A Kis-Balaton egy páratlan varázsú vadvíz-ország, ezt tavaly testközelből is megtapasztaltam. Kedvesemmel idén is úgy döntöttünk, visszatérünk nyaralni Zalakarosra és beiktatunk egy „szokásos” pecát is a programtervezetbe.
Sajnos Benő és Boga barátaim most nem tudtak velem horgászni, mivel nyári szabadságuk alatt leginkább dolgoztak a srácok, így párommal vágtam neki a rövid pecás kalandnak. Idén siralmas a vízállás a zalavári út menti tározókon is, de ezt én sem tudom befolyásolni. Sajnos a térséget sújtó idei aszály a völgyzárógátas tározókat közvetlenül érinti, hiszen ha már eleve hiányzik a víz patakmedréből, akkor azt nyilvánvalóan a tározóban sem lehet duzzasztással visszatartani… de szerencsére egyelőre számottevő halpusztulás nem történt.
Időm rövidsége miatt a zalavári út déli oldalán foglaltam helyet. Nem sok szabad hely van ott, ahol a sulyom az úr! Nagy csodákat nem vártam, de mindenképp szerettem volna legalább 1 szép, őshonos, vad nyurgapontyot fogni ismét ebből a vadvízből.
Kétféle bojlit hoztam a pecára, az egyik a már rendre jól bizonyító Édes Ananász volt, a másik pedig a vadvizeken nagyon jól teljesítő C21 Tigrismogyorós bojli. Ezekre voksoltam, és nemhiába: a halak hamar megadták a pozitív választ! Felszerelésem ezúttal egy feszes, de rövid boton alapult, nevezetesen a Prologic C2 Element 3 méteres 3,25 lb tesztgörbéjű változatán és a már jól megszokott Shimano Ultegra orsómon, melyen 35-ös Korda Subline zsineg várta a harcos pontyokat. A végszerelékem lelke a PB Products Hit & Run leader volt, amelyet a dobásokhoz 90 grammos ólom, 20 cm-es 20 librás bevonatos Korda Kamo előkezsinór, egy 4-es Korda Kontinental horog és egy L méretű Korda Kickers tett teljessé. Az e kiegészítőkből kötött Blowback rig vált be nekem legjobban dobós pecához.
Az első kapás elkövetője azonban nem az volt, akit reméltem. A kapás nem vehemens pontyos volt, hanem 1 csippanás, a zsinór kifeszült, a folytatás azonban elmaradt. Rövid gondolkodás után ráemeltem, a bot pedig megállt kezemben. Lomhán tett egy kört ellenfelem, majd bevetette magát a sulyom rejtekébe. A mellest felkaptam és utánaeredtem. Nem hétköznapi csatába keveredtem küzdve az elemekkel. A küzdelem során egyikünk sem engedett, de végül győzött a jobb!
Meglepetten, de elégedetten hoztam ki bajszos ellenfelem, de nem aranyhasú bajszost, hanem egy márványost! Összeszaladt a nép a fogásra. Büszkén fotóztuk Bettivel, majd elengedtem a harit. Hát, mit mondjak, jó kis élmény volt!
A folytatásban 3 óra szünet következett, majd egy dupla kapás verte fel a vérnyomásomat! Kettő szép ponty lett a jutalmam, egy igazi, hamisítatlan kis-balatoni nyurga és egy szép tőponty.
Érdekes tapasztalat volt most a rákok jelenléte és aktivitása. Ha a rákok aktívak voltak, csupán engem bosszantottak , és a pontyoknak semmi jele nem volt, azonban ahogy eltűntek az ollós ördögök, a kapások is megérkeztek. Tisztára, mint a Tüskevárban! :-)
Estig újabb csend következett, majd még egy dupla kapás, az egyik potyó azonban most meglépett. Látványos volt, hogy bandában jöttek a pontyok. Még egy kapást megvártam, majd elégedetten tértem nyugovóra.
Másnap még gondoltam, leülök a szokásos „helyemre” egy picit, de foglalt volt, így rövid ideig megpróbáltam a Zalán. Nagyon tetszett az ottani hely, de kapás nem volt. Több idő kellene oda, ami most nem volt. Elmondhatom, hogy durván nettó 24 óra alatt megint jó kis pecám volt a Kis-Balatonon a cseppet sem ideális körülmények ellenére. Ha legközelebb visszatérek egy hosszabb peca lesz a terv, akkor már bízom benne, hogy újra a Kis-Balaton legszebb arca fogad kifogástalan vízállással. Jó volt újra Zalában, imádom a környezet varázsát, és mindig jó találkozni a kedves helyi arcokkal hazánk egyik legszebb vadvízének partján.
Írta: Rokolya Péter
Fotók: Kieta Bettina
