságban növekvő elégedetlen horgászok serege! Ha nem fog egy hét alatt 2-3 db 20+-os halat, akkor szitkozódik, rosszabb esetben még a horgászatot is hamarabb befejezi. Az emberek szemében egy itteni 20+-os hal értéke megegyezik egy más tavon fogott 10 kg-os hal értékével, és ha az utóbbi méretből fognak, egyszerűen nem tudják megbecsülni, sőt értékelhetetlennek tartják az adott túrát. Sajnos ezek az emberek nagy eséllyel más tavon még nem horgásztak, vagy szinte a nullához közeli sikereket értek el. Én, ha egy évben egy darab 20 kg fölötti halat fogok egy nehezebb vízből, már úgy állok hozzá, hogy egy igen sikeresen éven vagyok túl! Egy kicsit át kellene értékelni a horgászat fogalmát és minden halnak megadni ugyanazt a tiszteletet!
Helykeresés:
A helykeresést nagyon cifrázni nem kell, a tó minden szegmensét egyformán járja a hal. Lehet fogni 20-30 méteren is igazi pontymatuzsálemeket, sőt legtöbb esetben nem a tó középső felét látogatják, hanem a széleken magányosan úszkálnak. Legelső lépésben egy marker úszóra lesz szükségünk és egy akkora ólomra, amivel majd horgászni fogunk, jelen esetben ez egy 130 g-os ólom lesz. Ennek szerepe a távolság felmérése. Miért is fontos ez számunkra? Számtalan alkalommal látom a tavon a rosszul betájolt bója távolságot, hol nagyobb, hol kisebb távolságra horgásznak, és nem az adott etetésre, ami a horgászatunk legfontosabb és legkritikusabb pontja is egyben! Az egyik bottal szépen eldobjuk a marker úszót, ezzel megkapjuk a dobható tartomány távolságát, az itt kapott ponton érdemes leraknunk a bóját, így ezt a távot még spombbal is igen kényelmesen el tudjuk majd érni.
Etetés, csalizás:
A legfontosabb, mielőtt még az etetési stratégiát kialakítjátok, a tó honlapján adott hónapra lebontva meg van határozva egy etetési limit mennyiség, ezt betartva kell megkezdeni a horgászatot, amit a halőrök minden alkalommal ellenőriznek és betartatják az ott horgászó vendégekkel!
Az etetés alapját különféle magok adják: tigrismogyoró, kukorica, búza és kender vegyesen. A magmixet különböző csalogatóanyagokkal fűszerezhetjük a még intenzívebb hatás elérése érdekében. A CCMoore palettáján megtalálható Feedstim XP Liquid egy igen hatásos étvágystimuláló folyadék aminosavakkal felturbózva – az ezzel átitatott keveréket kiegészítettem még egy kis CCMoore Hemp oil (kendermag olaj) adalékkal, így egy olyan ellenállhatatlan falatokat tartalmazó vegyes mixet készítettem, ami a vízközt pihenő halakat is a fenékre csábítja! Természetesen ez még nem garancia a sikerre, kell mellé egy jól működő bojli is. Azon fáradozunk egész évben, miként tudnánk egy igazi nagyhalas, szelektáló hatással bíró bojlit előállítani, amit az apró halak nem bántanak és csak az adott célhalunk, a ponty vesz fel. Úgy érzem, sikerült célegyenesbe érni az új teszt golyókkal. Csalizni minden esetben egy szem 24 mm-es bojli került a hajszálelőkére.
Taktika:
A horgászat sarkalatos pontja, itt dől el minden: ha jól felépítjük és egy átgondolt stratégia mellett haladunk, a siker garantált.
A reggeli és az esti etetési idő a halak számára már egy jól berögződött szokás, mint nálunk a reggeli ébresztő! Úgy érthetjük el a legtöbb kapást, ha az etetési idő előtt frissítjük a csalikat, ezt követően nem szabad vízre menni. Vegyük elő a sokak számára utálatos segédeszközt, a spombot, dobjunk 10-et a bójára, és láss csodát, a második-harmadik spomb beérkezése után már jelentkezik is az első kapás. Ha jól csináljuk, 1-2 halat azonnal le tudunk húzni az etetésről. Fontos kitérni az etetés pontosságára, ha összevissza „sikerül” megetetni a bóját, sajnos csak széthúzzuk vele a halat. Az etetési idő vége előtt mehetünk is a vízre és ezt a lehető legpontosabban csónakkal is elvégezhetjük. Ismételten, ha mindent jól csinálunk, 1-2 hal a vendégünk lesz egy szép fénykép erejéig. Itt azonban nem ér véget a történet, nem pihenni jöttünk, 2 óránként kőkemény spombozás következik újra meg újra, így tarthatjuk fenn ezt a jól beállt körforgást.
Élmények:
Igen élménydús három napon vagyok túl. A stratégia összeállt, minden az előre eltervezett ütemben zajlott. Az eredményességben közrejátszhatott az időjárás is, egy markáns hidegfront ért be fölénk a túra utolsó napjára. A végszereléket folyamatosan változtattam, próbáltam szelektálni és a darabosabb példányokat horogra csalni. Kezdetben szinte alig engedtem el a csalit és egy szilikonnal rögzítettem is a horog szárán. Később 1 centire, majd 2 centire engedtem el. Sajnos a szelektálásban ez sem segített. Elhagytam a szilikon rögzítőt és egy KD-riget kötöttem jól elengedve, ennél a csalizási módnál kevesebb volt a kapásom és kismértékben növelni is tudtam vele az átlagsúlyt. Nagy örömömre két darab 20+-os ponty is tiszteletét tette! Összesen 31 db pontyot fogtam 15,2 kg-os átlaggal. De beszéljenek inkább a képek és egy rövidke videó keretein belül pár szebb emlék is látható lesz!
Fotók: Romvári Norbert
