Minden évben nagy megelégedettséggel térek vissza Lőkösházára, azonban egy jellegzetes hal fotója még hiányzott a repertoárból! A tó 35 hektárján összesen 7 db fekete amur található, ezek a „szörnyetegek” elég ritkán mutatják meg magukat, így nem kis feladat horogra csalni őket! Idén a tó kegyes volt hozzám és fényképezőgép elé tarthattam egyet ezekből a nem hétköznapinak mondható erőgépekből!
A kiszemelt horgászhely a trafós állás volt, és mivel ezen a placcon még nem próbáltam szerencsét, teljesen új kihívások elé állított. Gellén Attilával folytatott konzultáció után kaptam egy gyorstalpalót a hely sajátosságairól, e friss információkkal nekivágtam megkeresni a jónak vélt helyeket.
Helykeresés
Az előttünk elterülő vízrengetegben 2-től 19 m-ig terjedő mélységekben kereshetjük meg az ideális helyet. A tavalyi horgászat tapasztalataival kiegészítve 4-8 méter között kellett keresnem a halakat. Az első meghorgászandó területet a szektorbójától 10 méterrel visszább, 5 méteres mélységben kerestem, itt a víz alatt egy kisebb fa maradványai találhatók meg. A második kiszemelt helyszín szintén egy bedőlt fához közel eső rész, ahol a fától jobbra egy törés található: 3 méterről letörik a meder 5 méterre, egy kis területen tartja e mélységet, végül 19 méteren áll meg. Ebben a két helyben nagyon bíztam és a túra végig folyamatosan horgásztam ezeket.
Etetés, csalizás
A túrára nagymennyiségű kukoricával és tigrismogyoróval érkeztem az amurok meghódításának reményében. A pontyokat kizárólag bojlival vettem üldözőbe. Két ízt vittem magammal:
- Fekete Tintahal (erősen halas)
- Nagy Ponty (gyümölcsös, édes)
A hajszálelőkére egy szem 24 mm-es wafter bojli került, míg az amuros etetésre két szem tigrismogyoró kikönnyítve.
Az első etetést 30-40 szem bojlival biztosítottam, melyet kapásonként 7-8 szemmel egészítettem ki. A magos etetésre 3 kg kukorica és 2 kg tigrismogyoró ment kezdésre, majd itt kapásonként 1 kg magot kaptak vegyesen.
Taktika
A tóban jelentős a fehérhalak állománya, ami 4-5 méterig még a kőkemény bojlit is ledarálja 12 óra alatt. Ezek kivédésére háromféle megoldás létezik:
- Nagyon kevés, koncentrált etetés nagyméretű bojlival.
- Nagyobb etetés a bójától 3-4 méterre, így a nagy etetésen megragadnak a kisebb halak és esélyünk nyílik a ravasz, öreg pontyokat az etetés peremén horogra csalni.
- 5 méteres mélység alá menni, ide már nem mernek lemenni a kis „éhenkórászok”!
A szerelék nagyon egyszerű módon épült fel: 4-es horog, 35 lbs kagylóálló előke, forgó, klipsz és 25 méter 60-as mono leader zsinór. A tavon a leadcore és a fix végszerelék használata tilos! Az amuros etetés nagyon egyszerűen zajlott: 70% kukorica 30% tigrismogyoró. Itt közvetlenül az etetés szélét horgásztam, és mivel az amurok képesek a felkínált csalit megragadni és azzal elszaladni, teljesen a horoghegy alá húztam a hajszálelőkét. Ezzel az apró trükkel az akadások minden esetben tökéletesek voltak!
Élmények
Az első komolyabb jelentkező bojlira érkezett 15,2 kg-os súllyal: egy igazi, sötét színekben pompázó tükörponty. Utána egy kis csönd következett, bíztam benne, hogy a kisebb pontyok nem piszkálják az etetést, így bármikor beugorhat a túra hala. Ez a megérzésem jónak bizonyult, 13 óra táján szép, komótos húzással jelentkezett a következő kapás. Az akadótól szépen el tudtam húzni a halat, de éreztem, hogy itt egy jobb hallal van dolgom. Azonnal csónakba pattantam és mentem a hal után, ami a mély víz felé vette az irányt. Jó 40 perces fárasztás követően pillantottam meg a harcos tövest! A fárasztás az ellenfelemet, az embert próbáló forró napsugárzás pedig engem is teljes mértékben kimerített. Első pillantásra szentül meg voltam győződve róla, hogy egy 25+-os példánnyal állok szemben! Így nem is mertem kiemelni a merítővel, jött a segítség, és rögtön alá is raktuk a Trakker mérlegelőt, amivel ketten teljes biztonsággal a bölcsőig tudtuk vinni. Mérlegelésnél 21,8 kg-nál állt meg a mérleg. Az örömöm így is határtalan volt!
Nem sokkal a ponty után megérkezett a hidegfront egy szép, kiadós esővel, 3-4 óra alatt talán egy jó hónapnyi eső zúdult a nyakunkba… A front elvonultával reggel füstölős kapás ébresztett a magos etetésről. Felvettem a kontaktust a hallal, szépen sikerül kicsalni a nyílt vízre, majd folyamatosan a stég felé tartott, így partról fárasztottam tovább. Szépen ki is jött pár perc alatt a stég elé. Itt kezdődött az igazi harc, a fárasztás közben éreztem, hogy olyan amurosan ráz a fejével és szakaszosan rohan ki. Egy kirohanásra 30-40 méter zsinórt kért el, és ilyen eszeveszett kirohanásból ötöt számoltam meg! 50 perc fárasztást követően pillanthattam meg hőn áhított ellenfelemet, egy kapitális méretű fekete amurt. A mérleg 22,1 kg-ot mutatott! Teljesült a vágyam, végre megfoghattam egy ilyen csodás halat is!!!
A túra végéig számolatlan 8-13 kg közötti pontyot sikerült fogni, szinte mind egyedi és jellegzetes színekkel rendelkeztek. A tó halállománya és a 20+-os halak tábora is évről évre növekszik. A táplálékban gazdag bányató éves szinten 3-4 kg-mal növeli meg az egyedek súlyát, amit a tógazda nyomon is követ a chipes rendszernek köszönhetően. Így minden évben még nagyobb halak reményében térünk ide vissza!
Fotók: Kerekes Ernő
