Sajnos idén elég kevés időm jutott a horgászatra a suli és a munka miatt. Legutóbb augusztusban tudtam pár napot a kedvenc elfoglaltságomra szentelni, így izgatottan vártam a mostani pecát. Az őszi szünetet kihasználva néhány napot egy közeli, viszonylag kicsi (max. 10 ha) bányatavon töltöttem.
A tóról érdemes tudni, hogy a területéhez képest aránylag nagy mélységekkel is találkozhatunk benne. Vannak olyan részek, ahol a vízoszlop eléri a 14-15 métert is. A mederviszonyok a bányatavakhoz megszokott módon rendkívül változatosak. Előfordulnak olyan törések, amelyeken 2-3 méteren belül 7-8 méteres szintkülönbségek is vannak. A tóban rengeteg a természetes táplálék, a törések tetején megtelepszik a vándorkagyló, a mélyebb, iszaposabb részeken a tavi kagyló, ezenkívül rákok, csigák, apró lárvák, bogarak tarkítják az étlapot. A víz kristálytiszta, a látótávolság elérheti akár a 3 métert is, ezzel felejthetetlenné téve a csónakos fárasztásokat.
Mivel már igencsak benne voltunk az őszben, és már a vizeink hőmérséklete is jóval 15 fok alá csökkent, nem volt könnyű meghozni a döntést, hogy milyen bojlikat vigyek magammal az Abiotic Carp Baits palettájáról erre a késő őszi pecára. Danival egy hosszas beszélgetés után végül kitaláltuk, hogy melyik legyen az a 3 fajta, amivel érdemes lenne készülni úgy, hogy az átfogja a lehetséges időjárási körülményeket, így betáraztam Calamari Condiment (Squid-Chili), Prissy Promise (Pisztácia) és Fruity Fish Fusion (Eper-Hal) bojlikból 18-as és 20-as méretekben.
Kiérkezésemkor az október végi időponthoz képest szokatlanul jó, mondhatni tavaszias idő volt. A kora délutáni órákban értem a partra, így sok időm nem volt gyönyörködni az ősz csodaszép színeiben. Még sötétedés előtt szerettem volna mindkét botot a helyén tudni és a sátramat felállítani.
Éjszakára mindenképpen mélyebb vízben szerettem volna próbálkozni, így egy hosszú törés túlsó oldalába, 7 méteres mélységbe helyeztem az egyik bójámat. Az ide leengedett szerelékem hajszálelőkéjének végére egy 20 mm-es Prissy Promise bojlit raktam fel, amit egy fokhagymás lebegő műkukoricával könnyítettem ki. A másik bójámat egy elkanyarodó törés sarkára raktam, ahol 6 méteres mélységben egy kemény, kagylós placcot találtam. Ide egy 18 mm-es Fruity Fish Fusion bojlival és egy fél szem édes pop-uppal csalizott szereléket helyeztem, amin a csalit bepasztáztam eper-halas pasztával. Az etetésem minden esetben megegyezett a csalival, kiegészítve egy kis főtt kukoricával és főtt tigrismogyoróval, amit a horgászat kezdetekor lelocsoltam Calamari Condiment dippel.
A bojlik nagy részét feleztem, hogy ezek biztosan megálljanak a törésoldalban a csalim körül. Én nem szoktam bánni, ha 1-2 szem esetleg legurul, mert ezek a potyafalatok a mélyebben tartózkodó pontyok figyelmét is felkelthetik. A hűlő vízre tekintettel nem vittem túlzásba a mennyiséget, mindössze két marék bojlit és egy etetőlapátnyi magot szórtam botonként.
Az első kapásra nem kellett sokat várni, egy hal gyorsan elhúzta a bepasztázott Fruity Fish bojlit. Ekkor sajnos kiderült, hogy nem mértem fel kellőképpen a terepet, mert az a púp, aminek az alsó felét horgásztam - és amire felfeküdt a zsinórom -, tele volt kagylóval. Az előtétzsinórom nem bírta ki az erőteljes, kirohanós kapást ezeken a kagylókon, így ezután egy vastagabb, strapabíróbb damilt kötöttem a főzsinórom elé. Fél órán belül újra a helyére került a szerelékem. Már éppen alváshoz készülődtem, amikor újra elsült a jobbos bot. Az előző eset tapasztalataiból kiindulva nem fejtettem ki nagy ellenállást, inkább gyorsan csónakba pattantam, hogy ki tudjam kerülni a veszélyes púpot. A parttól mindössze 10 méterre járhattam, amikor a másik botomra is akadt egy jelentkező, ezért igyekeztem minél gyorsabban a hal fölé érni, hogy megkezdhessem a fárasztást. Pár perc múlva már a merítőmben pihegett a túra első hala, ami alig lehetett 5 kiló. Gyorsan megszabadítottam a horogtól és útjára engedtem, hogy én is siethessek ki a másik botomhoz, amin már teljesen be volt lazulva a zsinór. Szerencsémre a hal még ott volt a másik végén. 10-15 perces fárasztás után megszákolhattam a túra első 10 pluszos halát is egy hibátlan tükrös személyében. Mire visszakerültek a botok, már igencsak átfagytam, így jólesett bebújni a hálózsákba és maximumra tekerni a fűtést. Az éjszaka további részében némák maradtak a jelzőim.
