A cím, azt hiszem, jól tükrözi cikkem mondanivalóját, bár nem a helyszínre utal az ismeretlen jelző, hanem egy számomra új technikára… Egy invitálásnak köszönhetően belecsöppentem 48 óra erejéig a bojlis horgászat világába. Ha egy mondattal kellene jellemeznem ezt a két napot, talán azt mondanám: Fantasztikus volt és hatalmas élmény! No de nézzük, is mi történt 48 óra alatt Kovácshidán!
A nyári szünet elején Tamás barátommal megbeszéltük, hogy valamikor mindenképp pecázunk egyet közösen, mégpedig Kovácshidán, amely számukra gyakorlatilag hazai pálya. Egyik közös célunk volt a személyes pontyrekordom megdöntése, mely eddig nem volt olyan kifejezetten nagy a maga 10,23 kilójával. Ezt a célt egész hamar elértük, de erre a cikk folyamán fény fog derülni…
Az első kapásokra nem is kellett sokat várni, behúzás után talán fél óra telt el az elsőig. Az egyik hal elment ugyan, de sikerült bölcsőbe fektetni egy 3-as forma pontyot. A kisebb példányokról – amelyek bőven látogattak engem mindkét nap – nemigen készült fénykép, de most nem értük jöttem. Egy óra környékén ismét kapásra lettem figyelmes a jobb oldali botomon, amelynek végszerelékét a másik part előtt kb. 10 méterrel helyeztük el. A parthoz közeledve egy amurifjoncot véltünk felfedezni, amely nem volt több 3 kilónál, hasonlóan az előző pontyhoz.
Ezt követően úgy döntöttünk, hogy e botom szerelékét nem húzzuk messzire, csak nagyjából dobótávra, 80-90 méter környékére. Az etetőhajó tálkájába repce került, valamint a 4-es Gamakatsu Snagger horog mellé 3 szem Haldorádó SpéciCorn Ananász. Nagyjából egy óra várakozás után egy lassú, ejtős kapást követően jó súlyt éreztem a bot végén. A fárasztás egy darabig zökkenőmentesen folyt, egészen addig, amíg a parthoz nem ért a ponty. A helyünk mindkét oldalát nádtorzsák tarkították, és sajnos a leadcore-t rátekerte az egyikre… Gergő barátunk nem is habozott, kiszabadította a szereléket, és szerencsénkre még a hal is a horgon volt, így folytatódott tovább a fárasztás. Még talán tíz percet forgolódott előttünk a hal, majd merítőbe került. Hatalmas volt az örömünk, ugyanis tisztán látszott, hogy nagyobb, mint az addigi rekordom! Rögtön meg is mértük a pontos súlyát, a mérleg 12 kiló 10 dekánál állt meg! Már ekkor hihetetlenül örültünk, ugyanis a harmadik hal már a célként kitűzött példány volt, de úgy gondoltuk, nincs megállás!
Ezután pár halat még sikerült fognunk a nap folyamán. Sőt, Tomi barátom botjára érkezett az este egy 14,6 kilós tükrös, pompás hal volt! Az éjszaka nem volt annyira mozgalmas, ugyanis a csalik méretét is akkorára növeltük, hogy ne kelljen kisebb halak miatt felkelni, pihenni is tudjunk. Inkább a hajnali órák voltak aktívabbak. Két-három 4 kiló körüli pontyot fogtunk, azonban öt órakor ismét egy izmosabb hallal hozott össze a sors. Ezúttal egy inkább nyurga beütésű pontyot tudtunk bölcsőbe fektetni. A hal pontos súlya 9,2 kiló volt.
A következő halra sem kellett sokat várni, bár a két kapás között tudtam szundítani még egyet. Ismét csippant a jelző, én pedig cipőbe bújtam, kiugrottam a sátorból – a swinger már az elektromos kapásjelző felé tartott! A bevágás és egy negyedóra fárasztás után ismét szákoltunk: újabb 10+-os hal a bölcsőben!
