A horgászatok során, nem mehetünk biztosra, a kudarc lehetősége mindig ott liheghet a nyakunkon. Sőt! Inkább a haltalan, sikertelen napok vannak túlsúlyban, már ha a kapitális méretű halakra gondolunk. Egy-egy szebb halért akár heteket is lehet ülni, mire megtisztel jelenlétével. Szelidre többek közt, talán azért is szerettem járni, mert a tó soha nem hagyott cserben, mindig sikerült pár darab 10-20 kg körüli amurt fognom. Az évek folyamán sikerült annyira kiismernem a viselkedésüket, táplálkozási szokásaikat és a vándorlási útvonalaikat, hogy bátran mehettem biztosra ellenük.
| 
|
| 
|
2002 szeptemberében viszont kaptam egy akkora pofont tőlük, hogy a mai napig belém nyilal a fájdalom, ha a történteket felidézem. Kettő hétvégén, öt nap alatt, hét kapásom volt, melyből mindössze csak egy amurt sikerült kifárasztanom. A többi leakadt, vagy luftot ütöttem. Mindez egyetlen éjszaka alatt! Ezt követően négy nap alatt még egy aprócska mozdításom se volt. A téli, nyugodt napokon a "fekete szeptemberre" vonatkozó írásokat sokat tanulmányoztam, de nem találtam ésszerű magyarázatot az események ilyen jellegű alakulására. A horgásznaplóm segítségével nézzük át együtt, hogy mi is történt ezeken a jeles, szeptemberi horgászatokon.
2002. szeptember 13. péntek
16:00 Megérkeztünk Pistivel Szelidre. Gyors táborverés után azonnal csónakba szálltunk és izgatottan eveztünk a már három napja előetetett helyre. Nem csalódtunk a látványban! Szinte kizárólag csak az etetésen volt látható pörsenés. Fokozta a hangulatot az a pár hatalmas toló hullám mely az etetésről indult ki. Biztató előjelek!
18:30 Elkészültünk mindennel, az összes bot bevetve. Izgatottan várjuk, melyiküknek szólal meg először a hangjelzőse.
20:00 Vészterhes csend ereszkedett le a tóra. Egy árva hangot sem hallani. Valami van a levegőben, szinte kézzel tapintható, hogy hamarosan nem mindennapi események sorozata fog beindulni.
21:30 Kapásom van! Nagyon gyengén, nyüglődve indult el, de aztán robbantott! Szinte füstölt az orsó dobja, oly tempóban vitte le róla a zsinórt. A bevágáskor éreztem, hogy egy pillanatra akadt, majd lemaradt. Nem igazán jól kezdődik a túra!
22:15 Újabb kapás! Alig 45 perc telt el, s megint megszólalt a hangjezős. A bevágás pillanatában azonnal éreztem egy komoly rúgást. Pistivel csónakba szálltunk, s gyors evezőcsapásokkal az akasztás helyszínére siettünk. Amint a hal megérezte jelenlétünket nagyon erősen el kezdett húzni. Mielőtt az orsó dobja zsinórt adagolhatott volna, megkönnyebbült a bot. Lemaradt, pedig nagyon jó halnak éreztem.
23:50 Alvásból riasztott bennünket az éjféli kapás. Ezúttal a bal oldali botomra kellett összpontosítanom. Szeliden egy felettébb ritka, ejtős kapásra lettem figyelmes. A másik meglepetés akkor ért, mikor a teljesen belazult zsinórra pillantottam. Mintegy 20-25 m zsinór feltekerése után tudtam csak felvenni a kontaktust a felém rohanó hallal. Miután végre kapcsolatba kerültünk, mindenféle erőltetés nélkül ismételten leakadást kellett regisztrálnom. Három óra alatt három lemaradás! Nem semmi! Ez a péntek 13 nem igazán hozott szerencsét!
2002. szeptember 14. szombat
00:10 Kezd a horgászat igazi rémálommá változni. Épp az etetésből evezek a part felé, mikor ismerős hang üti meg a fülemet. Szól a jelző! Kapásom van! Ugyanarra a botra, melyen 20 perce volt az akció. Hiába üvöltözök Pistinek, hogy vágjon be, éppen a dolgát végzi a bokrosban. Közel fél perc is eltelik, mire odaér a botokhoz. Kettő perc alatt a partra érek, s átveszem a botomat. A fárasztást csónakból folytattuk tovább a rendkívül jól küzdő, nagynak ígérkező harcias ellenféllel. Tíz percig semmi közöm nem volt a halhoz, úgy pörgette a csónakot, mintha csak játszana. Már éppen a rákeményítésen gondolkoztam, mikor megismétlődött a szokásos eset. Leakadt a hal!
04:45 Az átélt kellemetlen élmények és kudarcok hatására nem bírtam elaludni, így éberen ért a hajnali kapás! Kissé félénken nyúltam a botokhoz, de azért határozottan bevágtam. Luft!
