Dolfinger Mátyás meghívásának eleget téve érkeztem meg a környék legkedveltebb egyesületi vízére, a Széki-tóra. A tó 1968-ban épült, és azóta folyamatosan, gondos kezek munkájával forrta ki magát a bojlis berkekben méltán elismert, nagy halakban gazdag vízzé. Négy nap állt a rendelkezésemre, hogy egy kis ízelítőt kapjak a tó szépségéből és halállományából.
A tó rövid bemutatása
A Széki-tó a Bakony és a Kisalföld találkozásánál, a Somló-hegy lábától nem messze, a 8-as számú főút mellett, Ajka-Bakonygyepes és Devecser városa között lelhető fel. A tó 68 hektár, elöl, a befolyásnál sekély, a gát felé folyamatosan mélyül. A sekély rész homokos, kavicsos, a halőrháztól a gátig köves, sziklás az aljzat. Ahol az erdő a tóig ér a mederben, ott tuskók, akadók találhatók, melyek megnehezítik a horgászatot, de ragyogó haltartó helyek. A tavon nyolc darab bojlis állás található, ami egész évben nyitva áll az ide látogató horgászok számára. A tó hátsó, mélyebb részénél elhelyezkedő 7-es állásra érkeztem. Maga a hely elég tágas, három horgász kényelmesen elfér rajta, a sűrűn benőtt fák miatt szélvédett és árnyékos. Sátorállítási hely biztosított. A tavon elhelyezett két szektorbója jelöli a meghorgászható területet.
Helykeresés
A helykeresést radar segítségével kezdtem meg. A partról nagyjából 15-20 méterre egy padka található, itt a víz 1,5 méterről letörik 3 méterre, majd szép fokozatosan, 4-5 méteren keresztül 5 méterig mélyül. A meder egyenletes, néhol köves, de nagyobb részben iszapos. A ide látogató horgászok számára bőven elegendő az ólommal való tapogatás, hiszen a parttól távolabb teljesen sík a meder. Az egyik támpont a jobb oldali szektorbója volt, ez elé pár méterre horgásztam, itt vékony iszapréteg található. A másik bóját a gát irányába haladva, a szektorbójától visszább 20 méterre, 10-15 centis iszapra tettem le.
Etetés, csalizás
A tavat – egyesületi víz lévén – rendszeresen telepítik, így nagyon nagy mennyiségben megtalálhatók a konyhára szánható halak is. Első szempont volt ennek figyelembevétele: ha nem szeretnénk a 2-3 kg-os halak miatt óránként újrahúzni, akkor a magokat teljes mértékben el kell felejteni! Egy megoldás marad, a bojli, ebből is igény szerint elkezdeni a 24 mm-es mérettel, majd ezt duplázva. Gyakorta még ez is kevésnek bizonyul, ilyenkor növelni kell a bojli méretét 28, illetve 30 mm-esre! Egy még a tesztfázisban lévő 24 mm-es bojlival kezdtem meg a horgászatot. Ebben az időszakban már nagy alapozó etetésre nincs szükség, így bójánként 15-20 szemet szórtam, amit minden kapás után 5 szemmel egészítettem ki.
Élmények
Kipakolás után első a megfelelő hely megkeresése, majd a szerelések élesítése, az összes többi dolog ráér utána! Behúzást követően egy órát kellett várni az első széki-tavi halamra, melynek súlya 12,5 kg volt. Megjött az első visszaigazolás, a bója jó helyen van, jó helyet választottam, jár arra hal!
Ezután szinte folyamatosan sikerült fogni a 10-14 kg közötti halakat a bójáról. Mind a hely-, mind a csaliválasztás telitalálat volt! Az első „komolyabb” ponty kicsit váratott magára, ami az etetéstől és a bójától távolabb jött. Egy koromfekete töves volt.
Az esték viszonylag csöndben teltek el. Olyan volt az első két éjszaka, mintha sztrájkoltak volna a halak. Egy mozgás, egy ugrás nélkül teltek el az esték. Utolsó nap reggelére tartogatta a tó féltve őrzött kincseit, ekkora érett be mindkét bója etetése. Az idő előrehaladtával az átlagsúly is egyre jobban növekedett. Megjött a szokásos reggeli kapás: a megakasztott hal szép komótosan, kicsit oldalazva, olyan öregurasan haladt, majd két-három erősebb fordulás után kecsesen meg is adta magát. Ránézésre 14-15 kg-osnak tűnt, de mikor megemeltem volna, azt vettem észre, hogy „odaragadt” a merítő. Jött a szokásos eljárás: a merítő feljebb tekerése egy kicsit nagyobb terpesszel, most már derékból is ráemelve. Ekkor tudatosult bennem, hogy „besétált” az a hal, amire vártam! Mérlegelés után 19 kg-nál és egy picinél állt meg a mérleg. A képek nehezen adják vissza, de a ponty mintha egy 5-ös méretű focilabdát egy az egyben a hasára cserélt volna.
Majd jött a fényképezkedés a vízben is, természetesen melles csizmában. Éppen a képeket csináltuk, majd a visszaengedős videót, amikor megint megszólalt a jelzőm. Mondtam a kollégának, hogy ezt fejezzük be és utána foglalkozunk a kapással, akadó nincs előttünk, így a szerelékkel meginduló hal kárt nem tesz magában. Hangosan, megállás nélkül visított az ATT kapásjelző! Egyszer csak a szomszéd szaladt át és kérdezte, hogy segítsen-e. Mondtam neki, bátran vegye fel a kontaktust a hallal, amíg kiérek a vízből. Gyorsan elengedtem az előző halat, majd átvettem a botot. Éreztem, hogy egy termetesebb példánnyal van dolgom. Folyamatosan kérte a zsinórt és nem akart a part közelébe jönni. Öt-hat nekifutásra és egyre messzebb ment. Bő 40 perces fárasztást követően a bölcsőben pihent a következő, 20 kg közelinek látszó halam. Első ránézésre le sem tagadhatná impozáns méreteit, de ezzel kicsit „átvert”, mert 18,5 kg-mal mérlegeltük.
Közben szépen elkezdtük összepakolni a tábort – sátor, bölcső, mérlegelő, merítő, minden, aminek száradnia kell –, és nekiláttam az utolsó reggelim elfogyasztásának.
Éppen az utolsó falatokat fogyasztottam, mikor ismét megszólalt a jelzőm. Kell ennél jobb reggel? Ilyenkor már a búcsúhal szaga rég feledőbe merül… kellemes meglepetésemre nem akarta a víz, hogy elhagyjam a partját. Ismételten egy igen erős harcossal hozott össze a sors, bő fél óra hajsza után adta meg magát.
A túra rövid összegzése:
Összesen 14 db halat fogtam, ebből három volt 15 kg feletti: 17 kg, 18,5 kg, 19 kg. Az átlagsúly 13,6 kg volt, amellyel maximálisan elégedett voltam így, elsőre!
Még egyszer köszönöm a meghívást Dolfinger Mátyásnak, ahogy lesz rá időm, mindenféleképpen visszatérek még e csodálatos egyesületi vízre!
Fotók: Szalai Zoltán
