Február… Erre a téli hónapra gondolva legtöbbünknek a kemény mínuszok, hófödte tájak és a jég fogságába esett vizek jutnak eszébe. Napjainkra viszont az egyre furcsább időjárási jelenségeknek köszönhetően a téli kényszerpihenő nagyon lerövidül, és ezt történt idén is: a tavak nagy része kiolvadt. Így esett meg, hogy február első teljes hétvégéjén üldözőbe vettük pocakos barátainkat.
Az időpont kitűzése után már csak azt kellett kideríteni, hogy melyik vizek olvadtak már ki annyira, hogy azon horgászni tudjunk. Némi telefonálgatás után úti célul egy kis átlagmélységű bányatavat, a Napsugár II-es tavat választottunk, mivel a kisebb mélységeknek köszönhetően a napsütés ereje itt hamarabb érezteti hatását a víz alatt is. Bizakodva kezdtünk neki a horgászatnak, bár megnehezítette a dolgunkat, hogy éppen egy markáns melegfront előtt érkeztünk, és horgászatunk közben a rendkívül magas légnyomás egyik napról a másikra hirtelen nagymértékben lecsökkent, ami viharos déli széllel párosult. Az adott körülmények ellenére, sikerült néhány kapást elérnünk a jéghideg vízből.
Az időjárás-előrejelzést figyelve, valamint az aktuális időszaknak megfelelő, főleg a hideg vízben és melegfrontban jól működő bojlikat erőltettük.
A tiszta víz és az óvatos halak miatt kombi előkéket használtunk, viszonylag kisméretű, tűhegyes horgokkal, amik így könnyebben hatolnak a kagylók miatt felkeményedett pontyszájba. A szerelékeinket napközben igyekeztünk minél naposabb, sekély helyekre tenni, hiszen ezek a részek a 15 fokos levegőhőmérsékletnek köszönhetően és az erős napsugárzás miatt erőteljes melegedésbe kezdtek. A beetetett mennyiséget nem vittük túlzásba, mindössze pár marék egész és felezett bojlit és egy kevés kendermagot szórtunk botonként.
A csalinkat mindig próbáltuk valahogy érdekesebbé tenni a pontyok számára, ehhez nagyon jó szolgálatot tettek a bojlikkal megegyező ízesítésű dipek, paszták és az őrölt bojlival, apró pellettel, valamint némi maggal dúsított groundmixxel töltött PVA. Az első kapásokra a kora esti órákban került sor. Ekkor rövid időn belül 2 boton is ejtős kapásra emelhettünk rá, ezekből viszont csak egyet tudtunk halra váltani. Máris egy gyönyörű, 8 kiló körüli tükröst fektethettünk a bölcsőbe. A hajnali órákban újra megszólalt egy jelző. Rövid küzdelem után egy újabb 7-8 kilós tükröst szákolhattunk.
Reggel egy forró kávéval próbáltunk feltöltődni a napon, hiszen éjszaka még erősen fagyott. Miközben kint ücsörögtünk, igyekeztünk halra utaló jeleket keresni a vízen, de ebben az időben még nem nagyon mutogatják magukat a pontyok. Délelőtt megérkezett a várt melegfront. Délutánra már viharossá fokozódott a déli szél, ami nagyon megnehezítette a dolgunkat. A viharos időben sajnos nem jutottunk el kapásig. Estére kicsit lecsendesedett a szél, így újra az éjszakában bíztunk.
Este 8 körül meg is érkezett az első: egy gyenge ejtős kapást közvetített a kapásjelzőnk. Egy 5 kilós töves volt a tettes, aminek kicsit furcsán állt a dupla 20-as bojli a szájában. Éjfél után nem sokkal végre megtörtént, amire vártunk, erőteljes húzós kapásra riadtunk fel. Egy lankás plató széléről vette fel a hal a dupla golyóval felcsalizott horgot. A partig viszonylag könnyen kijött, viszont ott nem akart feljönni a 4 méteres mélységből. Körülbelül 15 perces fárasztás után egy hibátlan, 13 kilós tőpontyot meríthettünk. Óriási ajándék volt ez február elején a 4-5 fokos vízből. Nem sok időnk volt átmelegedni, hiszen újra elsült ugyanaz a bot. Ezúttal egy 7 kilós tükröst vendégeltünk meg pár percre, ami szintén nagyon harciasan küzdött a hideg víz ellenére. Több kapás nem érkezett reggelig. Érkezett viszont más… eső és nagy szél, ezért reggel a tervezett hazaindulás előtt pár órával hamarabb, villámsebességgel pakoltunk össze és indultunk el.
A körülmények ellenére sikeresnek mondhatjuk az év első pecáját. Örülünk, hogy ki tudtuk használni a szokatlanul enyhe időt, kicsit kikapcsolódhattunk és megfoghattuk az idei szezon első pocakosait. Bízunk a sikeres folytatásban is. Hasonló eredményeket kívánunk mindenkinek az évkezdéshez.