A délelőtt utolsó vendége egy kisebb, 7-es forma töves volt, melyet számos 2-3 kilós ponty előzött meg.
A második nap délutánja egyértelműen sokkal eredményesebb volt, mint az előző, a halaim zömét ekkor fogtam. A rengeteg kisebb pontyot követően, 14 óra körül ismét lassú, húzós kapás után egy jobb fárasztás vette kezdetét. Nem volt egyszerű menet ez sem, de ezúttal is én nyertem. Nagyon figyelni kellett minden fárasztás során, ugyanis a helyemtől balra egy vízforgató volt a vízben, amelyet természetesen az összes hal megpróbált kihasználni, de szerencsére nem volt ezzel gond. Az utóbbi kapás ismét jó halat eredményezett, egy hosszú nyurgaponty csábult el a Haldorádó C21 Fűszeres kolbász golyóra.
Próbálkoztunk sokféle etetési módszerrel, próbáltunk csak halibut pellettel etetni vagy csak bojlival, esetleg repcével, de a legeredményesebbnek a Haldorádó C21 Fűszeres Kolbász bojli, illetve egy rákos bojli bizonyult különböző méretekben. Ezeket csaliként és etetésnek is használtuk.
Nem sokkal később ismét egy termetesebb ponty köszönt be hozzánk egy kép erejéig, ezúttal egy tükörponty, amely szintén egyéni rekordot jelentett e fajtát különvéve. Ezúttal is néhány csippanás, majd fárasztás következett.
De az igazi meglepetés 5 óra környékén érkezett, ezúttal a rákos bojlira! Vehemens, húzós kapással érkezett az újabb látogató is. Egy igen hosszú fárasztás jelezte azt, hogy egy szebb példánnyal hozott össze a sors, sőt, amit nem is gondoltam volna, hogy az eddigi legszebbel! Ő is megpróbált minden menekülési módszert. Ez a hal a balos botomat húzta el, de a jobbos, valamint a mellettem lévő két bot zsinórján is átment, szerencsénkre azonban gubancot nem okozott. Sok idő elteltével új egyéni rekordom pihent a merítőben, majd a bölcsőben. Hihetetlen boldog voltam, ez nem is kérdés! A mérleg 13 kiló 20 dekánál állt meg!
Nem sokkal később, amikor még fel sem dolgoztam igazán, mekkora halat fogtam, újra elindult előre a swingerem. Újabb fárasztás vette kezdetét. Nem is tértem még észhez, de ismét horgászbot volt a kezemben. Szákolásnál láttuk meg az újabb 10+-os nyurgát, mely szintén egy gyönyörű példány volt.
Sötétedés előtt sikerült elcsípni még egy bajszos barátunkat. Ezúttal a rákos golyó tetszett meg neki is, talán már meg sem lepődtünk. Ismét egy hosszú nyurga feküdt a hálóban, majd egy fotó után ment vissza ő is éltető elemébe.
Sötétedés után pár órával éppen kint, a padnál beszélgettünk, mikor arra lettünk figyelmesek, hogy megdörrent az ég, és egyik pillanatról a másikra elkezdett szakadni az eső. Mindannyian bekuckóztunk a sátrunkba, azonban nem sokáig örülhettem a szárazságnak, ugyanis nagyjából két perc elteltével elhúzta a dupla 20-as golyót egy hármasforma ponty, úgyhogy természetesen bőrig áztam. De nem volt gond, reggelig ki sem léptem ezután a sátorból.
A pecát hétfő reggel kezdtem, szerda reggel fejeztem be. Hatalmas élmény volt, elképesztően gyönyörű halakkal telt ez a 48 óra. Remélem, lesz folytatása valamikor, én mindenképp vevő leszek rá. :-) Ezúton is nagyon köszönöm Tomi és Gergő barátomnak a lehetőséget, egy életre szóló élmény marad!
Írta: Kovács Kristóf
Fényképezte: Toldi Tamás, Kovács Kristóf