Másnap gyönyörű napsütésre ébredtem. Jólesett kiülni, meginni egy kávét és közben az esti kapásokat felidézni. A délelőtt eseménytelenül telt, így volt időm gyönyörködni a természetben és átgondolni a továbbiakat. Délután már éppen eltűnt a Nap a dombok mögött, amikor végre újra hallhattam a számomra legkedvesebb hangot. Igen, a bal oldali botom kapásjelzője szólalt meg. Körülbelül 10 perc fárasztás után már a part közelében volt a hal, amikor leakadt. Nagyon csalódott voltam, mivel sokat vártam erre a kapásra, de annak örültem, hogy legalább a csali működik. Este ismét nagyon gyorsan lehűlt a levegő, és a szél is feltámadt, ezért miután újrahúztam, bebújtam a sátorba. Éppen elaludtam, amikor a kagylópadról elfüstölt a Fruity Fish. Ez sajnos megint nem adott nagy halat, egy 5-6 kilós tükrös volt a tettes.
Ez változtatásra ösztönzött, így gondoltam, itt az ideje mélyebbre menni, úgy 8-9 méterre, és esélyt adni a kis fehér színű pop-uppal kiegyensúlyozott Calamari csalinak. Ez jó döntésnek bizonyult, mert reggel a kapásjelzőm ébresztett egy lassú, komótos kapással. Miután ráemeltem, a hal gyorsan a bója felé vette az irányt, amit sikerült is összeszednie, ezért rámentem csónakkal. Miután sikerült kiszabadítani a H-bója zsinórjából a damilomat, megkezdődhetett az igazi csata. A ponty 30 percig forgatott a csónakkal a tó közepén a ködben, amiből 20 percet a 13 méteres víz alján töltött. Körülbelül 25 perc után nagy buborékokkal jelezte, hogy már bizony fárad. Még 5 percig körözött a felszínen, majd végül mozdulatlanul hagyta magát megszákolni. A partra érve a mérlegen 15,20 kg-ot nyomott. Pár fotó után úszhatott is a dolgára. Nagyon boldog voltam, hiszen újabb gyönyörű hallal gazdagodott az „ACB-s” albumom.
A nap további része viszont teljes csendben telt, leszámítva, hogy elromlott az idő: felélénkült a déli szél, és az eső is szemerkélni kezdett. Úgy gondoltam, ismét eljött a változtatás ideje, ezért a bal oldali botomat - amin a pisztáciás bojli volt - frissítettem, de ezúttal erre visszaraktam a Fruity Fish csalit egy epres lebegő műkukoricával és az egészet bepasztáztam Fruity Fish pasztával. A szereléket 9 méteres vízbe helyeztem arra gondolva, hogy ott már biztos nem kell kisebb halakra számítanom. Az éjszaka közepén meg is szólalt a jelzőm. Valóban nem egy kis ponty vette fel a csalit, hanem egy hajszál híján 14 kilós, kerek tükrös, ami nem is adta könnyen magát, 20 percig bolyongtam vele a sötét ködben.
Újrahúzni már nem tudtam, mert szinte egyáltalán nem lehetett tájékozódni a vízen, ezért megvártam a reggelt. Miután felszállt a köd, olyan erővel sütött a Nap, hogy inkább egy púp tetejére helyeztem a szereléket Prissy Promise bojlival, onnan viszont már csak egy kisebb pontyot sikerült fognom. A túrám ezen a napon sajnos véget is ért. Új tapasztalatokkal és élményekkel pakoltam össze. Kíváncsiságból azért még ránéztem a légnyomástérképre. A horgászat kezdetekor 1019 hPa volt a légnyomás, másnapra felugrott 1028 hPa-ra, majd visszaesett 1017 hPa-ig. Ez nincs túl jó hatással a halak étvágyára, így ennek tudtam be a kevés, mégis szép fogásokat. Nekem nincs vége a szezonnak - maximum, ha befagy a víz -, így alig várom a téli szünidőt.
Hauser Bence (Abiotic Carp Baits Team) Fotók: Györe Mihály, Hauser Bence
