A horgászatban köztudott, hogy általában az őszi időszak a nagy halakról szokott szólni. Ezt észben tartva még nyár elején adtam le foglalásom szeptember közepére, amikor már a szarvasok is jelzik, bizony itt az ősz. Ahogy közeledik az őszi horgászat időpontja, nagy kérdés, hogy vajon milyen időre is számíthatunk…
A várt időpont előtt két héttel már látható volt az előrejelzésben, hogy igencsak erős, agresszív lehűlés várható a horgászatunk időpontjára. Már javában készülődtünk, pakolásztunk, amikor már érezhető volt a jelzésben említett lehűlés, ugyanis nappal 20, míg éjszaka 10 Celsius-fok alá süllyedt a hőmérő higanyszála. Reggeli indulásunk pillanatában épphogy 8 fokot mutatott az autónk - erre összenéztünk és csak annyit mondtunk, hogy ez kemény lesz. Amint megérkeztünk a tóra, tükörsima víz és erős pára fogadott minket, de ahogy egyre feljebb kúszott a Nap az égbolton, úgy tüntette el a mindent elfedő sűrű ködöt.
Gyors pakolászás közben megérkezett a tógazda is, aki nem éppen kecsegtető híreket hozott nekünk. „Gyerekek, megállt a hal, nem eszik!” Ezt a mondatot észben tartva állítottam össze végszerelékemet és etetési stratégiámon is kellett változtatni, nem szerettem volna egyetlen halat sem elengedni az etetés helyszínéről. Csónakba is szálltunk, majd megkezdtem a már ismert mederben a megfelelő, bevált helyek kitapogatását, amikért nem is kellett sokat rodeózni a vízen, hiszen a támpontok segítségével sikerült bemérni a helyzetüket. Az egyik bóját lágy és egyben mély iszappal körülvett, kb. 1 x 1 méteres kemény agyagos aljzatra raktam, míg a másikat egy márgás, tőzegrögökkel tarkított iszapos részre helyeztem.
Etetésnek a keményebbik, agyagos részre a már jól bevált Black Squid főzött bojlit egy kis Halibut pellettel kiegészítve szórtam be koncentráltan egy helyre, amire két marék kukoricát széthintettem. A másik helyen egy 2016-os újdonság kapta a főszerepet, ami mellé ugyanúgy ment Halibut pellet és kukorica is, de utóbbiból kicsit nagyobb mennyiség, kb. 1 kilónyi.
Az első kapásra meglehetősen sokat kellett várni, mert az a késő délutáni órákban jelentkezett maszatolós, amolyan keszeges kapással. Kontaktfelvétel után olyan volt, mintha egy tuskóba akadt volna a szerelék - de nem: pillanatok múlva egy hatalmas tok ugrott ki a vízből, ami jelezte, hogy itt bizony hosszú fárasztás következik. Viszonylag gyorsan sikerült a közelbe orsózni, de amint megérezte a part közelségét, a zsinórt hátára kapva lehúzott cirka 20-30 métert a dobról. Ezt ismételgette 4-5-ször, amikor végre szákolásra kerülhetett sor. A kiemeléséhez segítség is elkélt, mert mélyről kellett felemelni az alacsony vízszint miatt. Bölcsőbe kerülése után meglepődve láttuk a méretét, szépen meggörbülve várta, hogy megszabadítsam a horogtól. Fertőtlenítés és fotózás után a mérlegelés következett: rögtön az első hal súlya 20,64 kg!
Nagy öröm volt, hogy egy ilyen gyönyörű hallal tudtam nyitni ezt a túrát. A gyors visszahúzás után megint elég sokat ázott a csali a vízben, mire gazdára talált, de meglepetést okozott az elfogyasztója, ami most már erős intenzív húzós kapással tudatta számunkra, hogy itt bizony ismét fárasztás fog következni. Bevágás után nagy súlyt éreztem megint a horgon, és amint megpillantottuk a halat, még a lélegzetünk is elállt. Ismét egy hibátlan, 20 kg feletti tok!
Elég nehéz volt ezek után a pihenés, de ahogy sikerült elaludni, rögtön a jelzőre riadtunk fel, és szaladhattunk a botokhoz. Meglepetésemre most az iszapról a tesztgolyó talált gazdára vehemens kapással. Ráemelés után érezhető volt, hogy bizony most már ponttyal lesz dolgunk, ugyanis erőteljes fejmozdulatokkal tette próbára a végszereléket, de legfőképpen a horgot. Bevetett minden trükköt, hogy szabaduljon. Végül megszákoltuk az első pontyot is, ami 16,2 kg-ot nyomott.
Gyors visszahúzás után már nem volt további érdeklődő a csali iránt, az összes kapásjelzőnkre néma csend szállt. Sehol egy ugrás, egy túrás… a halmozgás egyenlő volt a nullával. Ezt a még jobban lehűlő levegő és víz számlájára írtuk.