04:46 Még hitetlenkedve bámulom a kezemben lévő botot, mikor a másik, bent lévő botomon erőteljes, húzós kapással jelentkezik egy újabb érdeklődő. A bottal a kezemben csak bárgyún álltam, s nem mertem bevágni. Pillanatnyi habozás után, melynek során az éjszaka borzalmai leperegtek lelki szemeim előtt, hatodszorra is bevágtam. Ez a hal volt meg a legtovább, a fárasztás közben egyszer a víz felszínéig is felhúztam. Hatalmas hát körvonalazódott ki előttünk. Pistivel szinte egyszerre hördültünk fel a méretek láttán. A visszatöréskor akadt le.
05:30 Erre a kapásra és az ezt követő akcióra nem igazán emlékszem. Olyan tehetetlen düh vett erőt rajtam, hogy azt hiszem lélekben fényévekre voltam Szelidtől. Pista szerint olyan brutálisan bántam a megakasztott, mint később kiderült 12 kg-os amurral, hogy minden pillanatban a bottörést vagy a zsinórszakítást várta. Nem egészen 2 perc alatt a csónakhoz téptem, s onnan nem engedtem sehová. Persze ettől az amur szinte megvadult, valósággal őrjöngeni kezdett a víz felszínén. Egy-két perces tombolás után szákoltam meg a csúfos éjszaka egyetlen halát.
19:00 Végeztünk az esti etetéssel, minden szerelés a helyén van. Remélem a ránk váró éjszaka egy kissé nyugodtabb és sikeresebb. Talán végre Pistinél is beindulnak majd a kapások.
2002. szeptember 15. vasárnap
8:00 Szinte hihetetlen, de egész éjjel nem volt egy aprócska mozdításunk sem. KI érti ezt?
2002. szeptember 19. csütörtök
16:00 Megérkeztünk feleségemmel Szelidre. Ezúttal nem bíztam semmit a véletlenre, s kabalámat, Andreát is a kocsiba kényszeríttettem. Szinte szó szerint! Holmi térdműtét végett voltak kifogásai, de ezeket hamar leszereltem. Éreztem, hogy minden bevethető fegyverre szükségem lesz.
20:00 A táborhely felállítva, minden szerelék a helyén, fokozott izgalmi állapotban várom a kapásokat. Most nem lesz kegyelem!
2002. szeptember 20. péntek
19:00 24 óra alatt nem volt egy árva kapásom sem! Pedig már mindent bevetettem, kezdek kifogyni a trükkökből.
2002. szeptember 21. szombat
20:00 Ismét nyugalom. A harcsák bezzeg egész éjjel buffogattak a nád szélében. Néha oly közel a táborhelyhez, hogy többször is a szívbaj kerülgetett váratlan rablásaiktól. A pontyok és amurok viszont nem mutattak semmiféle szándékot a táplálkozás irányába. Egyre sűrűbben tekingetek Andrea felé. Hol marad a mágikus varázserő, az eddig kifogástalanul működő kabalaság?
2002. szeptember 22. vasárnap
11:00 Az öreg ultisok erre csak annyit mondanának, hogy terített betli! Megúsztam a hétvége harmadik éjszakáját is kapás nélkül! Nem értem az egészet, de azzal tisztában vagyok, hogy valami nagyon nem stimmelt. Azt hiszem lesz dolgom a téli, nyugodt napokon, hogy kielemezzem az adatokat, s érdemleges választ találjak a kudarc okaira.
Hónapokig nézegettem, s elemeztem a fekete szeptemberre jellemző adatokat. Összefüggéseket kerestem, szinte minden tényezőt többször is átrágtam, mindent mindennel összehasonlítottam, a legképtelenebb ötletek is eszembe jutottak. Választ mégsem találtam kudarc sorozatomra nézve.
- Az öt éjszak alatt az időjárás végig változatlan volt. Nem tapasztaltam hirtelen hőmérséklet csökkenést vagy akár emelkedést.
- A légnyomásban sem volt semminemű igazi változás, végig 990-993 hPa körül toporgott.
- A szél, ha nagy ritkán fújt, végig gyengén, ÉNY felől.
- A csalizáson nem változtattam semmit az első éjszakai horgászathoz képest. Mégsem volt kapásom négy éjszakán keresztül.
- A mindig jól működő és igazán csalogató DIP aromák ezúttal csődöt mondtak. Pedig az első éjszaka azért csak játszottak valami szerepet abban, hogy hét kapásom volt. Az, hogy csak egy lett meg belőle, nem rajtuk múlott.
- A felszerelésen sem változtattam semmit, végig ugyanazzal a bottal, orsóval, zsinórral, előkével, ólommal horgásztam.
- A végszereléken variálgattam többet, próbálkoztam újabb és újabb kötésekkel. Hiába!
- A horgon csak az utolsó éjszakán változtattam. Az első éjszakai sok lemaradás nem hiszem, hogy a horog számlájára írható, hisz az Ashima, amivel horgásztam még soha nem hagyott cserben.
Végül is nem estem kétségbe, hisz a horgászatokkal együtt járhat a kudarc is, még ha azt nagyon nehéz is megemészteni. Pláne úgy, hogy nem találtam elfogadható magyarázatot. De nincs baj, hisz idén újra találkozom a tóval, s akkor talán majd fény derül a szeptemberi hétvégék kudarcainak kilétére is.
