A képzeletbeli horgász „bakancslistámon” az első helyen szerepel az, hogy minél több hazánkban található horgásztavat meglátogathassak és egy eredményes horgászat után élményekkel telve térhessek haza. Megalapozottan mondhatom, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Számos olyan tó van Magyarországon, amely méltán híres a halállományáról vagy éppen páratlan szépségű környezetéről. Idén a Devecser mellett található Széki-tóra szerettem volna eljutni. Ennek az elhatározásomnak végül augusztus végén sikerült eleget tennem. Azzal a céllal indultam el, hogy szerettem volna egy igazi sok halas horgászatot – végül a tó mindvégig partner volt abban, hogy e célomat elérjem.
Mivel az adott időszakban már csak a 8. számú bojlis horgászállás volt a szabad, sokáig nem kellett gondolkoznom a helyválasztáson. Előzetes információim alapján ez a tó egyik legmélyebb részén található. Ez be is igazolódott, hiszen a szektorhatárt jelző bójáknál 5 méternél is mélyebb volt a víz.
Az esetek többségében az iszapos részeket keresem és horgászom meg. A pontyok előszeretettel keresik fel az ilyen helyeket, mert tele vannak természetes táplálékkal. Erre a túrára a Haldorádó számomra már jól bevált főzött bojlijaival készültem, ez konkrétan a Fűszeres Vörös Máj és a Nagy Hal elnevezésű 24 mm-es bojlikat jelentette. Ezek kiválóan alkalmasak etetésre és csalizásra egyaránt. Ízvilágban eltérnek egymástól, így különböző módon is tálaltam őket a halaknak.
A tó nagy népszerűségnek örvend nemcsak a helyi, hanem a vendég horgászok körében is, ezért úgy gondoltam, hogy egy kis „plusz” csalogatóhatással vértezem fel az etetésre szánt csalijaimat.
Szinte nincs olyan tó, ahol a halak ne szeretnék a tigrismogyorót, így adott volt, hogy most sem hagyom otthon ezt az igazi pontycsemegét.
A túrám elején több hal is elment abból adódóan, hogy nem megfelelően választottam meg a horogelőkém típusát és a horgom nagyságát. Be kellett látnom, hogy ami eddig máshol működött, az itt nem lesz eredményes, így muszáj volt a horogméretet megnövelnem és egy lágyabb előkét felraknom.
A tó számos nagytestű halnak ad otthont, azonban ezek a halak most elkerültek engem. Ennek ellenére sincs okom panaszra: noha csak pár napig tartott a túrám, sokat tanultam most is. Ismét megmutatta magát az, hogy egy egyesületi víz milyen csodákat rejthet, és a gondos kezek munkájának köszönhetően milyen elképesztő halállománnyal rendelkezhet egy ehhez hasonló vadregényes tó. Biztosan állíthatom, hogy ide egyszer még visszatérek!
Írta: Burszki Zoárd
Fotók: Gáspár Imola, Burszki Zoárd