Másnap délelőtt aztán füstölős kapás törte meg a csendet, és a bevágás után érezhető volt, hogy ez bizony tok lesz, hatalmas ugrásokkal és az aljzat túrásával próbált szabadulni a horogtól. Első pillantásra ledöbbenten álltunk a parton, mert nagyobbnak tűnt, mint az előtte már megfogott „apró” 20 kilósak. Amikor szákolásra került a sor, majdnem kicsinek bizonyult a bojlis merítő, mert a hatalmas hal egyharmada benne, a többi része pedig a merítőn kívül volt. A nagy fárasztásnak gyorsan híre ment a tavon, mindenki az én halamat figyelte. Hihetetlen élmény volt, amikor a bölcsőbe sikerült emelni a tokot. A fotózáshoz ismét elkélt a segítség, amiben a tógazda volt aktív, egyben ő hitelesítette a mérlegelést. Egy gigantikus, 140 cm hosszú és 31,8 kg tömegű tokkal hozott össze a sors egy tánc erejéig, amit nem fogok elfelejteni egy életen keresztül sem.
Ezt követően ismét néma csend uralkodott egész nap, nagyon nehéz volt kapást elérni. Egészen az éjszaka közepéig kellett várni, hogy az új tesztgolyó fitogtassa az erejét. Igazi pontykapás rázott fel minket az ágyból, így sietős léptekkel vettem célba a botot, amin még akkor is ordított a jelző. Ráemelést követően, mint egy tehervonat, úgy vette célba a hal az akadót, amit szerencsémre nem ért el. Hosszas fárasztás után pillanthattuk meg az erőtől szétrobbanó pontyot. Húszperces kőkemény fárasztás után tudtuk megszákolni és bölcsőbe tenni. Ritka szép, hibátlan 17,34 kg-os pikkelyes pihent a kezemben, ami gyors fotó után mehetett is tovább.
Késő délelőtt volt a következő akcióm, ám a hal sajnos hosszú küzdelem után a bokorba menekült, ahonnan már csak az üres szereléket tudtam kiszabadítani, de szerencsémre egy kis időre megpillanthattam a horgon lévő 15 kg körüli tövest, ami a szereléket hátrahagyva úszott tovább.
Most már egy kicsit kezdett felmelegedni a levegő és ezzel együtt a halak kapókedve is visszatért, így napközben is sikerült egy-két hibátlan pontyot fogni. Egytől egyig az új mintaanyagot választották, kimondottan csak az működött ebben az időben.
Ám a Black Squid is gazdára talált rövid időn belül. Ejtős kapásra hívta fel a figyelmem a jelző, és a bevágás után szinte felrobbant a víz, úgy megindult a hal. Éreztem, hogy ponty lesz, mivel szépen, komótosan húzta a zsinórt a dobról, és csak egy-egy tompa fejrázás következtetett a méretére, hogy bizony nem az aprajából való. Hosszú fárasztás után feküdt fel a víz tetejére és csúszott be a merítőbe, ekkor láttam igazán, hogy ez ütheti a 20 kilót. Többszöri mérlegelés után a mérleg stabilan 19,7 kg-ot mutatott, ami a túra és az én legnagyobb tőzeges-tavi pontyom is egyben.
Ahogy besötétedett, elkezdett igazán élni a víz, rengeteg ugrás és hatalmas tolóhullámok voltak láthatóak a fejlámpa fényénél. Nem is kellett sokáig várni az első jelentkezőkre, szinte felváltva fárasztottunk utolsó éjszaka, olyannyira megnőtt a célhalak étvágya.
Reggel sikerült egy picit pihenni, és bár utána már sajnos a pakolásra kellett koncentrálni, zárásként még beugrott egy hibátlan, kereken 15 kilós tükrös.
Összegzés: A túránk folyamán egyenlő arányban sikerült halakat fogni a teszttermékkel, illetve a már bizonyított Black Squiddel. Hibátlanul működtek. Ezen a vízen eddigi horgászataim alatt még soha nem sikerült ennyi nagytestű halat fognom, ami nálam 15 kg felett kezdődik és ebben az esetben 10 darabot jelent. Összesen 21 darab hallal zártam a túrát, amik összsúlya 321,83 kg volt, így ez 15,33 kg-os átlagsúlyt jelent. Sokat köszönhetek a már rengeteget bizonyított termékeknek is, amikben minden esetben megbízom, amikor horgászni megyek.
Novemberben visszatérek és egy nem hétköznapi téli horgászattal szeretném becsapni az itt lakó pontyokat. Remélem, hasonlóan nagy sikerekkel tudom majd zárni azt a horgászatot is.
Kerekes Ernő
